Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-30 / 102. szám, szerda
Példás cukorrépatermesztők A JÖ MINŐSÉGŰ MUNKA A MAGAS HEKTÄRHOZAMOK BIZTOSÍTÉKA Tavaly a cukorrépatermesztők és feldolgozók prostéjovi országos értekezletén a vendéglátók olyan szocialista felajánlást tettek, hogy minden egyes hektáron öt tonna cukrot állítanak elő. A felajánlást pedig felhívással is kiegészítették. A prostéjovi járás a cukorrépa termesztésben a szovjetunióbeli jampolszki körzet tapasztalataira támaszkodott, s érvényesítette a kutató és nemesítő intézetek eredményeit is. Erre a felhívásra 927 mezőgazdasági üzem válaszolt. S az eredmény? A hektárhozamok alapján nagyra értékelhetjük a répater- mesztőknek ezt a mozgalmát, hiszen cukorgyáraink a múlt évi kampány Idején átlagban minden egyes hektárról négy tonna cukrot gyártottak, ami 13,8 százalékkal több, mint ameny- nyit az elmúlt ötéves tervidőszak alatt a mezőgazdasági üzemek elértek. Pedig a kedvezőtlen időjárás megvámolta a termést és a tervezettnél kevesebb cukorrépa termett. A mozgalomban elért eredmények bizonyítják, hogy a ml természeti feltételeink között is magas cukortartalmú cukorrépa termeszthető. Szlovákiai viszonylatban a legjobb, országos viszonylatban pedig a második helyezést a Hôrka nad Váhom-i CSSZB Efsz érte el a cukorrépa termesztők versenyében. A trenčíni járásban található közös gazdaságban tavaly 110 hektáron termesztették ezt a fontos ipari növényt, melyből az átlagos hektárhozam 58,72 tonna volt, s így egy hektárról 6,85 tonna cukrot nyertek. Ez mindössze 0,32 tonnával kevesebb, mint amilyen eredményt a Mladá Boleslav-i járás Veiké Vselisy-i szövetkeA legjobb cukorrépavetők közé tartozik Pavol Pagáč, és Otto Domino (A szerző felvétele) zetében érlek el. Ez a szövetkezet az országos versenyből győztesként került ki. A Hôrka nad Váhom-i efsz- ben tett látogatásunk alapján kedvezett az idő a mezőgazda- sági dolgozóknak. Minden a cukorrépavetés körül forgott. A Niklové-dülő 40 hektáros parcelláján volt a legnagyobb mozgás. A Saxonia—697-es vetőgép kivívta a szövetkezet valameny- nyi vezetőjének és a tapasztalt vetők elismerését. Az utóbbiak közül olyanok is tartózkodtak a földön, akik a határ másik részéből jöttek ide megnézni az új gépet. Ök ugyanis a Dobro- vicki cukorrépa vetőmagot SPC 6-osokkal vetették az elmúlt években. Az itt-tartózkozók között volt a szövetkezet elnöke, Ondrej Žilka mérnök, Fedor Pagáč gépesktő és Anton Madara agronómus. A vetőgépet Michal és Silvester Lednický a Pobediml Egységes Földműves- szövetkezet két traktorosa kezelte. Az egycsírájú Arimona cukorrépa vetőmagot vetették a jól előkészített talajba. Ez egy új szlovák fajta, amelyet rendkívüli pontossággal kell a ta» lajba juttatni. — Nekünk ilyen vetőgépünk nincs — magyarázza Madara agronómus. — Kár, mert azon a parcellán, amelyen ezzel vetünk bizonyára jobb lesz a termés. örülünk, hogy legalább az Arimonát ezzel juttathatjuk a talajba. Ezt részben a járási mezőgazdasági igazgatóság közbenjárásának Is köszönhetjük. Anton Madara nagyon sokat tett a szövetkezet növénytermesztésének fellendítéséért. Többek között neki köszönhető, hogy ez a szövetkezet a nyugat- szlovákiai keirület legjobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. A növénytermesztésben kiváló agrotehcnikával tűnnek ki, amelyet valamennyi növény termesztésében érvényesítenek, ezért a kiváló cukorrépa termésük sem lepett meg senkit. Mint ahogy Alojz Klemens mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főagronómusa elmondotta, ebben a szövetkezetben megvan az előfeltétele annak, hogy mindig rekordtermést érjenek el cukorrépából, s a cukortartalma is magas legyen. Mert nemcsak a vetés előtt kiszórt műtrágya növeli a cukortartalmat, hanem a következetes agrotechnika is. — Meg kell mondani, hogy e jó cukorrépatermésért mindenekelőtt a traktorosoknak tartozunk köszönettel — folytatja Madara agronómus. — Megbízhatók, pontosak. Pavol Pagáč, Otto Domino, Vladimír Tangei- majer vetők jó szakemberek. František Madara a kombinátorral dolgozik, Miroslav Bednár és Eduard Bajzik pedig a talajelőkészítéssel van megbízva. A cukorrépa termesztés is szívügyük. A tenyészidő egész ideje alatt egészen a kiszántásig ők gondozzák. A szóban forgó szövetkezet dolgozói 1243 hektáron gazdálkodnak, ebből 751 hektár a szántóföld. 1975-ben egyesültek a Nová Ves nad Váhom-i és a Hrádok nar Váhom-i szövetkezettel. A cukorrépateremsztés- nek errefelé nagy hagyománya van. — Vajon mi a titka a magas hektárhozamoknak és a magas cukortartalomnak? — kérdezzük. — Ez egyáltalán nem titok. Sőt örülünk annak, hogy cukorrépatermesztésük színvonala mások figyelmét is felhívta — válaszol Madara agronómus. — Az egésznek az a nyitja, hogy minden agrotechnikai műveletet pontosan, az elvárásoknak megfelelően, időben és jó minőségben végzünk el. Az 1978- as alacsonyabb hektúrhozamok idején, amikor hektáronként 10 tonnával rosszabb eredményeket értünk el a tervezettnél, nagyon bosszúsak voltunk. Már azon az őszön alaposan felülvizsgáltuk a technológiát és rendkívüli figyelmet fordítottunk annak a földterületnek a kiválasztására, amelyen a következő évben cukorrépát termesztettünk. A legjobb szakismeretek alapján juttattuk a műtrágyát a talajba, és középszántással istállótrágyát is adagoltunk. A mélyszántást 28—32 centiméter mélyen végeztük el, s a talajfelszínt is idejében megműveltük. Az idei termés alá is ily módon készítettük elő tavaly ősszel a talajt. Ebben az évben április 11-én kezdtük meg a cukorrépa vetését. A nagy munka megkezdése előtt bedolgoztuk a talajba a műtrágyát, s a gyomirtószerek egy részét. Kombináto- rokkal jó magágyat készítettünk. Végül hengereztük és a henger után jöhettek a vetőgépek. Mindennel idejében és pontosan végeztünk. — Hogyan tovább? — ismétli meg kérdésemet az agronómus. — Most megvárjuk, amíg kikel a mag. Reméljük, hogy ehhez lesz elegendő nedvesség. Az egyelést és a kapálást tagjaink kézzel végzik el. Ha jő termést akarunk elérni, nem nélkülözhetjük a kézi munkát, de géppel és vegyszerrel is hathatósan ápoljuk a cukorrépát az egész tenyészidő alatt. Ezekkel a műveletekkel biztosítjuk, hogy egy hektárról átlagban 80 000 répafejet takarítunk be. Amint látjuk, nincs különösebb receptjük, csak tudják mit akarnak és hogyan, az eredményekért pedig mindent megtesznek. IOZEF SLUKA HSUNK, DE GAZDASAGOSAN! Szocialista iparunk gyors ütemű fejlődésének egyik rugója, lendítőereje az újítómozgalom. Létezése folyamán olyan hatalmas értékekkel gyarapította népgazdaságunkat, melynek pontos kimutatására számítógépekben bővelkedő korunknak sincs lehetősége. A benyújtott újítási javaslatok nagy többsége a munka- és szerszámgépek működésének tökéletesítésére, teljesítményük növelésére irányul, bár az utóbbi időben egyre több azoknak az újítóknak « száma, akik a technológiai eljárások és a konstrukciós megoldások javítására, a termelésre fordított energia csökkentésére és a termékek minőségi színvonala javítására nyújtanak be komplex javaslatokat. Ezeknek a törekvéseknek igen nagy a népgazdasági jelentőségük, ezért a többi újítási tevékenység támogatása mellett főleg az utóbbiakkal kell kiemelten foglalkozniuk a gazdasági vezetőknek és a felsőbb irányító szerveknek. Az újítók figyelmét elsősorban o vállalat vagy üzem tervteljesítése szempontjából lényeges feladatok megoldására kell felhívni. Ennek legismertebb formája a vállalati tematikus feladatok közzététele. A múlt héten felfigyeltünk arra, hogy örvendetes módon a népgazdaság szempontjából fontos országos tematikus feladatok megvalósításába is egyre többen kapcsolódnak be. Kedden hirdették ki Kladnóban az energiatakarékosságra vonatkozó legjobb megoldásokat tartalmazó tematikus feladatok megoldóinak névsorát, és Ismertették a benyújtott javaslatok lényegét. Megállapították, hogy 177 javaslat megfelelt az elvárásoknak. Ebben az országos versenyben már kirajzolódtak az újítómozgalom új vonásai. Főleg arról van szó, hogy az újító ne csak a termelés növelésére törekedjen és azon gondolkodjon: hogyan lehet az eddiginél kevesebb energiát fordítani a termékek előállítására, hanem azon is: milyen áron érhető el mindez? Az újítómozgalomban sem lehet drágább a leves, mint a hús! A kladnói kiértékelés azt mutatja, hogy a benyújtott és megvalósított újítási javaslatok döntő többsége, nem igényelt új beruházást, költséges gépszerkesztést, olyan átalakításokat, melyek átmenetileg megbénították volna a termelést. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az újítási javaslatok megvalósítására fordított összegek rövidesen megtérülnek. Nos, ami nagyban megvalósítható, miért ne lehetne annak kicsiben is érvényt szerezni? Konkrétan: a vállalatok és üzemek újítói miért ne tudnának olyan javaslatokat kidolgozni, melyek az országos tematikus feladatok megvalósításához hasonlóan vezethetők be a gyakorlatba? Ennek eléréséhez az szükséges, hogy az újítási javaslatok kidolgozása során vegyék figyelembe a célszerűség és gazdaságosság szempontjait. Az országos tematikus feladatok megvalósításába bekapcsolódott újítókkal szemben a vállalatoki in és üzemekben dolgozó éí szerűsítők- nek helyzeti előnyük van: jól ismerik a terepet, hiszen nagy többségük évek óta egy munkahelyen dolgozik. Nyilván értékes munkatapasztalatokat gyűjtöttek össze. Ezeket is kamatoztassák, amikor újítási javaslatokat dolgoznak ki! Csak így teljesíthető a CSKP XV. kongresszusának az újítómozgalomra vonatkozó határozata. Ez a fontos dokumentum célul tűzte ki az újítómozgalom évi 5—6 százalékos növelését és a belőlük származó társadalmi javak 6—7 százalékos emelkedését. Vagyis: újítsanak minél többet és minél több helyen, de minden esetben gazdaságosan! KOMLÖSI LAJOS DESIGN Lepedő, húsdaráló és a formabontás Egyre nagyobb követelmény — szervezett formatervezést! Az elmúlt években elhanyagolt, kisemmizett ágazat volt. Az utóbbi időben viszont egyre több szó esik a formatervezésről. Nálunk is alakult formatervezési központ, vagy nemzetközi nevén: Design Center (dizájn szenter). Mi is a feladata egy ilyen központnak? Van hatásköre? Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt bizonyítják, hogy a gyárak, vállalatok nem sokra méltatták az iparművészek és formatervezők kis hadseregének nézeteit, ötleteit. Ma a helyzet merőben más. Hoffman An dr á s, a bratis- lavai Ipari Formatervezési Központ osztályvezetője, öt kérem először is egy általános design-definíció ismertetésére: — A termék kultúráltságát, formáját kivitelezése, megmun- káltsága adja meg. E követelmények érvényesítése nem luxus, hanem gazdasági szükséglet. A piaci ütőképességet erőteljesen befolyásolja. Mit is vár a vevő a terméktől? Elsősorban azt, hogy hibátlanul működjön, élettartama és ára megfelelő, és üzemeltetése megbízható legyen. De ez nem minden. Egy olyan termék, amely ezeknek a követelményeknek megfelel, még lehet nehezen kezelhető, nehezen karbantartható, formája visszataszító, vagy divatjamúlt, színe bántó. Vegyünk például egy villany-hajtású húsdarálót. Ha teszem azt, hogy egy négytagú családnak ledaráljunk egy ebédre való húst, a darálót össze kell üggyel-baj- jal szerelni, ami eltart mondjuk három percig. A húst tíz-húsz másodperc alatt ledaráljuk, újabb tíz perc a daráló szétszedése elmosása, elraktározása. Egy ilyen esetben a darálónak a használata csak feldühíti az embert. Lehetetlen, hogy pozitívan értékelje azt a néhány perc megtakarított időt, vagyis a villannyal hajtott és a hagyományos géppel végzett munkaidő hosszának különbségét. • Tehát a formatervezés erőteljesen befolyásolja a termék kezelhetőségét. Lehet így fogalmazni? — Nemesik azt. Maradjunk még a darálónál. Ha mondjuk a formatervező együttműködik a konstruktőrrel, akkor megegyezhetnek: a daráló legyen egyszerűen feltűzhető a meghajtó szerkezetre, amelynek a konyhában megvan az állandó helye, a gép megfelelő formája meghatározza ezt a helyet is. így elmondható, hogy a formatervezés hatással van a munkaszervezésre is. A húsdaráló csak példa, ezeket az elveket nem csak a háztartásban kellene betartani — érvényesek ezek az iparban, a termelésben, egyszóval az élet minden területén. • A jövőben az ipari forma- tervezés a fejlődés következtében nem veszt jelentőségéből? — Éppen ellenkezőleg. A gépek, berendezések egyre bonyolultabbak lesznek — ezért ke- zelhetési rendszerüknek egyszerűsödnie kell. Így volt ez a történelem folyamán, és feltételezhetően így lesz ez a jövőben is. Fejlődés várható a gépeknél, a számítás-technikában, a finommechanikában és még sorolhatnánk tovább. % De a formatervezők nem csupán műszaki téren tevékenykednek, hisz már mondottuk, hogy a design életünk csaknem valamennyi területét érinti. — Vegyünk egy első pillantásra meglehetősen meghökkentő területet, az óvodát. Mint tudjuk, a gyerekek pontos napirend szerint játszanak, tornásznak, alszanak. Éppen az alvás érdekes most számunkra. Az óvónénik meglehetős szigorral parancsolják délután ágyacs- káikba a gyerekeket. Tegyük hozzá, tiszta ágyacskába. Ha egy gyerekről van szó, ez nem probléma. De ha mondjuk harminc ágyacskát kell „áthúzni“, a többi más feladat mellett, akkor ez már meglehetősen fárasztó. Minden lepedő négy csücskére csomót kötni, hogy jól feszüljön az a lepedő, az összesen százhúsz csomó. Egy rögtönzött, képzelt megoldás jut eszembe: mondjuk, ha a lepedők rolóra lennének rászerelve, akkor a munka sokkal egyszerűbb, gyorsabb lenne. Persze, ez a megoldás más ágyat követelne, meg kellene oldani a mosás problémáját. • Tehát a formabontás egyik fő küldetése a termékek kezelhetőségének könnyűvé tétele. Es mi rejlik az érem másik oldalán — gondolván az esztétikai kivitelezésre? — Ez a formabontás egy másik, és hasonlóan rangos feladata. Az, hogy a termék kezelése ne legyen bonyolult, hogy megfeleljen az ember testméreteinek és a többi ergonómiai szempontnak, csak feltételei az esztétikai megoldásnak. E szempont nélkül nem beszélhetünk ipari formáról. Viszont a tárgyak, felesleges díszítése még nem jelent esztétikai formatervezést. De amikor a műszaki és ergonómiai szempontokat egybevetik az esztétikai tervezéssel, akkor már az ipari formatervezés feladatának magaslatán áll. • Az ipari formatervezés tehát, az elhangzottakat egybevetve, jobb minőséget is biztosít. Nem drágítja ez lényegesen és jeleslegesen a termelést? — Nem feltétlenül. El kell viszont mondani, hogy a jobb minőség és a költségek mindig dialektikus ellentétben állnak egymással. Ez nemcsak a formatervezés befektetését illeti, de azokat a költségeket is, amelyek a jobb minőséget segítik elő. Ha példának okáért azt akarjuk, hogy egy motor fordulatszáma növekedjék, akkor jobb minőségű csapágyakat kell felhasználni, jobban kell ellenőrizni. Ezáltal drágább mérőműszereiket kell alkalmazni, és sok más intézkedést bevezetni. Persze hogy növekednek a költségek. Mindehhez viszonyítva a formatervezésre felhasznált összeg elenyésző. A jelenlegi nyersanyag-, — energia — és munkaerőhiányban minden gramm nyersanyagot, minden jóul energiát és minden ember Egy monitoros számítógép — amellett, hogy megfelel a műszaki követelményeknek, kivitelezésében is mutatós (Archív felvétel) tudását, ügyességét a lehető legjobban érvényesíteni. Olyan termékeket kell gyártanunk, amelyek optimálisan közelítik meg a tökéletességet. A szólással élve — nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsó és hasznavehetetlen dolgokat gyártsunk, egyszóval olyanokat, amelyek vagy csak nagy nehézségek árán vagy egyáltalán nem adhatók el — sem külföldön, sem idehaza. Köszönöm a beszélgetést. POLÁK LÁSZLÓ 19H0 IV. 30.
