Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-29 / 101. szám, kedd

Iparügyi titkárok tanácskozása (ČSTK) — Josef Kempnynek, a CSKP KB Elnöksége tagjá­nak, a KB titkárának vezeté­sével Prágában, a CSKP KB székházában tegnap tanácsko­zást tartottak a CSKP és az SZLKP kerületi bizottságainak, valamint a prágai és a brati­slavai városi pártbizottságok iparügyi titkárai. A tanácskozás napirendjén Becses vendég a Flórán (CSTK) — Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, a szlovák kormány elnöke teg­nap ellátogatott a bratislavai Flóra ’80 országos virágkiállí­tásra. Érdeklődéssel szemlélte az egyes pavilonokat, ahol hét állam 59 kiállítója mutatta be virágait. Főleg a szlovákiai egyesült kertészetek expozíciói­nak szentelt figyelmet, majd méltatta a szervezők munkáját. szerepelt azoknak a határo­zatoknak a biztosítása, ame­lyeket a CSKP KB Elnöksége a szövetségi kormány irányel­veivel kapcsolatban elfogadott a gazdasági és szociális fej­lesztés 7. ötéves tervjavaslat, valamint az 1981. évi végrehaj­tási terv kidolgozására. Rész­letes előadást e problémakör­ről Václav Hüla, a CSKP KB Elnökségének tagja, a szövet­ségi kormány alelnöke, az Ál­lami Tervbizottság elnöke tar­tott. A tanácskozáson részt vett Miloslav Hruškovifc, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára és joseí Ha­inan, a CSKP KB titkára. josef Kempný elvtárs az ér­tekezhet befejező részében hangsúlyozta a pártszervek és -szervezetek felelősségét a CSKP KB Elnökségének e hatá­rozatok következetes lebontá­sáért és teljesítéséért. Ülésezett az SZLKP KB ifjúsággal foglalkozó bizottsága (ČSTK) — Bratislavában teg­nap ülést tartott az SZLKP KB ifjúsággal foglalkozó bizottsá­ga. A tanácskozást Ján {aník, az SZLKP KB Elnökségének tag­ja, a KB titkára vezette. Érté­lkelte a középiskolai igazgató- helyetteseknek és a főiskolá­kon a SZISZ tisztségviselőinek a munkáját. Az ülésen megvizs­gálták a SZISZ 1979—1980. évi politikai előadóinak és propa­gandistáinak munkásságát. Fog­lalkoztak az ülésen a közép­szlovákiai kerületi pártbizott­ság, a žilinai, a Považská Byst- rica-i, v a losonci (Lučenec) és Rimavská Sobota-i járási pártbizottságok ifjúsággal fog­lalkozó bizottságainak munká­jával kapcsolatos tapasztala­tokkal. A bizottság a megvitatott anyagokhoz javaslatokat fűzött. HASZNÁLJUNK KI MINDEN LEHETŐSÉGET A KUKORICA VETÉSÉNEK MEGGYORSÍTÁSÁRA (Folytatás az 1. oldalról/ járásban túlteljesítették, de a kerületekben még így is mint­egy 9 százalékos a lemaradás. A cukorrépa vetése a nagykür- tösi (Velký Krtíš) járásban halad a leggyorsabban. A korai burgonya ültetése tervének teljesítésére már nin­csenek meg a lehetőségek, ezért a mezőgazdasági üzemek már G000 hektáron elültették a kései burgonyát. Ez a munka minden járásban jól halad. A kukorica vetése az érsekújvá- ri (Nové Zámky) járásban ha­lad a leggyorsabb ütemben. A tervezett földterület több mint felén elvetették a növényt. Más járásokban viszont még vár­nak, mert a mezőgazdasági üze­mek vezetői úgy vélik, hogy a hideg földbe nem érdemes elvetni a magot. Ezzel szem­ben a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium tava­szi munkákat irányító bizott­sága javasolja, hogy minden lehetőséget fel kell használni a kukorica vetésének meggyor­sítására, mert minden nap ké­sés a termés csökkenését ered­ményezheti. A tavaszi munkák második szakaszában sem kedvez az idő­járás a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, ezért minden szin­ten tökéletesíteni kell az irá­nyítást, rugalmasabbá kell ten­ni a szervezést, hogy a mun­kára alkalmas időben teljes erővel dolgozzanak az emberek és a gépek. Nincs mire vár­ni, egyes növények vetésének agrotechnikai ideje lejárt. (balia) VASIL BIĽAK BESZÍÉDE '(Folytatás az 1. oldalról) lakosságának alapvető érdekeit. Csehszlovákia népeinek törek­vése az újabb pusztító háború veszélyének elhárítására és az európai béke megvédésére tör­ténelmi tapasztalataiból indul ki. Szomorú tény, bogy mindaz, ami Európában lezajlott nem kerülte el országunkat és né­pét. Csehszlovákia volt a hitle­ri fasiszta agresszió egyik első áldozata, és hazánk volt az az európai ország, amelyben a má­sodik világháború utolsó lövé­sei eldördültek. Népünk rendkívül megbécsü- li és minden erejéből megvédi mindazt, ami számára biztosít­ja a boldog és békés élet fel­tételeit. A szilárd biztonságot a szocializmus, Csehszlovákiá­nak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szö­vetsége és a kommunista és haladó és békeszerető erővel való harci szolidaritás hozta meg számára. Minden erőnket latba vetjük a világbéke bármi­lyen megsértése elleni közös harcban, és köszöntünk min­den olyan lépést, amely az eu­rópai és a világbéke, a bizton­ság megszilárdítására irányul. Teljes mértékben azonosítjuk magunkat a népek felháboro­dásával a legreakciósabb im­perialista, militarista körök je­lenlegi veszélyes lépései miatt, amelyek osztály- és világural­mi érdekeikért sutba szeretnék vágni mindazt, ami a nemzet­közi enyhülés terén pozitív eredmény. Kontinensünk népei azonban nem hajlandók belenyugodni ebbe a borús jövőbe. Elhatáro­zásukat, hogy határozott har­cot folytatnak az ilyen erőfe­szítések ellen, saját tapasztala­taik támasztják alá, amelyeket lényegében egy generáció élete alatt szereztek. Emlékezetükből nem mosódtak ki a második világháború borzalmai. A fa­sizmus felett aratott győzelem 35. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken is­mételten emlékeztetni fogunk arra, hogy az emberiségnek mekkora árat kellett fizetnie a világuralomra törő hitleris- tak visszaveréséért. Több mil­lió fé/fi, nő és gyermek halála, városok és falvak elpusztulása, hatalmas kulturális értékek megsemmisülése — ez mind ál­landó memento marad a mi korosztályunk és az utánunk következő generációk számára. Az európai népeknek van azonban más, pozitív tapaszta­lata is: 35 békés év, ami a szo­cialista közösség országai, a nemzetközi kommunista moz­galom és más haladó és béke- szerető erők fáradhatatlan erő­feszítéseinek az eredménye. Mi, kommunisták, ak»k követ­kezetesen a nép szükségleteit és érdekeit tartjuk szem előtt, mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy Európa népe nem hagyja megfosztani magát lé­tének alapfeltételétől, nem en­gedi meg, hogy sorsáról a szél­sőségesen jobboldali és agresz- szív körök önző érdekei dönt­senek, ugyanis ebeknek semmi közük sincs az európai népek óhajához, hogy békében élhes­senek. Hisszük: ezek a népek nem engedik meg, hogy az enyhüt lés, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élésének politiká­ja, amely a széles néptömegek­nek meghozta a tartós, békés élet perspektíváját, meghiúsul­jon. Európa, ahol az enyhülési politika és a nemzetközi biz­tonság szavatolására tett erő­feszítések terén a legnagyobb haladás született, a második világháború után, de minde­nekelőtt a hetvenes években je­lentős tényezője volt a világ békés fejlődésének. Most azonban ismét előtérbe kerültek azok az erők; amelyek ezt a pozitív folyamatot' le akarják állítani, és a fejlődést a konfrontáció és a bizonyta­lanság korszakába szeretnék visszafordítani. Az Egyesült Ál­lamok kormánykörei a lázas fegyverkezés újabb fordulóját kényszerítik Európára, és szé­les körű kampányt kezdtek az­zal a céllal, hogy meghiúsítsák a békés együttműködést konti­nensünkön, hogy eltemessék a helsinki konferencia Záróok­mányát és hogy mindenáron megakadályozzák az enyhülés­nek katonai területre való ki- terjesztését. Az európai béke szempontjából komoly veszélyt jelent a NATO Tanácsa' tavaly decemberi döntése az új ame­rikai nukleráis közép hatótá­volságú rakéták elhelyezéséről néhány nyugat-európai ország területén. E tervek megvalósí­tása felbontaná a Varsói Szer­ződés szervezete és a NATO katonai erői közötti érzékeny egyensúlyt, mégpedig az Észak­atlanti Szövetség előnyére, és a lázas fegyverkezés újabb for­dulójához vezetne. Hogy meg­akadályozzuk ezt a nemkívána­tos fejlődést, hogy az egyenlő­ség és a biztonság szavatolásá­nak feltételei • között lehetővé váljanak az e fegyverek korlá­tozásáról folytatott tárgyalások, mindent meg kell tenni a NATO BORISZ PONOMARJOV BESZÉDE /Folytatás az 1. oldalról) ban az Irán elleni agresszív cselekedetek. Az Egyesült Álla­mok legutóbbi akciója — fegy­veres katonai egység bevetése egy szuverén állam területén, amit a figyelmeztetésekre való tekintet nélkül valósítottak meg, bizonyítja, milyen meggondolat­lanul és kalandor módon cse­lekszik az amerikai kormány. Vannak azonban lehetőségek, a szakadékba való rohanás megállítására és a militarista erők sötét terveinek meghiúsí fására. Jelentős az „enyhülés potenciálja“, főként Európában. Az enyhülési politika itt eresz­tette a legmélyebb gyökereket. Nem elég azonban csak be­szélni a veszélyről, amelyet Eu­rópa és az egész világ számá­ra Washington politikája jelent. Cselekedni kell, cselekedni kez- deményezően, tevőlegesen és céltudatosan. Ebből a szem­pontból jelentős az a tény, hogy összejöttünk itt Párizsban. A kommunistáknak teljes mértékben erkölcsi joga, sőt mi több, kötelessége felszólíta­ni a munkásosztályt, a paraszt­ságot, az értelmiséget, a szak- szervezeteket, az egyházi körö­ket, a nők-, ifjúsági és más szervezeteket, a tudományos munkatársakat és a kulturális dolgozókat, a parlamenti kép­viselőket és a vállalkozókat, fejtsenek ki minden erőt és — hiúsítsák meg a NATO-nak arra irányuló terveit, hogy új­fajta amerikai nukleáris raké­tákat telepítsen földrészünkön: — akadályozzák meg a íegy verkezési hajsza- új fordulóját, amely katasztrofális következ­ményekkel járhat az egész em­beriségre nézve; — verjék vissza a helsinki Záróokmány ellen Irányuló tá­madásokat, és ne engedjék meg az európai szocialista és kapi­talista államok közötti békés együttműködés szabotálását; — ne engedjék meg a tudo­mány, a kultúra, az oktatás és a sport területén a hetvenes években kiépített csere szerke­zetének megbontását és távo­lítsák el a népek közötti biza­lom, kölcsönös megértés és ba­rátság kiépítését és elmélyíté­sét gátló akadályokat; — lépjenek fel határozottan Washington azon szándékával szemben, hogy rákényszerítse Európát; váljék segítőtársává a ,világ zsandárának“, ami ellen tétben áll Nyugat-Európa né­peinek nemzeti érdekeivel és magában hordozza azt a ve­szélyt, hogy kalandba sodorják őket hazájuktól távol; — leplezzék le a béke és az enyhülés ellenségeinek bűnös terVeit és militarista szándé­kait, törekedjenek arra, hogv a tájékoztatási eszközök ne azo­kat szolgálják, akik hasznot húznak a háborúból és a fegy­verkezési versenyből, hanem a békét és az európai népek kö­zeledését. A háborús veszéllyel szemben szilárd gátat csak .az európaiak Közös összefogásával lehet emelni, azoknak az összefogá­sával, akik a szocialista Euró­pában, és azokéval, akik a földrész kapitalista részében él­nek. A béke, a népek biztonsá­ga és a szocializmus ugyanis elválaszthatatlanok. Ami a Szovjetuniót illeti, hangsúlyozta Burisz Ponomar- jov, senkinek sem szabad ké­telkednie abban, hogy most is, ebben a feszült és robbanékony helyzetben is teljesíti feladatát — a békeszerető állam köte­lességét. A népeknek tudniuk kell, hogy nem létezik semmiféle „szovjet katonai fenyegetés". A Szovjetuniónak nincsenek sem­miféle támadó tervei vagy szán­dékai, sem a nyugat-európai, sem más országok ellen. El­lenkezőleg, a Szovjetunió haj­landó együttműködni a béke- szerető erőkkel a békéért, a ka­tonai veszély ellen, Európának a pusztulást hozó háborúval szembeni megmentéséért folyó történelmi küzdelemben. Európa népei megtehetnek és meg kell tenniük mindent, hogy elejét vegyék egy új háborúnak, rá kell kényszeríteniük a tőkés országok uralkodó köreit, hogy állítsák meg a fegyverkezési hajszát, és lépjenek a fegyver­kezés csökkentésének útjára, el kell érniük a további eny hülást és biztosítaniuk kell a nemzetközi kapcsolatok fejlő­dését az együttműködés és a kölcsönös megértés szellemé ben. A zárófelhívást, melyet jóvá­hagyunk a mostani találkozón, mondotta beszédének befejező részében Borisz Ponomarjov, át­hatja az a gondolat, hogy meg kell teremteni a háború ellen harcoló összes erő — a kommunisták, a szocialisták és a szociáldemokraták, más po­litikai pártok és társadalmi mozgalmak, egyebek között a keresztény társadalmi moz­galmak — széles körű össze­fogását. A béka mindenkié, s mi mindig hajlandók voltunk és hajlandók vagyunk ma is minden előzetes, feltétel és hosszadalmas előkészítés nél­kül leülni a ,,béke asztalához“ mindazokkal, akik hajlandók ugyanígy cselekedni. Mert, mint ahogy Leonyid, Brezsnyev mondotta, minden út elfogad­ható és kívánatos számukra, ha a tartós békéhez vezet. A Szovjetunió Kommunista Pártja szempontjából ez a fel­hívás kifejezi az összes kom­munista párt törekvéseit és magatartását, tehát azokét is, amelyeknek képviselői vala­mely okból nincsenek itt mos­tani találkozónkon. A mostani találkozó, amely arról tanácskozik, hogy mit kell tenni a továbbiakban, mi­lyeneknek kell lenniük az eu­rópai békéért, biztonságért és együttműködésért vívott harc módszereinek és irányvonalá­nak, rendkívül időszerű, és jó kezdet lehet egész Európa test­vérpárjainak további kollektív akciói számára. Mi, kommunis­ták. akik nagy felelősséget vi­selünk az emberiség sorsáért, nem bocsátkozhatunk vitákba olyan időben, amikor riadót kell fújni, nekigyűrkőzve kell dolgozni a békéért, amikor meg kell nyerni e munka számára mindazokat, akik ellene vannak a háborúnak, és konkrét cse­lekedetekkel kell példát mu­tatni nekik. decemberi döntésének érvény­telenítéséért, vagy legalábbis megvalósításának hivatalos el­halasztásáért. E háborús tervek ellen fel kell ébreszteni az európai né­pek lelkiismeretét és akaratát, e veszélynek erős gátat kell vetni. Ez irányban készek va­gyunk együttműködni minden­kivel, aki szívén viseli Európa békéjét és biztonságát, támo­gatunk mnden konstruktív kez­deményezést. Természetes — és ez teljes mértékben megfelel mozgal­munk hagyományainak és kül­detésének —, hogy a kommu­nisták mindig a haladásáért, a népek békéjéért és biztonságá­ért folytatott harc élén állríak. Mai találkozónk ismét megerő­síti: tudatában vagyunk az em­beriség további sorsa iránt ér­zett rendkívüli felelősségünk­nek, és szükségesnek tartjuk, hogy a kommunisták határozot­tan lépjenek fel a békés egy­más mellett élést veszélyeztető törekvések, egy újabb háborús pusztítás veszélye ellen. Mindig így volt ez a múlt­ban, a dolgozó nép és vala­mennyi nemzet legalapvetőbb létérdekeiért folytatott harc minden frontján. A kommunis­ták voltak azok, akik magasra emelték a kibontakozó fasiz­mus elleni harc lobogóját, a kommunisták szervezték az an­tifasiszták széles demokratikus frontját politikai meggyőződés­re és állampolgárságra való tekintet nélkül. A kommunisták a spanyol hazafiak oldalán harcoltak a nemzetközi brigá­dok egységeiben, közösen az egész világ antifasisztáival. így volt ez később a partizánhábo- rú frontjain Európa különböző országaiban, az ellenállási moz­galomban és a náci koncentrá­ciós táborokban. Népünk sosem felejti el, hogy az országunk területén folyt antifasiszta harcban, kü­lönösen a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben a szlovák, cseh és szovjet partizánokkal együtt részt veitek Európa csaknem valamennyi népének harcosai. Köztük volt például négyszáz francia partizán, akik közül több mint száz csehszlovák földben alussza örök álmát. Számos külföldi antifasiszta épp 35 évvel ezelőtt harcolt a .prágai felkelés barikádjain. A kommunisták a fasizmus elleni és a második világhábo­rú frontjain folytatott elszánt harcukkal nagy tiszteletet és megbecsülést vívtak ki maguk­nak egész Európában. A háború utáni időszakban a kommunis­ták azzal növelték tovább te­kintélyüket, hogy minden alka­lommal a leghatározottabban és legkövetkezetesebben küz­döttek a békéért, a biztonsá­gért, a nemzetközi feszültség enyhüléséért. A kommunisták ma is, ami­kor a reakció ellentámadást in­dított az enyhülési politika el­len, valamennyi jőakaratú em­bernek párthoz tartozására, po­litikai és vallási meggyőződé­sére, életformájára való tekin­tet nélkül a kezüket nyújtják, és arra szólítják fel őket, hogy egyesítsék erőiket a béke meg­őrzése érdekében. Köszöntjük a mai találkozót, mert rendkívül fontosnak tart­juk, hogy a kellő pillanatban határozottan kifejtsük állás­pontunkat e komoly, az egész ból elsőrendű problémákról. Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttségét felha­talmazták arra, hogy egyetér­tését fejezze ki „A békéért és a leszerelésért“ zárófelhívás előterjesztett javaslatával. Pár­tunk, a Nemzeti Frontba tö­mörülő társadalmi szervezetek, a csehszlovák nép mindent megtesz a közös harc sikeréért, a kitűzött célok megvalósítá­sáért. Lemondott az amerikai külügyminiszter IČSTK) — Washingtoni hiva­talos források szerint Cyrus Vance amerikai külügyminisz­ter lemondott tisztségéről. Car­ter elnök elfogadta a lemon­dást és ügyvezető külügymi­niszternek Warren Christophei, Vance helyettesét nevezte ki. Vance lépésének okaként azt említik, hogy a külügyminisz­ternek bizonyos fenntartásai voltak Carter elnök hivatalos külpolitikáját illetően.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom