Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-23 / 96. szám, szerda

A LENINIZMUS ÉLETADÓ EREJE

Borisz Ponomctrjov beszéde a moszkvai ünnepi ülésen

Amint már közöltük, Moszkvában hétfőn a Kreml Kong' resszusi Palotájában ünnepi ülésen emlékeztek meg Lenin születésének 110. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára tartotta. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a beszédet.

A LENINIZMUS ÉS A VILÄGFEJLÔDÉS

Az emberiségért, a dolgozókért eddig soha senki sem tett annyit, mint Lenin. Marx és Engels a szocializmust utópiából tudománnyá alakította. Lenin a szocializmus elméletét gyakorlattá változtatta. Marx és Engels elméletileg indokolta meg a munkásosztály világtörténelmi szerepét. Lenin hatalomra vezette a munkásosztályt, és megalapította a munkások és parasztok államát, a dolgozókra szocialista országot és a szocializmus építésével foglalkozó tudományt hagyta örökül. Lenin új, internacioná- lis tapasztalatok alapján nagy eszmékkel és általánosításokkal gazdagította a marxizmust, az egyedüli győzelmes elméleti útmutatást adta a munkásosztály forradalmi harcának.

A Lenin által alapított kommunista párt hatalmas forradalmi átalakító erővé vált és a nagy szocialista forradalom élére állt, amely Oroszország népei, majd pedig az egész emberiség előtt megnyitotta a szabadsághoz, békéhez és szocializmushoz vezető utat.

A marxizmus—leninizmus jellegzetes vonása az, hogy idő múltával — és immár hosszú történelmi időszakban >“ egyre meggyőzőbb igazolást nyert és terjed.

„Az emberiség jelene és jö vője elképzelhetetlen Lenin és a leninizmus nélkül“ — mondotta Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs. „Lenin eszméinek fénye megvilágítja az egész emberiség előreverető útját — új győzelmek, újabb történelmi tettek, a kizsákmányolás és az elnyomás teljes felszámolása^ a szocializmus világgyőzelme felé.

A PÄRT TELJESÍTI LENIN HAGYATÉKÁT

A párt Lenin hagyatékából indul ki a jelenlegi fejlődés kulcsproblémáinak megoldása során is. Mutassunk rá munkájának fő irányaira a jelenlegi szakaszban.

1 Lenin a forradalom or- ■ szágépítő programjának meghatározása során a munkásosztály elé teljesen új feladatot tűzött — az állam és az anyagi termelés irányítását, az irányítás szüntelen tökéletesítését a gazdaság növekedése alapján.

Állandó követelmény és feltétlen szükségesség megtanulni a racionális és hatékony gazdálkodást. Ez a feltétlen szükségesség újból és újból megmutatkozik egyre magasabb szinten, ahogy felfelé haladunk a gazdasági és társadalmi haladás fokain.

Mit jelent ma az ésszerű gazdálkodás? A párt erre világos választ adott:

Azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés intenzív minőségi tényezőinek kihasználására kell törekedni, és magas fokú népgazdasági végeredményeket kell elérni.

Azt jelenti, hogy perspektivikusan kell dolgozni, helyesen kell egybehangolni a folyamatos és a hosszú távú célokat, azt jelenti, hogy látni kell a szoros összefüggést a gazdasági problémák, valamint a társadalmi és ideológiai folyamatok között és azokat komplex módon kell megoldani.

Azt jelenti, hogy kitartóan emelni kell a szervezettség színvonalát, meg kell tartani az állami és a tervezési fegyelmet minden szakaszon és minden láncszemben. Lenin jelszava — a tudomány és az irányítás művészetének elsajátítása — határozza meg ma a párt, az állami, a tervezési és gazdasági szervek, valamint a társadalmi szervezetek tevékenységének egyik fő irányát.

2 Lenin megindokolta azt t az alapelvet, hogy a dolgozók hatalmát egybe kell kapcsolni a legtökéletesebb műszaki alappal, feltétlenül fel kell használni a tudomány és a technika sikereit a munka termelékenységének növelésére, az új társadalmi rend győzelme érdekében. Fej kell használni mindazokat az értékeket, amelyeket az emberi civilizáció halmozott fel.

A tudományos-technikai forradalom globális nemzetközi folyamat. Ebből a hatalmas áramlatból kell merítenünk mindazt, ami a legjobb, amit az elmélet és a termelés szervezésének tapasztalatai hoztak létre, mindenekelő't minden szükségeset meg keil tenni a hazai tudományos-műszaki haladás biztosítására és tökéletesíteni kell a szocializmus alatt létrejött termelésszervezési formákat és módszereket.

3 A forradalom fő építő- * feladatai közé foglalta Lenin az öntudatos fegyelem kialakítását és a munkához

való kommunista viszonyra

történő nevelést. Figyelmeztetett arra, hogy az ilyen fegyelem kialakítása „igen hosz- szas folyamat“, évszázados

súlyos örökség leküzdésével függ Össze, annak az örökségnek a leküzdésével, amelyet a bottal kikényszerített jobbágymunka hagyott hátra.

Még sok teendő vár ránk a munkafegyelem szilárdítása és a munkaszervezés javítása terén. Óriási jelentőségű e téren az a lenini alapelv, hogy egybe kell kapcsolni a társadalom, a munkakollektíva és

minden egyes dolgozó érdekeit.

4 A forradalom országépí- • tő feladatainak teljesítését Lenin összekapcsolta a szocialista demokrácia fejlesztésével. A legmagasabb szintű szovjet típusú demokratizmust az új rend kimeríthetetlen erőforrásának tartotta. A párt állandóan erre az alapelvre építi tevékenységét. Gondoskodik a centralizmus megszilárdításáról, s emellett abból a felismerésből indul ki, hogy a politikában és a gazdaságban is demokratikus centralizmusra van szükségünk, amely széles teret nyit a lentről jövő kezdeményezésnek.

5 Lenin a szocializmus • építésének fő értelmét abban látta, hogy a társadalmi termelést alárendelik a nép életszínvonala emelésének és annak a feladatnak, hogy egyre jobban kielégítsék a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteit.

Elvtársak! Minden sikerünk záloga a kommunista párt irányító tevékenysége volt és marad, amely lenini bátorsággal tűzi ki a kommunista építés feladatait, és mozgósítja a népet e feladatok teljesítésére.

A kommunista párt a lenini kapcsolat példaképét nyújtja a nép iránti kötelességei és a nép szolgálata tekintetében. Egész tevékenységét áthatja a lenini stílus, amely feltételezi a társadalmi folyamatok tudományos megközelítését, a magas fokú igényességet saját magunkkal és másokkal szemben, a kérlelhetetlenséget a bürokratizmus és a formalizmus megnyilvánulásaival szemben.

Az irányítás lenini stílusához tartozik az időszerű problémák és nehézségek nyílt megtárgyalása és okaik feltárása is. E stílus szemléltető példája volt az SZKP KB 1979 novemberi plenáris ülése, Leonyid Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének részletes és nyílt beszéde, amelynek jelentősége elvi és hosszan tartó.

A párt szüntelenül fejleszti a bírálatot és az önbírálatot. A helyes reagálás a bírálatra a káderek és a szervezetek politikai fejlettségének mutatója. A párt megengedhetetlennek tartja a bírálat elfojtására irányuló kísérleteket.

Lenin mérhetetlen érdeme, hogy felfedezte a világfejlődés fő irányzatait és mechanizmusát az új történelmi korszakban, s feltárta e fejlődés alapvető törvényszerűségeit.

Lenin megfogalmazta és megindokolta azt az emberiség sorsára oly mérhetetlen jelentőségű gondolatot, hogy az imperializmus világháborúkat szül, és hogy a szocializmus meghozza a népeknek a békét. A szocializmus sikerei és ereje olyan feltételeket alakítanak ki, amelyek — ha ösz- szefognak a háborúellenes erők — kizárhatják a világháborút a társadalom életéből.

A szocialista forradalomról, a szocializmus először egy országban való győzelmének lehetőségéről, a két rendszer békés egymás mellett éléséről, a nemzeti felszabadító mozgalom jelenlegi szerepéről, a jelenkori kapitalizmusban a munkásosztály forradalmi harcának formáiról szóló tanítások mind elválaszthatatlanul összefüggnek az imperializmus Lenin által végzett értékelésével.

A szocializmus történelmi győzelme a Szovjetunióban és később a szocialista közösségben, a szocialista rend alkotó lehetőségeinek feltárása kulcsfontosságú tényező volt az egész világ átalakításában, minden társadalmi haladás mozgató ereje a jelenlegi időszakban.

További döntő tényező volt a szocializmusnak az a képessége, hogy megvédje magát, megőrizze vívmányait az imperializmus mesterkedéseivel szemben. Néhány nap múlva a legszélesebb tömegek és mindenekelőtt a szovjet nép meg- ünnepli a fasizmus felett aratott győzelem 35. évfordulóját. A Szovjetunió és dicső fegyveres erői nemcsak saját hazájuk szabadságát és függetlenségét védelmezték meg a legvéresebb háborúban, hanem meghozták más népek szabadságát is, és elhárították az emberiség feje felől a fasiszta leigázás veszélyét.

A hetvenes évek a világ számos részén az antiimperialista mozgalom új, nagyszabású fellendülését hozták, ide tartozik a vietnami nép győzelme és Vietnam egyesülése, a néphaíalom megszilárdulása Laoszban, a Pol Pot-rezsim felszámolása Kambodzsában. Kiszabadult az imperializmus bilincseiből Etiópia, Angola és Mozambik, amely országok népei jelentős társadalmi átalakításokat Vcilósítottak meg, és ma Afrikában a szocialista orientáció előőrsei. Fontos szerep hárul e téren a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságra. Megdőlt a diktátori rezsim Nicaraguában. Csapást mért az imperializmusra az afganisztáni forradalom, a sah uralmának felszámolása Iránban, a hazafiak győzelme Zim- babweban.

Ez nem „Moszkva keze", hanem a forradalmi világfolyamatot előre vivő társadalmi fejlődés könyörtelen objektív törvényszerűsége.

Az utóbbi években igen megerősödött a kommunista mozgalom és kiterjesztette hatását. Legerősebb és legnépesebb alakulatát a szocialista közösség uralkodó pártjai alkotják. Ezek teljes felelősséget vállaltak államaik sorsáért, vezető és szervező erőként hatnak, és biztos kézzel vezetik országaikat előre.

Megnövekedett a kommunista pártok befolyása a világ nem szocialista övezetében. Tagjaik száma tíz év alatt csaknem 1 millió 250 ezerrel nőtt és jelenleg mintegy 4 millió 500 ezer. Jelenleg a világban 90 kommunista és munkáspárt tevékenykedik és harcol. Nyugat-Európában ezen időszak alatt több mint 800 ezer ú] tag lépett a kommunista pártok soraiba.

A kommunisták a békéért, az imperializmus agresszív

politikája ellen vívott küzdelem legkövetkezetesebb és leghatározottabb harcosai. Szüntelenül rámutatnak, honnan indul ki a háború veszélye, ki a bűnös a destruktív és veszélyes fegyverkezési hajszában, ki .provokál és szít háborús konfliktusokat.

A forradalmi erők gyarapodása világszerte az imperialista rendszer növekvő válságának légkörében folytatódik. A burzsoá rend kizsákmányolási alapja, a nagytőke önkénye és nyomósa, a monopóliumok rablása és a korrupció soha nem látott mértékben nőtt.

A tőkés rend egyre- nyilván1 valóbban gátolja az emberifég sürgető problémáinak megoldását. Az imperializmus deg- radációjának égbekiáltó megnyilvánulása a pusztító fegyverkezési hajsza. Lenin nem1 egyszer figyelmeztetett a mili tarizáciő veszélyes következményeire. Különösen káros szerepet játszik ma az amerikai militarizmus. A katonai költségvetést, t.mely szédületes ösz- szeget, évi több mint 160 milliárd dollárt ér el, a "következő öt évben 253 milliárdra akarják növelni. Óriási mértékben nőnek a katonai kiadások más NATO-országokban is.

Ma az imperializmus agresz- szív lényege a következőkben nyilvánul meg:

— a katonai-ipari komplexumnak, a militarizmus, a szélsőséges reaikció és az anti- kommunizmus erőinek a külpolitikára gyakorolt növekvő befolyásában;

— a NATO katonai potenciáljának korlátlan növelésében és azokban a kísérletekben, hogy új ikatonai-politikai szövetséget alakítsanak a Szovjetunió és a szocialista közösség, valamennyi szabadságszerető nemzet ellen;

— brutális beavatkozásban a nemzeti felszabadító harcba és azokban a 'kísérletekben, hogy elfojtsák a haladó mozgalmakat a nem szocialista világban;

— abban a törekvésben, hogy katonai fölényre tegyenek szert a szocialista országok felett, a fegyverkezési hajsza egyre újabb fordulóit idézzék elő, fékezzék és meghiúsítsák a leszerelési tárgyalásokat, azokban a kísérletekben, hogy Nyugat-Európát az Egyesült Államok minőségileg új nukleáris rakéta fegyverei kilövő állomásává változtassák;

— az amerikai imperializmus terjeszkedésében és lie- gemonizmusában, világuralmi és azon törekvéseiben, hogy e cél elérésére egyre újabb katonai objektumokat és támaszpontokat létesítsen az USA határain túl;

— gyorshadtestek kiképzésében abból a célból, hogy a világcsendőr szerepét játszhas* sák és idegen területekre törjenek be;

— a nemzetközi enyhülés meghiúsításának és „Helsinki szelleme“ felszámolásának irányzatában;

— abban, hogy egyes ideológiai diverziókról áttérnek a „lélektani háború“ széles frontjának szervezésére arra igyekezve, hogy gyűlöletet keltsenek a szovjet néppel a szocializmus eszméivel, a nemzeti felszabadító mozgalommal szemben.

A szocializmus pozícióinak megsziárdulása, a népek felszabadító harcának fellendülése és a tőkés rend általános válságának fokozódása — ezek a fő okai az imperializmus külpolitikájában jelenleg bekövetkezett átható és veszélyes fordulatnak, az enyhülés elleni támadásainak — ez az igazi forrása a Nyugaton szított szovjetellenes hisztériának.

Mindez jóval az afganisztáni események előtt kezdődött. Ezek az események csupán ürügyül szolgáltak az enyhülés elleni támadásokra, amelyek

már előzőleg megkezdődtek, a hidegháború visszatérítésére. A Szovjetunió álláspontját világosan és egyértelműen kifejtette Leonyid Berzsnyev 1979. október 6-i és 1980. január 1'3-i beszédében.

Lenin az első világháború végén haraggal fordult az imperialisták által rendezett véres orgiák ellen és figyelmeztetett arra, hogy az ilyen háborúk az emberi társadalom létfeltételeinek aláásásához vezethetnek. Akkor az egész világ előtt kijelentette, hogy csupán a proletariátus ment« heti meg a világkultúrát, mentheti meg az emberiséget az ilyen Őrültséggel szemben.

Jelenleg a munkásosztály le? lietoségei az ilyen egyetemesen emberi küldetés teljesítésére mérhetetlenül kibővültek.

Lenin hagyatékának teljesítése és a szocializmus történelmi küldetésének végső beteljesülése a béke megőrzésében a következőket jelenti:

— sokoldalúan megszilárdítani a szovjet állam gazdasági és védelmi erejét, a nagy, sok- nemzetiségű szovjet nép eszmei és politikai egységét;

— minden téren erősíteni a szocialista államok testvéri szövetségét, együttműködését és sokoldalú kölcsönös segítségét;

— a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján egyesíteni a nemzetközi kommunista mozgalmat, a jelenkor leg ^ervezettebb eszmei erejét;

— törekedni annak az óriási erőnek a maximális kihasználására a béke és a haladás érdekében, amely a jelenlegi munkás- és nemzeti felszabadító mozgalomban rejlik;

— együttműködni azokkal, akik valóban el akarják kerülni a világháborút, akik készek figyelembe venni a jelenkor realitásait, azokkal, akik készek tiszteletben tartani minden nép jogos érdekeit, függetlenségét és szabadságát.

A szocialista vívmányok megbízható oltalmazója a Varsói Szerződés Szervezete, amelynek 25. évfordulójáról hamarosan megemlékezünk.

Pártunk a Szovjetunió lenini külpolitikáját állítja az imperializmus stratégiájával

szemben. Ezt újból meghirdette Leonyid Brezsnyev ez év február 22-i nagy jelentőségű beszédében. Ez magában foglalja a békéért és a népek biztonságáért a jelenlegi helyzetben vívott harc világos programját és konstruktív javaslatokat tartalmaz az enyhülési folyamat megőrzésére és megszilárdítására, a fegýverkezési hajsza megszüntetésére.

Állandóan emlékezetünkben tartjuk Lenin 1921-ben elhangzott ismert szavait, miszerint a nemzetközi forradalmat ma főként gazdasági politikánkkal befolyásoljuk... a harc világ- viszonylatban erre a küzdőtér* re helyeződött át. Ha teljesíteni tudjuk e feladatot, akkor nemzetközi viszonylatban bizonyosan és véglegesen győzünk.

Ez a gondolat igen mély és tartalmas. Gazdasági munkánknak óriási nemzetközi jelentősége volt és van külpolitikai, katonai és ideológiai területen. *E munka eredményeitől függnek az államok közötti kapcsolatok és a külföldi társadalmi erőkhöz fűződő sokoldalú kapcsolatok is.

Lenin követői új világcivilizációt építenek, amely megfelel valamennyi nép érdekelnek. Lelkesen és őszintén kívánunk békét és boldogságot az egész világ dolgozóinak, és sokat teszünk a többi népért. A leni- nizmusra szüksége van minden népnek, az egész emberiségnek. Meggyőződésünk, hogv az egész világon egyre jobban elterjed az a felismerés, hogy a leninizmus elválaszthatatlanul összefügg az emberi társadalom létérdekeivel.