Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-04 / 81. szám, péntek

AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK BESZÁMOLÓJA h idnügiai es a pofltika neveli «unka színvonalának emeléséért, fcaiauwysipanali Kiéléséért es a CSKP KI KV. mese hatematänak következetes tejesítéséért Ľudovít Pezlár elvtársnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a Központi Bizottság titkárának előadói beszéde az SZLKP KB 1980. április 1-i ülésén Tisztelt Elvtársak, az ideológiai munka magasabb szín­vonaláért kifejtett tevékenységünkben rendkívül fontos szerepük van a tár­sadalomtudományoknak. Jelentőségük szüntelenül növekszik a fejlett szocia­lista társadalom' építésének folyamatá­ban. A CSKP XV. kongresszusának határo­zataival és azokkal az igényekkel össz­hangban, amelyeket az SZLKP kong­resszusa fogalmazott meg a társada­lomtudományok számára, a társadalom- tudományi munkahelyek e tudományok és a párt politikája közötti kapcsolat hatékonyabb elmélyítésére, valamint társadalmunk jelenlegi szükségleteire irányították figyelmüket. Az ideológiai munka fejlesztéséljen megnövekedett a tudományos dolgozók részvétele. A tár­sadalomtudományi munkahelyeken el­mélyült a párt vezető szerepe, ami po­zitívan befolyásolta a munkahelyi közérzetet. A társadalomtudományi munka minő­sége javításának fontos eszközévé vált, különösen a vezetés szintjén, a társa­dalomtudományok egységes programja. Ezzel összhangban pontosabban fogal­mazódtak meg a társadalomtudomá­nyokkal kapcsolatos kutatási irányza­tok és ugyanakkor meghatározták az elsődlegesen döntő kutatási feladato­kat. A tapasztalatok megmutatták, hogy a legfontosabb társadalmi problémák­ra az erők nem automatikusan össz­pontosulnak, hanem az individualista hozzáállás és az új kutatási feladatok és tormák iránt gyakran megnyilvánuló tehetetlenség elleni céltudatos és a kor parancsa szerinti harc eredményekép­pen. Nagyon pozitív jelenség, hogy fejlő­dik az eredeti tudományos irodalom. Némelyik alkofás nemcsak nálunk vál­tott ki elismerést, hanem külföldön is. Fejlődésnek indult uz enciklopédikus irodalom, amely érezhető hiányokat pó­tol be tudományos életünkben. Na­gyon intenzív a tankönyvkiadás, amely továbbra is jelentős szerepet játszik a lakosság, és ezen belül különösen az ifjúság politikai műveltségének a gya­rapításában. A CSKP történetének, a fejlett szo­cialista társadalom építésével kapcso­latos kérdéseknek, valamint a két tár­sadalmi-politikai rendszer közötti ideo­lógiai harc során fölmerülő problémák­nak a vizsgálatában pótolhatatlan sze­repet tölt be az SZLKP KB Marxizmus —Leninizmus Intézete. A CSKP KB Po­litikai Főiskolájának bratislavai kará­val közösen jelentős részt vállal a tár­sadalomtudományok XV. kongresszus utáni egységes programjában szereplő alapvető feladatok megoldásából és a tisztségviselők aktívájának politikai neveléséből. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a társadalom-tudományos kuta­tásban fokozatosan érvényesül a CSKP XV. kongresszusa által meghatározott alapvető irányzat. Ugyanakkor azonban tartósnak mutatkozik némely fogyaté­kosság, különösen az alapkutatási ered­mények társadalmi fölhasználásában. A megoldó kollektívák nem képesek ál­talánosítani a gyakorlati tapasztalato­kat és ilyen alapon előrejelzéseket megfogalmazni, megoldási lehetősége­ket javasolni. Némely társadalomtudo­mányi munkát még nem hatja át a pár­tosság és a magas fokú társadalmi fe­lelősség szelleme. Az enciklopédia-szer­zők egy része mintha nem értené meg, hogy az eszmei tisztaság összefügg a magas szakmai színvonallal, és elkerül­hetetlen feltétele minden címszó minő­ségének. A társadalomtudományi folyóiratok elégtelenül fejlesztik a vitaszellemet és nem tesznek meg mindent a kuta­tási eredmények kritikus értékeléséért. Főként a burzsoá és revizionista elmé­letek rendszeres, elméletileg megala­pozott és offenzív kritikája marad el. A kutatások hatékonyságának növe­lésében szerepe van a szocialista orszá­gok tudományos-kutató munkahelyei együttműködésének elmélyítésében. Át­kommunizmus gyermekbetegsége című műve megjelenésének 60. évfordulójá­ról. Ez a mű rendkívül időszerű