Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-01 / 78. szám, kedd

Bohuslav Chnoupek Romániában MEGKEZDŐDTEK A ROMÁN—CSEHSZLOVÁK TÁRGYALÁSOK Irodalmi Lenin-díi Leonyid Brezsnyevnek (ČSTK) — Bohuslav Chfíou* pék csehszlovák külügyminisz­ter tegnap néhány napos hiva­talos baráti látogatásra a Ro­mán Szocialista Köztársaságba érkezett. A prágai repülőtéren külügyminiszterünket Jaroslav Knižka, a külügyminiszter első helyettese és más vezető tiszt­ségviselők búcsúztatták. Jelen volt Ionéi Diaconescti, Románia rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete is. Az otopeni nemzetközi repü­lőtéren Bohuslav Chňoupeket román kollégája, Stefan Andrei és más hivatalos személyiségek fogadták. A csehszlovák és a román külügyminiszter tegnap dél­előtt megkezdte tárgyalásait. Országos gyász Vietnamban A szovjet vezetők távirata (ČSTK) — Ton Duc Thang­nak, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnökének elhuny­ta alkalmából a vietnami párt- és állami szervek tegnap orszá­gos gyászt rendeltek el, amely április 5-ig tart. A Vietnami KP KB, a Nemzet­gyűlés állandó bizottsága, a kormánytanács, és a Hazafias Front KB Elnöksége Hanoiban kiadott közös nyilatkozatukban hangsúlyozzák, hogy az elhunyt elnök nagy hazafi, példás kom­munista, a munkásosztály ve­zetője, Ho Sí Minli elnök oda­adó barátja, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom hű fia volt. Leonyid Brezsnyev és Alek- xzej Koszigin táviratban fejez­ték ki részvétüket a vietnami vezetőknek Ton Duc Thang el­nök elhunyta alkalmából. CARTER KELLEMETLEN HELYZETDEN (ČSTK) — A teheráni rádió szombat este közölte, hogy Carter amerikai elnök a tehe­ráni svájci nagykövetség köz­vetítésével személyes üzenetet intézett az iráni kormányhoz, melynek célja, hogy előmozdít­sa a túszügy rendezését. Carter a nagyon békülékeny hangvételű üzenetben közli, hogy a bonyolult nemzetközi helyzet késztette az Egyesült Államokat azokra a lépésekre, melyeket a múltban Irán ellen tett. A teheráni rádió közlését a Fehér Ház azonnal élesen cá­folta. A svájci külügyminiszté­rium azonban Bernben vasár­nap megerősítette, hogy Már­kus Kaiser svájci ügyvivő az Mentés Tito egészségi állapotáról (ČSTK) — Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök állapota továbbra is nagyon súlyos. A tüdőgyulladás ugyan továbbra is javulófélben van, a szív és keringési rendszer működése aránylag stabil, de az elnök­nek állandóan hőemelkedése van és a vese-működés sem áll helyre. Az orvosok folytat­ják az intenzív kezelést. amerikai elnök üzenetét né­hány nappal ezelőtt átadta az iráni kormánynak. Az üzenet létezését megerősítette Bani­szadr iráni elnök és Ghotbza- deta külügyminiszter is. Megfigyelők szerint a Fehér Ház cáfolata ellenére az üze­net léte tény és nem titkolják nézetüket, hogy közzététele kellemetlen helyzetbe hozta az amerikai elnököt. Az üzenet ugyanis ellentétben áll az eddi­gi Iránnal szembeni „erős ke­zű“ politikájává!, s választói esetleg kétszínűséggel vádol­hatják NÉHÁNY SORBAN JASSZER ARAFAT, a PFSZ VB elnöke vasárnap este Abu Dha- biba, az Egyesült Arab Emírsé­gek fővárosába érkezett, ahol az ottani vezetőkkel a közel- keleti helyzetről tárgyalt. A HOLLAND KOMMUNISTA PÄRT Központi Bizottságának ülése vasárnap befejeződött. A KB tagjai a párt XXVII. kong­resszusának az előkészületei-t vei foglalkoztak. (folytatás az 1. oldalrólI inkább arra, hogy a múlt