Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-15 / 28. szám

í TUDOMÁNY —■>! TECHNIKA A tudományos-műszaki haladás legújabb vív­mányai között különösen nagy jövő vár a video- gráfiára, amelyet a televízió gyermekéneik is nevezhetünk. Közismert, hogy bármely tévéadás magnószalagra is felvehető, s ezek lejátszására a videomagnetofonok szolgálnak. Az első videomagnetofonok azonban tekinté­lyes méretű berendezések voltak. Az elektronika fejlődésével a videomagnetofonok méretei is csökkentek, ami felvetette azt az ötletet, hogy a tévéműsorokat, főleg a tévéjátékokat kazettás magnószalagra lehetne rögzíteni, s ezeket a té­vékészülékek csatlakozóberendezéseibe helyezve „mindenkinek lehetne saját mozija“. A videográfia fejlesztésének első szakaszában el is készültek a személyi használatra alkalmas videokazetták és videolejátszók. Újabban azon­ban a videokazetták mellett az előnyösebb vi­deolemezeket használják a műsor felvételére és lejátszására. A videó-lemezjátszó nem drágább a színes tévékészüléknél, s fele annyiba kerül, mint a kazettás videomagnetoíon. A videoleme­zek emellett négyszer-ötször olcsóbbak a ha­sonló mennyiségű műsort tartalmazó videokazet­táknál. Első pillantásra a videolemezek a nagy­méretű gramofonlemezekre hasonlítanak, a ba­rázdáik azonban sokkal keskenyebbek (néhány mikromtéteresek), a lemez pedig gyorsabban fo­rog, percenként 1500 fordulatot tesz meg. A TELDEK videó-lemezjátszókat, az NSZK-beli Telefunken cég és az angliai Decca vállalat kö­zös termékeit 1975-ben hozták forgalomba. Egy­úttal 350 videolemezt is áruba bocsátottak a ké­tesebb információt akar, az megvásárolhatja és lejátszhatja magának a videolemezt. A játékfilmeket, a tudományos-ismeretterjesztő és egyéb adásokat tartalmazó videolemezeket az egyéni felhasználók kölcsönzőből is besze­rezhetik, vagy pedig megvásárolhatják. A video­lemezek aránylag olcsók lesznek, amerikai költ­ségkalkulációk szerint egy félórás színes és hangos adást tartalmazó, videolemez körülbelül 10 dollárba fog kerülni, ami lehetővé teszi a tö­meges felhasználást. Közismert, hogy a film a legtökéletesebb tá­jékoztató eszköz, a látás és a hallás együttes érvényesítésével gyors hatást ér el, elmélyült ismereteket nyújt, nem is beszélve a játékfilmek emocionális, szórakoztató és nevelő jellegéről. A videolemezeik bizonyára még tovább fokozzák a film említett előnyeit. A körülményekre való tekintettel egyetérthetünk azzal a feltételezés­sel, hogy a videolemezek példányszáma megkö­zelíti majd, egyes esetekben mag is haladja a gramafonlemezek és a könyvek példányszámait. A videolemezek tehát a jövőben népszerű tö­megcikké válhatnak. Ha a videolemezekről otthon is lejátszhatjuk a szórakoztató játékfilmeket, bizonyára ritkáb­ban járuk majd moziba. Ezt az irányzatot azzal lehetne fékezni, ha a videolemezekre csak a filmszínházakban már bemutatott filmeket ven­nék fel. A mozi egyébként közösségi találkozó- helyként, panoramatikus látványosságként to­vábbra is megőrizheti sajátos jellegét. AZ ÉRVÉNYESÍTÉS lehetőségei MIT VARHATUNK A VIDEOGRÁFIÁTÓL? szülékekhez. A lemezes videorögzítés techniká­ját a hollandiai Phillips és az USA-beli MSA cégek közös fejlesztési programjuk keretében úgyszintén gyorsam elsajátították, s az amerikai RSA cég is kifejlesztette saját rendszerét. A videografia előnyei A videográfia előnyeire elsősorban a mozi és a tévé összehasonlítása alapján következtethe­tünk. Elismert tény, hogy a tévé rugalmasabb a mozinál. A televízió a képernyő előtt ülő né­zőket az adásban szereplő esemény közvetlen résztvevőivé változtatja. A filmhíradó viszont csak néhány nappal később számol be az ese­ményekről a nézők kisebb csoportjainak. Gyökeresen megváltozik azonban a helyzet, ha a napi eseményeket tartalmazó riportfilmet az éjszaka folyamán videolemezekre veszik fel, s ezek a reggeli órákban kaphatók lesznek az újságárusoknál. A filmvetítés így a gyorsaság szempontjából felveszi a versenyt a napilapok­kal és a folyóiratokkal. A videolemezek emellett sokkal tartalmasabban számolhatnak be az ese­ményekről, mint ahogy az az esti híradóban tör­tént. Elég, ha az esti híradó csak rövid tájé­koztatásban számol be, aki közelebbi és részíe­A videolejátszó kezelése éppoly egyszerű, mint a gramafoné Nem fér hozzá kétség, hogy a videográfiának nagy szerepe lesz a tudományos ismeretterjesz­tésben, a közoktatásban és a népművelésben. A jelenleg készülő és a televízióban rendszere­sen bemutatott tudományos-ismeretterjesztő fil­mek csak általános és felületes ismereteket nyújthatnak az egyes szakterületekről, hiszen a nézők valamennyi rétegéhez szólnak, nem té felezhetnek fel mindenkinél elmélyült szakmai felkészültséget. A videolemezek azonban nagy részletességgel, középiskolai vagy akár egyetemi szinten is tartalmazhatják a tananyagot, alapjá­ban véve audiovizuális tankönyveikként érvénye­sülhetnek, amelyekkel a tanuló saját szükségle­tei szerint dolgozhat, hiszen a videolemezes „tankönyvek“ a tanulási program szerint a nap bármely órájában lejátszhatók. Az oktató videolemezek az egyes tantárgyak és szakterületek széles skáláját tartalmazhatják, s igényességük szempontjából is eltérők lehet­nek, az alapfokú oktatás szintjétől kezdve egé­szen a posztgraduális, tudományos szakképzésig. Nagy szerepük lehet továbbá a tudományos- műszaki újdonságok, a haladó termelési tapasz­talatok népszerűsítésében. Már most is felmérhetjük a videográfia fej­lesztésében rejlő nagyszerű lehetőségeket, ame­lyek számos területen növelhetik a hatékonysá­got. Megemlíthetjük például, hogy a társadalmi etikára, az erkölcsös családi életre nevelő fil­mek sokkal hatásosabbak lehetnek, ha azokat nem a nagy nyilvánosság előtt vetítik le, hanem egyénenként, vagy kisebb csoportokban szem­lélik. A fejlesztés távlatai A nyomda feltalálása különböző jellegű olvas­mányok, regények, tankönyvek és folyóiratok keletkezéséhez vezetett. Feltételezhetjük, hogy a videolemezek gyártásában is hasonló sokolda lúság bontakozik ki. A videofelvételek széles körű terjesztéséhez és használatához nagy központi raktárakra, tá­rolóhelyiségekre, videotékákra lesz szükség. Ki­alakulnak majd a terjesztés különböző formái, az előfizetéses megrendelések, létrejön a köl­csönzők és az árusítóhelyek hálózata, s élénk tevékenységet folytathat majd a videolemez-ba­rátok klubja. Egyes külföldi országokban már értékes ta­pasztalatokat gyűjtöttek össze ezen a téren. Londonban például 1975 óta működik az okta­tási videokazetták országos központi elosztója. A megrendelők a gyártó cégek árjegyzékei alap­ján vásárolhatják meg a számukra megfelelő felvételt. A központi elosztó katalógusokat ad ki, s az itt összegyűjtött készlet az érdeklődők rendelkezésére áll, hogy kiválasztás céljából előre lejátszhassak maguknak a műsort. Már havonta megjelenő folyóiratot is kiadtak, amely ismerteti az új videofelvételeket és a hozzájuk fűzött kritikákat. A videográfia további fejlődésében nagy lehe­tőségek rejlenek. A videotékák hálózatának lét­rehozása közelebb hozza majd az emberekhez a filmművészet remekeit, komoly segítséget nyújtva a dolgozók esztétikai neveléséhez. A központi színházak, koncerttermek műsorai az ország legfélreesöbb falvaiba is eljuthatnak, s a nézők éppúgy gyönyörködhetnek majd a képernyőn a festőművészek, szobrászok alkotá­saiban, mintha múzeumokat látogatnának. A videotékák nagy segítséget nyújtanak majd az ifjúságnak az ünnepségek, az irodalmi és a zenei estek szervezéséhez. A videotékák a kul­túra terjesztőivé, a szabad idő hasznos eltölté­sének aktív szervezőivé válnak. Nagyszerű táv­latok nyílnak meg ebben az irányban. f I. NALIMOV II.MSHMÍlf líHIÚDlUSfl A televíziós technika fejlődé­se szinte naponta termeli az új fogalmakat s gyakran zavar­ban is vagyunk ezek elnevezé­sével. így van ez a „nagyké­pű“ tévékészülékek esetében is, amelyeket pontosabban video- projektoroknak, vetített tévék­nek, vagy egyszerűen „vászon­tévéknek“ is nevezhetnénk. Tessék választani! Tudvalevő hogy a nagy kép elérésére való törekvésben jár­hatatlan út a hagyományos képernyő méreteinek a növe­lése. A jelenlegi műszaki felté­telek mellett erre csak .két le­hetőség kínálkozik: optikailag felnagyítani (átvetíteni a nagy fényerejű speciális színes kép­ernyő képét) vagy pedig kü­lönválasztva a piros, a zöld és a kék alapszíneket, vászonra vetítve kell ezeket összerakni. A jövőben számításba jöhet a világító félvezető diódákból felépített lapos képernyő, ami ideális megoldás lenne a nagy­képernyős készülékek kifej­lesztéséhez. Ebben az irány­ban biztató kutatások folynak, a' nagyobb méretű kéDtáblák gyártása azonban egyelőre túl­ságosan költséges vállalkozás­nak mutatkozik. Célszerű szerkezetű azonban a Sany KP 5010 PS videopro- jektor, melynek különleges ve­tített képtáblája van. A képfe­lület átlós hossza 127 cm. Ve­títés előtt fel kell helyezni a képtáblát, s ki kell húzni a tükrös fiókot. Ugyanezen az elven alapszik a látszatra is hasonló National TC 6200 U Videoprojektor, melynél a kép- felület átlójának hossza 147 centiméter. A videoprojektorok között legdrágább a három képernyős Advent 750 E készülék, amely­nek 110x150 om-es képtábláját pontosan 284,5 centiméterre kell elhelyezni a szektorbútor­ba is beszerelhető vetítőegy­ségtől. A gyártók általában 4 méte­res minimális nézőtávolságot ajánlanak, A tapasztalatok sze­rint azonban ez csak tökéletes adásvétel mellett érvényes. Ál­talában távolabbra, legalább 5 méterre kell ülni a vászontól. A „vászontévé“ célszerűsége tehát az egyszerű lakásokban meglehetősen vitatható. (BS.) Néhány cég nem várt erre a megoldásra, hanem elkezdte a „klasszikus“ videoprojektorok szériagyártását házi használat­ra. Megemlíthetjük például a japán^Jiony, a National Panaso­nic, Valamint az amerikai Ad­vent cégeket. Mindhárom cég az amerikai piacra összponto­sította a figyelmét, ahol a „Monster-Screen“ számára pszi chológiai reklámhadjáratot in­dítottak. Az inzerátok rend­szerint „meghitt“ baráti társa­ságok, csoportosan szórakozó fiatalok körében ábrázolták a videoprojektorokat. Az ered mény nem is maradt el, az áru kelendőnek bizonyult. A rossz nyelvek szerint azonban ez nem a reklám érdeme, hanem a „Bootleg-Tapes“ illegálisan készített és forgalmazott mag- nőS7alaeos filmkópiáké. Ezeket VCR, Betamax és VHS kazet­tákban árusítják a feketepia­con, a legkelendőbbek az ép­pen bemutatott új filmek ille­gális kópiái. A videoprojeiktor ára három- szorosa-tízszerese egy jó minő­ségű színes tévékészülék árá­nak. A legolcsóbb készülékben (Thölert; az NSZK-ban gyárt­ják) azonban némi turpisság rejlik. Az optikai jel forrásául normális, hordozható Sony szí nes tévékészüléket használtak fel, a legnagyobb fényerősség­re „hajszolva“ annak képer­nyőjét. A vetített kép fénye en nek ellenére elég gyenge, nem is beszélve a képernyő élettar­tamáról. A Sony KP 5010 PS videopro- jektor A National TC 6200 U viedopro- jektor A Praha-Podbaba-i Tesla Radiospoj vállalatban évente több mint 100 millió korona értékben gyártanak stúdióberendezéseket szí­nes adáshoz. Jelenleg itt készítik elő a Kávéi Hory-i tévéstúdió színes adásának műszaki berendezéseit, s az idén fejezik be a bratislavai malomvölgyi tévéközpont színes stúdiójának szerelé­sét. A moszkvai olimpia számára 42 komplett egységet készítettek a TAD 711-es színes diafelvevőkből, amelyeket a moszkvai és a tallinni színes közvetítésnél fognak alkalmazni. A felvételen Mi­lan Hudeéek technikus a Secam-rendszer kódolóját „kelti életre“, amely a TAD 711-es diafelvevővel együtt a színes adás fontos kel­léke (A CSTK felvétele) 1979. VII. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom