Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-08 / 6. szám, kedd
Megvilágosodó időszak Egy kifinomultabb sajátságos vonásokat figyelembe vevő történelmi analízis, a kialakult tradíciókat kritikával kezelő hozzáállás indította meg a történettudományban azt a moz- gást, amely a romantizőló múlt szemlélettel szemben a letűnt civilizációk — esetünkben a középkor — reális képét nyújtja, Ez a törekvés azonban nem tűr meg semmiféle „beleérzést“, ellenkezőleg, szigorú módszertani alapelveket igényel, amelyek feltárhatják a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit. A materialista történelem- szemlélet elméleti horderejét és gyakorlati felhasználhatóságát bizonyítja Georges Duby francia történész könyve, az Emberek és struktúrák a kö zépkorban {Magvető 1978, 145 o.). Duby már a Világosság című folyóirat egy 1978-as számában leírta, hogy a társadalomtörténetnek minden kétséget kizáróan „az anyagi struktúrák elemzésén kell alapulnia“, más szóval az ember létének a meghatározása az elsődleges. Ugyanebben az írásában azonban felhívja a figyelmet a tudati formák aktív szerepére is, arra, hogy az ideológiai elképzelések dinamikus erőket rejtenek magukban. A kérdés, amelyet szerinte a társadalom- tudományok eddig megfeleletle- nül hagytak az, hogy „mekkora a »képzeletbeli« szerepe a társadalmak történetében. Erre a kérdésre keresi a választ „A középkori társadalmak“ című általános elméleti problémákat taglaló részében, ahol nagyon helyesen abból a meghatározásból indul ki, hogy a társadalmi jelenségek nem tekinthetők a gazdasági jelenségek egyszerű meghosszabbításának, mivel „egyének és csoportok helyzet- érzését s az általa diktált viselkedést ... gazdasági feltételeik oalósága riem közvetlenül, hanem a róla alkotott képen keresztül határozza meg..." (105 —106. o.) Az egyes társadalmak ugyanis nemcsak saját anyagi rendjüket és politikai viszonyaikat alakítják ki, hanem, mint arra a szintén francia P. Francastel vagy a szovjet Gurevícs rámutatott, kiková- csolnak maguknak egy fogalmakon és látványosságokon alapuló figuratív rendet is, amely nem kevésbé hatásos és determináló erejű, mint a gazdasági szféra. Másfelől figyelembe kell vennünk azt is, mondja Duby, hogy az anyagi és a szellemi-ideológiai erők nem egymás mellett, hanem szorosan összefonódva egy szerves egészben találhatók, és ez a kutatást amazok kifejlődésének sajátos időtartamai miatt is erősen nehezíti. A közvetlen kapcsolat gazdasági és szellemi szféra közt leginkább az ún. mindennapi gondoskodás elemzésén keresztül ragadható meg, csakhogy a „kollektív észjárás“ története még egyrészt feltáratlan, másrészt pedig megoldatlan az a kérdés is, „hogyan illeszkedjék az észjárások Imentalitás) története a történeti kutatás egészéhez?* (133. o.). A- társadalmi lét bonyolult összefüggésrendszerei racionális szinten mégis megragadhatók, ha az ún. nem alapvető mozgásformák irányából közelítünk hozzájuk, de ennek előfeltétele, hogy „egyszerre és egyforma szigorúsággal kellene Mivel főzzünk? Jegyzetek a Csehszlovák Rádió magyar adásának szilveszteri műsoráról Két körülmény határozza meg hosszú évek óta a Csehszlovák Rádió magyar adásának szilveszteri műsorát. Az egyik a műsorszerkezetből adódó kora délutáni óévbúcsúztató. A másik, hogy felkérések, keresések és utánjárások ellenére nem tülekednek sem a rádió háza- táján, sem máshol a szlovákiai magyar humoristák. Mindenképpen dicséret illeti a magyar adás vezetőségét, hogy e nehézségek ellenére évről évre olyan szilveszteri „műsor- tálat“ állít össze, amely nem rontja el kedélyünket, sőt jókedvre hangol s mintegy előételként szolgál a további vn- gadozáshoz. Lássuk az idei menüt. Sokféle és változatos volt, azt hiszem, olyan, amilyet a kora délutáni készülődés, sürgés-forgás közepette leginkább elvárnak a hallgatók. Amolyan minden jóból, népszerű műsorból egy kicsit típusú esztrádműsort hallhattunk. Tetszett, hogy a műsort összeállítói bátran, kezdeményezően nyúltak hazai „alapanyaghoz“. Ojra megbizonyosodhattunk arról, amit sokan, régóta tudunk: a Magyar Területi Színház számos művésze kiváló komikus is. A mostaninál korszerűbb, maibb humorú szövegeket is elsőrangúan tudnak (tudnának) előadni. Nem vallott szégyent, sőt nagy tapsot kapott a szlovákiai magyar amatőr táncdalversenyen feltűnt Nagy Lea és Sztojka Dezső sem: jól éltek a felkínált lehetőséggel. Reméljük, őket és társaikat többször is hallhatjuk majd a rádióban. Kitűnőek voltak a többi szólistáik is, s a ikét zenekarról, valamint Miskovics László temperamentumos, légkört, hangulatot teremtő előadásmódjáról ugyancsak az elismerés hangján szólhatunk. Fájlaltam viszont azt, hogy az operettek és a magyar nóták teljesen kiszorították a magyar népdalokat, pedig a Tavaszi szél... című népdalversenyen »agy sikert aratott énekesek, esetleg népi zenekarok itt is kitűnő hangulatot teremtetteik volna. Ügy vélem, az idei év végén nem szabadna megfeledkezni róluk. Több kifogásolni jralő akad viszont a vidám jeleneteket Illetően. Tudom, milyen nehéz új, eredeti kéziratot kapni, de ha ez az út még nem, vagy csak nagyon nehezen járható, akkor legalább arra kell ügyelni, hogy az átvett és lefordított anyagok jobban (kötődjenek mai életünkhöz, a mai fonákságainkat pellengérezzék ki. A fogorvos jelenetét például jó két évtizede már hallottam a magyar rádióban, s néhány más tréfa is meglehetősen „szakállas" volt. Érdekes kísérlet Sipos Ernő amolyan népi elbeszélő figurája. Életrevalónak érzem, csak nem ártana, ha szövegeiből mellőznék a „gőre- gáboros“ beütéseket és a jóízlést már-imár sértő bemondásokat. A mai faluban is az utcán hever a téma. Érdekesebb és színvonalasabb is, ha ezeket találjuk meg. Nem elvetélt ötlet a mini-ve- télkedő seim, de itt is gondosabban kellene összeállítani a kérdéseket. Kodály Galántai táncok-ja és a pulyka hangja — válaszként — semmiképpen sem szerepelhet együtt egy vetélkedőbein, még akkor sem, ha a pulyikakalkasról nóta is szól... Említettem már, hogy az idei (műsortál — habár nem minden fogás ízlett egyformán — jókedvre derített, jóízűen, jó kedvvel — szemelgettem a különböző mazsolákból. Hozzám hasonlóan ugyanúgy, mint a hallgatóik több ezres tábora. Ez a siker remélhetőleg arra ösztönzi a rádió munkatársait, hogy az év végén még változatosabb, több hazai ízt, zamatot tartalmazó szilveszteri menüt szolgaijainak föl. Nem könnyű, de azért van mivel és mit főznünk. SZILVÁSSY JÚ7/SEF tudni végezni az anyagi, ökológiai és ökonómiai infrastruktúrák elemzését, a politikai struktúrákét s végül az ideológiai szuperstruktúrákét". (135. o.). Duby az említett módszertani elveket igyekszik hasznosítani közvetlen történelmi fejtegetéseiben: ilyen a 8—10. századagrotechnikájának kérdésköre, a 14—15. századi demográfiai hanyatlás okainak nyomozása. Endrei Walter könyve A középkor technikai forradalma (Magvető 1978, 11J 0.) a feudalizmus gazdasági alapzatával foglalkozik, ott is azzal a kérdéssel, mely „középkori ipari forradalom“ vagy „technikai forradalom“ fogalmával függ Össze. Endrei egy mítoszt akar eloszlatni: azt, hogy az újkor ipari forradalma szinte a semmiből tör elő. A formációváltozás következtében ugyan észlelhető némi degenerálódás a termelés