ta­pasztalatait hogyan hasznosít­hatná a ma embere. Sok mindent átéltem. Mun- káskörnyezetben nevelkedtem, egy üzem kollektívájában kezd­tem dolgozni, és mindig is há­lásan gondolok vissza erre az időszakra. Vidéken is dolgoz­tam, így megismerhettem a pa­rasztok életét és munkáját. Di­cső hadseregünk tagjaival tíz­ezer kilométereket meneteltem együtt. Ezek az élettapasztala­tok vezettek arra, hogy megta­nuljam tisztelni dolgozó né­pünket, szerénységét és kitar­tását, türelmességét és becsü­letességét a harcban, embersé­gét másokkal szemben és a határtalan odaadását a nagy célért — a nép boldogságáért. Lenini pártunk formált en­gem. Felnőttkoromat a pártban végzett munka töltötte ki. Ezért írtam éppen kommunistákról, az ő elvi meggyőződésükről és lelki erejükről. Természetesen örömmel töltött el, hogy az ol­vasók itthon és külföldön is el­ismeréssel szóltak könyveimről. Ezúttal szeretném mindazoknak megköszönni, akik benyomása­ikról írtak az újságok hasábja­in. Köszönetét mondok a párt- bizottságoknak és más társa­dalmi szervezeteknek, amelyek vitaesteket rendeztek könyveim­ről. Hálás vagyok íróinknak is véleménynyilvánításukért. Az idő repül és nem lehet megállí­tani. Éppen ezért rendkívüli fe­lelősséget viselünk a felnövek­vő nemzedék jövőjéért. Amikor fiatal munkásokkal, kolhozta­gokkal, diákokkal vagy kato­nákkal találkozom, mindig az jut az eszembe, hogy a nem is olyan távoli események szá­mukra már törlénelmi tények. Koros emberek ma azok is, akik részt vettuk a Nagy Honvédő Háborúban, és a szűzföldek fel- törőit is ma már csak jobbára filmvásznon láthatjuk viszont. Napjaink ifjúsága a gyakor­latban sajátítja el a kommunis­ta építés tudományát. A fiúk­nak és lányoknak azonban szükségük van arra, hogy me­rítsenek a szocialista társadal­mi viszonyok kialakulásának forrásaiból is. Tudatosítaniuk kellene, hogy milyen óriási ne­hézségeik közepette született meg országunk hatalmas gazda­sági és kulturális ereje. Ez a fokozatosság segíti őket abban, hogy jobban megértsék mai feladataikat, sőt azokat is, me­lyek majd holnap várnak rá­juk. Az olvasók számos levélbed kifejezésre juttatták azt a kí­vánságukat, hogy folytassam emlékirataim publikálását. Mit válaszoljak ezekre? Ügy vélem, valamennyiünk kötelessége, hogy értékes tapasztalatainkat átadjuk az új nemzedéknek. Ezt állandóan tudatosítom, és amennyiben jut rá még időm, folytatom az írást. Mostani ki­tüntetésemet úgy veszem, mint újabb ösztönzést a jövőben rám váró munkákhoz. Lélekben ismét Leninnek a pártsajtó feladataira vonatkozó szavait idézem: Úgy írni a je­lennek, hogy toliunkkal hatéko­nyan segítsük pártunk és né­pünk mindennapos tevékenysé­gét. Napjainkban ez a publi­cisztika fő feladata, propagan­dánknak és a párt eszmei-ne­velő munkájának elsőrendű felu data. Tágabb értelemben egy­úttal ez irodalmunk és művé­szetünk feladata is. Mi lehet fontosabb és neme­sebb annál, minthogy behatol­junk napjaink életének rejtel­meibe, segítsünk embertársa­inknak abban, hogy jobban meg tudják magyarázni életünk értelmét, fő Irányvonalait, segí­teni abban, hogy ez az élet jobb, igazságosabb és nemcsak anyagiakban, hanem lelkiekben is gazdagabb legyen. Pártunk mindezek figyelembevételével határozta meg az ideológiai munkaformákat. jómagam is eme szempontok szem előtt tar fásával járultam hozzá szeré­nyen ehhez a nagy munkához. Minél tovább haladunk a kommunizmus építésének