Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-04 / 81. szám, péntek
AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK BESZÁMOLÓJA h idnügiai es a pofltika neveli «unka színvonalának emeléséért, fcaiauwysipanali Kiéléséért es a CSKP KI KV. mese hatematänak következetes tejesítéséért Ľudovít Pezlár elvtársnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a Központi Bizottság titkárának előadói beszéde az SZLKP KB 1980. április 1-i ülésén Tisztelt Elvtársak, az ideológiai munka magasabb színvonaláért kifejtett tevékenységünkben rendkívül fontos szerepük van a társadalomtudományoknak. Jelentőségük szüntelenül növekszik a fejlett szocialista társadalom' építésének folyamatában. A CSKP XV. kongresszusának határozataival és azokkal az igényekkel összhangban, amelyeket az SZLKP kongresszusa fogalmazott meg a társadalomtudományok számára, a társadalom- tudományi munkahelyek e tudományok és a párt politikája közötti kapcsolat hatékonyabb elmélyítésére, valamint társadalmunk jelenlegi szükségleteire irányították figyelmüket. Az ideológiai munka fejlesztéséljen megnövekedett a tudományos dolgozók részvétele. A társadalomtudományi munkahelyeken elmélyült a párt vezető szerepe, ami pozitívan befolyásolta a munkahelyi közérzetet. A társadalomtudományi munka minősége javításának fontos eszközévé vált, különösen a vezetés szintjén, a társadalomtudományok egységes programja. Ezzel összhangban pontosabban fogalmazódtak meg a társadalomtudományokkal kapcsolatos kutatási irányzatok és ugyanakkor meghatározták az elsődlegesen döntő kutatási feladatokat. A tapasztalatok megmutatták, hogy a legfontosabb társadalmi problémákra az erők nem automatikusan összpontosulnak, hanem az individualista hozzáállás és az új kutatási feladatok és tormák iránt gyakran megnyilvánuló tehetetlenség elleni céltudatos és a kor parancsa szerinti harc eredményeképpen. Nagyon pozitív jelenség, hogy fejlődik az eredeti tudományos irodalom. Némelyik alkofás nemcsak nálunk váltott ki elismerést, hanem külföldön is. Fejlődésnek indult uz enciklopédikus irodalom, amely érezhető hiányokat pótol be tudományos életünkben. Nagyon intenzív a tankönyvkiadás, amely továbbra is jelentős szerepet játszik a lakosság, és ezen belül különösen az ifjúság politikai műveltségének a gyarapításában. A CSKP történetének, a fejlett szocialista társadalom építésével kapcsolatos kérdéseknek, valamint a két társadalmi-politikai rendszer közötti ideológiai harc során fölmerülő problémáknak a vizsgálatában pótolhatatlan szerepet tölt be az SZLKP KB Marxizmus —Leninizmus Intézete. A CSKP KB Politikai Főiskolájának bratislavai karával közösen jelentős részt vállal a társadalomtudományok XV. kongresszus utáni egységes programjában szereplő alapvető feladatok megoldásából és a tisztségviselők aktívájának politikai neveléséből. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a társadalom-tudományos kutatásban fokozatosan érvényesül a CSKP XV. kongresszusa által meghatározott alapvető irányzat. Ugyanakkor azonban tartósnak mutatkozik némely fogyatékosság, különösen az alapkutatási eredmények társadalmi fölhasználásában. A megoldó kollektívák nem képesek általánosítani a gyakorlati tapasztalatokat és ilyen alapon előrejelzéseket megfogalmazni, megoldási lehetőségeket javasolni. Némely társadalomtudományi munkát még nem hatja át a pártosság és a magas fokú társadalmi felelősség szelleme. Az enciklopédia-szerzők egy része mintha nem értené meg, hogy az eszmei tisztaság összefügg a magas szakmai színvonallal, és elkerülhetetlen feltétele minden címszó minőségének. A társadalomtudományi folyóiratok elégtelenül fejlesztik a vitaszellemet és nem tesznek meg mindent a kutatási eredmények kritikus értékeléséért. Főként a burzsoá és revizionista elméletek rendszeres, elméletileg megalapozott és offenzív kritikája marad el. A kutatások hatékonyságának növelésében szerepe van a szocialista országok tudományos-kutató munkahelyei együttműködésének elmélyítésében. Átkommunizmus gyermekbetegsége című műve megjelenésének 60. évfordulójáról. Ez a mű rendkívül időszerű az opportunizmus és a revizionizmus külön* böző formái ellen vívott harcban A politikai művelődés és a kommunista nevelés fontos forrásmunkája. ütő sikereket értek el a Szovjetunióban, ahol a tudományos-kutató munka erősen kötődik a társadalomtudományokhoz. Amikor a társadalomtudományok területén a hetvenes években elért sikerekről beszélünk, egyúttal tudatában vagyunk annak, hogy vannak még kihasználatlan tartalékok e területen. Az eddigi eredmények nem felelnek meg a társadalomtudományos kutatómunkában résztvevők számának. Alapvető értékelési szempontnak kell lennie annak, hogy mi újat hoz a kutatás, mivel gyarapítja az eddigi ismereteket, milyen mértékben járul hozzá a társadalom fejlődéséhez. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy olyan öncélú témákra vesztegethetnénk időnket, amelyeknek a feldolgozása újabb címmel gazdagítja a szerzőt. Ezt a gyakorlatot következetesen fel kell számolni, korlátozni kell azt, hogy a szerzők fölöslegesen forduljanak elvont problémákhoz, melyeknek nincs kapcsolatuk a mával és a társadalmunk további fejlődéséből adódó feladatokkal Tisztelt elvtársak, a dolgozók művelésében, és különösen az új, szocialista ember formálásában mind nagyobb szerepe van a kultúrának. Fejlődése elválaszthatatlanul összefügg a gazdasági és szociális fejlődés kulcskérdéseinek komplex megoldásával. A párt kulturális politikájának célja az, hogy a társadalmi haladás folyamatában szüntelenül növekedjék a kultúra szerepe. Mint ahogyan a társadalmi élet valamennyi területén, ugyanúgy a kulturális szférában is átütő sikereket értünk el a CSKP XV., valamint az SZLKP kongresszusa határozatainak teljesítése során. A kulturális életünk sokrétűségéről tanúskodó tények ellentmondanak a burzsoá propaganda által terjesztett hazugságnak, miszerint nálunk stagnál a kultúra. Azok a pozitív eredmények, amelyeket elértünk, annak az eredményei, hogy a kulturális és művészeti front alkotó módon és elkötelezetten vesz részt pártunk programjának teljesítésében, a párt és állami vezetés színvonalának céltudatos emelésében. A párt kulturális politikájának megvalósításában aktívan vesznek részt a kerületi és járási pártbizottságok A kulturális kérdésekkel foglalkozó üléseik hozzájárultak az állami és társadalmi szervezetek e terület iránti felelőssége megértésének az elmélyítéséhez, ahhoz, hogy egységesen járjanak el az állampolgárok kulturális aktivitásának a fejlesztésében, és úgyszintén a kulturális rendezvények és művészi alkotások színvonalának az emelésében. Ugyancsak pozitív vonása művészetünk fejlődésének az eredeti alkotások gyarapodása; a legjelentősebb művek a dolgozó ember életének, az életünkben végbemenő forradalmi változásoknak az ábrázolására törekedtek. Az eredmények igazolják, hogy valameny- nyi művészeti ágazatban egészséges a fejlődés fő áramlata, érvényesül a szocialista realizmus alkotó módszere, a pártosság és a művészet népiségének lenini elvei. A művészi alkotások létrehozására ösztönző legfontosabb forrás továbbra is népünk építő erőfeszítései. A kultúrában és a művészetben is a figyelem középpontjába kerül a minőség kérdése. Eszerint folyik a harc a középszerűség ellen. Néhányan azonban még nem értették meg, hogy a minőség feltétele az eszmeiség, a tehetség és az élet tökéletes ismeretének az összhangja. Furcsának tűnnek azok az egyéni próbálkozások, amelyek a műalkotások központi figurájává olyan embertípust emelnek, amely nem találta helyét életünkben, és társadalomellenes tevékenységet végez. Ma is érvényes az SZLKP KB 1972 novemberi ülésének határozata, amely kimondja, hogy művészeinknek a fei’ődő szocialista társa /Folytatás az 5. oldalonJ A társadalomtudományok, a kultúra és a haladás kulcsfontosságú kérdéseinek megoldása támadások, a kommunisták és más haladó emberek üldözése arról tanúskodik, hogy a tőkés országok uralkodó körei gyakorlati politikájukban nem igazodnak semmiféle, „pluralizmushoz“ Az idén emlékezünk meg Lenin jelentős művének, A „baloldaliság“, a (A beszámoló első részét lapunk tegnapi számában közöltük, j A szovjetellenes kampányban egyre nagyobb szerepet játszanak a pekingi vezetők, akik a fő ütőkártyává váltak az imperializmus kezében. Hasonlóképpen, mint a tőkés államok kormányai, ők is igyekeznek megbontani a szocialista országok egységét. Tevékenységüket álforradalmi frazeológiával leplezik, de a valóságban a világreakció aktív szövetségesei. A tapasztalatok egyértelműen megerősítik, hogy a mai világban nem állhat a haladás oldalán az, aki szovjetellenes pozíciókból lép fel, mert éppen a Szovjetunió a fő pillér a forradalmi erők harcában az emberiség további haladásáért. Az antiszovjetizmus bármilyen megnyilvánulása elleni harc hazafias és mélységesen internacionalista kötelességünk. Az egész ideológiai front fontos feladata A jelenlegi imperializmusnak a szocialista országok ellen irányuló stratégiai terveiben továbbra is nagy szerepe van a jobboldali opportunizmusnak és revizionizmusnak, amelyben az antikommunista erők alkalmas eszközt látnak a belső ideológiai „erózióra", a lakosság egységének megbontására és országépítő erőfeszítéseinek meghiúsítására. A marxizmus egyre körmönfontabb revizionista hamisításainak kidolgozásával igyekeznek szembeszállni a marxizmus—-leninizmus és a reális szocializmus növekvő tekintélyével, gyengíteni annak vonzerejét a világ dolgozó tömegeire és megbomlasztani a kommunista világmozgalmat. A tapasztalatok teljes mértékben megerősítették n CSKP XV. kongresz- szusa azon megállapításának igazságát, hogy a jobboldal politikai vereségével és exponenseinek a politikai életből való távozásával a jobboldali opportunizmus elleni harc nem ért véget. A CSKP története megerősíti, hogy a mi konkrét feltételeink között a jobboldali opportunizmus mindig a fő veszélyt jelentette és jelenti továbbra is. Ezért az elvi harc a jobboldali opportunizmus és revizionizmus minden válfaja ellen egész ideológiai frontunk állandó feladata. A CSKP XV. kongresszusa építő programjának teljesítése folyamatában tovább mélyült a jobboldali opportunisták politikai elszigetelődése, azoké, akiknek semmilyen pozitív programjuk sem volt népünk számára és nincs ma sem. Mindig csak élősködtek a reálisan fennálló problémákon. A jobboldal egyes képviselői teljes politikai vereségük és elszigetelődésük ellenére sem mondtak le céljaikról, megváltoztatják taktikájukat, várakoznak és igyekeznek különböző formákban továbbra is bom- tó hatást kifejteni. Tekintettel arra, hogy lakosságunk nem támogatja őket, a külföldi reakciós erőkre támaszkodnak, amelyek nagy publicitást nyújtanak nekik a tájékoztató eszközökben. Az antikommunista propagandával egy síkon igyekeznek valótlan hírek terjesztésével a bizonytalanság és passzivitás hangulatát kelteni, kétségbe vonják a nagyszerű eredményeket, amelyeket népünk elért, és rágalmazással pszichológiai nyomást fejtenek ki azokra, akik elkötelezik magukat a párt politikája mellett. Igen alattomosak azok a kísérleteik, hogy a kommunistákat „pragmatikusokra“ és „dogmatikusokra“ osszák fel, emellett a „pragmatizmus“ a nem szilárd politikai állásfoglalások leplezésére szolgál. Lényegében azonban a kommunisták „haladókra“ és „konzervatívokra“ való régi felosztásának új formájáról van szó, hasonlóan ahhoz, ahogy ezt a jobboldal és a burzsoá propaganda a válság időszakában tette. A kispolgári csökevényeken és egyes emberek elégtelen politikai öntudatosságán élősködnek. A „modernség“ leple alutt igyekeznek új formában régi burzsoá és kispolgári elméleteket terjeszteni, amelyeket „alkotó“ marxizmusnak tüntetnek fel. A kultúra és a művészet területén, amely fokozott figyelmük tárgya, éppúgy, mint a külföldi antikommunista központok, a szocialista realizmus módszere, a pártosság és a népiesség alapelve ellen támadnak és igyekeznek liberalizációs áramlatot formálni. Éppúgy, mint a múltban, tényleges szándékaikat és céljaikat ma is gondosan leplezik. Néha találkozunk azzal a nézettel, hogy ezek az egyének elenyésző számuk miatt nem Jelenthetnek komoly veszélyt. Ha azonban destrukciős tevékenységükkel nem szállunk határozottan szembe, ha nem leplezzük le következetesen tényleges szándékaikat és céljaikat, akkor hatásuk negatívan megnyilvánulhat egyes munkakollektívák tevékenységében. Az opportunizmus és a revizionizmus különböző formái elleni harcban nagy jelentőségű a pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetkezett válság tanulságainak következetes érvényesítése. Ez tartós érvényű dokumentum, és annak szellemében kell tovább fejleszteni az egész ideológiai aktivitást, megszilárdítani az ideológiai hatás alapvető eszközeit, tökéletesíteni a politikai művelődés rendszerét. A Tanulságok érvényesítésében kétségtelenül sikereket értünk el. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy még nagy tartalékaink vannak e fontos dokumentum elméleti gazdagságának továbbfejlesztésére. A burzsoá propaganda az elmúlt évtizedben igyekezett hallgatással megkerülni a Tanulságokat, mivel azok elméleti megalapozottságát, érvelésének meggyőző erejét nem vonhatta kétségbe. Annál határozottabban kell szembeszál Inunk e dokumentum jelentősége és ihlető ereje elhallgatására irányuló bármilyen kísérlettel. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy olyan nemzedékek lépnek az aktív társadalmi életbe, amelyek saját tapasztalataikból nem ismerik az ellenforradalmi erők bomlasztó tevékenységének káros következményeit. A jobboldali opportunizmus és revi- zionizmus elleni harc nem öncél. Az időszerű kérdések a szocializmus és a kommunizmus építése elméleti és gyakorlati feladatai megalapozott megoldásának elválaszthatatlan része. Mindenütt, ahol elhanyagolják e kérdések megoldását, ahol lemarad a marxista— leninista elmélet fejlődése és alkotó szellemű érvényesítése, ahol gyengül a figyelem az eszmei nevelő munka iránt, ahol eltűrik a fogyatékosságokat és a visszásságokat, . biztosítják a teret az opportunizmus különböző formái hatásának. Ezért e veszély elleni harc nem csupán az ideológiai front, hanem valamennyi párt-, állami, gazdasági, társadalmi szerv és szervezet ügye. A jobboldali opportunista elméletek, nézetek, hangulatok és állásfoglalások elleni harcban kulcsfontosságú az osztály- és pártos hozzáállás következetek érvényesítése a belpolitikai és a nemzetközi élet minden társadalmi jelenségével kapcsolatban. A revizionizmus alapvető módszertani vonása az osztályszempontból történő konkrét történelmi hozzáállás tagadása. A revizio- nisták a szocializmus eszméjét mindig megfosztották osztályjellegétől, elvont etikai eszményként festették le, és tagadták a párt vezető szerepét. Ezt megerősítik a mi tapasztalataink is „a csehszlovák demokratikus szocializmus“ hírhedt modelljével. Ezért az osztályszempontból történő pártos hozzáállás gyengítésének bármilyen kísérlete kell, hogy határozott ellenállásba ütközzék. Az utóbbi időszakban a burzsoá propaganda szorgalmasan propagálja „a politikai és ideológiai pluralizmust“, mint a demokrácia és az emberi szabadság valamiféle tetőfokát. Sőt, egyes burzsoá teoretikusok a „pluralizmus vastörvényéről“ beszélnek. Az „ideológiai pluralizmus“, amelyet a kapitalizmus apologetikusai a gondolkodás szabadsága kifejezőjeként tüntetnek fel, a valóságban a dolgozók szellemi leigázásának új formája, megkísérli a dolgozók forradalmi kezdeményezésének lehetetlenné tételét, a reakciós politikával való egyet nem értésük tompítását. A szocialista országok viszonylatában a „pluralizmus“ ideológusai jelszóként tűzik ki a társadalmi élet valamennyi szakaszán valamiféle „alternatív“ aktivitás kibontakoztatását, amelynek célja társadalmunk országépítő erőfeszítésének meghiúsítása. A „pluralitás“ feladata, hogy kitárja a kapukat az ideológiai aknamunka előtt, behatolhassanak a burzsoá gondolkodás, a giccsmüvészet, a pornográfia és a jelenlegi burzsoá társadalom válságát megjelenítő egyéb formák. Az „ideológiai pluralizmus“ elmélete mély ellentétben áll a tudománnyal, mivel egyen',őségi jelet tesz a marxizmus—leninizmus, mint tudományos ideológia és a jelenlegi burzsoá ideológia közé, amely szöges ellentétben áll a tudományos ismeretekkel és a történelmi fejlődés objektív törvényszerűségeivel. A marxizmus—leninizmus elleni dühödt
