Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-29 / 30. szám
Csütörtök délután kenyeret sütöttek. A teknőben tészta duzzadozott. Amikor eljött az ideje, az anya kis abroszokat terített a szakajtókosarakra, majd megtöltött© őket 'kenyértésztával. A fiú egy halom göcsörtös hasábfát, szalmát és rőzsét hordott a kemenoéhez. Rakásra tördelte a rőzsét, a vékonyabbját kézzel, a vastagabbját térdéneik feszítve. Aztán (bejött a konyhába, leült a padra és várakozott. Végül a anya utasítására fogta a szakajtókosarakat és kihordta őket az udvarra. A fiúnak nem volt éppen más munkája, ledőlt a fűbe s figyelte a madarakat. A legelevenebbek a fecskék voltak, csodálatosan vették a légi szerpentineket és irtották a légyrengeteget. Amikor elfáradtak, ágra telepedtek és apró ürüléket pöttyö- gettek a földre. Közben természetesen csiripeltek, ártatlankodva, ám az eke a diófa alatt, amely mintha csak mósszel lett volna befröcskölve, elárulta őket. Az anya befűtött, s míg a kemence melegedett, bement a házba a hosszú nyelű falapátért. Amikor a 'kemence már elég forró volt, az anya sorra vette a kosarakat, ráfordította a kenyereket a lapátra s elhelyezte őket a kemencében. A fiú cigarettára gyújtott, fektében anyja felé fordult és megkérdezte: — Ki eszi meg mindezt? — M‘i ez az öt kenyér, hiszen búcsú lesz. Talán elfelejtetted? — mondta az anya. — Nem felejtettem el, de mégis, ki eszi meg ezt? — Jönnek északról a hegyvidékiek, talán MiSko ás eljön — válaszolta az anya. — Írták? — csodálkozott a fiú. — Megálmodtam ... — Megálmodta, megálmodta — mosolygott a fiú. — Te csak ne bántsd őket! — mondta az anya. — Szent Habakukra Jönnek, arra — mondta a fiú. — Tavaly nem jöhettek, hiszen tudod — mondta az anya. A fiú egyetértőén bólintott, és elindult a kertalja felé. És este kenyér illatával volt tele az egész ház. Janó szalonnázott. A kenyeret nem kellett szeletelnie, szétomlott a szájban magától, a héját fogatlan öreg is elrágta volna. A cipó fogyott, mintha csak égett volna. — Azért meg ne fulladj! — mondta az apa fiának, és ő is szelt magának. A fiú felnevetett. — Láttad a kukoricánkat? — kérdezte az apa. A fiú tagadólag rázta a fejét. — Micsoda pusztítás van a csövekben! Mire beérik, már csak a kóró marad meg nekünk a földön — mondta az apa. — A cigányok hordják el, már éppen főzni való — mondta elgondolkodva a fiú. — Meg kellene lesnünk őket. — Megnéztem a Stefanét, nem látszott, hogy az övét is vinnék. — A miénk mindjárt az út mellett van, ott kelleti magát. El kell rakni azokat a füstösöket — mondta a fiú. — Hát hiszen, de a cigány ma nagy úr. Elmegy panaszkodni, és ml húzzuk a rövl- debbet. A Füzesen túlra kellett volna vetnünk a kukoricát, ott nem találták volna meg — okoskodott az apa. — Meg kell őket lesni és kész — mondta a fiú. — Csak menjenek panaszkodni, csak menjenek ... — Látod, féltél, hogy ki eszi meg mindezt, s egy cipónak mindjárt vége — mondta az anya. — S te miért nem vacsorázol? — kérdezte az apa. — Megint fáj a gyomrom, kovászos uborkát ettem, talán azért — mondta az anya. — Mégiscsak el kellene menned doktorhoz — mondta a fiú. — Mit fogok doktorok után Járkálni, tele vagyunk munkával. Hoánap köpülök, hogy legyen friss vajunk, ha jönnek — mondta az anya. — Ügy, úgy — bóllogatott az apa. Janó cigarettára gyújtott. Az óra csöndesen. ketyegett. Egyszerre csak kis ablakocska nyílott a számlapja fölött, s fejét kidugva megszólalt a kakukk. Nyolc óra volt. Janó a gabonával teli hátsó szobában aludt. Az ablak alatt halom árpa, a helyiség másik felében még nagyobb rakás búza, deszkával elválasztva az árpától. Egy kis szabad helyen a sarokban állt a vaságy, fejénél a faragott támlájú székkel. Arra a székre rakta Janó éjjelente a ruháit. Az apa még pirkadat előtt fölébreszíette a fiát. — Fogjál be, a mama rosszul van! A fiú felöltözött, csupasz lábára bakancsot húzott és bement a konyhába. Az első szobából, a nyitott ajtón keresztül édesanyja jajgatását és a szomszédasszony csi- tító szavait hallotta. Janó lámpát gyújtott és kiment az udvarra. A lábához macska dörgölődzött, megsimogatta, s az állat nyomban dorombolni kezdett. A lovak még szundikáltak. Leakasztotta a szögekről a komotokat s kivitte őket az udvarra. Parádés szerszámok! A nedvesség ellen bronzprémmel be vont, rézkarikákkal kivert szíjakból varrták Őket. Száraz szalmát dobott a kocsira, a szalmára pedig pokrócot terített. Vastag katonapokróc volt az, egyik oldalán vízhatlan sátorlappal. Befogta a lovakat s a konyhaajtó elé ment a fogattal. Az apa karján hozta ki beteg asszonyát, óvatosan föltette ót a kocsira. A szomszédasszony hányta magára a kereszteket és gépiesen ismételgette: — Csak siess, Jankó. Csak siess, Jankó. — Menj egyenesen a kórházba — mondta az apa, s kinyitotta a kaput. A kocsi erősen rázkódott a mezei úton. Janó szorongva tekingetett a háta mögé, a rossz útszakaszon legszívesebben karjában vitte volna át a kocsit. Végül is, amikor a lovak rátértek az országúira, megtörölte verejtékező arcát és megeresztette a gyep- lőszálakat. A lovak futni kezdtBk. Az anya halkan nyögdécselt. Elöl nyárfák körvonalai bontakoztak ki. Közvetlenül mögöttük folyt a kanális. A kanális túlsó partján cigány viskók feketéi- lettek. A kunyhók előtt általában tűz füstölgőit s egy kövér cigányasszony pipáz- gatott, aki fogai közt szidta a gyerekhadat. A gyepen cigánygyerekek ordibáltak, s amikor észrevették, hogy az úton fogat közeledik, közelebb futottak az úthoz és nyelvüket öltögették a fehérekre. Ha éppen meleg idő volt, a cigánygyerekek általában a vízben áztatták magukat, és nem egyszer előfordult, hogy meztelen fenekükkel fordultak az úton haladók felé. Erre nem egy fuvaros ostort ragadva ugrott az árokba, hogy közéjük csapjon. Ám e különös üdvözlés kezdeményezői sem tétováz tak, így a fuvaros leghamarabb egy-egy fűben sütkérező sután töltötte ki mérgét. Ha a fuvaros túlságosan is dühöngött, beavatkozott a dologba a kövér cigányasszony is. A tűzhely körül hihetetlen mennyiségben heverő rossz fazekakkal dobálta meg a férfit, s ha ez sem segített, olyan fegyverhez folyamodott, ami elől még az a legelszántabb ás meghátrált. Fenékkel fordult és íellebbentette a szoknyáját! A kocsi átgördült a hídon. A tűz nem füstölgőit, a cigányok aludtak. A sötétből ugatás hangzott föl, rögtön utána kiéhezett kutyák eredtek a kocsi nyomába. Megugrálták az oldalát, a lovak vonalára Igyekeztek érni. A lovak gyorsítottak, átcsaptak vágtába. A fogatos ostorával a kutyák közé csa pott. A kutyák nyüszítettek mérgükben, agyaraikkal az ostor után kapkodtak. Pinkadt. A kocsi közeledett az útkereszteződéshez. A bal oldali út a járási városba vezetett. A vele szemközti a vasútállomásra, az állomáson azonban nem ért véget, tovább folytatódott északnyugatra, a Csallóközön át egészen Pozsonyba. Janó elnézett az állomásépület felé. Innen vonattal fél óráig tart az út a városba. Két évig járt gimnáziumba. Másfél óra gyalog az állomásra, fél óra vonaton a városba. Reggel odafelé, este vissza. Az iskolában az utolsó padban ült, a fiúk csúfolták, hogy ganajos a cipője, s hogy szalmaszál mered ki a füléből. A tanárok kinevették, s bizonyítványán minden tárgyból csupa fordított széket hordott haza. Két évig bírta ki abban az iskolában. Nyugat felől a Pozsonyi kapun át lehetett bejutni a városba. Középkori erődítmény maradványa volt ez, ormótlan bástya, iháromszárnyas kapuval, amely azóta állt sarkig kitárva, amióta az utolsó vámszedő is elhagyta állomáshelyét. A háttérben, a hatalmas, üvegfalú munkacsarnokokban hegesztők százai szabdalták és hegesztették a kenyérkaréj vastagságú, sőt, még annál is vastagabb pléhleme- zeket. Nem sokkal reggel hat óra után fülsüketítő zaj ülte meg a várost, amely nem csendesült el este tíz előtt. Ebből a zajból születtek a toronyház- nagyságű hajók. Kezdetben amolyan ázott tyűk színük volt, de mihelyst munkához láttak acélkeféikkel, ecseteikkel és festékjeikkel a mázolók, az ázott tyúkok haty- tyúkká változtak. Az első hattyút Rosszijá- nak hívták. A macskakövekkel kirakott rakparton a kocsi újra rázkódni kezdett. Az anya útközben elszundított, most azonban felébredt és nyöszörögni kezdett. Janó fejében szüntelenül az a dal motoszkált, amit egykor édesanyjától tanult: Po nábreüí koník be2í, koník vranf. SkadlaIZe sl, Suhajíöko, malovan?... Meghúzta a gyeplőt, s a lovak balra tértek. A kocsi a szürke óváros — amely egy újabb földrengéstől való félelmében már jó évszázada nem törekedett a magasba — sikátorain verékedte át magát. Egy öreg asszony szennyvizet öntött a csatornarácsra. A kocsis orrát bűz csapta meg, sőt úgy* tűnt, hogy még a lovak is félreosaptáik fejüket a bűzös szag elől. Mellékutcákon át jutott el a kocsi a kórházig. A bajszos kapuőr bizalmatüankodva nyitotta ki a kaput. — De ezzel a kocsival aztán nyomban ki! — parancsolta. Mihelyst Janó az ápolónőre bízta édesanyját, kiment a kocsival az utcára. A bajszos még a kapu előtt állt. Janó a közeli gesztenyefáik alá irányította a kocsit, egy nyaláb száraz herét dobott a lovaknak, s gyalogosan visszament a kórházba. Az anya' kivizsgálása még nern történt meg. Janó a folyosókon, az udvaron és a kórház kertjében tébláibolt. Dchányzott. Beszédbe elegyedett a pádon üldögélő öregemberrel, megkínálta cigarettával s ismét rágyújtott maga is. Az idő lassan telt. Déltájban kijött a folyosóra a nővér és kitárta az ajtót. Az anyát tolták ki, csíkos kórházi ing volt rajta. A fiát nem vette észre, lelhunyt szemmel feküdt. Janó bement. A helyiségben csak a fiatal orvosnőt találta, az ablaknál állt, eltűnődve nézett kifelé. — Maga a fia? — kérdezte. Miután Janó bólintott, folytatta: — Elíakadt a gyomorfekélye, már legalább két napja. Meg kell operálnunk. Janó meg akarta kérdezni, nagyon ko- moly-e a dolog, de az orvosnő nyomban folytatta: — Miért nem hozták be előbb? — Nem panaszkodott. Csak tegnap este. Nem akart jönni — magyarázta Janó, mereven a földet nézve, mántha csak őt illetné a késői jelentkezés minden bűne. — Most hazamehet. Majd re? be — mondta az orvosnő. Janó indult kifelé. Az ajtóban orvosnő hangja: — Várjon egy pillanatra — 1 lebb a fiúhoz. — Ha van otthon fölük, friss tojásuk, hozzon. Tudja, itt a városiban nagyon i dologhoz jutni — magyarázta. — Hát persze, doktornő. Jöv vonattal — ígérte Janó. Az orvosnő egészen a folyosó ★ Megjöttek a gyerekek és unc jek és menyek. A legidősebb nővér, a megti nyomában egy sereg gyerekkel, csak magyarul szájaltak. A pa fogtak ki, lovaikat az akácho Lajos, a férj nem vegyült a töl Bánovcébói Lojzka a férjével, a fekete Tudorban. Nem lesz s kük. Palo a szolgálati Tatraplánjá el magát. A felesége fia'talka nyai takarosak, akár a babák. A fiatalabb nővér Verona, és fan a lapátnagy kezeikkel. Feró és Mária jöttek utolsók éijel utaztak, a szemük majd fáradtságtól. Legidősebb kislány hozták, ő még nem látta a nagy S eljött Michal is, a fekete jött egyedül egymagában, bőrön Janó az ágyon feküdt a hátsc Az ablak alatti kiskertben ciga a rokonok. Valaki felnevetett no, az anyámasszony katonája! is, amikor a szögeket verték* a A tor késő éjszakába nyúlott rokonok kellőképpen tompítottá kát, s a kicsiket letették aludn tértek. Javaslatot javaslatra ha megegyezésre nem jutottak. Pafo egy üveget húzott elő kájából. — Grúz konyak — mondta. Az egyezkedés folytatódott. Janó kisompolygott. Leült a v csőjére. Nem sokkal később Mit dett melléje. Hallgattak, cigare égboltot kémlelték, mintha v< képmását keresnék rajta. — Megyek az állomásra. Eli darabon? — kérdezte Michal. Janó felállt. Michal bement a konyhába, 1 a fogasról a kabátját. Senki _ észre, hogy elmegy. A konyak trónolt. Átvágtak a tarlón. — Reggel (bementem a kórt doklott, már nem ismert meg Janó. Michal hallgatott. — Amikor hoztuk haza, úgy mintha megmozdult volna. Me mondom, mama, mama! — Nagyon régen voltaim együ val — mondta Michal. — Abban a pillanatban vala reménység töltött el... — Az ember lót-fut a dolgai ben pedig meghal az anyja — í chal. — Én még mindig nem hisze tott fel Janó. — Meghalt, meghalt az anyá a gaz az udvart — mondta Mi cl A kanálisig már nem szó’tak — Tovább már nem kell mondta Michal s kezet nyújtót — Isten veled — mondta még, elindult a töltésen a híd felé. — Michal — kiáltotta Janó, kt pést utána lódulva. — Michal, — ismételgette. Elsírta magát, mint egy kisgy Verejtékben úszva ébredt. A n sütötte, s harmatnak már híre s Egy kazal tövében feküdt a nyakába törek szóródott. Levete gát, kirázta, felnézett az égre. volt. Ezt hangosan is ki akaró de addigra teljesen felébredt. Elindult haza. Lajos kocsija már nem állt a gött, az udvar is üres volt, az mentek. Az apa a konyhában üldögél és az ujjait nézegette. A fiú körülnézett a helyiségbe a kakukko? óra? Bement a háts A gabona fele hiányzott. Visszat háiba. — Eladjuk ezt itt, ha valaki mondta az apa. — Elmegyünk L Bánovcére, egy Ideig te is nálu Valamilyen gyárban majd talá nak munkát, a Bat'a félében is mindenkit. Van most munka el tatta az apa és keserűen elmosc A fiú tekintete a csupasz fala sött. Kereste a régóta ismert, sz gyakat. A sarokban, ama hely nemrég még az ósdi ládikó álló te saját részét az anyai örökség gön édesanyja rózsafüzére függ BERECK JÓZSF Ractkó Zoltán illuíitrációja
