Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-02 / 1. szám, szerda
EMLÉKEZNI É S’ E M L É K E Z T E T N I «p-.r-n.m-.nn-r.. k -r-,, ■» , . -i » r , , ■, ,'f»> ...... i , .««. .... .. . «T.rn.nm ~«n_niitF,wrn.« Híres merényletekről É ppen egy évtizede, hogy olvasóink megismerhették Václav Pavel Borovička ne^ vét. Az Epocha Könyvkiadó akkoriban jelentette meg A jós halála címíi könyvét, amelyről nem volt könnyű megállapítani, vajon krimi-e, szabályos bűnügyi történet, életrajzi monográfia vagy dokumentum-regény? A morvaországi Boskovie* ben született Hermann Stein- schneiderről, a Ha n us sen nevet felvett artistáról, a német varietészínpadok tehetséges szemlén y vésztőjéről, a harmincas évek hírhedt kalandoráról szólt a könyv, amelyben Borovička figyelőn et érdemlő tájékozottsággal és tárgyi tudással követte nyomon a cirkuszi bűvészként kezdő, a Harmadik Birodalom „látnokává“, zsidó származása ellenére Hitler bizalmasává váló sarlatán pályafutását 1933-baln bekövetkezett dicstelen haláláig. Hanussen a Birodalmi Gyűlés palotájának felgyújtása után „felsőbb utasításra“ az SS-pribékek áldozata lett, bizonyára azért, mert túl sokat tudott a nácik bűntetteiről, és joggal tartottak attól, hogy természetéből adódóan nem rejti véka alá, amit tud és fecsegni fog. V. P. Borovička Híres politikai merényletek című. nemrég magyar fordításban megjelent új könyvében tehetségesen kamatoztatja A jós háláló ban megmutatkozó bűnügyi jártasságát, ért a nagy csalók leleplezéséhez a politikai gyilkosságok és merényletek hátterének megfestéséhez s jól tudja, hogy az emberiség történelmének útját politikai gyilkosságok szegélyezik. Könyve Bevezetőjében így nyilatkozik írói eltökéltségéről: „Nem volt szándékom a merényletek történetének megírása, csupán meg akartam állni az esetek egyikénél-másikánál, emlékeztetni vagy rávilágítani a történelem egy-egy drámai epizódjára, kísérletet tenni azoknak az indítékoknak a ki- fürkészésére, amelyek politikai gyilkosságok elkövetéséhez vezettek." H uszonhat merénylet politikai hátterét, emberi sorsfordulatait és indítékait követi nyomon a szerző s gyakran az az érzésünk, mintha alapos történelmi tájékozottsággal A. Conan Doyle közismert mesterdetektívjének, Sherlock Holmesnak nyomdokaiba lépne. A makedoniai Nagy Sándor civakodó szüleitől a Nobel-díjas Martin Luther Kingig terjed a sor, és, valamennyi merénylet leírásáról elmondható, hogy hátterük felfedése alapos búvármunka eredménye. Tudatosan mellőzöm itt az „érdekesség“ szót, meat nem a bűnügyekhez következetesen járuló érdekesség teremti még Borovička gyűj töményének oivasmányos- ságál hanem azon feltárt embert momentumok és tények hitelessége amelyek a gonosztettek elkövetéséhez vezettek. A varázslatokban és igézetekben hívő Július Caesarnak meg kellett halnia mert összeskü- vő ellenfelei túlságosan nagynak tartották hatalmát, s attól féltek, hogy eltörölve a respublikát királyi koronát tesz a fejére, ami saját bevallása szerint sohasem állott szándékában. Martin Luther Kinget pedig történeíesen azért tették el láb alól, mert a jogfosztott amerikaiak vezérének tekintették és népszerűsége szálka volt ellenfelei szemében. Az áldozatok között ott találjuk a bajor Wittelsbach-csa- ládból származó Erzsébetet, akiről közismert volt, hogy a Ferenc József császárral és „apostoli királlyal“ kötött házassága nem volt boldog, pedig tizenhat éves korában szerelemből ment hozzá a huszonnégy esztendős, zárkózott természetű uralkodóhoz. Sissy — így becézték az udvarban és magyar főúri körökben — nem tudott megbarátkozni zsarnoki természetű anyósával, a Hofburg és Schönbrunn helyett az utazást választotta. {Hadd jegyezzem meg itt, hogy a Heinéért rajongó császárnő nyaranta gyakran Korfu szigetén üdült. Tizenkilenc nyarán egy ismerősöm — a Viribus Uni tis csatahajó ezredes-mérnöke volt — elmesélte, hogy Korfuban járva tisztelegni szándékoztak a császárnőné!, s akkor látták, hogy *iz Achilleon parkjában meztelen lábbal, fehér fátyolt lengetve táncolt. A bajor WitFELHÍVÁS a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága a társrendezőkkel együtt nyelvi vetélkedőt hirdet „HOGYAN MONDJUK SZÉPÉN MAGYARUL“ címmel. A vetélkedő a csehszlovákiai nyelvművelést szeretné elősegíteni. Éppen ezért elsősorban a középiskolák tantervi anyagához fűződő nyelvtani alapokra épített nyelvhelyességi, helyesírási és stilisztikai kérdések szolgálnak alapjául. Célunk, hogy a játékos, gyakran rejtvényszerű nyelvi gyakorlatokkal és feladatokkal az ifjúság nyelvi-nyelvhasználati szintjét emeljük. A vetélkedő feltételei és szabályai: 1. A nyelvi vetélkedőn részt vehet minden olyan csehszlovák állampolgár, aki a közzétett jelentkezési lapot 1980. január 25-ig kitöltve beküldi az illetékes járási titkárság címére. A versenyben háromtagú csoportok vehetnek részi. 2. A nyelvi vetélkedő háromfordulós: az első a járási versenyek, a második a három kerületi elődöntő, a harmadik az országos döntő. A vetélkedő első fordulóját, a járási versenyeket 1980. február 22-től március 3-ig a CSEMADOK járási titkárságai, a második fordulót, azaz a három kerületi elődöntőt 1980. március 28—29—30-án a CSEMADOK KB népművelési osztálya, a harmadik fordulót, az országos döntőt 1980. április 24-én a CSEMADOK KB népművelési osztálya rendezi. 3. A járási fordulót 10—10 csoporttal rendezi a CSEMADOK járási titkársága, amelyről az első csoport, illetve csoportok jutnak tovább a kerületi elődöntőkbe; a kerületi elődöntőkből a három legjobb csoport jut tovább az országos döntőbe. 4. A nyelvi vetélkedő kérdéseit és feladatait a CSEMADOK KB népművelési osztálya állítja össze. A verseny során a zsűri a kérdésekre adott helyes és pontos válaszokat, illetve az egységesen összeállított feladatlapok verseny- szerű megoldásait értékeli 1-től 10 pontig. Az egyes fordulókban elért pontszámok a következő fordulókban már érvényüket vesztik. 5. A versenyzők részére a CSEMADOK KB népművelési osztálya tájékoztatót készít a felkészüléshez, amelyet a jelentkező csoportok a CSEMADOK járási titkárságain kaphatnak meg. Az érdeklődők addig is kísérjék figyelemmel az Űj Szó Kis nyelvőr rovatát, a Csehszlovák Rádió magyar adásának Anyanyelvűnk című műsorát és a budapesti Kossuth rádió Szópárbaj című műsorát. teisbachok elmebetegségre hajlamosak voltak és Erzsébet örökölte terheltségüket.) Borovička hosszan ecseteli hogyan szúrta le Genfben a boldogtalan császárnőt egy Luigi Luch- cheni nevű, homoszekszuális hajlamú anarchista, aki vallomása szerint azért gyilkolt, hogy büszke lehessen tettére. Nem hiányzik a merénylők sorában a szülei megaláztatásáért bosszút álló Herschel Fiebel Grynspan, aki Párizsban megölte a német nagykövetség Rath nevű tanácsosát, s ezzel a tettével a náoi brutalitások hosszú sorát indította el. Heydrichnek, Cseh- és Morvaország protek- torának a meggyilkolását Borovička a londoni cseh emigrá- ciától sugall* meggondolatlan tettnek minősíti, s ez közel jár az igazsághoz, mert tudvalevő, hogy a merénylet után a túszok ezreit fogták le, falvakat égettek fel, köztük Lidicét a földdé.! tették egyenlővé, miután a felnőtt férfiakat kivégző osztagok elé állították, az asz- szonyokat a rawensbrücki gyűj- tőtáborba szállították, a gyerekeket pedig egy másikba, Lodž- ba. Kilenc szőkebajút kiválasz- tolta.k közülük, hogy elnémete- sítsék őket, idegen nevet adtak nekik, és szétosztották őket német családok között. Egyedül ezek élték túi Lidicét — a többiek gázkamrákban pusztultak el. S zomorú olvasmány Borovička könyve, de sok fejezetében intőén hasznos és tanulságos. Emlékezni és emlékeztetni kell, ez a merényletek gyűjteményének egyik tanulsága, a másik pedig az, hogy — Borovička szavaival élve — a drámai epizódok a kor tükreként segítenek megérteni a nagy történelmi összefüggéseket. Külön érdekessége a kötetnek, hogy tizenkét" oldalon időrendi áttekintést ad számtalan merényletről i. e, 514-től kezdődően napjainkig, Vladimir R Rolovič stockholmi jugoszláv nagykövet 1971 áprilisában történt meggyilkolásáig. Czagány Iván gondos fordítása Borovička helyenkénti száraz nyelvezetét, tényközlő modorosságát sikeresem enyhíti. (Madách, 1979) EGRI VIKTOR Énekkari pályázat eíB-rirsiényii* r áetéss A Népművelési Intézet pályázatot hirdetett új magyar gyermek- és ifjúsági énekkari művek írására. A pályázatra 28 énekkari mű érkezett, amelyeket az intézet igazgatója által kinevezett bíráló bizottság — dr. Ladislav Burlas, dr. Rajter Lajos, Ondrej Francisci, Ág Tibor és Kulcsár Tibor — értékelt. A bizottság javaslata alapján a Népművelési Intézet a következő sorrendet állapította meg: Első díj (4000 korona): Szíj- jártó Jenő: „Három zoborvidé- ki népdal“ háromszólamú gyermekkarra feldolgozott szerzeménye, valamint „A négy évszak“, Gyúr cső István és Dénes György verseire komponált, kétszól amú szvitje. Második díj: (3000 korona): Zemamovský Alfréd: Volt-e olyan juhász ... háromszólamú g ye rm e kkarra f el d o 1 gőz o tt szerzeménye. A bizottság a harmadik díjat nem adta ki. Ezer korona jutalomban részesítette Szíjártó Jenő: „Gyermeki óhaj“ című, Csontos Vilmos versére készült kétszólamű gyermekkarra feldolgozott szerzeményét. Ötszáz korona jutalomban részesültek: Szálfái Gábor a „Tikiriki-takarak“ című Simkó Tibor verses gyűjtőmé-' nyébői a „Nád“, a „Kabóca“ a „Kökény“ és a „Melegedő“ című versekre feldolgozott kórus- müvei, valamint Dobi Géza „Kékszíníi egerek“ című Nagy László Endre versére feldolgozott kétszólamű szerzeménye. A bíráló bizottság Zsalkovics László Simkó Tibor „Pitypang“ című versére készített kánonját dicséretben részesítette. —ts— FAZEKAS UTCA — Kocsis Ernő linómetszete a Régi Komárom című ciklusból Termékenyebb Begyen szabad tdefük Beszélgetés a csehszlovákiai ukrán dolgozók kulturális életéről Nemrégiben rendezték meg a hazánkban élő ukrán nemzetiségű dolgozók kulturális szövetségének IX. országos konferenciáját. Ebből az alkalomból beszélgettünk Andrej Karškoval, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának osztályvezetőjével. 9 Tudjuk, hogy kulturális szövetségük sokrétű munkát végez, mégis úgy tűnik, mintha a szakköri tevékenységnek megkülönböztetett figyelmet szentelnének. — Való igaz, hogy nemzeti kultúránk sokoldalú és dinamikus fejlődésében ez idő tájt éppen a szakköri tevékenység játssza a legnagyobb szerepet, de végső soron ez természetes. A tánc, a zene, az ének, az irodalom és nem utolsósorban a népművészet az Ukrán dolgozók körében is szinte napi szükségletté vált. jelenleg közel kétszáz olyan együttesünk van, amely rendszeresen dolgozik. Ezekben az együttesekben több mint ötezer ember — zömében fiatal — teszi termékennyé szabad ideijét. Együtteseink műsorait évente körülbelül kétszázezren tekintik meg. ® A szlovákiai magyarok eddig leginkább az ukrán néptáncból és népdalkincsből kaptak ízelítőt. — Népi kultúránk megőrzésére, továbbfejlesztésére szövetségünk megalakulása óta nagy gondot fordítunk. Van néhány olyan népművészeti együttesünk, amely a kerületi és az országos népművészeti fesztiválokon” is jól megállta helyét. Ezek az utóbbi években a gom- baszögi dal- és táncünnepélyen is bemutatkoztak. A szlovákiai magyar népi tánccsoportok közül jőnéháinyat* Svidníken nekünk is módunkban volt megismerni. A népművészet terén már tettünk lépéseket, melyek hozzájárulnak egymás kölcsönös megismeréséhez. Szerintem ezeket a kapcsolatokat még tovább kellene fejleszteni és kiszélesíteni. Vegyük például az irodalmat! Meggyőződésem, hogy a felszabadulás utáni szlovákiai ukrán irodalmat a szlovákiai magyarság nem nagyon ismeri, mint ahogy az ukránok sem dicsekedhetnek a szlovákiai magyar idodalomban való jártasságukkal. Persze ebben elsősorban a könyvkiadók követtek el mulasztásokat, ám az igazsághoz tartozik, hogy a sajtó is többet tehetett volna. A CSEMADOK és az UDKSZ fordítások híján keveset tehet egymás irodalmának kölcsönös n é p s ze rű sí t é s é ben. ® Önök nagy költőjük O. V. Duchnovics emlékére Medzila- borcén minden évben megrendezik az ukrán dráma és irodalom fesztiválját. Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatokról tudna beszámolni? — Amatőr színjátszásunkkal néhány kiugró siker ellenére sem vagyunk elégedettek. Eddig még nem sikerült elérnünk, hogy olyan amatőr színjátszó együtteseiiiik legyenek amelyek Legalább néhány éven át jó színvonalon tudnak dolgozni. Amatőr színjátszó mozgalmunkban sok az újrakezdés és ezért előrehaladásról, felfigyeltető fejlődésről nem beszélhetünk. Ezen a helyzeten természetesen változtatnunk kell. Tenni akarunk azért hogy mim- den ukránliakta járásban legyen legalább egy két olyan színjátszó együttes, amely példaképévé mércéjévé válhat az újonnan alakulóknak. Amatőr színjátszásunkban ezen túl még két nagyon fontos feladatot kell megoldanunk. Arról van szó, hogy nálunk a LITA eddig elég kevés ukrán nyelvű színdarabot adott ki, nincs miből válogatnunk. Reméljük, hogy ezen a téren javu) a helyzet, ezenkívül tervezzük, hogy az Ukrán SZSZK-ból átveszünk néhány időszerű jó színdarabot. Komoly gondunk továbbá ae együttesek anyagi helyzete, ugyanis nem rendelkeznek évi költségvetéssel. Ezen a helyzetem legharamabb egy központi színházi kellékeket kölcsönző raktár létrehozásával lehetne segíteni. Kisszínpadainkról lényegében azt mondhatom, hogy ügyes, tartalmas műsorokat visznek színre. A bábszínjátszásunkról meg annyit: még gyermekcipőben jár. Olyan járásunk Is van, ahol egyetlen bábcsoport sem működik. Ügy gondoljuk hogy egy kis jóakarattal, pedagógusaink fellelke- síléséivel ezen a helyzeten is lehet majd változtatni. Tervünkben szerepel egyébként egy központi bábszínjátszó fesztivál megszervezése is. Kamien- kán évente megrendezzük az ukrán foliklórfesztivált, Bardejov ban a népdalversenyt, Stak* čínban pedig a táncdalfeszti- vált, illetve a zenekarok versenyét. Legnagyobb rendezvényünk természetesen a Svidní- ki Dal- és Táncünnepély. O Örvendetes, hogy ennyi központi rendezvényük van, és nem kevésbe az is, hogy az együttesek száma évről évre nő. Végezetül hadd kérdezzem meg, hogy az elkövetkező időszakban milyen feladatokat tartanak elsősorban fontosnak? — A fő hangsúly kulturális- népművelő munkánk hatékonyságának növelésén, minőségének javításán van. Részletezhetném ezt a kérdést, a lényeg azonban az hogy szeretnénk, ha minden olyan járásban ahol ukrán nemzetiségű lakó sok él.nek, legalább 3 olyan kiváló együttesünk lenne, mely a hazai fesztiválokon kívül külföldi meghívásoknak is eleget tehetne. Hogy ezt elérjük, mindenekelőtt központi bizottságunk, a bratisiűvai Népművelési Intézet, valamint a járási népművelési központok munkájának jobb összehangolására van szükség, továbbá együtteseink anyagi helyzetének rendezésére, a kulturális minisztérium, illetve a kerületi nemzed bizottság segítségével. SZÁSZAK GYÖRGY 1980. I. 2.
