Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-07 / 5. szám, hétfő

A TASZSZ nyilatkozata

(Folytatás uz 1. oldalról.) ben álil a szuverén afgán állam népének és ikonmarnyának .Világosan k.inyl'lwán.ított akaratával.

Az elnöki! beszédben fontos helyet foglalnak el az iráni események is. Az «linók azt a tényt, hogy az Egyesült Á«lantok teheráiRi naigy követségé - nek diplomatáit még mindig lógva tartják az iránti f őv&ras- ban, az Iránnal szomszédos Saovjetumó «illeni fenyegetéseikre és zsarolásokra akarja íeMtasználni. Mint ismeretes, a Szovjetunió sok más országhoz hasonlóan már ismertette a Más- pontját, aitneiy szériáit szükséges, hogy valamennyi ország «1 bécsi konvencióból induljon ki, és hogy az iráni—amerikai viszályt békés eszközökkel kell reodezná. Az amerikai) fél lépéseiből és az elnök január 4 i beszédéből viszont az derül ki, hogy az Egyesült A'llamok más eszközöket Itelyez előtérbe, mindenekelőtt gazdasági blokád bevezetésére törekszűik. Washingtonnak szenunel láthatóan nincs ínyéire az iráni nép for- padailtma, csakúgy, mini az aü elhatározása, hogy szembeszálí a fenyegetéseken és a diktátumon alapuló imperialista poli- 'tikával. Felmerül a kérdés, vajon Washington alaposan megfontolta-e, milyen következményekkel járhat az Irán-ellenes gazdasági blokád meghirdeté- ise, illetve nyomás gyalkorllása I ráinra, és vajon kinek árt töb- bet ez a politik«?

Nyi'lv ám valóan merni vé letten, hogy az elinöik egy szóval sem említette az európai helyzetet, azt a térséget, ahol a különböző társadalmii rendszerű országok kölcsönösen előnyös együttműködése és az enyhülési folyamat az utóbbi években különösen erősen és intenzíven elméi y ült. Hal tgatása e kérdésekben nyilván újra választási politikájának megfontolásaiból ered, mivel nemi titkolhatja, hogy éppen az USA a NATO útján kényszer!tett rá a közelmúltban több nyugat- európai országot arra a döntésre, miszerint armeriikai rakétáikat és közóp-hatésugairú rakétákat telepítenek az említett kontinens területére. Ez a döntés ellentétben áll'l az európai béke és biztonság érdekeivel és több nyugat-európai főváros ban fontolOra vették a döntés követ kezményeit.

Az Egyesült Államok elnöke televíziós beszédében a szovjet-amerikai kapcsolatokat

érintő több intézkedést jelentett be. A gazdasági, műszaki- tudományos és kulturális kapcsolatok korlátozásáról van szó. Az amerikai fél rovására írha- tóan eddig is meglehetősen korlátozottak voltak ezek a kapcsolatok, s most ezeket megtoldották a már megkötött amerikai gabonaexportra vonatkozó szerződések feltnondásá- val. Az említett intézkedéseket aligha fogadja megelégedéssel az Egyesült Államok lakossága, amely a múltban már nemegyszer bizonyította, hogy élénk érdeklődést tanúsít a Szovjetunióval fenntartott kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok kibővítése Iránt, mert meggyőződése, hogy ez az Egyesölt Államoknak is javára válik.

Ami a Szovjetuniót illeti, kereskedelmi. gazdasági és kulturális területet érintő kapcsolatokért sohasem könyörgött. Mindig hangsúlyozta, hogy ilyen, vagy olyan jellegű együttműködés, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti jó kapcsolatok fenntartása kölcsönös érdek. Ha a Fehér Házban úgy döntöttek, hogy befolyásolni próbálják a Szovjetuniót és külpolitikáját, erőfeszítéseik eleve kudarcra vannak ítélve. Ilyen próbálkozások sem a múltban nem vezettek eredményre, és a jövőben sem lesznek eredményesek.

Az elnöki nyilatkozat azt a benyomást kelti, hogy politikai kiegyensúlyozottság hiányában szenved, nem tudja reálisan megítélni a nemzetközi helyze tét, túlértékeli az Egyesült Államok reális lehetőségeit és lebecsüli más államoknak a lehetőségeit, amelyek ellen az USA bizonyos lépéseket kíván tenni. Az USA ban azonban senkinek sem lehet kétsége affelöl, hogy a Szovjetunió képes törvényes érdekeinek, szövetségesei és barátai érdekeinek meg védésére.

Aki figyelmen kívül próbálja hagyni ezeket a tényeket, mindig magára vállalja annak a kockázatát, hogy a politikában túlkapásokra ragadtatja el magát és nagyobb kárt okoz saját országának. saját népének, mint azoknak, akik ellen ezt, vagy azt a lépést irányította.

A Szovjetunió vezető körei remélik, az Egyesült Államokban végül is győz a józan, körültekintő hozzáállás a szovjet— amerikai kapcsolatokat és a béke megőrzésére tett erőfeszítéseket illetően.

Irán: ÜSA-cíisnes tüntetések

(CSTK) — Kurt Waldheim

EN S Z-f ötöt ká r a hé t végén az ENSZ-ban beszámolt teheráni 1 á toga tásô.na k e ne dmén yeir öl.

Útját hasznosnak nevezte, de ugyanakkor óva mtett attól, hogy azt várják, az ENSZ-fő- titkár egyetlen útja megoldja az amerikai—iráni viszályt. Hozzáfűzte, hogy betekintést nyert az iráni eseményekbe, és hangsúlyozta, bogy az iránti helyzet sokkal bonyolultabb, semmint azt külföldön gondolják. Nem zárta ki amiroaik lehetőségét, hogy ismét visszatér Teheránba, hozzáfűzte azonban, örül annak, hogy élve visszatérhetett New Yorkija.

Teherán utcáin a hét végén folytatódtak a/ Amerika uIIími«» tüntet és tik, mol yek ne k részivé - vői elítélték az amerikai imperial üzam is Irán-ellenes hangulatkeltését és flizokat a f!o>t- tamozdu la tokát, amelvek nyomán rendkívül nagy saéiíiú haditengerészeti flotta l<wtóK- kodiik az iráni partoknál.

NEHANYtorfi SWK SORBAN

Országaink között Sarát* és testvéri kapcsolatok

bontakoznak ki

(Folytatás az 1. oldalról.) lista Köztársaság és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság testvéri népeivel szorosan együttműködve — a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa hatékony internacionalista segítsége révén — ér el a Kambodzsai Nemzeti Egységfront 11. kongresszusa h a t á rozat ainak teljesítésében, valamint a forradalmi vívmányok és az ország területi egységének megvédésében az imperializmus és a reakció erői ellen. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a demokratikus változások megfelelnek a Kambodzsai Népköztársaság népe vágyainak és érdekeinek.

Értékeljük, hogy országaink köbölt baráti és testvéri kapcsolatok - boniako.’.nak ki, biztosítjuk Önöket, hogy a csehszlovák kommunisták és országunk népe a jövőben Is híven a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveihez támogatni fogja a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács

tekintélyének növekedését $ nemzetközi fórumokon és segít» séget nyújt a Kambodzsai Nép»» köztársaságnak az új társad»» lom építésében.

Tisztelt Heng Sarnrin elvtárs* egész szívünkből kívánunk önM nek s ön révén az összes kan»* bodzsai népnek további si kereket igazságos társadalmi ren* dük építésében, a forradalmi változások megvédésében * szocializmusért, a békéért és a társadalmi haladásért vívóit közöj küztlRlmünkben.

Hohuslan Ghnoupt-k iiúlügy« miniszter ugyanebből az atka* lomból üdvözlő táviratot k<»í* dött Hun Sennek, a Kambodzsai Népköztársaság küiügvmi« niszterének.

A Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsága is üdvözlő táviratot intézett a Kambodzsai Nószóveiséghez a kambodzsai nép győzelmének első évfordulója alkalmából.

AFGANISZTÁNBAN NORMALIZÁLÓDIK A HELYZET

TORONTÓBAN a hét végén megkezdődött a Kanadai Kommunista Fárt XXIV. kongresz- szusa.

HAROLD BROWN, az Egye sült Államok hadügyminisztere egyhetes hivatalos látogatásra Kínába érkezett.

Az ország déli határainál fokozódik az imperialista kardcsöitetés

(ČSTK) — Afganisztán ben az élet visszatér a normál is kerékvágásba. A moszkvai Pravda kaibuLi tudósítása széniéi eltűnt a korábbi napokra jellemző feszültség, az emberek 11 y ugod ta bbak, magabiztosa'b

l>ak.

ELTÁVOLODÁS AZ VISSZATÉRÉS A

ENYHÜLÉSTŐL - HIDEGHÁBORÚHOZ

(Folytatás az 1. oldalról.) turisták moszkvai í-észvétele veszélybe került.

Carter az említett televíziós beszédében kijelentette, hogy fokozzák a fegyverszállítást Pakisztánba és „az érintett térség“ egyéb országaiba. Kommentátorok szerint az egyéb alatt elsősorban Kína értendő, ahová épp most érkezett meg Brown hadügyminiszter.

Carter szovjetel lenes döntései, a korábbi NATO döntéssel az eurorakéták telepítéséről, valamint az USA idei, 157 milliárdos rekordösszegű katonai költségvetésének jóváhagyása újabb komoly bizonyítékai annak, hogy a Carter-korinányzat te akar térni az enyhülési politika eddig követett átjárói és

fokozni kívánja a szovjetellcnes hangulatot. Amerikai politikai megfigyelők szerint Carter intézkedései mögött belpolitikai indítékok is meghúzódnak. Elnöki újraválasztását aktív politikával szeretné biztosítani, ugyanis az utóbbi időben több olyan vád érte, hogy nem eléggé tevékeny és meglehetősen „gyenge elnöknek“ tartják.

Carter hétvégi televíziós beszéde semmiképpen sem segíti elő az iráni válság megoldását, sem a szovjet—amerikai kapcsolatok előbbrevitelét. Lényegében újabb lépés a washingtoni kormányzat veszélyes akciói során, amelyeket amerikai politikai megfigyelők is úgy értékelnek, mint visszatérést a hidegháborús időszakhoz.

Az ország déli és keleti részéin továbbra is feszüli azon-* ban a helyzet, ahoi a paik iszlám Pésavar és Kvéta városokr t»a.n működő imperialista hírszerző szolgálatok rádióállö* másai az algán belügyekbe tör. ténő tégy veres beavatkozásra szólítottak fel. Az említett lo>r- rásokböl érkezett aa a hu\ hogy Washington fokozol! pénzügyi és katonai lámogaías* nyújt az afganisztáni ei Je« forradalmáruknak. ,,A jelek arra vaoilanaik, hogy ellenségeink to*« vább folytatják támadásainkat áz afgán forr adatom vívmányai ellem“, mondotta a Itap tudóst* tóinak Anahita Ratebzad oktatásügyi miniszter. „Az élet normái izáiásána tett erőteszíté« seinik még mindig az impéria»* lista mester kedések be ütköznek", — fűzte hozzá.

A bnit The Daily Telegraph

fcitp szerint Kína nagy meny- nyiségü fegyvenszáiMítmé nvt im* dított útnak az afgán forradalom ellenség einek t áimoga 1 ásá - na. A lap értesülésen szerint az afgán kormány ellen harcoló ellenforradalmi erők táborába löbb kínai ikatonai tar nácsadó érkezett.

