Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-21 / 69. szám, péntek

A PÁRTÉLET SZERVES RÉSZE

Wem a büntetés, hanem a megelőzés a célravezető 0 Magasra emelték az erkölcsi normák mércéjét 4f$ Kommunistákra a vasfegyelem jellemző

A komáromi (Komárno) járási pártbizottság a XV, pártkongresszus határozatait teljesítve nagy figyelmet fordít a pártfegyelemre. A párthatározatok következetes végrehajtása, a párt vezető szerepének szilárdítása és tekintélyének növelé se csak szilárd fegyelemmel érhető el.

— Tapasztalataink szerint — tájékoztatott Balázs Sándor elv« társ, a járási pártbizottság ellenőrző és revíziós bizottságának elnöke — a pártfegyelemnek fontos alkotó eleme a szervezeti fegyelem. Például az olyan „kicsiségnek“ tűnő dolgoknak is nagy szerepük van, mint a taggyűlésen való rendszeres részvétel, a tagsági könyvek időnkénti ellenőrzése.

Természetesen, a fegyelmi ügyek tárgyát nem ezek a „kicsiségek“ képezik. Az ellenőrzési munkának azonban ezek is fontos láncszemei, s ha ezekkel nem foglalkoznának, akkor könnyebben és gyakrabban fordulnának elő nagyobb fegyelmezetlenségek.

A pártalapszervezetek munkájának tapasztalatai és számszerű adatai alapján kitűnt, hogy a fegyelmi eljárások között legnagyobb arányú a párttagsági könyv elvesztése, a népgazdaságnak okozott kár, valamint a párt- és a munkafegyelem megsértése. E vétségek miatt 74 pártbüntetést szabtak ki, és 60 egyént töröltek vagy zártak ki a pártból. Az adatok azt is jelzik, hogy a pártalap- szervezetekben az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a megelőzésre, e kedvezőtlen jelenségek kommunista bírálatára már az észlelés első' pillanatában.

Egyébként a pártmunka javulásának örvendetes bizonyítéka, hogy a járás pártalapszerveze- teiben nagyobbak lettek a fegyelem betartásával kapcsolatos követelmények. S bátran állíthatjuk, hogy az elbírálás mércéjének emelésére nem azért volt szükség, mert a párttagság fegyelmezetlenebb, hanem azért, mert az aiapszerve- zetek tagsága, az aJapszerveze- ti pártbizottságok igényesebbek és következetesebbek lettek. Mindez arra utal, hogy a pártalapszervezet ekben szigorúbban bírálják el a fegyelmezetlenségeket. A fegyelmi vétségek típusaiban nincs lényeges változás, de a pártbüntetések fokozatainak súlyosságában már szembetűnő az eltérés.

— Mindezek nem valamiféle türelmetlenséget fejeznek ki — hangsúlyozta Balázs elvtárs —, hiszen nincsenek tömegesen előforduló esetek a pártalaj)- szervezetek életében. Meggyőződésem, hogy több alapszervezetben fordulnak elő olyan pártfegyelmi vétségek, amelyek vizsgálatot és megfelelő fegyelmi eljárást érdemelnek, főleg azokon a helyeken, ahol nem kielégítően teljesítik a párthatározatokat.

Nem fegyelmi büntetés, de szorosan kapcsolódik ide a pártból való törlések, kizárások helyzete, ami összefügg a tagA Moszkvai Gépipari Üzemben most fejeznek be a prágai metró számára egy újabb fúrópajzsot. Üzembe helyezésével meggyorsul a metró A szakaszának építése (Képtávíró: ČSTK)

könyvcserével. A törlések oka az esetek túlnyomó többségében a szervezeti élet elhanyagolása, illetve az átjelentkezési kötelezettség elmulasztása. Több idős párttag törlésére például azért került sor, mivel a nyugdíjazásnál a megszokott munkakörnyezetéből át kellett jelentkeznie lakóhelyének illetékes pártalapszervezetéhez.

— Bár a tagság fegyelme, különösen a tagkönyvcsere hatásaként szilárdult — mondotta az ellenőrző bizottság elnöke —, mégis van még tennivaló a pár)fegyelmi munka következetességének fejlesztésében. Gyakori még a bátortalanság a fegyelmi vétségek vizsgálatá nak elhatározásában. Az alap- szervezeti pártbizottságokat gyakran visszariasztják a fegyelmi ügyek nagy körültekintést, megfontoltságot igénylő követelményei.

A tapasztalatok azonban azt is igazolják, hogy ezen kívül szemléleti hibák is visszatartják az alapszervezeti pártbizottságokat a pártfegyelmi vizsgálatok kezdeményezésében. Mondván, hogy „ez rossz fényt vet pártszervezetünkre“.

Nem minden kommunista érti meg továbbá, hogy az állam- polgári fegyelem és a pártfegyelem nem azonos. Nehezen értik meg, hogy a jogszabályokban rögzített állampolgári elvárás és a párton belüli erkölcsi megítélés tartalma nem mindig esik egybe. Ennek meg nem értéséből adódik, hogy sok helyen a pártbüntetés kirovását, a határozatot a bírósági végzéstől teszik függővé, s döntésüket csak annak ismeretében akarják meghozni. Bár gyakran határozott jelek utalnak arra, hogy egyik másik párttag rossz úton jár, mégsem vonják felelősségre, nem figyelmeztetik őt kellő időben. Helytelen magatartása akkor kerül a taggyűlés elé, mikor már összeütközött törvényeinkkel.

A járási pártbizottság e tapasztalatok alapján arra törekszik, hogy megértesse: a pártfegyelmi munka elsődleges feladata a nevelés, a súlyosabb fegyelmezetlenség megelőzése. Ezzel kapcsolatosan találóan jegyezte meg Balázs Sándor elvtárs: „A bírálat, a fegyelmi munka nem az egyes párttagok ellen, hanem értük végzett munka, melynek alapja a pártos kiállás és az egymás iránti felelősségérzet

SZOMBAT« AMBRUS

A Szpisák család (A szerző felvétele)

„Tetszik-e a szomszéd ?”

Régen volt bizony, még 1630- ban, amikor M. Csulyak István esperes úr kijelentette: „A fonó nem egyéb, mint latorság- nak hajléka. És bármennyire is ellenezte, tiltotta a fonóbeli játékokat, a fiatalok késő éjszakába nyúló szórakozásait, táncait, Borka (Borka) községben, ebben a Rozsnyó (Rožňava) környéki faluban évszázadokon át megmaradt ez a népi munkaszokás. Ma már nincs ugyan rá szükség, de alkalmanként, mint színpadi jelenetet, felelevenítik a fonóban történteket a falu népművészeti együttesének tagjai.

Giteraszóra vonulnak be a színre a guzsalyasok. Szpisák Károly gimnazista, az ifjúsági szervezet tisztségviselője pengeti a kisfejes citera dallamhúrjait. A hagyományos korcsoporti rend szerint a legidősebb asszony, édesanyja, Szpi sák Istvánné, a helyi pártalapszervezet aktivistája ül a sor szélére. Megkezdik a munkát, a szálhúzást, a sodrást, és a be- sodrott fonalat feltekerik az orsóra. Közben dalolnak, meg a „Tétszikezés* játékát is eljátsszák. A „bíró“, aki nem más, mint édesapja, Szpisák István, az erdőgazdasági üzem kommunistája, így kérdezi sorra a lányokat:

— Tetszik-e a szomszéd?

Ha nem tetszik, más kell a

lánynak, akkor annak a párja szabja ki, hogy a „bíró" fakanállal hány ütést mérjen büntetésül a kérdezett tenyerébe.

Vidám, szívderítő mókázás, csupa dal és játék a népi munkaszokás felelevenítése, az együttes műsora. Utána komolyabb dolgokról szeretnék elbeszélgetni a Szpisák családdal, már kérdeznék is, de Szpisákné megelőz.

— Mi természetesnek tartjuk — magyarázza —, hogy ilyenkor is tanúbizonyságát adjuk, kommunisták vagyunk, elkötelezettek, és ha játéknak, szórakozásnak tűnik is, amit

1980.

III. 21.

nemzetiség — hármójuk ősi hazája Pakisztán területének 72 százalékára terjed ki... Mindhárom nemzetiség befolyásos vezetői többször gondolnak a Pakisztántól való elszakadás lehetőségére ... A szeparatista nézetek a legelterjedtebbek a stratégiailag fontos beludzs vidéken, amelynek 1200 kdömfiteres partja van az Arab-ten ger mentén, Pakisztán nyugati és Irán keleti részén, közvetlenül Afganisztántól délre. Beludzs nacionalista csoportok már régóta álmodoznak egy „Nagy-Beludzsisztánról“, amely ötmillió pakisztáni és iráni be- ludzsot egyesítene... A pastuk szeparatista mozgalma abban gyökerezik, hogy a 14 milliós pastu lakosság egymás mellett él két szomszéd országban, Pakisztánban és Afganisztánban ...“

Ser Baz Mazari, a beludzsok egyik legtekintélyesebb vezetője nemrég egyik nyilatkozatában újra megerősítette: a beludzs tömegek pandzsábi elnyomása és kizsákmányolása nem enyhült; a vitákról szólva pedig a minap írta meg a Newsweek: „Kíméletlen módszereivel Ziaul Hak szertefoszlottá azt a magáról gondosan kialakított képet, amely szerint ö nem más, mint egyszerű és becsvágytól mentes katona „Ziaul Hak meghallgat téged, úgy tesz, mintha egyetértene veled, azután hátat fordít és valami egészen mást cselekszik, mint amit mondott — vádaskodik a kormány egyik volt tagja..." A rendszer mmdenk* számára rossz — jegyzi meg

egy pakisztáni dandár parancsnok — A polgári lakosság gyűlöli <& katonákat, a tiszteket pedig korrumpálja és elszemtele- níiti“ — olvasható az amerikai hírmagazinban, amely megállapítja: Hak tábornok szinte minden kulcspozícióba „aranygalléros tisztjeit állította.“

Az ország mezőgazdasága és ipara egyaránt igen súlyos helyzetben van. 1979-ben egyaránt a vártnál jóval kisebb volt a búzatermés (hét és félmillió tonna) és a gyapottermés (hárum és félmillió bála), nem volt még átlagos sem a cukornád és rizs terméseredménye sem. Ez kihatott az exportból származó bevételekre; ez mintegy 25 százalékkal volt kisebb mint 1978-ban. A mind nehezebb külgazdasági körülmények miatt Pakisztán legfontosabb iparága, a textilipar is válságba jutott.

A hivatalos adatok, amelyekről mindenki tudja, hogy abban a katonák eleve megváltoztatják a Hak tábornok számára kínos számokat, most a nagyvárosokban kétmillió, a városokban általában három és félmillió munkanélkülit tartanak számon. A pakisztáni helyzet ismerői szerint a valóság ennél sokkal sötétebb. Csak az iparban négymillión felül van a munkanélküliek száma; a falusi munkanélküliség is ijesztő. Ami az inflációt illeti, a pénzügyminisztérium 11,5 százalékról beszél, nyugati bankszakemberek megállapításai szerint azonban meghaladja a húsz százalékot.

Ziaul Hak tábornok-elnök

1978/79-ben elrendelte az államosított ipar egyes — igen alacsony hatékonysággal dolgozó — vállalatainak visszaadását a tőkések kezébe. A pakisztáni burzsoázia fölöttébb furcsán reagált: csak olyan esetben

hajlandó elfogadni az üzemeket, ha az áilam kártérítést is fizet az elmaradt haszon fejében“ ... (Csak néhány vállalat visszaadására került így sor, de azoknál is komoly problémák vannak. A burzsoázia húzódozik a beruházásoktól, ehhez is állami segélyt akar s kifogásolja az 1979-ben 60 százalékra növelt vállalati jövedelemadót.)

1980 júniusára (ekkor zárul a pénzügyi év) két és félmil- liárd dollárra nő a kereskedelmi deficit. Ekkorra Iszlámábád küföldi adósságai elérik a tíz- milliárd dollárt — ez még akkor is elviselhetetlenül sok, ha arra gondolunk: a Közel-Kelet olajálamaiban a legnehezebb és legpiszkosabb munkákat végző pakisztáni vendégmunkások évente 65 millió dollárt utalnak haza családjuknak. (Egy angol lap leszögezte, a pakisztáni helyzet súlyosságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a l>evételi kimutatásokban a mezőgazdaság egésze és a vezető iparág, a textilipar alig hoz többet, mint a vendégmunkások átutalásai...)

Senki nem mondhatja meg, mennyit segítenek egy ingatag belpolitikai viszonyok (a kivégzett Bhutto elnök pártjának ereje szüntelenül növekszik, á nemzetiségek okozta problémákról már esett szó),

több mint ingatag gazdasági viszonyai között élő olyan országban a százmillió dollárrok, ahol egy katonai diktátor hangulata, változó szimpátiái irányítják a mindennapokat. A katonai költségvetés 1979-ben már 17 százalékát vitte el a kiadásoknak. Külön, titkosan kezelték a nukleáris fegyver előkészítésére fordított összegeket, nyugati gazdasági szakemberek szerint ez külön 4—5 százalék volt.

A felajánlott 400 millió dollár amerikai segély, a hozzá megígért angol, francia, nyugatnémet, szaúd-arábial és más középlejáratú hitelek hatszáz milliója még mindig csak egytize- de a pakisztáni államadósságnak.

„Ázsia beteg embere", mondják sokan Pakisztánra. Most amerikai szövetség, kínai támogatás, a nyugati világ adományai egyformán igyekeznek segíteni, megszilárdítani a szov- jetellenes, a kabuli, népi afgán rendszerrel szembenálló és bármikor felvonulható országot. Csak azt nem szavatolja egyetlen nyugati megfigyelő sem, hogy a segítség hatékony. „Túlságosan korrupt túlságosan gyenge, túlságosan belső ellentétei által gyötört, túlságosan gyűlölt vezetők által irányított ország ahhoz, hogy reménye, esélye legyen a nyugodt továbbélésre. Robbanásveszélyes“ — írta a minap a Le Monde. Ezzel az országgal lép barátságra, sőt szinte kimondott szövetségre Washington.

UÄRDÖS MIKLÓS

ilyenkor csinálunk, közben mindig megtaláljuk a módját a politikai nevelésnek, a szervezést feladatok teljesítésének.

A férje így vélekedik:

— Ha valahol lehetséges agitálni, meggyőzni, társadalmi munkára toborozni, megbeszélni akciókat, akkor itt, ebben az együttesben azután lehet.

Karcsi, a fiuk, kérdéssel mond véleményt:

— Miért ne lehetne szórakozva tanulni?

Szpisákné három éve a rozsnyói energetikai üzem szerelőinek diszpécsere. Régebben a )EDN'OTA fogyasztási szövetkezet dolgozója volt, egészség- ügyi okok miatt változtatott munkahelyet. Egyébként a Nemzeti Front helyi bizottságának elnöke. Pártmegbizatás* ként vállalta a polgári ügyeket intéző testület elnökének tisztségét. És mivel a tag- könyvcserével kapcsolatos beszélgetéskor feladatul kapta, hogy aktivistaként törődjön a pártalapszervezet és a tömegszervezetek közötti kapcsolat fejlesztésével, azért tagja ennek az együttesnek.

Férje az erdőgazdasági üzem kommunistájaként kapott agitációs és szervezési feladatokat. Fiuk pedig a SZISZ iskolai szervezetének tagja, egyben a helyi ifjúsági szervezet aktivistája. Ezért tagja az együttesnek a család.

Ha valaki arra gondol: minden család élete egy regény, azt is hozzá kell tegye: nem egy, de sok kitelne belőle. A Szpisák családé is kiadna egy trilógiát. Első kötet a család- alapításé, hiszen két lányuk, két fiúk született. Második kötet a nevelésé: két lányukat férjhez adták, idősebb fiuk nemrégiben nősült meg. Harmadik kötet: mindaz, ami azóta történik. Szpisákné igy érvel:

— Amióta csak hárman vagyunk család, egyre inkább szükségét érezzük egyénileg is, hogy nagyobb létszámú közösséghez tartozzunk. Olyan ez a húsztagú együttes, mint egy nagy család, mert hiszen nemcsak a műsor összeállításával, bemutatásával foglalkozunk. Együtt készülünk a névadó ünnepségekre, a polgári ügyek testületének rendezvényeire. Ha faluszépítési, meg társadalmi munkáról van szó, olyankor is együtt tart ez a csoport.

Érdekes, amit fiuk mond:

— Olyan életszínjátszás az, amit a mi együttesünk a szín- jjadon csinál. A régi életet ott éljük, és ott éljük meg az ösz- szetartozás nagy élményét is, ami azután akkor is összeköt bennünket, amikor levonulunk, köznapi gondjainkat, problémáinkat megbeszéljük egymással. Ha vitatkozunk is néha, mint a testvérek.

Édesapja, akárcsak előbb a a színpadon, megkérdi:

— Tetszik-e a szomszéd?

Hamiskásan kacsint,, majd

folytatja:

— ilyet azután nem kérdezünk, mert tetszik. Apró, emberi hibáinkkal, meg a személyenként megmutatkozó ügyességgel, tehát jó tulajdonságainkkal együtt, úgy ahogy

vagyunk, tetszünk egymásnak.

Ezért olyan a mi együttesünk, mint egy nagy család. Fellépéskor is. Máskor is, ha tenni, cselekedni kell a jó ügy érdekében. Ugye érti, hogy

végső soron milyen ügy érde- kében?

Értem, és tetszik, hogy családjuk, melyet joggal nevezhetünk kommunista családnak, tudja, mit jelent a gottwaldi jelmondat: Arccal a tömegek

felé. HAJDÚ ANDRÁS