az op­portunizmus és a revizionizmus külön* böző formái ellen vívott harcban A politikai művelődés és a kommunista nevelés fontos forrásmunkája. ütő sikereket értek el a Szovjetunió­ban, ahol a tudományos-kutató munka erősen kötődik a társadalomtudomá­nyokhoz. Amikor a társadalomtudományok te­rületén a hetvenes években elért si­kerekről beszélünk, egyúttal tudatá­ban vagyunk annak, hogy vannak még kihasználatlan tartalékok e területen. Az eddigi eredmények nem felelnek meg a társadalomtudományos kutató­munkában résztvevők számának. Alap­vető értékelési szempontnak kell len­nie annak, hogy mi újat hoz a kutatás, mivel gyarapítja az eddigi ismereteket, milyen mértékben járul hozzá a társa­dalom fejlődéséhez. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy olyan öncélú témákra vesztegethetnénk időnket, amelyeknek a feldolgozása újabb cím­mel gazdagítja a szerzőt. Ezt a gyakor­latot következetesen fel kell számolni, korlátozni kell azt, hogy a szerzők fö­löslegesen forduljanak elvont problé­mákhoz, melyeknek nincs kapcsolatuk a mával és a társadalmunk további fej­lődéséből adódó feladatokkal Tisztelt elvtársak, a dolgozók művelésében, és különö­sen az új, szocialista ember formálá­sában mind nagyobb szerepe van a kultúrának. Fejlődése elválaszthatatla­nul összefügg a gazdasági és szociális fejlődés kulcskérdéseinek komplex megoldásával. A párt kulturális politi­kájának célja az, hogy a társadalmi haladás folyamatában szüntelenül nö­vekedjék a kultúra szerepe. Mint ahogyan a társadalmi élet va­lamennyi területén, ugyanúgy a kultu­rális szférában is átütő sikereket ér­tünk el a CSKP XV., valamint az SZLKP kongresszusa határozatainak teljesítése során. A kulturális életünk sokrétűsé­géről tanúskodó tények ellentmonda­nak a burzsoá propaganda által ter­jesztett hazugságnak, miszerint nálunk stagnál a kultúra. Azok a pozitív eredmények, amelye­ket elértünk, annak az eredményei, hogy a kulturális és művészeti front alkotó módon és elkötelezetten vesz részt pártunk programjának teljesíté­sében, a párt és állami vezetés szín­vonalának céltudatos emelésében. A párt kulturális politikájának megva­lósításában aktívan vesznek részt a kerületi és járási pártbizottságok A kulturális kérdésekkel foglalkozó ülé­seik hozzájárultak az állami és tár­sadalmi szervezetek e terület iránti felelőssége megértésének az elmélyíté­séhez, ahhoz, hogy egységesen járja­nak el az állampolgárok kulturális ak­tivitásának a fejlesztésében, és úgy­szintén a kulturális rendezvények és művészi alkotások színvonalának az emelésében. Ugyancsak pozitív vonása művésze­tünk fejlődésének az eredeti alkotások gyarapodása; a legjelentősebb művek a dolgozó ember életének, az életünk­ben végbemenő forradalmi változások­nak az ábrázolására törekedtek. Az eredmények igazolják, hogy valameny- nyi művészeti ágazatban egészséges a fejlődés fő áramlata, érvényesül a szo­cialista realizmus alkotó módszere, a pártosság és a művészet népiségének lenini elvei. A művészi alkotások lét­rehozására ösztönző legfontosabb for­rás továbbra is népünk építő erőfeszí­tései. A kultúrában és a művészetben is a figyelem középpontjába kerül a minő­ség kérdése. Eszerint folyik a harc a középszerűség ellen. Néhányan azon­ban még nem értették meg, hogy a minőség feltétele az eszmeiség, a te­hetség és az élet tökéletes ismereté­nek az összhangja. Furcsának tűnnek azok az egyéni próbálkozások, amelyek a műalkotások központi figurájává olyan embertípust emelnek, amely nem találta helyét éle­tünkben, és társadalomellenes tevé­kenységet végez. Ma is érvényes az SZLKP KB 1972 novemberi ülésének ha­tározata, amely kimondja, hogy művé­szeinknek a fei’ődő szocialista társa /Folytatás az 5. oldalonJ A társadalomtudományok, a kultúra és a haladás kulcsfontosságú kérdéseinek megoldása támadások, a kommunisták és más ha­ladó emberek üldözése arról tanúsko­dik, hogy a tőkés országok uralkodó körei gyakorlati politikájukban nem igazodnak semmiféle, „pluralizmushoz“ Az idén emlékezünk meg Lenin je­lentős művének, A „baloldaliság“, a (A beszámoló első részét lapunk teg­napi számában közöltük, j A szovjetellenes kampányban egyre