Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-22 / 29. szám
INCHEBA Már évek óta sokak kedvelt fogkrémé nálunk is a bolgár POMORINfogkrém. Újabb szerződéseket ír tak alá behozataláról, sőt a jövőben az eddigin tói banán , mentolos- és almaízű POMORIN is kapható lesz. Első ízben jelent meg a bratislavai vegyipari vásáron Kuba vegyimjra. A kubai vegyipar képviselői elsősorban tapasztalatszerzés céljából vettek részt a vásáron. Ennek ellenére nem várt sikert arattak, két aranyéremmel távoztak. Igaz, a jelen pillanat ban a kubai kozmetikai ipar import alapanyagokat használ fel elsősorban, de szeretnének eljutni termékeikkel a szocialista országokba, s így nem valószínűtlen, hogy a közeljövőben például a LOTION FANTÁZIA elnevezésű rózsaszirom kivonat üzleteink ben is megtalálható lesz. Túl a hazai 'készítményeken olvasóink előtt legis mértebbek a magyarországi kozmetikai és háztartásvegyipari cikkek. Az idei vásáron a részt vevő országok egyetlen vállalata sem aratott akkora sikert, mint a budapesti Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat (KHV). A három magyar aranyérem KHV bek is nagyon korán kiválasztják majd a kedvenc samponjukat, meg a többi bőrápoló szereiket, ha másképp nem, hát a csomagoláson és az üvegen tubuson látható, bájosan ábrázolt állatok láttán, s jó ideig abban a meggyőződésben élnek majd, hogy például a nílusi krokodil a világ legennivalóbb gye rekszoba-tartozéka. Ha már a csomagolást említettük, kivitelezésükben az élenjárók közé tartoznak a román kozmetikai és háztartásvegyipari cikkek, persze minőségükben is. Az előbbi oka, hogy például a gyárakban grafikusok foglalkoznak a csomagolástervezéssel, s a „termék- váltás“ feladata éppoly kötelező érvényű számukra, mint a kozmetikumok készítői számára, akik több mint hatvan országba szállítják termiékeiket. Az In chebán 5 aranyérmet osztottak ki ézekre a készítményekre, amelyeken két gyártó vállalat, a buka resti MIRAJ és a kolozsvári FARMEC osztozott. Ami jót, érdekeset, vonzót általában el lehetett mondani az „R“-pavilon közös KGST-kiállításáról, azt a külső szemlélő vonatkoztathatja a szovjet gyártmányokra is. A PARMA és az ARBAT készít menyek bizonyára rövidesen a hazai piac kedvelt termékei közé tartoznak. Az előbbi egy nagy hatású edénymosószer, az utóbbi borotvakrém, de így hív nak egy aranyérmes toaleftszappant is. A LAK CLEAN és a CLEANER POLISH pedig minden bizony nyal az autósok kedvelt autómosószerei közé tartozik, és kapható lesz nálunk is, mivel e két utóbbi termék közös szovjet—'Csehszlovák készítmény. Elő nyük, hogy az erős tisztító hatáson túl konzerváló képességgel is bírnak. Ezzel el is érkeztünk a hazai termékekhez, amelyek teljes skálája szinte hiánytalanul j‘elen volt. A már említett közös produktumokon kívül aranyérmet nyert — és érdeklődésre tarthat számot — az ARAL nevű csempe-, edény- és fürdőkád-tisztítószer, a SAHARA napozótej vagy a PRINCES CREAM DERMACOL hidratáló 'krém. A motorosok céljaira szolgál a W-86 nagy hatású autókozmetikai tisztító- szer, a DEKALCIT nevű készítmény pedig arra alkalmas, hogy a mosógépek (és az automata mosó gépek) vízkőlerakódásait eltávolítsa. Persze, képtelenség lenne felsorolni valamennyi KGST-tagország „csúcs készítmény eit“ a megfelelő használati utasítással, alkalmazási területtel együtt. Ez nem is célunk, pusztán a rendezvény jelentősé gének méltatása az — még néhány mondat erejéig. A kiállítás ugyanis nemcsak a nagyközönség szá mára attraktív, hanem a szakemberek számára kői csönösen mód nyílik összehasonlítani termékeik minőségét. s megbeszélhetik az együttműködés feltételeit. E kiállítás alkalmas a tagországok gyártó vállalatainak olyan irányítására, hogy a szocialista piacon hiányzó termékek is bekerüljenek a gyártási programba. Az Incheba nyomán az a feladat vár a kereskedőkre, hogy legalább az aranyérmes tér mékek olyan volumenű gyártását biztosítsák, amely lehetővé tenné ezek kölcsönös megismerését a tag országokban, s hegy azok fogyasztói kölcsönösen, a „saját bőrükön“ tapasztalhassák e készítmények jótékony hatását. A közösen kiállított termékek iránti érdeklődés erre rászolgálna. MÉSZÁROS JANOS Hatvanezer szemtanú, és ki tudja hány tévénéző, rádióhallgató és újságolvasó követhette figyelemmel — immár tizenegyedik alkalommal június 23-tól 29- ig a szlovák főváros legnagyobb nemzetközi eseményét, az INCHEBA nemzetközi vegyipari vásárt. Valamennyien meggyőződhettek — meggyőződhettünk róla —, hogy látnivaló akadt bőven, hisz idén a hazai kiállítókon kívül 23 ország és Nyugat-Berlin vegyiparának legjelentősebb képviselői küldték el termékeik legjavát, újdonságaikat. Mindjárt a bevezetőben leszögezhetjük, hogy — bár a vásár ered menyei csak ezután tapasztalhatók imajd — az idei INCHEBA jelentőségben meghaladta a korábbi évek rendezvényeit. Ez nem elsősorban a mintegy 4 mii liárd 200 millió korona értékű árucsere-egyezményből következik, hanem inkább abból, hogy a korábbi évek során !az árucsere-megállapodások megoszlása 213:1/2 volt a behozatal javára a kivitellel szemben, ez idén pedig nagyjából fele-fele alapon „osztozik“ az említett összegen a kivitel és a behozatal. A vásár jelentőségének idei fokozódásában tagad hatatlan az „érdeme“ a KGST megalakulása harmincadik évfordulójának, ami jó alkalom volt arra, hogy a tagországok demonstrálhassák az együttműködés gyakorlati eredményeit. Ez elsősorban a kozmetikai és háztartásvegyipari készítmények közös kiállításán nyilvánult meg, hiszen a mindennapjainkhoz tartozó készítmények íelmérése-értékelése a legegyszerűbb a kívülálló, a „csak“ fogyasztó számára. S ha már a közös KGST-kiállításná) tartunk, el kell mondani, hogy ez egy újdonságot is hozott — „vásáretikai“ szempontból. Általában ugyanis iaz a gyakorlat, hogy a rendező ország külkereskedői kötnek árucsere egyezményeket a részt vevő országok illetékeseivel. Nos, ezúttal egy magyar—NDK-beli szerződés aláírásra is sor került — semleges helyszínen. Az ilyen vásári kalauzolás után az embernek min dig hiányérzete támadhat, de Van előnye-is a helyszíni szemlével szemben, amikor csak úgy futólag megnézzük, mi van a tárlóban. Vajmi keveset jegyez meg valaki a kiállított cikkek garmadából, viszont kifejezetten a krónikás feladata jegyzetfüzettel a kezében a pavilonokat járni. Ami alább olvasható, az a KGST-pavilonban észleltek kivonata, avagy egy megtelt notesz fejezete, témája a kozmetika, azaz a „szépségipar“ és a iháztartásvegyipar ... Szinte nem akad olvasó, aki ne ismerné a bolgár kozmetikai ipar hírnevének megalapozóját, a rózsa- olaj-készítményeket. Persze, ma már nemcsak a ró zsaolajat ismerik a fogyasztók a bolgár kozmetikai készítmények közül. Az INCHEBA-n a három bolgár aranyéremből kettő azonban így is parfümkészítményt illet. A gyöngyvirágillatú Aimon Ra 'és a Diva Réka ugyancsak a bolgár nők kedvenc illatszerévé válhat rövidesen. Az utóbbit azonban nemcsak nők nek szánták a készítői. termékeket illet, s ilyen vonatkozásban egyedülálló a VELMENTINA négytagú samponcsalád sikere. Aranyérmes lett a hormon'.artalmű hajhulláscsökken- tö, zöld színű VELMENTINA és a rózsaszínű, nehezen fésülhető haj kezelésére szolgáló — VÉL MENTINA-saimpon. Két további azonos nevű sampon pedig oklevelet kapott. Ezek a készítmények rövidesen nálunk is kaphatók lesznek a kis határmenti árucsere-forgalom jóvoltából, akárcsak a KOMFORT elnevezésű mosás utáni öblítőszer, amelynek számos előnye közül az egyik az, hogy antisztalizáló, azaz a műszálas ruhaneműnk használat közben nem töltődnek fel elektromossággal. A lengyel kozmetikai szerek bő választéka kapható nálunk is, és minőségük kellő fokmérője a négy aranyérem és a tíz oklevél, ami egyben azt is je lenti, hogy a legtöbb elismerésben a lengyel kozme tikai ipar részesült. A díjazott termékek között van cső vezetéké tmosó, szemfesték lemosó, fogkrém és szappan is. A hazai piacon megtalálható POLLENA védjegyű készítmények a kéz és lábvédő kozmetikumoktól az intim kozmetikáig feltehetően tovább népszerűsödnek, köztük is a SAWA és a WARS- „szépítöszer-szériák“. Ami szinte valamennyi kozmetikai és háztartásvegyipari tenméknél megfigye'hető volt, az a rend kívül változatos külső, a cSomagoIásdékoráció néha szellemes megoldásai, amelyek kellően idomultak a készítmények funkciójához. Ez az NDK-tárlójában is markánsan megmutatkozott. Bizonyára a legkiseb ASZTALOSLÁNY „Azt hiszed, könnyű dolgod lesz, ha asztalos leszel? Té védsz. Nagyot tévedsz. Férfinak való szakma az, válassz inkább mást magadnak ...“, mondogatták az ismerőseim, amikor hét évvel ezelőtt a pályaválasztásomról beszélget tünk. Érdekes, a családban senki sem próbált lebeszélni az elképzelésemről. Pedig tudták rólam, hogy a főzőkanál jobban áll a kezemben, mint a kalapács. Én viszont erősen hittem, hogy mindenbe belejön az ember, főleg, ha akarat és kitartás is van benne. Persze, azért néha elfogott a félelem. Attól tartottam, hogy a gép mellett meg sem merek majd mozdulni. Szerencsére nem így történt. Gyorsabban belejöttem, mint gondoltam. Igaz, egykori mestereimnek rengeteget kö szűnhetek. Minden nehézségen átsegítettek. Szabó Erzsébet, a gútai (Ko- lárovo) bútorgyár egyik leg jobb és legmegbízhatóbb munkása. Fogó, véső, fúró férfia kát is zavarbaejtő ügyességgel forog a kezében. És ha véget ér a műszak, még mindig akad dolga a gyárban. — Csaknem harmincán dől gozunk a csoportban, mégis úgy érzem, egy család vagyunk. Ha gondjaink, nehézsé geink vannak, nekem kell megtalálni a megoldást. S mi vei szakszervezeti bizalmi va gyök, és a műhelytanács tag jának is megválasztottak, nap ról napra van mit tennem. A gútai bútorgyárat négy évvel ezelőtt helyezték üzembe. A lány, aki ma korszerű gépekkel felszerelt műhelyben dolgozik, előtte olyan környezetben sajátította el a szakma csinját-bínját, ahol porelszívó gép sem működött. — Emlékszem, az első napon a gyalugép mellé állítottak, s nekem más dolgom sem volt, csak a simára gyalult deszkákat kellett egymásra raknom. Utána a körfűrésznél dolgoztam, majd az enyvezőbe kerültem. Néha bizony pirosra dörzsöltem a szemem, any- nyira csípett az enyv. De a kedvemet ez sem szegte. Sőt! Olyan dac és elszántság jött belém, hogy magam is elcsodálkoztam. Aztán áthelyeztek a szalagcsiszolőgéphez, mondván, hogy egy szakmunkásnak mindenhez érteni kell. — A szórópisztolyos lakko zást szerettem a legjobban. Meg a végszerelést. Pedig akkor még gumikalapáccsal kellett összeillesztenünk a desz kalapokat.. . Székeket, konyha- és szobaszekrényeket készítettünk, közben annyira be lejöttem a munkába, hogy otthon is javítgatni kezdtem a bútorokat. — Annak is örültem, ha munkaidő után odaszólt a mes terem, hogy „Böbe, ha kedved van, maradhatsz, megtanítalak köszörűkővel vésőt élesíteni“, mert tudtam, hogy az én ér dekemben maradunk tovább. Igornak nevezik azt az ebédlőlalat, amely országszerte megnyeri a vásárlók tetszé sét. Szabó Erzsébet naponta tizenöt ebédlőfal ajtócskáira szereli fel á pántokat, a fo gantyúkat és a mágnesleme zeket. — Tulajdonképpen évek óta ugyanaz a munkám, mégsem untam bele. Az sem zavar, hogy két műszakban dolgozom, s az egyik héten hajnalban kelek, a másikon késő éjjel kerülök ágyba, mert tudom, hogy szükség van rám, s egyetlen hibás darab sem ke rült még ki a kezemből. És bizonyítanom is sikerült. Hogy ez a szakma nemcsak a férfia ké . .. G. SZABÓ LÁSZLÓ (CSTK felvétel)
