Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-30 / 52. szám
Stefan Vince elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke (A szerző felvétele) A KOMMUNISTÁK ÉV VÉGI SZÁMVETÉSE BESZÉLGETÉS STEFAN VINCE ELVTÄRSSAL, A DUSLO VEGYIPARI KOMBINAT ÜZEMI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKÉVEL A vágsellyei (Sala nad Váltom) Duslo kommunistái a közelmúltban gazdasági pártkomferencia keretében, nagy felelősséggel és igényességgel értékelték munkájukat. A bíráló szellemben lefolytatott tanácskozásukra mindenekelőtt azért került sor, mert az idei évre előirányzott feladatok teljesítése gondot okoz. A kedvezőtlen jelenséget befolyásoló objektív és szubjektív tényezőkről Stefan Vince elvtárssal, az üzemi pártbizottság elnökével beszélgettünk. — Senki előtt sem lehet' titok — mondotta elöljáróban '—, hogy az üzem egész területén a mólt éveik ben nagy átalakítás; munkákba kezdtünk. A korszerűsítést a ímegnöveke- dett társadalmi elvárások kielégítése törvényszerűen megkövetelte. Ezért az idei esztendőre szóló tervelőkészítéskor javasoltuk, bogy legalább 48 millió koronával csökkentsek előirányzatunkat. A vezérigazgatósággal folytatott tanácskozások során később mégis elfogadtuk az eredeti tervet azzal a kikötéssel, hogy menet közben majd közösen megoldjuk a feladatok teljesítésének kérdését. A január azonban kellemetlen meglepetést hozott. Csaknem február derekáig úgyszólván szünetelt a termelés, ami a beküveflkezett rendkívüli energiahelyzet rovására írható. Ennek következtében 95 millió korona kiesés keletkezett az árutermelésben. A kényszerszünetben nem tétlenkedtünk, nagy erővel tovább folytattuk az átépítést, mindamellett — amint megindult a rendszeres energiaszolgáltatás — február végéig a tervikiesést 7,6 millió koronával csökkentettük. 0 Amint hallottam, április közepén a feszültség szétrepesztette a güzszállító nyomócsövet, ami ismét 56 millió koronával rövidítette meg a termelést. A nyomócső javítását még alig fejezték be, a tfiz martalékává lett a szerelők közel egyhavi munkája, ez további 19 millió korona veszteséget jelentett. Mennyiben játszottak ebben szerepet az objektív tényezők? — Az előállt kedvezőtlen helyzet értékelése bizonyította; miközben üzemünkben sokan erejükön felül dolgoznak a gyár jő hírnevéért, addig ugyancsak meglehetősen sokan félvállról veszik a munkát, s ezzel rontják a iközösségi szellemet. Egynéhány vezető nem törődik megfelelően a technológiai- és a munka- fegyelem megszilárdításával. 0 A Duslo 18 pártalapszervezeté- ben közel ezer kommunistát tartanak nyilván. Milyen feladatot teljesítenek a gyár korszerűsítésében, a termelésben és a kedvezőtlen helyzet megváltoztatásában ? — Kommunistáink zömmel példa mutatóam végzik munkájukat. Kitűnik ez abból, hogy a termelésben és a javításban övék a legfőbb szerep. S ami jó — a velük együtt dolgozó pártonikívüliéket is serkentik. Ha kívülálló figyelné az összeforrott kollektívák munkáját, nem tudna különbséget tenni, hogy a csoportban ki a ‘kommunista és ki a pártonkí- vfflli. Egymás teljesítményét szinte felülmúlják az alkotó munkában. Nyilvánvalóan előfordulnak esetek, amikor egynéhány párttag megfeledkezik magáról, s közömbösen viszonyul feladatai teljesítéséhez. 0 A beszélgetések során bizonyé ra megkérdezték a mulasztótól; ilyen magatartás után, hogyan képzeli el párttagságát és a példamatatást? — Alapszervezetí pártbizottságaink feladataik magaslatán bonyolították le az egyéni beszélgetéseket. A lazí- tóknak nyíltan megmondták; csak az számíthat a párt és a tömegek bizalmára, aki ezt munkájával is kiérdemli. Az alapszabályzat és a pártfegyelem sorozatos megsértőit — hibáik mértékének megfelelően — megrovásban részesítették vagy fegyelmit indítottak ellenük. A személyes felelősségtudat erősítésének az a célja, hogy a kommunisták hatáskörükben kellőképpen érvényesítsék a pánt vezető szerepét, szerezzenek érvényt a párt gazdaságpolitikájának. S ennek természetesen a tervteljesítésben kell elsőként lecsapódnia. 9 A gazdasági pártkonferencián bizonyára az év végi számvetést is elvégezték. Az esztendő utolsó napjaiban mennyit tndtak bepótolni a mulasztásokból ? — Őszintén állíthatom, hogy a kommunisták egyéni példamutatása, valamint a tömegpolítikai munka eredményekén; jelentősen gyorsult a termelés üteme. Állítom, ha a vasút a műtrágyák szállítására elegendő kocsit bocsát rendelkezésünkre, sok tízmilliót törlesztünk még a felgyülemlett adósságból. Egyébként a hozzánk közelebb eső mezőgazdasági üzemeket ugyancsak felszólítottuk: ha saját szállítóeszközeikkel elfuvarozzák az árut, a megállapított meny- nyíségen túl Is kielégítjük műtrá- gyaigényüket. 0 Milyen reményekkel lépik át az ijesztendő küszöbét? — Mindenekelőtt feltétlenül számolunk azzal, hogy a CSKP KB 14. ülésének szellemében gyökeresen megváltozik gazdálkodásunkban a helyzet. Ezt a mi feltételeinkre szabva azzal segítjük ekí, hogy a fegyelem megszilárdításával kizárjuk a szubjektív akadályok minden lehetőségét. Alapszervezetünk kommunistái a gazdasági pártkonferencia határozatait politikai programként emelték törvényerejűvé. Ezt a programot dolgozóink — akiknek 68 százaléka, szám szerint 201 szocialista munka- brigád tagja — ugyancsak erejük teljéből támogatják. De úgy is igaz, hogy minden terv és program any nyit ér. amennyit ebből a dolgozó kollektívák megvalósítanak. A tervek végrehajtásának ezért a legjobb sza- vatolója a rendszeres ellenőrzés, az értékelés, nem utolsósorban a hatékony és jó minőségű munka, a takarékos eszköz- és energiafelhasználás anyagi és erkö’csi elismerése. 0 Ha a kötelességeket említettük, helyénvaló |enne kitérni arra is, bogy mit kapnak a Duslo dolgozói ezek teljesítése fejében? — Anyagi lehetőségeinkhez mérten eddig is sokat lettünk. A hatodik ötéves tervidőszak négy éve folyamán például 552 családot juttattunk korszerű lakáshoz. 700 férőhelyes ővoda- böicsóde építésével sok családanya gondjain enyhítettünk. Ezenkívül évente legalább 1500 dolgozónknak biztosítjuk az üdülés, 1600-nak pedig a megelőző gyógykezelés lehetőségét. Nagy fegyvertény továbbá, hogy alkalmazottaink 28 százaléka az üzemi konyhán étkezik s a következő évben legalább 40 százalék fölé emeljük ezt az arányt. Idestova két éve saját készftményű és mélyhűtött ételeket biztosítottunk a második és a harmadik műszakban dolgozóknak. Gazdasági feladataink és a szociális program teljesítése szerves egységet képez, nagy lendületet adhat az alkotó kezdeményezés kibontakoztatásához. SZOMBATH AMBRUS Dr. Pozsonyi Tivadar, a történettudományok kandidátusa már több mint egy évtizede foglalkozik a csehszlovák—magyar antifasiszta együttműködés tényétnek és emlékeinek feltárásával, tudományos feldolgozásával. E témakörrel kapcsolatos két könyve, a „Magyar honvédek a csehországi ellenállásban 1945 tavaszán“ és az „Erőd a Moldva partján“ megjelenésük után gyo-rsan elfogyott, s ma már a kiadók raktáraiból sem szerezhetők meg. A két népszerű könyv szerzőjével 'legutóbb prágai látogatása alkalmával beszélgettem. Megkérdeztem dr. Pozsonyi Tivadartól, miit jelentett számára, hogy évekig kutathatta, tanulmányozta a csehszlovák— magyar -antifasiszta együttműködés témakörét? — A csehszlovák—magyar haiadó kapcsolatok iránti 'érdeklődésem abból a mély meggyőződésemből fakad, hogy a 20. század utolsó évtizedei, amikor országaink egy úton, a fejlett szocialista társadalom építésének útján haladnak, nagyon is alkalmasak orra, hogy a népeink közti új tartalmú viszony nemzeteink tudatában is minőségi változást eredményezzen. A letűnt kizsákmányoló rendszerekben az uralkodó osztályok nagy gondot fordítottak arra, hogy ne azt helyezzék előtérbe, ami népeinket közelíti, hanem azt, ami elválasztja, szembe állítja őket egymással. A múlt öröksége, hogy itt-ott még ma is a letűnt idők jogos vagy vélt sérelmeit emlegetjük, s megfeledkezünk arról, hogy az évszázadok során egymás mellett élő népek életében sokkal több a pozitív kapcsolat, mint ennek az ellenkezője. Ez meggyőződésem, s ezért vállaltam nagy kedvvel a csehszlovák—magyar haladó kapcsolatoknak a háború befejező szakaszára vonatkozó, s még mindig újabb tényeket ígérő antifasiszta fegyveres együttműködés emlékeinek feldolgozását. A pozitív tények feltárása és népszerűsítése jól szolgálja a népeink közti kölcsönös megbecsülés internacionalista ügyét. — Ön 1945 tavaszán személyesen is részt vett Dél Csehországban a cseh hazafiak oldalán a fasiszták elleni harcban ... — Igen. Ez a személyes részvétei nemcsak életre szóló tanulság volt számomra, de egyben a téma iránti érzelmi kötődésem második forrását Is jelentette. A második világháború befejező időszakában körülményeim úgy hozták, hogy egy szabadságától és önállóságától megfosztott nép fiai oldalán ismerjem fel, hol a helyem. Mint tartalékos tiszt, a rám bízott katonákkal — zömében egyszerű kisemberekkel. munkásokkal és parasztokkal — tudatosan álltam a csehszlovák antifasiszta ei enáUási mozgalom oldalára. A több hónapig tarló cselekvő együttműködés kitörölhetetlen emléke, valamint az előbb említett felfogásom késztetett arra, hogy nagyobb ősz szefüggésekben vizsgáljam e hősi korszak epizódjait, amelyekben a cseh, szlovák és szovjet emberekkel összefogva magyarok is harcoltak Csehszlovákia területén a fasizmus ei-len. Úgy érzem, nagy szükség AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉNEK FONTOS FORRÄSA van ezeknek az emlékeknek a feltárására és ébrentartására. Bár én ma már az ,öregebbek“ korosztályába tartozom (hatvanéves vagyok), még mindig érzek magamban annyi őröl. hogy tovább tanulmányozzam ezeket a kérdéseket. ]ó ‘enne azonban, ha fiatalabb történészek és publicisták is kedvet kap nának ahhoz, hogy foglalkozzanak népeink pozitív kapcsolatainak részletes feltárásával. Ebből a szempontból nagyon hasznosnak tartom a többi közt a bratislavai Madách Kiadóban, vagy az önök lapjában, az Oj Szóban megjelent, a közös harcokkal foglalkozó kiadványokat, visszaem'ékezéseket. — Min dolgozik most? — jelenleg a már megjelent könyveim kiegészítő són dolgozom. Az ellenállási mozgalmat most nem befejező aktusként vizsgálom, azaz a csehszlovák— magyar antifasiszta együttműködést megelőző moz. galmi kapcsolatok kutatására helyezem a fő hangsúlyt. A második világháborút megelőző történelmi szakasz tudományos kutatáséval, a háború alatti kapcsolatok példáinak felkutatásával és feltárásával szeretnék mélyebben foglalkozni, mert az ellenállási közös harcok gyökerei is innen erednek. — Vannak-e újabb felfedezései? — Könyveim megjelenése után kutatásom újabb eredményekkel járt. Éppen a könyveim nyomán kerültem kapcsolatba több emberrel, akik a Csehszlovákia területén harcoló parilzánegységek valamelyikében, a cseh és szlovák partizánok oldalán küzdöttek a fasiszták ellen. Ezekkel már most lényegesen kibövíthetném könyveim adatait. Például az I. morva partizánbrigád keretében harcoló magyar partizánok tevékenységével. Kutatásaim során kiderült ugyanis, hogy nemcsak a vizovicet partizán- zászlóalj harcosainak zöme volt magyar, hanem a Cseh—morva hegyvidéken és a szlovák—morva határvonalon tevékenykedő partizánegységekben is voltak magyar katonák. Néhány nappal ezelőtt, trebíci előadásom alkalmával a hallgatóság köréből értesültem arról, hogy Trebíé környékén, az eddig feltárt együttműködési - tények mellett további emlékei is vannak a csehszlovák—magyar antifasiszta összefogásnak. Számomra nagyon érdekes lenne, ha közelebbi adatokat szerezhetnék arról a magyar zászlóaljról is, amely 1945 tavaszán Ústf nad Labemban harcolt a németek ellen, s akik közül vagy tizenheten életüket vesztették. Ez a zászlóalj fiatal katonákból, főleg a nyilasok által fegyverbe kényszerítőit leventékből állt. Ugyancsak találtam utalásokat a Kladno környékén és a Brdy erdőkben, illőt ve a Kis-Kárpátok- ban és a Beszkídekben a csehszlovák és szovjet partizánokkal együtt harcoló magyarokra is. Végezetül engedje- meg. hogy mint tanárember, aki élete jelentős részét a fiataiság körében tölti, leszögezem: a legyőzött fasizmus elleni harc tanulságai, a közös ellenség elleni testvéri összefogás fényeinek ismerete igen fontos forrása ifjúságunk internacionalista nevelésének, fontos hozzájárulás ahhoz, hogy a fiatal nemzedék, amely már nem tapasztalta saját bőrén a fasizmus és a háború kegyetlenségeit, felismerje a mai világ egyes haladás- és békeellenes jelenségeit. — Köszönöm a beszélgetést. SOMOGYI MÁTYÁS A MOH HAM HAGYATÉKA