A TASZSZ kommentárja

A JÓZAN ÉSZ NEM EZT DIKTÁLNÁ

(CSTKj — A TASZSZ hírügynökség a hét végén közzétette Vlagyimir Goncsarov szemleírónak Carter televíziós beszédével kapcsolatos kommentárját, melyben a szerző a kö vetkezőket írja:

„Carter elnök azzal kezdte tévébeszédét, hogy a rendkívül fontos nemzetközi problémák megítélésekor a józan észre kell támaszkodni. Ezzel a véleményével természetesen mi Is egyetértünk, sőt hozzátesszük, hogy elengedhetetlen a felelősségteljes hozzáállás. Am az iráni és afganisztáni eseményekkel kapcsolatos elnöki megnyilatkozás — enyhén szólva — épp az ellenkezőjére vall. Az iráni—amerikai kapcsolatokat

érintve a tévénézőket azzal nyugtatgatta, hogy nyilvános és bizalmas diplomáciai erőfeszítéseket tesznek a válság megoldása érdekében. Érdekes azonban, hogy Carter egy szó- vat sem említette az Iránra tfyakorolt katonai nyomást, öem szólt a haditengerészeti erők összpontosításáról sem az iráni partoknál, miközben nyilvánvaló, hogy éppen Irán katonai fenyegetése áll Washing tonnák a konfliktus megoldására tett erőfeszítéseinek középpontjában.

Carter — habár rendkívül sok ttfőt szentelt az iráni problémának —, mégis megkerülte azt a kérdést, amelyet nemcsak vezető amerikai politikusok, de *z átlagemberek is feltesznek: az USA miért mond le eleve a legegyszerűbb, leginkább célravezetőbb módszerről, amely már rég lehetővé tette volna a probléma gyors és igazságos megoldását, vagyis miért utasítja vissza a megdöntött iráni uralkodó kiadását? Hiszen ez

a követelés azzal is indokolt, hogy az exuralkodó sok ártatlan ember haláláért felelős, és távozásakor Iránból milliárdo- kat esempészett külföldre, s ez a vagyon most amerikai, svájci és más nyugat-európai bankokban van elhelyezve. Az Iráni nép pedig követeli visszaszolgáltatásukat.

Carter beszédének második részében az afganisztáni eseményekről szólt. Ezekről a fejleményekről semmi újat nem mondott. Ismét védelmébe vette Nafizullah Amint, a hazai reakció védencét, CIA-ügynö- köt, akit az afgán nép váltott le, aki fizikailag likvidálta Tarakit, a törvényes elnököt és az afgán hazafiak ezreit. Carter újólag megismételte az objektív tények korábban már Washington által ismert elferdítését. Állításai szöges ellentétben állnak a valósággal, mivel az afganisztáni események összhangban vannak az ENSZ- Alapokmányának 51. cikkelyével, amely biztosítja az országok elidegeníthetetlen jogát a kollektív és egyéni önvédelemre az agresszió visszaverése és a béke felújítása érdekében, valamint a szovjet—afgán barátsági, jószomszédi és együttműködési szerződés 4. cikkelyével, melynek értelmében a Szovjetunió az afgán kormány kérésére nyújtott katonai segítséget, — válaszként az imperialista erők egyre fokozódó fegyveres akcióira, amelyek

már az áprilisi forradalom óta napirenden voltak.

Carter beszédének új, de semťniképpen sem a józan észre valló fejtegetése Afganisztán szuverenitásával kapcsolatos. Carter egy szuverén állam önvédelméről rendkívül sajátos nézetet vall: Szerinte ez csak terrorista csoportok, a néphatalom ellenségeinek felfegyverzésével, illetve Pakisztánból afganisztáni területre való áthelyezésével válik lehetővé. Carter „gondoskodásának“ Afganisztán szuverenitásáról még egy jellemző vonása van, ugyanis megkérdőjelezi az afgán kormánynak arra vonatkozó jogát, hogy saját megfontolásából, de mindenekelőtt- washingtoni jóváhagyás nélkül bármilyen döntést is hozhasson. Ebből az következik, hogy Washington az afgán kormány intézkedéseit csak egy jeltétellel fogadná el: ha a knbuli kormány úgy táncolna, ahogy Washingtonban a talpalávalót húzzák. Nem kétséges, Carter ez esetben sem dicsekedhet azzal, hogy a józan ész diktálta szavalt.

A beszéd további részében Carter áttért az általános közel-keleti helyzet értékelésére és azt állította, hogy az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség „veszélyezteti Délnyu- gat-Ázsia békéjét"! Ugyanakkor szükségesnek tartotta hozzáfűzni, az Egyesült Államok érdeke, hogy „ebben a térségben újra béke legyen, hogy a térség országai szabadok és függetlenek legyenek.“

E sorok szerzője sajnos nem részesült abban az „örömben“, hogy élőben, vagy a képernyő

előtt hallgathatta volna a beszédet, annak szövegét, csak a Washingtonból érkező híranyagból ismerhette meg. Ezért nem állíthatja és nem is állítja, hogy az elnök e rendkívül fontos megnyilatkozása során elpirult-e netán. Ez a beszéd mindenképpen arról a washingtoni szándékról tesz tanúbizonyságot, hogy útját akarja állni a délnyugat ázsiai térség országai békéjének és szabadságának olyan időben, amikor még a világ nem felejtette el a hasonló washingtoni manővereket a világ egyéb térségeiben, azt, hogy napalm- és plass- tlkbombák, mérgező anyagok, tömeges népirtás segítségével próbálta megvalósítani nagyhatalmi terveit. Csak azt kívánhatjuk, hogy Dél nyugat-Ázsia népei ne jussanak Rélkelet- Ázsia nemzeteinek sorsára, ahol a mai napig is érezhetők az amerikai agresszió tragikus következményei.

Amint az a Carl er-beszédből is kiderül — amelyet Washingtonban programnyilatkozatnak tekintenek — a kormány több egyoldalú korlátozó intézkedést foganatosítolt a Szovjetunió ellen, kereskedelmi, gazdasági, tudományos és kulturális téren. Ezek az intézkedések, csakúgy, mint a SALT-víta elhalasztására tett javaslat, rendkívül hasonlítanak a hidegháborús időszak eszköztárához és azt tanúsítják, hogy az amerikai kormány durván megszegi a Szovjetunióval szemben vállalt kötelezettségeit.

Nincs szándékunkban, hogy a továbbiakban részletesen szóljunk a szovjet hatalom létezésének első éveiről, amikor az Egyesült Államok többször próbált nyomást gyakorolni a

Szovjetunióra, de minden eredmény nélkül. Hozzáfűzhetjük, hogy az efféle próbálkozások a jövőben sem számíthatnak sikerre. Szükségesnek tartjuk azonban hangsúlyozni: amenynyiben Washington ténylegesen tartósan nyomást kíván gyakorolni a Szovjetunióra, teljesen helytelen feltételezésekből in dúl ki. Az amerikai „szovjelo* lógusok“ megkövesedett, kon zervatív gondolkodásmódjuk következtében nyilván nem tud nak szabadulni a múlt kísérlettétől. Nem képesek felfogni, hogy a Szovjetunió napjaink ban nem az a szegény, cári Oroszország, sem az a fiatal köztársaság, amely az első vi lágháborúf és a polgárháborúi követő problémákkal küzd, hanem erős nagyhatalom.

Végezetül elmondhatjuk, hogy az elnök tévébeszédét egyáltalán nem a józan ész diktálta. Erőszak ez a józan ész diktáb ta elvek ellen, amely a hadiipari komplexum érdekeiből, az amerikai monopóliumok expanziós terveiből és az USA jog talan hegemonizmusra törekvő elveiből táplálkozik. Véleményünk szerint olyan, úgymond „gyakorlati intézkedések , mint az amerikai erők csoportosítása Afganisztán területére, a Pakisztánnak nyújtott katonai támogatás fokozása, valamint a washingtoni—pekingi tengely

megerősödése, tovább bonyolítja a helyzetet a térségben és súlyos következményekkel fe nyeget.

A józan ész diktálta egyedüli helyes megoldás az lenne, ha felhagynának az imperialista beavatkozással a térség országaiban, elismernék a térség orszá gainak a szuverenitásra, az ön rendelkezésre vonatkozó jogát."

1980.

1. 7.