szintjében, de „alapvető életszükségletek tekintetében a volt római tartományok termelési struktúrájának kontinuí? tása sértetlen maradt". (12. o.j Másrészt a középkori agrárforradalom és a korszak műszaki teljesítményei nélkül maga a feudális szerkezet sem totali- zálódhatott volna. A probléma inkább az, miért éppen Nyugat- Európába tevődik át a technikai fejlődés súlypontja a régi civilizációs központokkal, Bizánccal, Kínával vagy Indiával szemben. Az okokat Endrei egyrészt a hűbérrendszer felépítésében: a földesúri jog kiterjesztésében, a szabad városi kommunák keletkezésében és egy fegyelmezett, központi irányítás alatt működő értelmiségi réteg hálózatában találja meg;, másrészt rámutat bizonyos eszmetörténeti vonatkozásokra is. A harmadik szempont ökológiai: a 750—1250 közötti európai meleg és száraz klímaperiódus, amelynek hatására a gabona- termesztés a szőlőművelés határai északabbra tolódnak. Ehhez kapcsolódnak aztán azok a műszaki újítások és új technikai felfedezések, amelyek révén érthetővé válik a „műszaki forradalom“ elnevezés, és amelyeket Endrei könyvében gazdag szöveg- és illusztrációs bizonyíték dokumentál. A középkori városok kialaku lása és a bennük kibontakozó kulturális forradalom határozta meg egy új társadalmi réteg, az értelmiségiek kialakulását. E szociális csoport fejlődéstendenciáival foglalkozik Jacques Le Goff Az értelmiség a középkorban (Magvető 1979, 2370.) című könyvében, miközben a középkori értelmiséget mestersége — a gondolkodás és gondolatai tanítása — alapján az iskolamesterek rétegével azonosítja, Bő áttekintést nyújtó könyvével itt nem foglalkozhatunk, egy lényeges pontra azonban fölhívjuk a figyelmet: az értelmiség kialakulásával, a legpezsgőbb kulturális élettel, a legforradalmibb változásokkal a könyv tanúsága szerint ott találkozunk, ahol a tér- és időbeli érintkezés a különböző civilizáció közt a legközvetlenebb. Ez pedig bizonyítékát adja a történelmi materializmus alapelvei módszertani felhasználhatóságának. Befejezésképpen: az említett három könyv egybeolvasva a középkori társadalmak újszempontú keresztmetszetét adja különböző aspektusokból tárgyalva azt az előttünk mindjobban megvilágosodó időszakot, amelyet „sötét középkornak“ nevezünk. MÉSZÁR03 ANDRÁS ZEME = ÉLET? Aki a zenének szenteli életét, annak jó esélye van arra, hogy magas életkort érjen meg. Legalább is erre következtet Donald H. Atlas, a kaliforniai San Diegó-i Egyetem orvosprofesszora, aki karmesterek életpályáját tanulmányozta. A zeneszerető tudósnak feltűnt számos karmester hosszú élete: Arturo Toscanini 90 évig élt, Bruno Walter 85 évig, Walter Damrosch 88 évig. Mindannyian az 1977-ben 95 éves korában elhunyt Leopold Stokowskihoz hasonlóan utolsó pillanatig aktívak voltak. Harmincöt elhunyt karmester listája alapján Atlas 73,4 év várható életkort számított ki ebben a szakmában, öt évvel többet, mint az amerikai férfiak átlagos élettartama. A hosszú élet „titka“ az orvos véleménye szerint a „magasabb intelligencia, a rendkívüli tehetség és főként a beteljesülés a hivatásban..." ÚJ FILMEK EMMY DESTINN (cseh) ö volt az első bayreuthi Senta, az első berlini Salome, az első londoni Pillangókisasszony, Tatjána és Minnie; Ő volt A Nyugat lánya az 1919-es New York-i ősbemutatón. Emmy Des- tinn cseh szopránénekesnő világsztár volt. Világsztár, aki sosem feledkezett meg származásáról, akit a hírnév sem szédített meg. Róla, a századelő egyik legnagyobb operaénekesnőjéről szól Jirí Krejčik filmje. Az alkotás a világviszonylatban is kiemelkedő és elsőrangú színészi képességekkel megáldott művésznő életének azt a fejezetét tárja elénk, amikor Emmy Destinn végleg elbúcsúzott a New York-i Metropolitan^, s úgy döntött: hazatér Cseiior- szágba. Hazatért, bár Európában már harmadik éve dűlt az első világháború, s művészkollégái óvták öt ettől a látszólag elhamarkodott lépéstől, S csakugyan: a határon letartóztatták őt és házi őrizetbe vették; hazaárulással vádolták, s vidéki kastélyába száműzték, hogy megfigyelés alatt tarthassák. Egy csapásra megszűnt a kapcsolata a világgal, az emberekkel. Nyilvános fellépéseinek betiltása teljes tétlenségre kárhoztatta az énekesnőt. Hitét, emberi tartását, hazaszeretét azonban nem tudták megtörni. Az alkotók arra törekedtek, hogy elszakadjanak a romantikus életrajzfilmek sémáitól, kerüljék a szokványos megoldásokat. Igyekezetük tőbbé-kevés- bé sikerrel járt, bár néhány fontos mozzanatot- leegyszerűsítve, vázlatosan illusztrálva mutatnak be, A súlypontot az énekesnő magatartásának ábrázolására helyezték, kidomborítva azokat a részeket, melyekben színes egyénisége, különös emberi és művészi karaktere a leginkább kifejezésre jutóit. Főleg arcának, tekintetének rezdüléseit hangsúlyozzák, ezzel is jelezve, hogy az igazi dráma az énekesnő bensőjében játszódik le, hogy a kastély fojtó fíoiidara Turzonovová és furaf Kukura a cseh film főszereplői légköre, fényűző pompája megöl minden emberit, holott ő megértésre, melegségre vágyik. Az alkotók értelmezésében Emmy Destinn korát és környezetét olykor elképesztő, az előítéletekkel és konvenciókkal szembenálló, esendőségében is tiszteletreméltó asszony, aki művészetével és életformájával, érzelmeinek következetes vállalásával megelőzte korát. A nagy művésznő alakját Bo- íidara Turzonovová szlovák színésznő kelti életre, emlékezetesen. A csodálatosan csengő áriákat Gabriela Beňačková tolmácsolásában hallhatjuk. A főbb szerepekben Juraj Kuku• rát, Josef Somrot, Miloš Ko- peckyt, Jirí Adamírát láthatjuk. FESZTIVÁLELÖZETES Az új esztendő első jelentős, tömegméreteket öltő kultúrpolitikai rendezvénye a téli filmszemle, melyet az idén január 18-a és február 7-e között rendeznek meg. A szemle ünnepélyes megnyitása január 18-án Orlován kerül sor; bemutatják Karéi Smyczek debütáns munkáját, a Pipikéket. Az ezt követő napokon Szlovákia 47 városában estéről estére egy-egy új filmet nézhet meg a közönség. A rendezvény műsorának ösz- szeállítása során az Illetékesek arra törekedtek, hogy a nézők megismerhessék filmgyártásunk legújabb termékeit és ízelítőt kapjanak a szocialista, valamint a nyugati országok jelentős alkotásaiból. A szemle műsorán 16 ország 19 filmje szerepel. Hazánkat a seregszemlén három új alkotás képviseli: az említett filmen kívül a Nyár végi hangverseny című František Vláčil rendezte alkotás, valamint Martin Hollý munkája, a Méretre szabott halál. A szocialista országok alkotásai közül megtekinthetjük A nagyapa menyasszonya, A szerelmi vallomás (szovjet), a Budapesti mesék (magyar), a Felülnézetben (lengyel), a Megszállás húszon hat képben (jugoszláv), a Gyermekszemmel (bolgár), a Hallgatás (román) és az Utó- irat (NDK-beli) filmeket. A nyugati országok produkciói közül a szemlén az alábbiak szerepelnek: Mária (svéd), A nő illata (olasz), A Keselyű három napja (amerikai), A tengerész visszatér (angol), A fehér lovas (nyugatnémet), Mindenkinek a maga keresztje (francia), Ártatlanul (kanadai), Ebből ennyi is elég (finn). Ä téli filmszemle február 7- én fejeződik be a Méretre szabott halál bemutatásával, Hu- mennén. —um — 19110. I. 8. Jelenet a téli filmszemlén látható szlovák filmből, a M EPET RE gJĽ SZABOTT HALÁLBÓL A „GYORSULÓ IDŐ" SOROZAT HÁROM KÖNYVÉRŐL