útján, minél szilárdabb népgazdasá­gunk és minél biztonságosabb népeink élete, annál nagyobb jelentőséget kapnak a társa­dalmi, politikai, kulturális, er­kölcsi és esztétikai nevelés fel­adatai. Minél műveltebbek a szovjet emberek, minél alapo­sabbak ismereteik, annál jelen­tősebb az ideológiai munka színvonala és minősége. Legnagyobb ellenségünk e te­kintetben véleményem szerint a lelketlen és gondolatszegény formalizmus, a sablonszerűség és a mellébeszélés. Szükséges, hogy a nevelő, tájékoztató és propagandamunkának élő és abkotó jelleget adjunk. Amint önök is tudják, a párt Központi Bizottsága tavaly ta vasszal rendkívül terjedelmes határozatot hozott az eszmei és politikai nevelő munka megja­vításáról. Majd ősszel megtar­tottuk az ideológiai dolgozók össz-szövetségi tanácskozását. Azóta már sok mindent tettünk az elfogadott határozatok meg­valósítása érdekében. Bizonyára tévednénk azonban, ha azt állí­tanánk, hogy a munka nagy részét már elvégeztük. Koránt­sem lehetünk elégedettek. Szé­les körű kitartó munka vár ránk, hogy az ideológiai mun­kát valóban magasabb szintre emeljük. Elvtársakl Országunk a 10. ötéves terv utolsó évébe érkezett. Ez az év egyúttal aktív felkészülést je­lent az SZKP XXVI. kongresz- szusára, amely meghatározza a kommunista építés további fel­adatait. Idén emlékezünk meg Lenin elvtárs születésének 110. évfordulójáról, és ez a jubi­leum a párt és a nép munkájá­nak újabb ösztönzést ad. Gaz­dag forradalmi, harci és mun­káshagyományokra büszke nép vagyunk. De napról napra újabb tapasztalatokkal gazdago­dunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nyolcvanas évek olyan időszak lesz számunkra, amely­ben gazdaságunk, a tudományos és kulturális élet, valamint a társadalmi kapcsolatok tovább­fejlesztésének bonyolult kérdé­seit fogjuk megoldani. Minden feltétel adott arra, hogy ezeket a feladatokat teljesítsük. Az eredmények csakis tőlünk, az üzemekben, a földeken, a far­mokon, a tudományos laborató­riumokban és a közigazgatási szervekben dolgozó millióktól függnek. Az eredmények nem utolsósorban a munkafegyelem, a becsületesség, a kitartás függvényei minden murokaterü- lelen. Más út nem vezet siker­hez. Pártunk egész történelmére jellemző, hogy mindig megha­tározó volt a dolgozó nép ér« deke. A kommunisták tevékeny­ségének fő értelme a dolgozók boldogságáért vívott harc és természetesen az alkotmányunk­ban rögzített jogok és szabad­ságjogok védelme. Eddig szer­zett tapasztalataink és a nem­zetközi helyzet alakulása arra köteleznek bennünket, hogy le­gyünk ébereik, kitartóak, követ­kezetesek a békéért vívott harcban. Magam személy szerint a jö­vőben mindent megteszek azért, hogy sikeresen érvényesítsük pártunk lenini politikáját — a nép életszínvonala fokozatos emelésének politikáját, hogy biztosítsuk országunkban a bé­két, a biztonságot és a kommu­nista jövő építését. Érdemes ezért élni és harcolni, időt és erőt nem sajnálni — mondotta befejezésül Leonyid Brezsnyev* kát és a termelési-gazdasági egységeket haszontalan vagy hasznos tevékenységükért, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásukért, így tudjuk befolyásolni fejlesztési és ösz­tönzési alapjukat, bér- és pré­mium-alapjuk képzését és fel- használását. Ezzel bevezetjük a termelő­alapok rentabilitásának új mu­tatóját, amely kifejezi a létre­hozott nyereségnek, valamint az állóeszközök és a tartalékok felhasználásának viszonyát. A termelőalapok rentabilitásának többletétől függ majd a bérek mozgórészének nagysága, amelynek részaránya az összes bérek mintegy 20 százalékát teszi majd ki. Ugyancsak fontos az ötéves és az éves terveik mutatóinak kapcsolata. Az új intézkedések­ben bevezettük az ötéves nor­matív mutatók rendszerét, kü­lönösen abban az esetben, ha az erőforrások képzése és fel- használása szoros kapcsolatban áll. Hangsúlyozni kell, hogy a távlati jelleg az új intézkedések tartóoszlopa. Ennek elérése rendkívül bonyolult feladat és csak fokozatosan következhet be. Az önálló elszámolás fontos szerepe Az önálló elszámolást az új intézkedések a társadalom és a gazdasági szubjektumok gazda­sági kapcsolatainak egységes rendszereként értelmezik. Az önálló elszámolási módszerek megszilárdításának az a célja, hogy nagyobb felelősségre ösz­tönözze a termelési-gazdasági egységeket és a vállalatokat a gazdasági eredményekért. Az, hogy a gazdálkodás pozitív és negatív következményei intenzí­vebben megmutatkoznak a ter­melési-gazdasági egységek és a vállalatok eredményeiben és ér­tékelésében, hatékonyabb gaz­dásági nyomást gyakorol a ha­tékonyság növelésére, a minő­ség javítására és az anyagi ösz­tönzésre. A pénzügyi gazdálkodás te­rületén nagy súlyt helyezünk arra, hogy a termelési-gazdasá­gi egységek és a vállalatok fel­használják saját anyagi tarta­lékaikat és a bankhiteleket, miközben tiszteletben kell tar­taniuk az országos érdekeket és a gazdálkodási szabályokat. A jelenlegi helyzethez képest az önálló elszámolás elveinek fokozott érvényesítése főként a beruházások területén érezteti majd hatását. Lényegesen csök­ken a beruházások dotálása az állami költségvetésből, állami dotálás csak kivételes esetek­ben lesz lehetséges, s ezekben a kérdésekben a szövetségi kor­mány dönt. A bérpolitika területén az új intézkedésekkel összhangban olyan kapcsolatokat teremtünk, amelyek erősítik az egyének és a kollektívák felelősségét az ötéves terv feladatainak telje­sítéséért, a társadalmi szükség­letek kielégítéséért. Ezek az in-> tézkedések a bérek belső szer« kezetéből indulnak ki, amely változatlan marad. Megváltoz­nak azonban a bérek felhasz­nálásának szabályai. A bérek alapvető része, mintegy 80 szá­zaléka, normatív összefüggések' alapján oszlik majd meg, még­pedig az alapbérnek azon telje­sítményhez való viszonyából ki­számítva, amelyet az ötéves tervből az adott évre háruló feladatok alapján szabnak meg. Ez azt jelenti, hogy a vállala­tok és a trösztök saját teljesít­ményük, a nemzeti jövedelem­hez való hozzájárulásuk alap­ján kötelesek megszabni az alapbéreket. Csak ebben az ösz- szefüggésben lehet az alapbé­reket formálni. A béreknek szigorúan össz­hangban kell állniuk az egyé­nek, a műhelyek, az üzemek, a vállalatok, a termelési-gazda­sági egységek konkrét eredmé­nyeivel. Ennek az összefüggés­nek konkrétan meg kell nyil­vánulnia azon vezető dolgozók fizetésében, akik felelősek az összeredményekért. Náluk „já­tékban lesz“ a mozgókártya, amely az ötéves terv feladatai szerint változik. E mozgó rész fokozatosan csak 3 százalékig csökken egyenletesen, ezentúl már ugrásszerűen, 15 százalé­kos lemaradás esetén pedig tel­jesen eltűnik. Ennek célja a különféle problémák és fogya­tékosságok megelőző jellegű megoldása, illetve felszámolá­sa, továbbá az, hogy a problé­mák ne halmazódjanak, 'hanem hatékonyan megoldják őket. Ezek az elvek nem sújtják