Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-23 / 19. szám, szerda

Változó élmezőny Kedvező for du lot a te {termelésbe n A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás mezőgazdasági dolgozói tavaly nem tudtak megbirkózni a tejeladási íela dalokkal. Ez a valóság! S mi rejlik mögötte? Vezetők és be­osztottak vitái, érvek és ellen­érvek a termelés új módszerei­ről, az állattenyésztésben dől gozó emberek százainak erő feszítései, sikerei és kudarcai, eredményei és eredménytelen ségei. Mert igaz ugyan, hogy számos gazdaság képességei legjavát adta, de az összmerleg így is kedvezőtlen volt. Az egyes gazdaságok termelést szintje közötti különbségek túl nagyok voltak, s végül is ez döntött Az elmúlt évi sikerte­lenségek orkai, persze, sokré tűek, s szinte gazdaságonként változóak. A szakemberek vé­leménye azonban egyöntetű an­nak megítélésében, hogy tulaj­donképpen az év első heteiben „úszott el“ a tervteljesítés. A fergeteges nyári és őszi hajrá már csak csökkentette az idő- közben milliósra duzzadt tej­adósságot. Most ismét január van, elér­keztünk tehát a kritikus idő­szak kezdetéhez. Talán nem hasztalan megvizsgálni, vajon okultak-e az elmúlt esztendei tapasztalatokból az érintett gazdaságok, tanultak-e — jobb híján — saját kárukon? A jelek szerint igen, bár még ma sem minden nagyüzemben kifogástalan o helyzet. Feltétle­nül több, s minőségileg is jobb takarmányalappal vágtak neki az új esztendőnek a gazdasá­gok. A tekintélyes minőségi és mennyiségi gyarapodás egy rendelkezés, ha úgy tetszik di­rektíva eredménye. A járás irá­nyító szervei ugyanis minden gazdaság számára ' kötelezővé tették, hogy teremtsék elő sa­ját maguknak a szükséges ta­karmánykészletet. A rendelke­zés természetesen hatással volt a szálas takarmányok begyűjté­sére és konzerválására. Még a legnagyobb nyári munkák — a gabonabetakarítás idején is —■ függetlenített munkacsoportok és gépsorok végezték a takar­mány begyűjtését. Ezzel ko­rántsem állítjuk azt, hogy a szálas takarmányok betakarítá­sa zökkenőmentes volt, A he­gyi legelőkben, rétekben leg­gazdagabb északi gazdaságok ném tudták önerőből, sőt külső segítség igénybevételével sem betakarítani a termést. Ennek okát azzal magyarázták, hogy kevés, a hegyi viszonyok kü zött is jól alkalmazható, Re­form és más típusú kaszáiógé- pük volt Mert a kézikaszát már csak elvétve, legfeljebb néhány magángazdálkodó kezében le­hetett látni a nagy nyári mun­kák idején. így történhetett az­tán meg, hogy még olyan gaz­daságok, mint Tisovec és Kle novec is más póttermékek vá­sárlásával teremtették meg a szükséges takarmányalapot. Az idén is jelentős tartalékok ma­radtak kihasználatlanul az ön­tözés hiánya miatt. Ahol ezt megtették, mint például a Bát- kai ÄG-ban, ott a befektetett pénzt és fáradtságot bőségesen honorálta a jó termés. A korábbi esztendőkhöz vi­szonyítva a gazdaságok jobban hasznosították a technikai nö­vények melléktermékeit. A ku­koricaszár, répalevél és répa­szelet az állatok eledelének je­lentős összetevőivé váltak, s ez feltétlenül a mezőgazdaság ve­zetőinek szemléletváltozására utal. Szemléletváltozásra, per­sze, közvetlenül a termelésben is szükség volt. Az elmúlt években a gyakori ellenőrzé­sek alkalmával nem egy ízben azt tapasztalták a járási mező- gazdasági igazgatóság aktivis­tái, hogy a silót csonttá fagyott állapotban „találták" az etetők. Csoda e, hogy nem ízlett a te­heneknek, hogy elmaradtak a várt hozamok? Ügy látszik, ma már minden szinten tudatosít­ják, hogy az ember, sok egyéb külső ráhatás ellenére tovább­ra "is döntő tényező marad az állattenyésztésben. Munkájuk el' bírálásának anyagi és erkölcsi megbecsülésére éppoly nagy szükség van, mint a velük szemben támasztott igényesség­re. a minőségi munka megkö­vetelésére. A fentiekre jellemző változá­sok történtek az elmúlt idő­szakban Várgedén (Hodejov), s az eredmények nem marad­tak el. Az év első tíz napjában eladási tervüket 115 százalék­ra teljesítették, naponta 350 li­terrel fejtek többet az elmúlt év azonos időszakának átlagá­nál. A tisoveci efsz a megfi­gyelt időszakban 28 ezer liter tejet adott el, míg az elmúlt év hasonló szakaszában csupán 22 ezret. Hasonlóan kedvező a helyzet Hrnčiarske Zalužany- ban is, ahol az első hét folya­mán 44 371 liter tejet adtak el kerek tízezer literrel többet, mint az elmúlt esztendő hason­ló időszakában. Sajnos, ellenpéldák is akad­nak, Jánosiban (Rimavské Ja- novce), ahol az elmúlt évek so­rán nem volt baj a tervteljesí-. téssel, most gondokkal küzde­nek. A tavalyi valóságnál na­ponta mintegy 250 literrel fej­tek hevesebbet a hónap első dekádjóban. A visszaesést a szövetkezet vezetői azzal ma­gyarázzák, hogy a rimaszom­bati takarmánykeverő üzemben akadozott a termelés, s az ab raktakarmány időszakos hiá­nya nagyon visszavetette a tér melést. A lemaradást azonban már az év első negyedében pó­tolni kívánják, így a 2 millió 120 ezer literes évi tervüket mindenképpen teljesíteni fog­ják. A takarmánykeverékkel va­ló ellátásban zavarok történ­tek Kráľban is. A gazdaság ve­zetői dicséretes gyorsasággal reagáltak a visszaesésre, így az elkövetkező hetekben javulásra lehet számítani.. Hogy a tejtermelési tervek megvalósításának milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a járás vezetői, ezt híven tükrö­zik a szemléltető agitációs és a propaganda eszközei is. Már az elmúlt évben is nagy népszerű­ségnek örvendett a gazdaságok tejeladási versenye a „tejes li­ga“. A járási mezőgazdasági igazgatóság székházénak elő­csarnokában látható eredmény- listának nagy a látogatottsága, s érdeklődés kíséri a Szövetke­zeti Dolgozók Szövetsége járá­si bizottságának rendszeres tá­jékoztatóit, a járási újság és a vezetékes rádió híradásait A negyedévenként kiértékelt ligá­ban a legjobb helyezéseket a tisoveciek, a rimaszombatiak és a Hrnčiarské Zalužanyak érték el, de az élmezőny összeállítá­sa csakúgy, mint a futballtáb- lázatokon — hétről hétre vál­tozik. És ez esélyt ad arra, hogy a ma még „magángazdál­kodás! szinten“ termelő sajó- gömöriek és kálosiak is lehet­nek egykor listavezetők. HACSI ATTILA A csehszlovák posta legújabb vívmánya Az építő-, szerelő- és távköz­lési szervezetek lelkes együtt­működésének eredményeként január első napjaiban adták át a Nemzetközi és Interurbán Te­lefon- és Távíróközpontot Prá­gában. Hasonló nagyszabású építkezésre még nem került sor a csehszlovák posta törté­netében. Ezzel határidőben tel­jesítették a XIV., illetve a XV. pártkongresszus határozatával kapcsolatos feladataikat A Žižkovon levő 18 szintes épület Prága látványosságainak egyike. A 78,5 méteres magas- banyúló tornyában a legkorsze- rfflbb műszaki berendezéseket helyezték el. Java részük kül­földi termék, melyeknek gyár­tási engedélyét Magyarország és Jugoszlávia már megvásárol­ta. — A hívott számmal továbbra is az automata teremti meg a kapcsolatot, de a telefonkeze­lők' munkája ezután sem nél­külözhető, csupán módosul — mutat Stanislav Zäkoucký igaz­gató az írógéphez hasonló, bil- lenytűkkel és számlappal, va­lamint képernyővel ellátott ké- sziilékekra Mihelyt a telefonkezelő szol­gálatba lép, ezt legközelebbi „munkatársának“, a számító­gépnek a tudomására hozva je­lentkezik. Aki tehát interurbán, vagy nemzetközi beszélgetést bonyolít le, annak a közléseit a kapcsoló a képernyőn megje­lenő imaginárius kártyája ve­szi fel. A távbeszélgetés köz­vetítése már a számítógép fel­adata, amely beépített mikrop­rocesszora segítségével a be­szélgetés pontos árál is kimu­tatja, sőt az időre megrendelt beszélgetéseket is nyilvántart­ja. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi telefonközpontot — hazánk 22 tranzit távbeszélő Az automataközpont egyik munkahelyén (CTK /elvétel J központján kívül — a moszkvai kontinentális központra is rá­kapcsolták, a rádiótelekommu­nikációs vonalakon a moszkvai olimpiával is biztosítható lesz az automatikus kapcsolat az egész ország területén. Egyetlen építkezés sem prob­lémamentes, különösen olyan berendezések üzembe helyezé­se okoz gondot, melyeknek a beszereléséhez tapasztalatokra van szükség — utal az igazga­tó a kezdeti nehézségekre. A szovjet szakemberek segítségé­vel azonban sikerült megoldani a problémákat. De ez a szerelő vállalatok érdeme is. Példás összefogásuk, nem utolsósorban a dolgozók kezdeményezése és áldozatkész munkája meghozta a várt eredményt. Nekik is kö­szönhető, hogy a gyakori le­maradásokat sikerült fokozato­san pótolni. Művük a moszkvai olimpia idején esik át a tűz­keresztségen. Akkor dől el, be- váltotta-e a hozzáfűzött remé­nyeket. A siker azonban a táv^ beszélő központ üzemeltetésé­ben résztvevő, több mint 2500 dolgozótól is függ, akiknek át­képzése több hónapot vett igénybe. A posta legújabb vívmánya ma külföldi viszonylatban is a legkorszerűbbek közé tartozik, de tekintettel a világban végbe menő gyors fejlődésre, azzal is tisztában kell lennünk, hogy bármilyen korszerű az automa­taközpont műszaki berendezé­se, idővel — 10—15 év múlva — elavul. További korszerűsí­tése, színvonalának rendszeres növelésére tehát a posta állan­dó feladatai közé tartozik. KARDOS MÁRTA Kommentáljuk A helyzet magaslatén A termelés mennyiségével és minőségével kapcsolatos igények évről évre nőnek. Az idén jobban akarunk élni, mint tavaly, jövőre pedig szeretnénk túlszárnyalni az élet­színvonal idei —• a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen magasabb — szintjét. E cél elérése nem okozna különö­sebb gondot, ha korlátlanul rendelkezésünkre állnának a szükséges nyersanyagok, ha nem kellene takarékoskodnunk az energiával, s a vállalatok és üzemek nem küszködné­nek munkaerőhiánnyal. Nekünk tehát egy meghatározott keretben el kell férnünk és ezen belül kell a termékek mennyiségét gyarapítani, minőségüket állandóan javítani. Komoly leckét adnak fel az ily módon kialakult körülmé­nyek a gazdasági vezetőknek, de a fizikai dolgozóknak is. Elképzelhetetlen, hogy a vezetők a tudásukat, hozzáértésű­iket illetően ne rendelkezzenek azzal a „lóhosszal“, amely az élvonalban levéshez szükséges. Mert hogyan mulatna utat, irányt az, aki szakmai téren hátul kullogna? Ahogyan az iskolákban sem lehetséges, hogy a diák az átvett tana- nyaggal kapcsolatban telteti, kérdésével zavarba hozza a tanárt, ugyanúgy lehetetlen ez az iparvállalatokban és üzemekben is. A vezető, persze, nem lehet szupersmber (nemcsak ő, senki sem lehet azf), de az irányításhoz szűk séges tekintély megszerzéséhez és megtartásához átfogó, komoly ismeretekre van szüksége. Ezt a tudományos-mű­szaki ismeretek előrehaladásával való lépéstartással, vagyis rendszeres tanulással szerezheti meg. Az évekkel (vagy év­tizedekkel) ezelőtt megszerzett mérnöki diploma senki szá­mára sem jelenthet révbeérést, mert az megfenekl ishez ve­zetne. Szinte naponta röppennek világgá új ismeretek, ter­melési szempontok, s aki ezeket rendszeresen nem sajátítja el, úgy jár, mint az az utas, aki lekési az utolsó vonatot is... A szakmai ismeretekkel kapcsolatos követelmények hi­ánytalan elsajátításának szükségességétől természetesen nem mentesek a gyártásban részt vevő művezetők, mesterek, szak- és betanított munkások sem. A már említett lóhosszra nekik, is szükségük van. Vajon lehetne-e az oly sokszor és jogosan hangoztatott takarékos termelésről beszélni, ha a művezető hiányos szakmai ismereteiből kifolyólag olyan technológiát hagyna jóvá és vazntne be a gyakorlatba, mely látványos lenne ugyan, de olyan energiaráfordítást igé­nyelne, mely egyrészt lényegest! drágítaná a terméket, más­részt elvonná más munkahelyektől az elektromos áramot, vagy az olvasztók megszakítás nélküli üzemeltetéséhez szükséges gázt? A mester felel többek között a termelés gördülékenységét szavatoló jó munkaszervezésért. Ha nem állna a helyzet magaslatán, a munkahely egy felbolydult darázsfészekre hasonlítana. Eluralkodna a fejetlenség és a zűrzavar. A munkás, szakismeretének fontosságát szemlél­tesse egy hajógyári példa: A vastag acéllemez vágásához használt táblaollónál vita folyt: Hol, a lemez melyik végé­nél kezdjék el a munkadarabok leszabását? Később kide­rült: a hulladék csökkentése szempontjából bizony igen lé­nyeges, hogy melyik oldalról. Addig forgatták próbálgat­ták, méregették, míg megtalálták a vágás leggazdaságosabb formáját. Évente több száz, eddig hulladékba került lemezt sikerült így megtakarítaniuk. A több, jobb és olcsóbb termelés azonban nemcsak az élen- já réstől, vagy ha úgy tetszik, hozzáértéstől függ. A munká­ban szerzett tapasztalatok önzetlen átadásától is. A szakmai irigység ugyan egy-egy üzem termelési eredményeit javít­hatja, de ennél a haszonnál lényegesen nagyohh az általa keletkezeit népgazdasági kár. Hegesztés nélkül például ke­vés nehézipari végtermék készül el. Ezért a gazdasági ve­zetők helyezzenek súlyt arra is, hogy a vállalatukban, üze­mükben meghonosított gazdaságos és jó minőséget biztosító módszer kerüljön el mindenüvé, ahol hegesztenek. Érvényes ez a követelmény természetesen minden más műveletre is. A termelést és a termékek minőségi színvonalát javító munkatapasztalatok átadása mindenekelőtt népgazdasági követelmény. De emberség kérdése is. És ez utóbbiban sem árt az élenjárásf jelölő lóhosszra való törekvés. KOMLÓSI I.AJOS Fokozott kezdeményezéssel A Pezinoki Járási Építőipari Vállalat a közelmúltban ünne­pelte fennállásának 30-ik évfor­dulóját. Jozef Kišš, a vállalat igazgatója, aiki Immár 1956 óta tölti, be ezt a tisztségét, főbe­számolójában emlékezett meg a vállalat tevékenységének nem éppen legkönnyebb indulásáról, majd a fokozatos fejlődésről, bővítésről, az alkalmazottaik létszámának és a gépparknak gyarapításáról. A vállalat dol­gozói a megalapítás óta kezde­ményezéssel, a versenymozga­lom és a kötelezettségvállalási mozgalom fejlesztésével nem csupán teljesítették, hanem túl­szárnyalták a tervfeladatokat. A járás) építőipari vállalat dolgozói az 1979. évi tervet va­lamennyi mutatójában teljesí­tették. Terven felül 49 lakást adtak át. A vállalat a bratis- lavai építkezéseinek tervét 105,8 százalékra teljesítette. Különbö­ző építőipari akciók keretében a dolgozók itt összesen 42 millió 320 ezer korona értékű munkát végeztek és a feladatokat 2 millió 320 ezer koronával túl­szárnyalták. A pezinoki járási építőipari vállalat dolgozóira 1980-ban is igényes feladatok várnak, csaknem 185 millió ko­rona értékben kell elvégezniük az építőipari munkákat. Foko­zottabb feladatok várnak reá­juk Bratlslavában is, ahol 45 millió korona értékű munkál kell elvégezniük. A hatodik ötéves tervidőszak eddigi éveihez hasonlóan foko­zott kezdeményezéssel, hazánk felszabadítása 35. évfordulója tiszteletére indított kötelezett­ségvállalási és versenymozga- lommal arra törekednek, hogy az 1980. évi terv feladatait is a leg ha téko nyatoba n te 1 jesí tséik. A vállalat gazad sági vezető­sége, a pártszervezet és a szak­szervezet szociális program alapján gondoskodik a dolgo­zókról. Többek íközött szövetke­zeti, vállalati lakásokat épít, a családi házat építőknek kamat­mentes, illetve vissza nem térí­tendő kölcsönöket nyújt. Meg közelítőleg 250 vállalati lakást épít. Ezen kívül gondoskodnak a dolgozóknak az építkezésekre történő szállításáról, továbbá ét keztetéseiről is. A dolgozók a harmóniai, a gyügyi (Dudince), illetve a szenei (Senec) üdülő- központokban pihennek. Az üzemi szakszervezeti bizottság szervezi a belföldi, külföldi és pionírüdültetést is. A vállalat célja: eredményesen teljesíteni a hatodik ötéves tervidőszak feladatait és lendülettel kezde­ni a hetedik ötéves tervidőszak első évi feladatainak teljesíté sét. MIKULÁS MAŤAŠEJE 1980. I. 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom