Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-29 / 101. szám, kedd

FORDULAT CSEHSZLOVÁKIA LEGÚJABB KORI TÖRTÉNELMÉBEN írta: Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke Harmincöt év telt el azóta, hogy a szovjet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, Európá­ban három és fél évtizeddel ezelőtt dördült el a második vidágháború utolsó lövése. A hitleris- ta Németország feltétel nélkül megadta magát. Május 9 én Európa nemzetei megünnepelték a fasizmus feletti győzelmet, annak a történelmi győzelemnek az eredményét, melyet a világ leg sötétebb reakciója ellen vívtak a nemzeti fel' szabadító, demokratikus és haladó erők. Ezeknek az erőknek az élén a szocializmus első országa — a Szovjetunió — állt, amely ebben a legnehe­zebb történelmi próbatételben mérhetetlen poli­tikai, katonai és erkölcsi erőről tett tanúságot, bebizonyította a szocialista eszmék, a szocialista rendszer minden irányú túlsúlyát. Az emberiség soha nem felejti ei ennek a ret­tenetes, a történelemben eddig a legpusztítóbb háborúnak az eseményeit, amelyek minden nem­zetet, a társadalom életének valamennyi terű' letét érintették; az emberiség soha nem feled­kezik meg a hős szovjet nép és hadserege sze­repéről, melynek döntő része volt a fasizmus le­verésében, és amely megmentette a civilizációt. A világimperializmus és reakció legagresszívabb ereje — a német fasizmus — vereségével elhá­rult az emberiséget fenyegető halálos veszély, és az egész világ népei előtt megnyílt az üj élethez vezető út, a jobb jövő reménye. 1980 IV. 29. Csehszlovákia szovjet hadse­reg által való felszabadítása, a csehek és a szlovákok, s a ná­lunk élő nemzetibrégek számára is új történelmi- fejezetet nyi­tott. A győzelem napja, 1945. május 9-e — amikor hazánk területén Európában véget ért a háború és győzelmesen bete- tőződött népünk nemzeti felsza­badító küzdelme —, a csehszlo-\ vák történelemben új korszak kezdetét jelentette. Klement Gottwald, a CSKP feledhetetlen vezetője, a kimagasló államfér­fi ezt a tényt a következő sza­vakkal jellemezte: „Május 9-e valóban nagy, sőt a legnagyobb nemzeti ünnepünk. 1945-ben ezen a napon véglegesen befe­jeződött a kegyetlen hitlerista megszállás, amely megsemmisí­téssel fenyegette a cseh és a szlovák nemzet létét. Ez a nap történelmi határkő, amikor a cseli és a szlovák nemzet meg­kezdte új, történelmének eddigi legfényesebb fejezetét, az igazi nemzeti szabadság és függet­lenség korszakát, a nép hatal­mának és a néptömegek sza­bad munkájának korszakát, a szocializmus építésének korsza­kát.“ Népünk hatéves leigázásáért a nyugati szövetségeseken kí­vül — amelyek Csehszlovákiát a fasiszta agresszor kénye-* kedvére hagyták t-, teljes fe­lelősséget viseltek a cseh és a szlovák burzsoázia uralkodó körei is. A harmincas évek utolsó időszakának esemé­nyei, amelyek Csehszlovákia megsemmisítéséhez vezettek, leleplezték a burzsoá uralkodó körök kapituláns szerepét és bebizonyították, hogy a bur­zsoázia képtelen biztosítani a köztársaság megbízható nem­zetközi helyzetét és állami lé­tét, nem képes megoldani az ország és a nép belpolitikai, gazdasági, szociális és nemzeti­ségi fejlődésének alapvető kér­déseit. 