nagyobb szerepet játszanak a pekingi vezetők, akik a fő ütőkártyává váltak az imperializmus kezében. Hasonlókép­pen, mint a tőkés államok kormányai, ők is igyekeznek megbontani a szo­cialista országok egységét. Tevékeny­ségüket álforradalmi frazeológiával leplezik, de a valóságban a világreak­ció aktív szövetségesei. A tapasztala­tok egyértelműen megerősítik, hogy a mai világban nem állhat a haladás ol­dalán az, aki szovjetellenes pozíciók­ból lép fel, mert éppen a Szovjetunió a fő pillér a forradalmi erők harcában az emberiség további haladásáért. Az antiszovjetizmus bármilyen meg­nyilvánulása elleni harc hazafias és mélységesen internacionalista köteles­ségünk. Az egész ideológiai front fon­tos feladata A jelenlegi imperializmusnak a szo­cialista országok ellen irányuló stra­tégiai terveiben továbbra is nagy sze­repe van a jobboldali opportunizmus­nak és revizionizmusnak, amelyben az antikommunista erők alkalmas eszközt látnak a belső ideológiai „erózióra", a lakosság egységének megbontására és országépítő erőfeszítéseinek meg­hiúsítására. A marxizmus egyre kör­mönfontabb revizionista hamisításainak kidolgozásával igyekeznek szembeszáll­ni a marxizmus—-leninizmus és a reá­lis szocializmus növekvő tekintélyével, gyengíteni annak vonzerejét a világ dolgozó tömegeire és megbomlasztani a kommunista világmozgalmat. A tapasztalatok teljes mértékben megerősítették n CSKP XV. kongresz- szusa azon megállapításának igazsá­gát, hogy a jobboldal politikai veresé­gével és exponenseinek a politikai élet­ből való távozásával a jobboldali op­portunizmus elleni harc nem ért véget. A CSKP története megerősíti, hogy a mi konkrét feltételeink között a jobb­oldali opportunizmus mindig a fő ve­szélyt jelentette és jelenti továbbra is. Ezért az elvi harc a jobboldali op­portunizmus és revizionizmus minden válfaja ellen egész ideológiai fron­tunk állandó feladata. A CSKP XV. kongresszusa építő prog­ramjának teljesítése folyamatában to­vább mélyült a jobboldali opportunis­ták politikai elszigetelődése, azoké, akiknek semmilyen pozitív programjuk sem volt népünk számára és nincs ma sem. Mindig csak élősködtek a reálisan fennálló problémákon. A jobboldal egyes képviselői teljes politikai veresé­gük és elszigetelődésük ellenére sem mondtak le céljaikról, megváltoztatják taktikájukat, várakoznak és igyekeznek különböző formákban továbbra is bom- tó hatást kifejteni. Tekintettel arra, hogy lakosságunk nem támogatja őket, a külföldi reakciós erőkre támaszkod­nak, amelyek nagy publicitást nyújta­nak nekik a tájékoztató eszközökben. Az antikommunista propagandával egy síkon igyekeznek valótlan hírek ter­jesztésével a bizonytalanság és passzivitás hangulatát kelteni, két­ségbe vonják a nagyszerű eredmé­nyeket, amelyeket népünk elért, és rá­galmazással pszichológiai nyomást fejtenek ki azokra, akik elkötelezik magukat a párt politikája mellett. Igen alattomosak azok a kísérleteik, hogy a kommunistákat „pragmatikusokra“ és „dogmatikusokra“ osszák fel, emel­lett a „pragmatizmus“ a nem szilárd politikai állásfoglalások leplezésére szolgál. Lényegében azonban a kommu­nisták „haladókra“ és „konzervatívok­ra“ való régi felosztásának új formá­járól van szó, hasonlóan ahhoz, ahogy ezt a jobboldal és a burzsoá propa­ganda a válság időszakában tette. A kispolgári csökevényeken és egyes em­berek elégtelen politikai öntudatossá­gán élősködnek. A „modernség“ leple alutt igyekeznek új formában régi bur­zsoá és kispolgári elméleteket terjesz­teni, amelyeket „alkotó“ marxizmusnak tüntetnek fel. A kultúra és a művészet területén, amely fokozott figyelmük tárgya, éppúgy, mint a külföldi anti­kommunista központok, a szocialista realizmus módszere, a pártosság és a népiesség alapelve ellen támadnak és igyekeznek liberalizációs áramlatot for­málni. Éppúgy, mint a múltban, tény­leges szándékaikat és céljaikat ma is gondosan leplezik. Néha találkozunk azzal a nézettel, hogy ezek az egyének elenyésző szá­muk miatt nem Jelenthetnek komoly ve­szélyt. Ha azonban destrukciős tevé­kenységükkel nem szállunk határozot­tan szembe, ha nem leplezzük le kö­vetkezetesen tényleges szándékaikat és céljaikat, akkor hatásuk negatívan megnyilvánulhat egyes munkakollek­tívák tevékenységében. Az opportunizmus és a revizionizmus különböző formái elleni harcban nagy jelentőségű a pártban és a társadalom­ban a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetkezett válság tanulságainak kö­vetkezetes érvényesítése. Ez tartós ér­vényű dokumentum, és annak szellemé­ben kell tovább fejleszteni az egész ideológiai aktivitást, megszilárdítani az ideológiai hatás alapvető eszközeit, tökéletesíteni a politikai művelődés rendszerét. A Tanulságok érvényesíté­sében kétségtelenül sikereket értünk el. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy még nagy tartalékaink vannak e fontos dokumentum elméleti gazdag­ságának továbbfejlesztésére. A bur­zsoá propaganda az elmúlt évtizedben igyekezett hallgatással megkerülni a Tanulságokat, mivel azok elméleti meg­alapozottságát, érvelésének meggyőző erejét nem vonhatta kétségbe. Annál határozottabban kell szembeszál Inunk e dokumentum jelentősége és ihlető ere­je elhallgatására irányuló bármilyen kí­sérlettel. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy olyan nemzedékek lépnek az aktív társadalmi életbe, amelyek sa­ját tapasztalataikból nem ismerik az ellenforradalmi erők bomlasztó tevé­kenységének káros következményeit. A jobboldali opportunizmus és revi- zionizmus elleni harc nem öncél. Az időszerű kérdések a szocializmus és a kommunizmus építése elméleti és gya­korlati feladatai megalapozott megoldá­sának elválaszthatatlan része. Minde­nütt, ahol elhanyagolják e kérdések megoldását, ahol lemarad a marxista— leninista elmélet fejlődése és alkotó szellemű érvényesítése, ahol gyengül a figyelem az eszmei nevelő munka iránt, ahol eltűrik a fogyatékosságokat és a visszásságokat, . biztosítják a teret az opportunizmus különböző formái hatá­sának. Ezért e veszély elleni harc nem csupán az ideológiai front, hanem va­lamennyi párt-, állami, gazdasági, tár­sadalmi szerv és szervezet ügye. A jobboldali opportunista elméletek, nézetek, hangulatok és állásfoglalások elleni harcban kulcsfontosságú az osz­tály- és pártos hozzáállás következetek érvényesítése a belpolitikai és a nem­zetközi élet minden társadalmi jelen­ségével kapcsolatban. A revizionizmus alapvető módszertani vonása az osz­tályszempontból történő konkrét törté­nelmi hozzáállás tagadása. A revizio- nisták a szocializmus eszméjét mindig megfosztották osztályjellegétől, elvont etikai eszményként festették le, és ta­gadták a párt vezető szerepét. Ezt megerősítik a mi tapasztalataink is „a csehszlovák demokratikus szocializ­mus“ hírhedt modelljével. Ezért az osz­tályszempontból történő pártos hozzá­állás gyengítésének bármilyen kísérle­te kell, hogy határozott ellenállásba ütközzék. Az utóbbi időszakban a burzsoá pro­paganda szorgalmasan propagálja „a politikai és ideológiai pluralizmust“, mint a demokrácia és az emberi sza­badság valamiféle tetőfokát. Sőt, egyes burzsoá teoretikusok a „pluralizmus vastörvényéről“ beszélnek. Az „ideoló­giai pluralizmus“, amelyet a kapitaliz­mus apologetikusai a gondolkodás sza­badsága kifejezőjeként tüntetnek fel, a valóságban a dolgozók szellemi le­igázásának új formája, megkísérli a dolgozók forradalmi kezdeményezésé­nek lehetetlenné tételét, a reakciós politikával való egyet nem értésük tom­pítását. A szocialista országok viszony­latában a „pluralizmus“ ideológusai jelszóként tűzik ki a társadalmi élet valamennyi szakaszán valamiféle „al­ternatív“ aktivitás kibontakoztatását, amelynek célja társadalmunk ország­építő erőfeszítésének meghiúsítása. A „pluralitás“ feladata, hogy kitárja a kapukat az ideológiai aknamunka előtt, behatolhassanak a burzsoá gondolko­dás, a giccsmüvészet, a pornográfia és a jelenlegi burzsoá társadalom válsá­gát megjelenítő egyéb formák. Az „ideológiai pluralizmus“ elmélete mély ellentétben áll a tudománnyal, mivel egyen',őségi jelet tesz a marxizmus—le­ninizmus, mint tudományos ideológia és a jelenlegi burzsoá ideológia közé, amely szöges ellentétben áll a tudomá­nyos ismeretekkel és a történelmi fej­lődés objektív törvényszerűségeivel. A marxizmus—leninizmus elleni dühödt

Next

/
Oldalképek
Tartalom