pl. azt a munkást, aki jól teljesíti napi feladatait, aki a megsza­bott normák szerint minőségi munkát végez, s takarékosko­dik az anyaggal és az energiá­val. A bérek és a jutalmak egész problémája nyilvánvalóan na­gyon igényes, érzékeny és konfliktusos kérdés lesz. Azon­ban szükséges, hogy a béreket jobban összekössük az elért erdeményekkel, epéikül a bér ösztönző hatása nem fokozható. Nem viselhető el tovább až a gyakorlat, amely figyelmen kí­vül hagyja a jó kollektívák eredményeit az elmaradó kol­lektívák javára, s ezzel gyen­gíti a belső tartalékok gyors mozgósításához fűződő érdeket. Megszűnik az a jelenlegi gya­korlat, hogy prémiumot egy adott bérszint felett mindig fi­zetnek tekintet nélkül az álla­mi terv feladatainak teljesíté­sére és az egyéneknek és a kollektíváknak az eredmények elérésében szerzett érdemeire. Az önálló elszámolás elvének elmélyítése az árpolitikai eljá­rásokat is befolyásolni fogia, igényesebbekké teszi a gazda­sági számításokat, ésszerűsíti az árviszonyokat és ezzel haté­konyabb feltételeket teremt a döntéshozatalhoz a jelenlegi igényes belső feltételek között. Igényes, de sürgető feladat A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány hangsúlyoz­ta, hogy a népgazdaság terv­szerű irányítási rendszerét tö­kéletesítő intézkedések fokoza­tos lebontása és megvalósítása nagyon igényes, de sürgető fel­adat. Szükségessé teszi az el­avult nézetek és magatartásfor­mák, a rutinszerűség és a ké­nyelmesség leküzdését. Az intézkedések megvalósítá­sáról úgy gondoskodunk, hogy április végéig lebontásukról minden reszortban tanácskoz­zanak szövetségi, csehországi és szlovákiai szinten, megvizs­gálják az intézkedések konkrét alkalmazásának módját az adott ágazatra nézve. Május­ban és júniusban dönteni kell az intézkedések bevezetésének végső formájáról a konkrét feltételek szeriht, például á he­lyi gazdálkodás, a nem termelő szféra területén és más terüle­teken is. 1981-ben elő kell ter­jeszteni, meg kell vitatni és jó-! vá kell hagyni a termelés mű-« szaki és kutatási alapjának el* rendezésével kapcsolatos kon­cepciókat, s ezek alapján ki kell dolgozni a reszortok, a ter­melési-gazdasági egységek és a vállalatok fejlesztési program­jait oly módon, hogy minél job­ban megfeleljenek a 7. ötéves tervidőszak feladatainak és az új intézkedéseknek. Az új intézkedéseket alapo­san meg kell magyarázni és fo­kozatosan meg kell valósítani. Tudatában vagyunk annak, hogy ez nem könnyű feladat. Több munkaterületen el kell gondolkodni arról, kimerítőek-e az intézkedésekben javasolt megoldások, s nem lehetne-e tovább és nagyobb hatékony­sággal tökéletesíteni a megol­dásokat. Ezért a kedvező ta­pasztalatokat követően a 7 öt­éves terv időszakában is meg­vizsgáljuk egyes nehéz problé­mák hatékonyabb megoldásá­nak lehetőségeit. Mindez az új intézkedéseket olyan dokumentummá teszi, amelyet fokozatosan gazdagíta­ni fog a pártszervek, az álla'mi és a gazdasági szervek és szer­vezetek, a szakszervezeti és más társadalmi szervezetek kol­lektív tapasztalata. Az a fela­dat, hogy biztosítsuk minden szerv egységes és egybehangolt magatartását, éspedig felelős politikai és szakmai előkészí­téssel és következetes gyakor­lati megvalósítással oly módon, hogy az űl intézkedések foko­zatosan előmozdítsák szocialis­ta társadalmunk továbbfejlesz­tése feltételeinek javítását. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom