Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-29 / 30. szám

Uram)

Abban a reményben bátorkodom Önhöz fordulni, hogy lesz olyan kedves alábbi soraimat a saját neve alatt megjelentetni. Kérésemet azzal indoklom, hogy tudomásom sze- jBitjejzojigA uetpognAu ‘ejtpi tjBUOl EH aujozott- BAJBIIO [BÚI -lUOSBJJBjB' IbIbS JBU1IBJOS >jIÁ|-auie ‘gpsin ubAjo uasoutu }ui.t papírra vetett benyomásaimon. Biztos vagyok benne, hogy egy kis férfias simítás soraimnak csak hasznára válhat.

Ahhoz, hogy munkahelyemet megközelítsem, naponta kétszer van szükségem villamosra és már öt év óta ugyanazon az útvonalon utazom. Visszafelé jövet rendszerint barátnőim társaságában vagyok, de munkába menet állandóan egyedül. Húszéves vagyok, magas, nem túlságosan vékony és arcszínem sötétnek egyáltalán nem mondható. Lehet, hogy a szám egy kicsit nagy, de nem színtelen. Szerintem a szemem sem kicsi. Amint látja, külső met szerényen jellemeztem. Mégis tapasztalatom szerint eléggé vonzó vagyok ahhoz, hogy alkalmam legyen férfiakkal együtt lenini és róluk véleményt alkotni.

Bizonyára maga előtt sem Ismeretlen az a férfíszokás, hogy mielőtt (elszállnak, a villamosra, egy pillantást vetnek az ablakon keresztül a bent ülőkre. Így sikerül megvizsgálniuk az arcokat (természetesen a nőkét, mert csak a nők érdeklik magukat). Ezután a kis, már mpgszokott manőverezés után, beszállnak a kocsiba és leülnek.

Nos, tapasztalatom szerint (és merem állítani, hogy sohasem tévedek 1, már akkor, amikor egy férfi elhagyja a járdát, a villamoshoz közelít és benéz, én pontosan tudom, kivel van dolgom. Rögtön látom, hogy komoly ember-e az illető. vagy csillán egy könnvfi kaland reményében váltotta meg a villamosjegyét. Azonnal felismerem, hogy ki az, aki csuoán kényelmesen akar utazni és ki az. aki szívesebben szorong eev kis helyen, ha egv lánv mellett ülhet.

Ha a mellettem levő ülő he'v üres. azonnal rá fövök u férfiak szándékára abból a

pillantásból, ahogyan az ablakon belesnek. Azt is tudom, hogy melyik férfinak közöm bős, hova ül, melyik az, akiben van egy kis érdeklődés, de nem árulja el és csak akkor vet egy futó pillantást ránk, amikor már leült. Végül azonnal felismerem azokat a vállalkozó szellemű alakokat, akik képesek végigszáguldani hét üres hely mellett is, be egészen a kocsi belsejébe csak azért, liogv befészkeljék magukat a mellettem levő kényelmetlen, szűk ülőhelyre.

Szerintem ezek az alakok a

legérdekesebbek. Eu, az egyedül utazó lányok rendes szokásaitól eltérően, nem állok fel és nem adom át a helyemet az újonnan érkezőnek, hanem egyszerűen az ablakhoz húzódom, hogy elegendő ülő helyet hagyjak a vállalkozó kedvű jövevénynek.

Elegendő helyi Ez csa,k értelmetlen frázis, mert hiába adom át a padnak háromne gyed részé (. szomszédomnak ez sem lesz elégendő. Miután kényére-kedvére kimozgolódta magát, hirtelen meglepetésszerű mozdulatlanságba merevedik, mintha csak megbénult volna. Mindez azonban csak látszat, mert ha valaki egy kis gyanakvással figyelemmel kísérné ezt a látszólagos mozdulatlanságot, észrevenné, bogy a szórakozottságot mímelő úriember furfangosan, egy jó elő re elképzeli terv szerint íoko zatosan közelebb csúszik az ablakhoz, illetve az ott megliú zódó kislányhoz, természetesen látszólag rá se hederílve.

Ilyenek a férfiak! Az ember esküdni merne, hogy gondolataik valahol a távolban kalandoznak, de lám, ezalatt a jobb vagy a bal láb tapintatosan tervszerűen folytatja útját közelebb, egyre csak közelebb a lány felé. .

Bevallom, hogy mialatt ez a láték folvik mellettem, egyáltalán nem unatkozom. Ahogy

az ablak mellé' húzódom, egy pillantással felbecsülöm lovagomat. Azonnal sikerül megállapítanom, hogy az illető határozott ember-e, aki az első benyomásának enged, vagy egy dörzsölt alak, aki csupán bosz- szantani akar. Azt is" megállapítom, hogy udvarias, vagy durva emberrel állok-e szemben, egy elvetemült bűnöző, vagy csak egy jelentéktelen zsebtolvaj, csábító lovag, vagy közönséges kis nőcsábász e a szomszédom.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy csak egy tolvaj képes arra, hogy ilyen képmutató arccal, alattomosan csússzon lábával mindig közelebb szóm szádjához. A nők megfigyelése szerint azonban a valóság egészen más. Nagyon fontos, hogy a nők valamilyen módon védekezni tudjanak a különböző !í pusű férfiak ellen. Gyakran elő fordul azonban, különösen, ha egy egészen fiatal, rosszul öltözött férfiról van szó, hogy az illető valóban zsebtolvaj.

A férfiak taktikája azonban mindig egyforma. Első lépésük az, hogy hirtelen mozdulatlanságba merevednek olyan ere kifejezéssel, mintha csak a holdat bámulnák. A következő lépés egy ránk vetett futó pil iantás, mely látszólag arcunkon időzik, de célja kizárólag az, hogy felbecsülje a lábunk közti távolságot. Miután kíváncsiságukat kielégítették, kezdődik a hódítás.

Azt hiszem, nincs annál mulatságosabb jelenet, mintaho gyan maguk a férfiak manőverezésüket végrehajtják. Tér mészétesen maguk nem látják ennek a buta, képtelen kis macska-egér játéknak nevetséges voltát. Persze a főszerep nagycipös lábuknak és ártatlanul bamba kifejezésű arcuknak jut. De az egész jelenet sehogyan sem egyeztethető össze az ügynevezett férfias tettekkel.

Mint már előbb is említettem, egyáltalán nem unatkoz tam ügyeskedésük közben. Mulatságomat a következő ese ményeknek köszönhettem. Attól a perctől kezdve, hogy a csábító pontosan kiszámította, hogy a lába milyen messze van az enyémtől, ritkán pillantgat lefelé. Biztos benne, hogy jól kiszámította a távolságot és a világért sem akarná ébersé günket meggondolatlan pil lantgatással felébreszteni. Vi lágos, hogy nem elégszik meg csupán a nézegetéssel, hanem közelebbi kapcsolatra vágyik.

Hát jól van! Ahogy a szere- tetre méltó szomszéd eléri a félutat, szóval majdnem cél hoz ér, én is akcióba lépek, hasonló alattomossággal — é; szórakozottságot mímelve — észrevétlenül elhúzom tőle a lábamat. Micsoda élmény megpillantani szoszédoin megle pett arcát, amikor végre eléri a jól kiszámított helyet, Iá bamnak csak hűlt helyét találja. Semmit spm talál! Nagy ci- pős látra teljesen magára ma- r«nt. Ez már túl sok számára. Először a padlóra pillant, maid az arcomra. Gondolataim lát szólag még mindig ezer mér

földnyire kalandoznak, de lo vágom már kezdi érteni a dől got.

Tizenhét eset közül legalább tizenötször (a pontos számol kát tapasztalataimból tudom] a bosszús lovag faladja a vállal kozást. A . fennmaradó kél esetben kénytelen vagyok egy megrovó pillantáshoz f o 1 y a / modni. Nem szükséges pillán/ tásunkkal sértődöttséget, meg vetést, vagy bosszúságot ki fejezni. Elegendő, ha fajunkéi kissé felé fordítjuk, anélkül hogy egyenesen ránéznénk Ilyenkor jobb, ha elkerüljük az egyenes szembenézést, mer. lehetséges, hogy a férfi való ban mélységes vonzódást érez irántunk. De feledjük el. hogy minden kis zsebtolvajból ve szélyes betörő lehet. Ezt jól is: merik mind a pénztárosok, akikre nagyon sok pénz van bízva, mind az olyan fiatal nők, akik nem túl soványak, nem sötét hajúak, a szájuk és a szemük s^m kicsi, mint pl. a maga őszinte tisztelőjének.

M. R

Kedves Kisasszony!

Hálásan köszönöm bizalmát, A benyomásairól irt cikket tér mészetesen szívesen signálom. Mégis nagyon érdekelne, tisz tán mint együttműködő társát, mi volna a válasza következő kérdéseimre:

Függetlenül a maga által említett tizenhét konkrét eset ről, nem fordult elő magával egyszer sem, hogy vonzódást érzett volna valamelyik magas vagy alacsony, szőke vagy halna, erős vagy karcsú szóm szádja irábt? Nem érezte soha a legkisebb vágyat sem, hogy engedjen a kísértésnek és ne húzza el a lábát?

H. Q.

Uram!

Hogy őszinte legyek, egyszer az életben úgy éreztem, hogy szívesen engednék a kísértés nek, pontosabban: alig voll erőm, hogv a lábamnak pa rancsoljak. Ez a maga szemé lye volt. De magának nem volt meg a bátorsága, hogy ezt az alkalmat kihasználja.

M. R.

PERTf. ETELKA, fordítása

Horacio Quiroga

Gábor Andor

á takfo-epoft

Részlet akármelyik napilap elmúlt vasárnapi sportheszámolőjáből. Az esemény, amelyről szó van — hogy mindenki megértse, ideírom — magyarjaink győzelme az osztrák ármány el len a bécsi Hend aiid Fiess football- egylet pályáján. Magyarjaink (rózsák fakadjanak lábaik nyomán!) 4:1 arányra verték a bécsieket. A magyar kaput Zsák védte. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák.

(KEZDŐDIK)

Bömböletes éljen reszketteli meg Vindobona kék egének arany szárnyú kapuit. A mieink jönnek. Nyurigányi fiúk, mindmegannyi ugyanannyi; daliák a szó leghízelgöbb értelmében. Ikrás lábuk a földet éri, combjuk közvetlenül az alszár felett következik, melyen a csodadomborű mellek foglalnak helyei, fejük legfe; lül göndörödik. Sok édes női szem dobban meg a délceteg leventék láttára. Borbás, a kapitány lendül az élen, kezében bodorodó hárumszinü zászlót csókolgat a vasárnapi zafír.

— Ez Borbás! — suttogják a beava tottak. és szájról szájra röppen a bír:

— Ez Borbás!

S bizony megnyugvás hegedül bele halkan a szívekbe. Itt, bonunk határaitól háromszázharminc kilométer tá volságban, itt, honnan messze kell utazni, míg az ember hegvet láthat, itt oly jólesik tudni, hogy Borbás izom zatában fekszik nemzetünk becsülete,

több: országunk mentsvára; több: min den és semmi!

És ahogy kint vannak a zöld gyep pel borított végtelen síkságon, a biró is kiszükell.

— Go on! For ever! What is news! Daily Graphic! Leslies Weekly! — hangzik a buzdító szózat a mi hőseink, a mi népünk válogatottja felé.

A bíró könnyedén csettint nyelvével. Mint megannyi szarvasünő, inainak a magyarok ... Középütt a labda. Egészen gömbölyű. A halfcenter offside- ot ló, puha árnyalással. Kerekes Izsák, a balback, ápolja a labdát, csa varos lábrángással szédíti ellenfeleit, akik nem bírják az iramot. Most Kő- miv.es Kelemen rohan el simított és csiszolt billentyűmenettel. Már-már mintha, de mégsem. Az égre komor viharfelhők szenderednek. A színhely áttételt szenved, a játék a magyar ka pu elé toriad.

Ki áll a magyarok kapujában? Ki áll amott a szirttetön? Ki vagy te, bánat embere? Ki az, mi az, vagy úgy? Igen, ez a hatalmas zsák, a pöttöm gyerek, akit kultuszminiszteri engedéllyel váltottak ki az elemi iskola I c. osztályából, melyet tavaly kellett volna diadalmasan elvégeznie. Zsák áll a kapub tn, a kapu zsákban áll s az áll a zsákban kapu. míg a kapu az útiban zsák. Tébolvító gondolat. Gon dolat zsák, eszmezacskó. Ez a kis gömböc, aki duda gyanúm magasak ki a bórihorgas kapuból, ledobbari a labda elé, mely már a hálót súrolja

homlokával; meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, mert a labda jobbról pördült és balra dürgött, de láthatólag a tangens irányában akart cölöpölni. Emberére akadt azonban Zsákban. Ez a sudár óriás sivó fenevadként vetette magát a görgetegsze rii labdára. Percekig tusázott vele, tus- lakodott benne, tuskározta azt. A labda hörgött és harácsolt, de Zsák le- birkózta őt. A napóleoni hadjáratok óta, akt pedig négy pramídolrói tekintett alá az évezredek sivatagába, nem látutt ilyet a tribünök közönsége:

— Hurrá! — harsant fel az ajkakon, s fölzendült a jól ismert futbullvers, amely játszi kedvteléssel ösztökéli a mi zsákunkat:

Zsák hátán fót (fault),

Kibe tű sose vót (vauit).

S utána többen ezt énekelték kipirult arccal:

Elszakadt a zsák,

Kiömlött a mák,

Azér’ ugat a kis pudli.

Mert nincs máma mákos nudli.

Zsák mámarittassan rúgta • oldalba a labdát, úgyiiogy az nyüszített a fájdalomtól. A mieink pedig a jobbközépen már vitték is azt. Egyre közelebb, mindegyre közelebb. E rovat nem al kalnias a föllengző költői leírások esz- közölhetésére. De lehetetlen nem vá zolnunk e pillanatot, melyet vázolnunk lehetetlen. Majom Pali ment elül, mögötte Érc Barnabás és Kőim Arnold futottak, nem futás volt e fu tás, liánéin a szárnyszegett sas zuba nó mozgalmassága. Tintalusz Heb- rencs a bux-calf csatár, diktálta a spaedet, mely mihamarabb észvesztő orkánná sebeseden. A másodperc tört részei alatt másfél méterrel a mieink már ott voltak az osztrák fonadék előtt, mely bevehetetlennek látszott. Szilaj Manó azonban sevrölakk méter centerünk szuronyt szegezve üblüge tett a kapu leié. A labda hármat íren

delizett és Tinódi Sebestyén széles ecsetkezeléssel helyezte el az osztrákok világot jelentő deszkáján.

— Never Mór! — hömpölygőn a lel kés üdv magyarjaink felé. Egyesek Zsákot kapták vállaikra, mások Zsá kot emelték a magasba, ismét mások Zsákot ünnepelték, s voltak olyanok is, akik Zsákkal ajkukon mentek a küzdelembe:

— Vaigy ezzel, vagy ezen — szóltak az anyák, s büszkén mutatták meg fiaiknak, hogy mi egy magyar Zsák.

— Half-time.

A fiuk gőzölgő pirkadással fogyusz tolták rövid reggelijüket. Kiküldött munkatársunk azonnal felkereste Zsá kot öltözőjében. A sarokban feküdt, mint egy zsák. Munkatársunkat azon nal megszólítással tüntette ki:

— Még sok dolgunk lesz a második félidőben — mondta és intett munka társunknak, hogy haladék nélkül Iá vozzék, mert lábín-izomzati pótgyakor latait óhajtja elvégezni tréning szem pontjának alapjából.

Így folyt le a második félidő is. De mért folytatnám? Akik ott voltak, sosem fogják elfelejteni a pillanatot. Akik nem voltak ott, sosem fogják el felejteni, hogy ott voltuk és nem fe lejthatik el, amit elfelejtettek. Még csak Zsákról kell néhány egyszerű szóval megemlékeznem. Csodákat mű veit és finom tónusai a legelkényez tetettabb gurmandot is kielégítették. Megdöbbentő ékesszólással végezte munkáját s szédületes fortékat és for tisszimókdt fogott a labda húrozatán. Lehetetlen meg nem állapítani róla, hogy Zsák ma klasszist képez, éspedig legjobbjaink sorában. Munkácsi Mi hállyal. Sauer Emillel és Szentjóbi Szánó Lászlóval egy napon említhető.

E vázlatos és száraz jelentés után lapunk olvasói holnap kapják a rész letes beszámolót. Eredmény 4:1. a ;6 zan ész rovására.