Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-14 / 41. szám
Egy orosz közmondás szerint: „a dolgoknak időt, a vigalomnak órát. Magyarra ez körülbelül így fordítható le: „Mindent a maga idejében.“ ' A szovjet televízió e mondást némiképp módosította: „A dolognak időt, s a vigalomnak is időt." Felötlik azonban a kérdés: mi mindent jelenthet az adott esetben a „vigalom“? A szovjet tévé szórakoztató műsorai — a szociológusok szóhasználatával élve — ismeretterjesztés, a publicisztika és az esztétika szempontjait egyaránt érvényre juttatják. A Rajta, lányok! .mottójú műsor példázza talán a legjobban, hogyan fonódhatnak össze ezek a célkitűzések akár egy programon belül is. A szóban forgó adást eredetileg szakma-népszerűsít ónek szánták. A lányok, akiket „műhelyük“ legjobb képviselői közül választottak ki, vetélkedőn vettek részt, bemutatva, mennyire ismerik szakmájukat. A résztvevők — valamilyen formában — művészi képességeikről is számot adtak: megkérték őket például, hogy rajzoljanak valamit, vagy járjanak el egy divatos táncot. A vetélkedőnek ez a része aztán fokozatosan mind nagyobb jelentőségre tett szert a műsorban. A tematika bővült — egyre gyakrabban hangzottak el klasszikus és „könnyűzenei“, történelmi, filmtörténeti, irodalmi stb. kérdések is. így hát a szórakoztató forma, amely kezdetiben mindössze arra szol' gált, hogy felkeltse a tévénéző érdeklődését az ifjúság pályaválasztási problémái iránt, a televíziós látvány révén egyszeriben hangsúlyossá tette magát a társadalmilag fontos témát. A fiatalok a Rajta, lányok! sugárzásakor nem unalmas szakmai bemutatót látnak a képernyőn, hanem velük egykorú, bájos, intelligens lányokkal ismerkednek meg, akik korántsem csak szakmájukban jeleskednek. A szovjet televízió szakemberei mindenesetre arra törekszenek, hogy a szórakoztatás — mint forrna — sohase váljék öncélúvá, s így a műsor ne változzék üres időtöltéssé. Csakhogy a feladat mégsem ilyen egyszerű! A fekete-tengeri Szocsiból közvetített politikai dalverseny például kezdetben a sopoti könnyűzenei fesztivál puszta másolata volt; a televíziós megformálásban és szervezésben ugyanaz az üdülőhelyi hangulat érvényesült, mint amott. Hamarosan kiderült azonban, hogy a verseny tartalma — a politikai dal, amelyben az esztétikai funkció a publicisztikai funkció alárendeltje — nyilvánvaló ellentmondásban áll az „esztrád-show“ közegével. Más, ha úgy tetszik, komolyabb formára volt szükség. Ez persze egyáltalán nem jelentette azt, hogy a szórakoztatás elemeit teljesen száműzzék a műsorból. Csupán az történt, hogy ezek az elemek kellőképpen hangsúlyozott kisegítő szerepet kaptak, érintetlenül hagyva a műsor fő célját, a dalok társadalmi mondanivalójának „célba juttatását“. A másik ide illő példa a Kék tüzecske című műsor. Ezt rendszerint a nagy országos ünnepek idején sugározzák. A stúdióba ilyenkor nemcsak a művészet csillagait hívják meg — kiváló munkásokat, tudósokat, űrhajósokat is odainvitálnak. Két műsorszám között a vendégek szórakoztatják a nézőt — csupa olyan ember, aki a társadalomban tekintélynek örvend. Érdekes megfigyelni, hogyan alakuL át a publicisztika e szórakoztató műsor közegében. A meghívott űrhaiós például nem kívánja a nézők figyelmét az űrrepülés problémáival terhelni; a nehéz, sőt kimerítő „firodisszeának“ inkább valamelyik szórakoztató esetét meséli el. \Mindent egybevetve: szórakoztató jellegtől mentes művészi műsorok ma már éppoly ritkán találhatók a szovjet televízióban, mini a kizárólag szórakoztató karakterű adások. A differenciálódás szükségszerű, az árnyaltabb műfaji tagozódás elkerülhetetlen, hiszen, amint a tapasztalat bizonyítja, ezen a réven válhatnak a műsorok hatékonyabbá. JURI) BOGOMOLOV művészettörténész, kandidátus A MOSZKVAI TÉVÉ SZÓRAKOZTATÓ MŰSORAIRÓL A kapitány filmforgatás közben Merülés Cousteau-val Leoltom a villanyt. A derengő bútorok, könyvek, függönyök, virágok .kihúzódnak a kékes homályból. Szemem csak a képernyőn, mely lassan búvárszemüveggé alakul át, arcomhoz simul, tapad, hogy víz nem zavarhatja a látást, sem ennek a tengernek, sem az elkövetkező nagy vizeknek a mélyén, ahová Jacques Cousteau kapitánnyal utazom, hogy föltárja előttem egy világ millió titkát. Hihetetlen csendben vezet máris hűvös és félelmetes, még is lenyűgöző, mégis szépséges tájakon, engem, aki a Tisza, Duna, Latorca vizében is legfönnebb úszó, fürdőző ember, soha még nem búvárolt. Igaz, hiába is merültem volna alá ezekben a folyókban, aligha gyönyörködhetek életükben, elsötétítette őket a 20. század, piszkos testtel lépünk partra belőlük. A tenger sem mindenütt tiszta már, ráncolja homlokát a kapitány, ilyen mélységekbe is eljutott a szennyünk. Az esztelenül gépesítő, iparosító emberiségé. Egy úszómozdulatával mintha azt is mondaná: ha meghal a tenger, meghal az élet minden kontinensen, minden mélységekben, minden magasságokban. Közben magányos nagyhalak köszönnek sajátos módon a kapitánynak, a Csendes-óceánban találkoztak először, sokféle színben pompázó kishalak serege röppen szét, mintha alagútban úsznánk egy pillanatig, növények hajladoznak, mintha lágy szellő fújná őket, hol egyik, hol másik irányból. Vigyázat, ez a virág életveszélyes, int Cousteau, valahol Galapagos közelében. Itt a Hadihajóik sírja! A sokféle tengeri állat között akad-e vajon — amikor így, félelem nélkül játszadoznak, pihennek a roncsok között —, amelyik sejti, mi történhetett ezekkel a mozdulatlanul fekvő, bálnáknál is nagyobb ismeretien hatalmasságokkal néhány évtizeddel ezelőtt?! Most korallpadokhoz közelítünk, languszták vándorlását követjük, teknősökkel barátkozunk, bohóűhalak ifickándoznak. Figyeljem, némely tengeri állat viselkedése, mennyire emlékeztet az emberre. És itt a halottnak képzelt antarktiszi táj! A jég alatti, a jéghegyek alatti. A csillogó katedrálisokba, pincékbe nyúló. Milyen mély a csend, mélyebb, mint eddig bárhol. Csak most meg ne induljanak a fehér hegyek, majd amikor a Calypso fedélzetén leszünk, távol a zajlástól, szakadásoktól. Melyek azonban nem zavarják meg a tenger békéjét. Mi zavarhatjuk meg, emberek, olvasom le Cousteau újabb mozdulatáról, pusztuló halak között lebegvén, felvevőgéppel. Megóvni és megszilárdítiami a tenger békéjét — figyelmezteti a világot tudós vezetőm, ez a béke is feltétele az életnek. Fókák suhannak el fölöttünk. Lassacskán fölemelkedünk, csak így szabad, hogy szervezetünknek legyen ideje a nyomáskiegyenlítődésre. A Calypso fedélzetén forró teával vár bennünket a kapitány két fia és a többiek. Aztán elbúcsúzunk egymástól, a következő merülésig. bodnár gyula EGY ÉLETEN ÁT TANULNI A színész csak a színházban érzi igazén otthon magát. És hogy ez mennyire így igaz, azt tulajdonképpen INKE LÁSZLÓ esete is példázza. A nyár végén, családjával együtt Kassán (Kosice) töltötte.a szabadságát. Megnézte a város történelmi nevezetességeit, járt a Magas Tátrában, a Sírava-tónál, Betlérben, Kraszna- horkán — és a kassai Tháliában, hogy elbeszélgessen annak vezetőivel, színészeivel. Inke László már negyven éve van színpadon. Debrecenben kezdte a pályát, Adómként, emlékezetes volt Kossuth Lajos szerepében, Miskolcon Biberachot személyesítette meg. Fiatal korában játszotta Tyetyerevet, a Kancellárt, a Polgármestert, Falstaf- fot és Böfler Tóbiást, Budapesten Brecht- és Beckett-darabokban szerepelt, továbbá a Rozsdatemetőben, gondosan formálta meg Sztanyisz- lavszkijt Bulgakov Színházi regényében, no és nem kevésbé emlékezetesen Haudek László trösztigazgató alakját Karinthy Ferenc Házszentelő- jében — hogy csak néhány példát említsünk. Pedig Inke László nem is akart színész lenni. („Édesanyám és édesapám is színész volt. Én nem akartam az lenni. Az orvosi pálya lebegett előttem. A bátyám vágyott a színészet után, mégis belőle lett orvosprofesszor, belőlem meg színész! Gyermekkoromban elég hamar meguntam a tanulást és lám: arra vagyok kárhoztatva, hogy egész életen át tannljak.“) Legnagyobb, egy életre szóló élménye: („Még Miskolcon történt. Volt ott egy vendéglő, Székelyikertnek hívták. Négyforintos ebédet, vacsorát ettem a sűrítésben, ennyire futotta. Általában főzeléket feltéttel. Volt ott egy velem láthatóan rokonszenvező fiatal segédszakács, aki nekem a főzelék alá mindig két feltétet bújtatott. Tegeződésbe is keveredtünk. Nos, egyszer előadta, szeretne színházba jönni. Vidéken nőtt fel, szegény falusi gyerek volt, életében nem volt még színházban. — Miért nem szóltál előbb? Tudod mit, gyere el holnap, a Bánk bán lesz műsoron — mondtam. — Ki az a Bánk bán? — Nagy körvonalakban elmagyaráztam a történetet. És megegyeztünk abban, hogy az előadás ntán , beszélgetünk róla a Székely-kertben. Tndni kell, hogy akkoriban az a színpadi törvény dfvott, ha valaki darab közben meghal, nem jöhet ki meghajolni a felvonás végén. Így történt ez Biberach esetében is. Gyorsan a vendéglőbe siettem és szinte lesbenállva vártam. Bejött, iszonyatos szomorúság ült az arcán és konyakot rendelt. A háta mögött megszólaltam. — Isten éltessen az első színházi előadás után. — Megfordult, valami végtelen meg- indultság ömlött végig rajta, köny- nyes lett a szeme és csak ennyit tudott mondani: — Hát te élsz? — Ez volt életem legnagyobb sikere.“) Inke Lászlóról a magyarországi Valóban, nagyon hasonlit Kojak-re szakvélemény azt tartja, hogy már néhány éve művészi Mídász-korban van. „Keze között“ minden szerep arannyá válik. A sokat foglalkoztatott színészek közé tartozik. Színház, televízió, film, rádió — ezek jelentik számára az életet, a mindennapokat. Mielőtt Kassára jött, a Nagy Lajos 0) VENDÉG ÉRKEZETT cimű novellájából készített tv-játékban játszott fösze repet. A televízió ezzel a darabbal nyitja majd a 30 év magyar drámatermése című sorozatát. Ugyancsak ebbe a sorozatba készült Karinthy NAGY ÉKSZERÉSZ című darabjának televíziós változata, melyben szintén főszerepet játszik. Kassáról hazatérve fejezik be' egy 25 perces szatirikus film forgatását, melynek címe KOJAK BUDAPESTEN. (Hz valószínűleg a tv szilveszteri műsorában látható majd s a budapesti bemutatómozikban. 1 Inke László így, kopaszra borotvált lejjel, valóban, nagyon hasonlit Kojak-re, azaz Telly Savalasra. Szerepet kapott a NÉVTELEN VAR cimű Jókai-műben is,** melyet hatrészesre tervez a televízió. No és a budapesti Tháliában is izgalmas feladatok várnak rá. Már e hónap végén elkezdik Bulgakov MESTER ÉS MARGITAjának próbáit, melyben Pilátust fogja alakítani. SZÁSZAK GYÖRGY 1979. X. 14. N m *■9 14
