Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-18 / 15. szám, péntek

IRÁN MEGTOROLJA A GAZDASÁGI EMBARGÓT eh™ SORBAN DMITRIJ USZTYINOV marsall, A Szovjetunió honvédelmi mi- nisztere táviratban üdvözölte iWojeiech Jaruzelski hadsereg tábornokot, a Lengyel Népköz­tár saság nemzetvédelmi minisz- terét Varsó felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából. BELGRÁDIJÁN plenáris ülést tartott a JKSZ Központi Bizott­sága. A résztvevőket tájékoztat­ták Joszip Broz Tito egészségi állapotáról. A jugoszláv állam fö megbetegedésével összefüg­gésben kialakult helyzetről tárgyalt a JSZSZK Elnöki Taná­csa is. A BERLINI KATONAI BÍRÓ SÁG Heinz és Gisela Schíabe ny uga t német ál Uŕm po 1 gá r<»ka t (keintevékenység vádjával 12, il­letve 7 évi börtönbüntetésre ítélte. (ČSTK) Teheránban és szinte valamennyi iráni város­ban hatalmas tüntetések voltak a sah rezsim je megdöntésének első évfordulóján. A tüntetők elítélték Washingtonnak azt a döntését, hogy gazdasági és katonai szankciókat alkalmaz­nak Irán ellen. Az iráni kőolajipari minisz­ter bejelentette, hogy Irán kész a jelenleginek felére napi 1,5 iniMiió hordóra mérsékelő! olaj- termelését, ha Nyugat-Európa és Japán az Egyesült Államok nyomásának eieget téve Csat­lakoznék a Teherán ellen irá­nyuló gazdasági megtorló in­tézkedésekhez. Egyúttal kilá­tásba helyezte, hogy Irán min­den olyan országtól megtagad­ja az olajszállításokat, amely Washingtonhoz hasonlóan gaz­dasági embargót léptet életbe Ghotbzadeh iráni külügymi­niszter a n«.pókban többször beszélt telefonon a panamai ál­lamfővei a volt sah kiadatá­sára vonatkozó iráni kérelem ről. Teherán a múlt héten le veiben kérte, hogy a panamai hatóságok adjanak ki letartó/, tatáéi parancsot Re/a Pahlawi ellen. A teheráni rádióban a kiii ügyminisztérium cáfolta azokat a nyugati híreszteléseket, me- lyek szerint Khomeini ajatol- lah kész fogadni Kurt Wald- heiui ENSZ tótitkárt, aki hal­landó ismét Teheránba utazni, hogy közvetítsen az iráni— am éri ka i ko n f iiktusl>an. Az olajban rendkívül gazdag Khuzisztan tartományban isme re flen tettesek megrongálták az Abadan kikötőbe vezető kő olajvezetékei. Washingtonnak és Pekingnek. lám, kapóra jött az „afgán kérdés” (A moszkvai Pravda karikatúrája) MIT AKAR HUANG HUA ISZLAHBADBAN? Veszélyes a hidegháborús húrok pengetése BÍRÁLATOK CÉLPONTJA A WASHINGTONI KORMÁNYPOLITIKA (ČSTK) — Az Egyesült Államokban tart a nyugtalanság a Carter-kormányzat jelenlegi politikája miatt, amely eltért az enyhülési politikától, éles szov jetellenes irányvonalat vett, és a fegyverkezés további fokozására irányul. Aggodalmat kelt az a tény, hogy a Carter-kormányzat el­határozta a stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásáról szóló fontos szerződés, a SALT—II. vitájának elhalasztását. A Bul­letin of Atomic Scientists című tudományos folyóirat például azt írta, hogy az Egyesült Ál­lamok nem mondhat le a SALT — II. szerződésről és a straté­giai fegyverrendszerek korláto­zásának egész folyamatáról, mivel kell, hogy elsőrendű fel­adata legyen az atomháború veszélyének elhárítása. »Az amerikai gazdasági körök egy részéneik állásfoglalását fe jezi ki Búd Salk chicagói vál­lalkozó, aki rámutatott, hogy a SALT—II. ratifikálásának elha­lasztása engedmény a hideg­háború híveinek, akik az állí­tólagos „szovjet fenyegetés“ hangoztatásával igyekeznek el­terelni az amerikaiak figyelmét az Egyesült Államok belső problémáiról. A SALT—II. azonnali ratifi kálására szólított fel az „Ame­rikaiak a SALT-ért“ nevű szer­vezet, amelyben helyet foglal­nak az USA társadalmi és vál­lalkozói köreinek képviselői. A szervezet nyilatkozatában rá­mutat, hogy a ratifikáció elha­lasztásáról hozott döntés nem felel ning az Egyesült Államok érdekeinek, és káros következ­ményekkel járhat a világbéké­re. Az Egyesült Államok Kommu­nista pártjának vezető képvise­lői is határozottan bírálták az amerikai kormány jelenlegi irányvonalát. Henry Winston, a párt országos elnöke és Gus Hall, a párt főtitkára nyilatko­zatban mutatott rá, hogy a je­lenlegi kormánypolitika az USA-t visszavetette a hidegha ború időszakába és hogy e po- litika a fegyverkezési kiadások további növekedéséhez vezet. ‘Az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának képviselői ugyancsak nyomatékosan el­ítélték a szovjetellenes rága­lomhadjáratot, amelyet az ame­rikai kormányzat ösztönzésére indítottak meg. Rámutattak, hogy e kampány cétja „igazol­ni“ a fegyverkezési költségek növelését és hangsúlyozták, hogy az amerikaiaknak meg kell ismerniük az igazságot a Szovjetunió külpolitikájáról és a nemzetközi enyhülés érdeké­ben lett kezdeményezéseiről. A BRIT KÖZVÉLEMÉNY TILTAKOZÁSA ELLENÉRE LONDON FELVETTE A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOKAT CHILÉVEL (ČSTK) — A brit kormány tegnap több mint négyéves szü­net után ismét felvette a dip­lomáciai kapcsolatokat Chilé­vel. Az • akkori munkáspárti kormány 1975-ben hívta vissza nagykövetét Santiagóból, mivel a Pinochet-rendőrség letartóz­tatott és kíuzott egy brit ál­lam polgárt. Amint az várható voit, a chilei fasiszta klikk el­ismerése a konzervatív kor­mány részéről a brit közvéle­mény, a szakszervezetek és az ellenzéki képviselőik körében tiltakozást váltott ki. A chilei néppel való szolidaritás brit bi­zottsága hangsúlyozza, hogy a lépés „az ENSZ-közgyűlés ta- vailyi ülésszakán született hatá­rozat semmibe vételét jelenti, amely elítélte az emberi jogok megsértését Chilében“. A kínai külügyminiszter a héten Pakisztánba látogat. Bár a pekingi hivatalos jelentés nem részletezi, hogy Huang Hua mirő| fog tárgyalni Iszla ma-badban, nem nehéz eltalál­ni. Minden kétséget kizáróan az állítólag Szovjetunió-fenye- gette Pakisztánnak nyújtandó fokozott katonai támogatásról, s keresik majd a pakisztáni területen gyülekező afgán el le n fo r rada i m á ro k i nten zí ve b b felfegyverzésének és kiképzé­sének lehetőségeit. Harold Brown amerikai had ügyminiszter a közelmúltban Kínában tett látogatása során a két féj megegyezett abban, iiogy stratégiai és taktikai ér­dekeik „párhuzamosak“ és „egyeztetni fogják“ akcióikat az afganisztáni törvényes kor mány ellen harcoló bandák tá i nógatására. A pekingi vezetés készsége­sen támogatja az Egyesült Ál­lamoknak a Közel- és a Közép- Keleten elvesztett politikai és gazdasági pozícióik visszaszer­zésére irányuló erőfeszítéseit. Ugyanakkor nem tagadja azt sem, hogy saját befolyását is növelni szeretné a térségbeu Az 1978-as áprilisi forradalom komoiyan veszélyeztette Wa­shington és Peking terveit és ezért mindent megtesznek, hogy meghiúsítsák e forrada­lom kiteljesedését. Ami Kínát MHeti, azonnal akcióba lépett: különböző Peking-párti csopor­tokat szervezett Afganisztánban és segítette ezeket, hogy kap­csolatot teremtsenek a nacio­nalista és reakciós szervezetek­Kommentárunk 1980. I. 18. C arter elnök emlékezetes január 4-i beszédét — ha újévi meglepetésnek szánta — mindenképpen kellemetlen volt, s ha elnökválasztási fo­gásnak — egyáltalán nem biz­tos, hogy sikeres lesz. Az azóta lejátszódott esemé­nyek az utóbbi feltevést igazol­ják és ma már az is világos, hogy az ún. afgán ügy kapóra jött Washingtonnak, hogy Car­ter „erős elnökiként“ lépjen jö­vendő választói elé, remélve, pár százalékkal felugrik egyre csökkenő népszerűsége. Épp a beszéd elhangzásának előesté­jén jelezték, hogy amúgy is in­gatag népszerűsége újabb zu­hanás előtt áll, tehát a kínál­kozó alkalmat nem szalaszthat- ta el. Hallgatva Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó­jára, hidegháborús húrokat pengetett, javasolta a SALT-vi- ta elhalasztását a törvényho­zásban — csakhogy ilytnódon a maga pártjára állítsa az el­nökválasztásban mindig nagy szerepet játszó hadiipari-komp­lexumot. De vajon a magas színvonalú technológia és a gabonaexport leállításával nem riasztott-e el maga mellől tán még több sza­vazót? A kérdés felvetése an­nál is indokoltabb, mert az el­nök korábban mogyoróültetvé- nyes farmerként tevékenyke­dett és a mezőgazdaságban dol­gozók szavazatai sokat nyom­tak a latban elnökké választá­saikor. A farmerek körében, mint várható volt, felháborodást vál­tott ki a gabonaexport beszün­tetése. Figyelmeztettek arra, hogy az elnök döntésével már megkötött szerződéseket rúgott fel és kereskedelmi körökben kétségtelenül kezdenek kétel­kedni az USA-nak, mint gazda­sági partnernek a megbízható­ságában. A gabonatermelőknek a szerződések felmondása ko­moly értékesítési gondokat okiftz, nyilván veszteségek érik őket, hiszen a visszamaradó ga- liona leszorítja a világpiaci ára­kat. Maga Bob Berglaud, Carter mezőgazdasági minisztere nyi­latkozta kedvezőtlenül az elnö­catermelők Nemzeti Szövetsé­gének elnöke felháborodottan állapította meg, hogy a döntés a harmincas évek válsága óta a legsúlyosabb csapás a farme­rekre. Vajon a tengerbe szórják vagy elégetik-e a búzát, kuko­ricát, ahogy azt akkor tették? Washington a múlt héten meg­nyugtatta a kétkedőket: meg­találta az ésszerű felhasználás Melléfogás Csődöt mond a „gabonafegyver“ ki döntésről, hogy emberek egész sorát sújtja a döntés, kezdve a gabonaszállító bárkák tulajdonosaitól a malmokban dolgozó munkásokig. Szerinte a gabonaeiadások felfüggeszté­se legalább 300 millió dolláros veszteséget okoz a farmerek­nek. Habár Mondale alelnök kénytelen volt megnyugtatni a háborgó termelőket, hogy a kormány mindenképpen előte­remti a kártalanításhoz szük­séges összeget, kevesen hisz­nek ebben. Az amerikai gabonaraiktárak- ban tehát tonnaszámra halmo­zódik a temérdek gabona, hi­szen az idén jó volt a termés. (Az USA-nak amúgyis kedvező természeti feltételei vannak a g a b o na te r m e sz té s he z, e 1 len té t- ben a Szovjetunióval, hiszen a szovjet területek fele olyan ég­övben fekszik, amelyben soha­sem enged fel a fagy). Gazda­sági szakértők szerint az Egye­sült Államokban nehézségeket okoz majd, hogy ésszerűen fel tudják használni a szükségle­teket meghaladó gabonát, mert nyilván millió tonnáikat nem le­het máról-holnapra eladni a világpiacon. R. Aruát, a Kukori­módját, mert gasohol néven új hajtóanyagkeveréket nyernek ezentúl a kukoricából. Félreté­ve minden gazdasági szempon­tot, nemzeti érdeket, pusztán humánus megfontolások felve­tik a kérdést: megengedheti-e egy nagyhatalom magának azt a luxust, hogy miközben a vi­lágon milliók éheznek, ahelyett, hogy lépéseket tenne a megse­gítésükre, öncélúan így „hasz­nosítja“ a máshol oly hiányzó alapélelmiszert. Washingtonban efölött egyál­talán nem meditáltak, sokkal Inkább azon töprengtek, vajon be tudják-e szovjetellenes szankciókba vonni szövetsége­seiket. Gyorsan Európába küld­ték Christopher külügyminisz­ter-helyettest, aki * hazatérve úgy nyilatkozott, hogy London egyértelműen támogatja az ak­ciókat, míg Bonnban csak teg­nap hangzott el az első olyan Smith nyilatkozat, miszerint elvben „egyetértenek Washing­tonnal az úgymond, „szovjet be­avatkozás“ elítélésében, de nem csalatkoznak a gazdasági téren szorgalmazott szankcióhoz. A Carter-kormányzat sebtében Washingtonba hívta a legna­gyobb gabonatermelőket Auszt­ráliát, Kanadát és a Közös Piac országait és végül sikerült rá­venni őket arra, hogy nem pó­tolják a Washington által le­mondott Szovjetunióba irányuló gabonaexportot. Argentína, amely szintén gabona nagy hata­lom, elutasította a washingtoni nyomást és nem állt be a gabo­nafegyverre „igen“-t mondó or­szágok közé. Miközben Washington több­kevesebb sikerrel maga köré próbálja tömöríteni szövetsége­seit, Moszkvában többször rá­mutattak arra: nem lepődtök meg a gabonaszállítások leál­lításán és nem könyörögtek a gazdasági kapcsolatokért. Ugyanakkor azt is hangsúlyoz­zák, hogy a zsarolásnak nem lesz foganatja, mert nem tart­ják kegynek, ha az amerikai fél üzletet köt szovjet partne­rekkel, tehát most sem a Szov­jetuniót büntetik — sokkal in­kább magukat. Leonyid Brezsnyev múlt heti terjedelmes nyilatkozatában rá­mutatott, hiába számított a washingtoni vezetés arra, hogy a gabonaszállítások leállítása nyomán a Szovjetunióban „meg­romlik“ az élelmiszerhelyzet. „A szovjet népnek megvan a kellő lehetősége arra, hogy nyugodtan éljen és dolgozzék, végrehajtsa terveit, növelje jó­létét. Egyetlen kilogrammal sem csökkennek például a szovjet emberek kenyér és sü­tőipari termékekkel történő el­látására vonatkozó tervek“ — erősítette meg Leonyid Brezs­nyev. Már most nyilvánvaló tehát, hogy alapos politikai számítási hibával egyenértékű a „gabo­nafegyver“ bevetése. P. VONYIK ERZSÉBET kel. A Pakisztánban gyülekező afgán ellenforradalmi bandák táboraiba mind gyakrabban ér­keznek kínai katonai szakér­tők. Afganisztáni bevetésre ké-< szülő diverzán sokat képeznek ki a kínai Si-Tiangban, amely, szomszédos Afganisztánnal. Hegyi utakon nap, mint nap fegyver- és lőszerszál'lítmányok érkeznek Kínából Pakisztánba. Most, hogy Peking egyeztette /i Pentagonnal lépéseit, tevé­kenysége tovább fokozódik. A Boston Globe című amerikai lap megállapította, hogy az USA és Kína az afgán ellen- forradalmárok számára „légyé-* (leírni, páncéltörő és más fegy­verek szállításának koordinálá­sát tervezi“. A New York Daily News pentagoni stratégákra hi­vatkozva bejelentette, hogy „a kínaiak rendé Ikezéséa’e ál,Inak az Afganisztán ellen szükséges fegyverek — puskák, golyószó­rók, aknák és föld-levegő ra­kéták1. A korszerű amerikai fegyverekkel együtt, melyek listáját jelenleg állítják össze Washingtonban, a hadügymi­nisztérium szerint ez az „ame­rikai—kínai együttműködés igen hatékony lesz“. A legutóbbi évek során azon^ ban bebizonyosodott, hogy az események fejlődése korántsem vett miiadig olyan irányt, ahogy azt az amerikai imperialisták és a kínai expanziionisták sze­retnék. Ami Afganisztánt illeti, népe meggyőzően bizonyította, hogy képes megvédeni fórra* dalimat, a Szovjetunió interna-i cionalista segítségével és a vi­lág haladó erőinek támogatás sát élvezve meghiúsítja az el­lenforradalmárok és a nemzet­közi reakció azon törekvéseit, hogy az Ázsiában elvesztett pozícióit Afganisztánnal he­lyettesítse. (ČSTK) Meghiúsítani az agresszív terveket (ČSTK) — Damaszkuszban befejeződött Algéria, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság, Líbia, Szíria külügyminisz­tereinek és a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet képvise­lőinek konferenciája. A kiadott nyilatkozatban a résztvevőik — a Szilárdság Frontjának tagjai — hangsú­lyozzák, hogy az amerikai tá­maszpontok tervezett kiépítése a Közel-Keleten tartósan veszé­lyezteti a térség népeit. Az Egyesült Államok az afganisz­táni és az iráni eseményekkel kapcsolatban az arab és az isz­lám országok figyelmét szeret­né elvonni fő ellenségeikről, vagyis az amerikai imperializ­musról és a cionizmusról, to­vábbá igyekszik megbontani az arab országok szolidaritását. A brit sztrájk új szakasza (ČSTK) — A brit acélipari munkások sztrájkja újabb sza­kaszba lépett. *- A kohóipari szakszervezet képviselői ugyan­is bejelentették a British Steel Corporation állami társaság vezetőségének, hogy amennyi­ben január 27-ig nem teljesí­tik a sztrá)kolók követeléseit, a sztrájk kiterjed a magánkéz, ben levő acélipari üzemekre is. A magánszektor kb. 20 száza* lókban fedezi Nagy-Britannia acélszükségletét. Heves Washington-ellenes tüntetések a sah bukásának első évfordulóján

Next

/
Oldalképek
Tartalom