1938 augusztusában a burzsoá kormány elutasító ál­láspontja a felkínált szovjet se­gítséggel szemben igazolta, hogy osztályérdekel vezérlik, s a csehszlovák burzsoázia in­kább alávetette magát a mün­cheni diktátumnak, mintsem beleegyezett volna abba, hogy Csehszlovákiát megvédje a Szovjetunió. Ez az állásfoglalás végül is odavezetett, hogy a csehszlovák burzsoázia egy ré­sze készségesen együttműködött népünk legádázabb ellenségé­vel. A burzsoá köztársaság ösz- szeomlása, a burzsoá állami koncepció és külpolitikai irány­vonal bukása, a húszéves bur­zsoá uralom és a hatéves fa­siszta rémuralom keserű ta­pasztalatai következtében né­pünk fokozatosan felismerte, hogy az egész csehszlovák tár­sadalomban forradalmi válto­zásra van szükség. Csehszlovákia népe soha nem békéit meg a fasiszta leigázás­sal; kezdettől fogva kérlelhe­tetlen harcot folytatott a meg­szállók ellen. Az antifasiszta harc legaktívabb, legkövetkeze­tesebb és vezető ereje a kom­munista párt volt. Külföldi ve­zetősége Klement Gottwald elv­társsal az élén mindjárt a má­sodik világháború kezdetén program irányt adott a cseh­szlovák nép nemzeti felszabadí­tó harcának. A párt kiemelte a nemzeti és a szociális felsza­badítás összefüggését és rámu­tatott, hogy ebben a helyzetben a kommunisták által vezetett munkásosztály törvényszerűen a nemzeti felszabadító küzde­lem élére kerül. A fasizmus elleni harcban ily módon ke­letkezett és vált különbözővé két Irányvonal. A kommunista párt a nemzeti felszabadító küzdelem aktív, forradalmi irányvonalát érvényesítette, amely új, népi demokratikus köztársaság létrehozására irá­nyult. Ezzel szemben a burzsoá erők és politikai képviselőik a passzív kivárást alkalmazták, hírszerző szolgálatot szervez­tek,és a München előtti viszo­nyok visszaállítására töreked­tek. A nemzeti felszabadító harc folyamán érvényre jutott és győzelmet aratott a kommu­nista párt irányvonala, amelyet egyre tevékenyebben támogat­tak népünk széles rétegei. A párt világos választ adott a nemzeteink előtt álló létfon­tosságú kérdésekre. Következe- zetes, előrelátó politikájának’ köszönhetően kialakult népünk széles körű antifasiszta egysé­ge — a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontja. Nyilvánvaló volt, hogy a dolgozó nép nem elégszik meg csupán a Cseh- szlovák Köztársaság megújítá­sával és a nemzeti szabadságon kívül alapvető politikai, szociá-< lis és gazdasági változásokat vár. 1943. december 12 én a cseh'j szlovák—szovjet barátsági, köh csönös segítségnyújtási és há­ború utáni együttműködési szerződés aláírása jelentős ösz­tönzést adott ennek a folyamat­nak. Népünk nemzeti felszaba­dító harca közvetlen, kiterjedt támogatását jelentette, amely­ben kialakultak és érvényre ju­tottak a háború után Cseh­szlovákia új, szociális és nem­zeti szempontból igazságos alapelvei. A szocializmus első országához fűződő szövetség egyszersmind Csehszlovákia nemzeti és állami függetlensé­gének megbízható kezessége lett. A csehek és a szlovákok bá* tor, áldozatos nemzeti felsza­badító harca győzelmes betető­zését az a történelmi feladat tette lehetővé, amelyet a máso­dik világháborúban a Szovjet­unió teljesített. Hős népe és hadserege viselte a második világháború harcainak fő ter­hét. A hitlerista seregek szét­zúzása Moszkva előtt, Sztláin- grádná4 és Kurszknál a második világháború lefolyásában alap­vető stratégiai fordulatot jelen­tett. A szovjet nép és hadse­rege a súlyos harcokban nem­csak a fasiszta támadást állí­totta meg, hanem fő erőit is megsemmisítette, s miután saját földjéről kiűzte a nácista be­tolakodókat, megkezdte más országok leigázott nemzeteinek felszabadítását is. Húszmillió szovjet ember áldozta életét a fasiszta agresszorral vívott élet­halál harcban, a szovjetek nagy országa és számos más nemzet felszabadításáért folyta­tott küzdelemben. Az emberi­ség soha nem felejti el ezeket a mérhetetlen áldozatokat. A csehszlovák nép nemzeti felszabadító küzdelmének mind­egyik fő szakasza összekapcso­lódott a szovjet hadsereg hősi harcával. Ebből merített pél­dát, erőt és optimizmust, erre támaszkodott az ellenséggel ví­vott ádáz harcban. A Szovjet­unió területén csehszlovák ka­tonai egységet alakítottak, amely a szovjet hadsereggel vállvetve Ludvík Svoboda tá­bornok parancsnoksága alatt hosszú harci utat tett meg Bu- zuluktól Prágáig. A Szovjetunió Kommunista Pártja köré felso­rakozott szovjet nép nemcsak a saját hazáját védte meg, ha­nem internacionalista felszaba­dító feladatát is teljesítette. A világ első szocialista országa nemzeteink leghűbb és legmeg­bízhatóbb szövetségesének bi­zonyult. Csehszlovákia népe tisztelettel emlékezik a szovjet katonák hősiességére, akik fel­szabadították hazánkat, és soha nem feledkezik meg róluk. Né­pünk mindig emlékezni fog ar­ra a 140 000 szovjet katonára, akik Csehszlovákia felszabadí­tásáért áldozták életüket. Hazánk népének a fasiszta megszállók ellen vívott nemzeti felszabadító harca befejező sza­kaszában egybeolvadt Csehszlo­vákia területének szovjet had­sereg által történt fokozatos felszabadításával. A nemzeti fel­szabadító küzdelem legjelentő­sebb eseménye volt a Szlovák Nemzeti Felkelés, amely Euró­pában a leghatalmasabb antifa­siszta mozgalmakhoz tartozott, s a nemzeti és demokratikus forradalom kezdetévé vált. Ezen az első felszabadított területen kiáltotta ki a forradalmi nép­hatalom a megújított, a szociá­lis igazságosságra, a csehek és a szlovákok egyenjogúságára és a Szovjetunió felé irányuló kül­politikára alapozott Csehszlo­vák Köztársaságot. Ezek a for­radalmi változások az új, népi demokratikus Csehszlovákia előképét jelentették. A nemzeti és demokratikus forradalom további fontos ha­tárköve volt a Cseh Nép Májusi Felkelése, amely fokozatosan kirobbant számos helységben és Prágában, a fővárosban érte el tetőfokát. A cseh hazafiak har­ca ebben egybeolvadt az euró­pai küzdőtéren a szovjet had­sereg utolsó nagy hadművele­tével, a prágai hadművelettel. A májusi forradalommal befe­jeződött a megszállók hatalmá­nak leverése és kezdetét vette a Kassai Kormányprogramból, az új Csehszlovákia első kor­mányprogramjából kiinduló for­radalmi intézkedések megvaló­sítása. Ezt a kormányprogramot Csehszlovákia Kommunista Párt­ja javaslata alapján hirdették ki, s a nemzeti és demokrati­kus forradalom átfogó program­ját képezte, amely az első fel­szabadított terület forradalmi változásainak tapasztalatain alapult, s a népi demokratikus Csehszlovákia építésének fő alapelveit tartalmazta. Csehszlovákiában a nemzeti és demokratikus forradalom az egész társadalmi rendszer ösz- szetételének megváltozásához vezetett. Széles körű osztály­szövetség hatalmát eredményez­te, amely a Nemzeti Frontban nyert kifejezést. Ebben a kom­munista párt vezette munkás- osztályé volt a vezető szerep és a politikai kezdeményezés, azonban a politikai hatalom részese volt a burzsoázia an­tifasiszta irányzatú csoportja is. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt — s ezt a háború utáni fejlődés teljes mértékben iga­zolta —, hogy a burzsoáziának éppen ez a csoportja igyekszik majd fokozatosan korlátozni és megállítani a forradalom fej­lődését, hogy végül megújíthas­sa a tőkés rendszeri. A köz­társaság további fejlődésének meghatározójává vált a kom­munista párt vezette munkás­osztálynak a burzsoáziával ví­vott küzdelme a bel- és a kül­politika népi jellegének megőr­zéséért és megszilárdításáért, a nemzeti demokratikus forrada­lom által megkezdett mű követ­kezetes végrehajtásáért és to­vábbié jlesztéséért. A kommunista pártnak' foko­zatosan sikerült életbe léptetni a Kossai Kormányprogram va­lamennyi alapelvét és ezáltal létrehozni a népi demokratikus rendszer szilárd alapját. Mind­járt 1945-ben végrehajtották a kulcsipar kiterjedt államosítá­sát, a földreformot és a dol­gozók érdekeit szolgáló más intézkedéseket. Természetes volt, hogy a kommunisták te­kintélye rohamosan növekedett és a háború utáni belső parla­menti választásokon, 194ö má­jusában a CSKP a legerősebb politikai párt lett. A jobboldali politikai pártok reakciós képvi selői, amelyek egyre inkább ki­fejezték a burzsoázia érdekeit, megértették: a kommunistáknak reális lehetősé­gük van arra, hogy fokozato­san megnyerlek népünk többsé­gét és sikere­sen betetőzzék a nemzeti és demokratikus forradalom szo­cialista forra­dalomba való átmenetet. A re­akciós erők ezért növelni kezdték ellen­állásukat, fé­kezték a forra­dalmi változá­sok végrehajtá sát és egyesí­tették erejüket a hatalmi erővi szonyok meg­változtatása, a népi demokra­tikus rendszer, megdöntése cél­jából, hogy Csehszlovákiát visszatérítsék az imperialista világ kebelébe. 1948 februárjában a re­akciós erők a nemzetközi re­akció támogatásával ellenfor- radaUni puccsot kíséreltek meg. Ez a kísérlet néhány nap alatt meghiúsult, a puccsistákat elsöpörte a nép haragja, ha­talmas fesorakozása, amellyel egyértelműen kifejezte Cseh­szlovákia Kommunista Pártjá­nak támogatását. A nép meg értette, hogy kockán forgott a nemzeti felszabadító küzdelem minden forradalmi vívmánya, mindazoknak az élő és elesett harcosoknak a hagyatéka, akik a cseh és a szlovák nemzet szabadságáért, dolgozó népünk szebb jövőjéért küzdöttek. 1948 februárjának drámai napjaiban a munkásosztály és a dolgozó nép történelmi győzelme bete­tőzte a nemzeti és demokrati­kus forradalom szocialista for­radalomba való fokozatos átnö- vésének folyamatát, a csehszlo­vák nép nemzeti felszabadító küzdelme forradalmi hagyatéka további fejlesztésének útját. Az elmúlt harmincöt eszten­dő folyamán Csehszlovákia né­pének a kommunista párt veze­tésével elért sikerei, a nemze­teink életében bekövetkezett alapvető változások páratla­nok hazánk nemzeteinek törté­nelmében. Országunkban a szo­cialista irányvonalért folyó for­radalmi küzdelem kialakította és megszilárdította az állam új formáját, amely a munkásosz­tály vezette dolgozó nép hatal­mán alapul. A dolgozó ember országa igazi ura és gazdája lett. A kizsákmányolók demok­ráciáját a nép demokráciája váltotta fel. A Nemzeti Front, mint a munkások, parasztok és értelmiségiek, valamennyi dol­gozó osztályszövetségének po­litikai kifejezője, olyan politi­kai rendszert képvisel, amely a néptömegek számára széles kö­rű lehetőséget nyújt a társada­lom irányításában való tevé­keny részvételre. Szocialista de­mokráciánk és a nép kormánya egyik legjelentősebb láncszeme a demokratikusan választott képviseleti rendszerünk — a nemzeti bizottságoktól kezdve á Cseh és a Szlovák Nemzeti Ta­nácson keresztül a Szövetségi’ Gyűlésig. Legjobb barátunkhoz, a Szov­jetunióhoz és a szocialista kö-i zösség többi országához fűző-» dő testvéri barátságunk és szí-« lárd szövetségünk, a szocializ­mus mindörökre biztosította a nemzeti függetlenséget és az ál­lami szuverenitást a cseheknek és a szlovákoknak, akiknek év­századokon keresztül küzde­niük kellett nemzeti létükért. Az ipar államosítása, a mező- gazdaság szövetkezetesítése, a termelőeszközök társadalmasí­tása és más forradalmi változá­sok országunkban megszüntet­ték az embernek ember általi kizsákmányolását, a szociális egyenlőség, a kölcsönös együtt­működés és segítség elveinek szellemében alapozta meg az emberek közti kapcsolatokat. A gazdaság ösztönös menetét — amely ismétlődő válságokkal járt —, felváltotta a népgazda-i ság tervszerű, tudományos irá­nyítása, amely egyszersmind vé­delmezi társadalmunkat a ká-i osztói, amely továbbra is meg­nyilvánul a kapitalista világban* A szocialista kapcsolatok bá­zisán kialakult a társadalom szocialista struktúrája, melyet a nemzetek és nemzetiségek, az egész csehszlovák' nép nö­vekvő erkölcsi és politikai egy­sége jellemez. Á munkásosztály, társadal­munk vezető ereje soha nem hátott módon kibontakoztatta képességeit és alkotó kezdemé­nyezését, elsajátította a társa­dalmi fejlődés irányításának művészetét. A mezőgazdaság szocialista átépítése alapvetően megváltoztatta falvaínk életét. A kis- és középparasztokbóí létrejött a szövetkezeti földmű­vesek szocialista osztálya, amely a munkásosztály szilárd szövet­ségese lett, és a kollektív gaz­dálkodás alapján elsajátította a legkorszerűbb mezőgazdasági technika kezelését, a mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés leg­modernebb módszereinek alkal­mazását. Értelmiségünk legki-» válóbb, haladó hagyományaihoz és a szocialista eszmékhez hű tagjai megtalálták a helyüket a munkásosztály oldalán. A dol-i gozók sorából nagyszámú új ér­telmiség nőtt ki, amely a többi dolgozóval együtt részt vesz a szocialista építés nagy művé­ben. Csehszlovákia — amely előtt, miután a szovjet hadsereg fel­szabadította, megnyílt a szocia­lizmusba vezető útra lépés le­hetősége —, már a második vi­lágháború előtt relatíve fejlett ipari állam volt, erős munkás- osztállyal, számbelileg jelentős értelmiséggel és a demokratikus kultúra gazdag hagyományaival. Az új szocialista társadalom harmincöt évi építésével létre­hozott érték azonban — mind az ország gazdasági fejlődését, mind az új kultúra kialakítását illetően — sokszorosan felül­múlja a kapitalizmus és a bur­zsoá kizsákmányolók uralma egész időszakában elért színvoj nalat. Kijelenthetjük, hogy az utób­bi harmincöt évben szerzett csehszlovák tapasztalatok meg­győzően igazolták fejlett ipari ország számára is a szocializ­mus építése lenini alapelveinek általános érvényét. Ezzel kap­csolatban említsünk meg leg­alább néhány tényt. Csehszlovákiában az ipari és az építőipari termelés mennyi­sége a háború előtti helyzethez képest mintegy tizenkétszeresé­re növekedett. Szocialista me­zőgazdaságunk ma felével több terméket produkál, mint a há­ború előtt, a munkatermelé­kenység pedig több mint négy­szer nagyobb. A szocialista rendszerben a gazdasági fejlő­dés sikerei teljes mértékben visszahatnak a dolgozókra, va­lamennyi réteg anyagi és kul­turális színvonala emelkedésé­nek formájában. A szocialista rendszer minden állampolgár­nak szociális biztonságot és távlatot nyújt, gondoskodik az (Folytatás a 4. oldalon}

Next

/
Oldalképek
Tartalom