Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-16 / 50. szám
Két borúlátó nyugati államférfi: Schmidt nyugatnémet kancellár és Giscard d’Estaing francia elnök vezető tőkésországok 24 tagú szervezetének, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) legújabb jelentése. Ez a fejlett tőkésországokban mindössze 1,5 százalékos gazdasági növekedést jósol 1980-ra. (Ez természetesen nem egyöntetű. Angliában például, ahol 1979-ben 0,5 százalékkal növekedett a gazdaság által előállított nemzeti össztermék értéke, 1980-ban 0,7 százalék visszaesést várnak, az Egyesült Államokban kerek egyszázalékos csökkenést, viszont Japánban még 5,5, az NSZK-ban pedig 2,3 százalékos növekedéssel számolnak.) Hol van ez már az általános 6—8 százalékos növekedéstől! íme egy mondat a jelentésből: „A tagállamok növekedésének lassulása állandósul, ez szorosan összefügg az olajárak állandó emelkedésével; a gyorsuló infláció is fenyegető veszedelem ..." Egy másik jelentés, a Közös Piac brüsszeli központjában dolgozó szakemberek 1980-as előrejelzése a kilenc tagország számára még sötétebb képet fest. Ebben a jelentésben ugyan a nemzeti össztermék növekedését még általában 2 % körül remélik, körülbelül 9 %-os inflációt jósolnak és azt írják: „A munkanélküliség súlyosabb lesz, mint 1973 óta bármikor: az Az emberiség nem hisz sem a valaha oly nagytekintélyű „százesztendős jövendőmondóknak“ (valaha minden valamirevaló kalendáriumban ott volt a következő esztendőre szóló próféciájuk), de az olyan politikai íróknak sem, akik „tévedhetetlenül“ megmondják, mit hoz a holnap. Terveket természetesen készít a világ, mind több országban van tervgazdaság. A valaha csak a, szocialista gazdasági rendben ismerős öt- vagy többéves tervek rendszere új meg új híveket hódított meg. A tervgazdaság azonban szintén nem jóslat: nagyon is pontos felmérések, erők, lehetőségek, fejlődési ütemek szigorú számbavétele az alap ... De igy, esztendő fordulója előtt, a tőkés világ sajtója érdekes prognózisok sorát adja: mégiscsak felbukkannak a „jövőbenéző emberek“, akik legalább 1980-ra jósolni mernek. S politikus, gazdasági szakember egyaránt óvatosan megjegyzi: természetesen tévedhet ő is, hiszen egy nagyobb olajáremelés, a nyersanyag- piacokon zajló események egy-egy előreláthatatlan fordulata, vagy a nemzetközi helyzetben bekövetkező változások sokat módosíthatnak jóslatán. (S ez még el is fogadható megjegyzés — különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy például a NATO olyan végleges döntése, amely nukleáris rakéták százait telepítené Nyugat-Európába, olyan intézkedéseket követelne meg a szocialista közösség országaitól, amely itt is az anyagi eszközöknek az eredetileg tervezettől eltérő felhasználását jelentené.) A jóslás, vagy a prognózis egyik alapja a helyzet, a valóság pontos ismerete. A világgazdaság holnapjának elképzelői számára fontos, hogy egy igen lényeges ténnyel számoljanak. Ezt egy szóval így fejezzük ki: népességrobbanás. A római birodalom idejében a világ teljes népessége 200 millió fő alatt volt. A XV. században már 4500 millió ember lakta Földünket. Hozzávetőlegesen 1830-ban érte el a világ népessége az egymil- liárd főt. Akkor aztán hirtelen robbanás következett be; századunk első évtizedeiben már kétmilliárd volt a Föld lakóinak száma és a demográfusok bizonyítják: évezredünk végére, a 2000. esztendő végén hatmil- liárd ember népesíti majd be a földgolyót. Sokan azt állítják; az emberiség egyszerűen kimeríii erőforrásait. Mindig is fogyasztottuk természeti erőforrásainkat — mióta bányássza az ember a szenet, az ásványokat — de most, egyes pesszimista jósok szerint például a kőolaj s talán sok más anyag alig tovább elegendő, mint az évezred végéig. A fejlődő országokban az élelmiszertermelés növekedése egyszerűen nem követi a lakosságnövekedést ... A nyugati világ egyik vezető poli- litikusa, Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök az ősszel egy interjúban éppen erre hivatkozva mondta ki: „A fogyasztói társadalomnak vége ... Franciaországot ez a társadalom már kezdte tönkretenni. PÁRIZSI, BONNI, BRÜSSZELI A 2000. EVBEN MAR HATMILLIARDNYIAN LESZÜNK • GISCARD'ESTAING A TÖNKRETETT VÁROSOKRÓL ÉS TENGERPARTOKRÓL • A MUNKANÉLKÜLISÉG FENYEGETÉSE • A „DOLLÁR EREJE” • AZ OLAJ ÁRA Elpusztította tengerpartjaink, hegyeink, városaink egy részét, életmódunkat, kultúránkat; hatalmas károkat okozott." S Giscard elnök hozzátette: úgy gondolja, országa „a mértéktartó társadalom" felé halad ... Vajon mi a magyarázata annak, hogy a tőkés világ egyik vezető politikusa a „fogyasztói társadalom“ végéről beszél? Valószínűleg az a felismerés, hogy a kapitalista országok egész sorában recesszióról, válságról kénytelenek beszélni a szakemberek, és azt is látják, hogy a recesszió egyik oka a javak, erőforrások értelmetlen pocsékolása és számos ennek a reakciójaként felbukkanó jelenség. Nézzünk meg egy néhány konkrét 1980-as prognózist. Elsőnek itt van a aktív lakoság 6,2 százalékát érinti az idei 5fi százalékkal szemben ...“ S azután a brüsszeli szakemberek azt magyarázzák a tőkés világ emberének: az olajárak állandó emelkedése, az USA-recesszió sok látható jele miatt a Köííös Piac „meglehetősen vegyes kilátásokkal kénytelen számolni“. S aztán egy keserű beismerjés: „A munkahelyek száma változatlan marad, a munkába lépni kívánók száma viszont növekszik, ez a munkanélküliség terjedéséhez vezet. Az egyetlen reális cél a munkanélküll- í-^ség drámai növekedésének megakadályozása.“ Nem is olyan rég nyugati közgazdászok Svédországot jelölték afféle „paradicsomi szigetként“, ahová nem. Inflation: How Folks Cope More walk, fewer luxuries and deeper debts vagy csak nagysokára juthatnak el a válság hullámai. Most Andersson, a legtekintélyesebb svéd közgazdász cikkel írt A Sparbankernas Bank egy kiadványában. „Az export és a belföldi kereslet trendjei azt mutatják, hogy Svédország újabb recesszió előtt áll. A hanyatlás 1980 végén kezdődik meg, de már 1980 első felében lelassul a gazdaság üteme“ — írja a svéd közgazdász, aki figyelmeztet arra, hogy a nemzetközi gazdasági körülmények romlása meggyorsíthatja a gondok érkeztét. A fizetési mérleg hiánya Svédországban a tavalyi 4,4 milliárd koronáról 14 milliárdra nő 1979 végére, s a következő évben legkevesebb 18 milliárd lesz ... Giscard D'Estaing néhány mondatával vezettük be a körképet, fejezzük be egy másik nyugat-európai politikai vezető néhány figyelemreméltó megállapításával. Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja nemrég interjút adott a The Economist című angol gazdasági hetilap munkatársának. Az interjú igen érdekes megállapításaiból érdemes kiemelni, hogy a nyugatnémet kancellár nem hisz abban, hogy „a dollár visszanyeri erejét" „Amikor én fiatalember voltam, 4,20 márkát kellett fizetni egy dollárért. Manapság 1,80 márkát. Visszakívánom azt a világot, amikor ismét 2 márkát kell adni a dollárért, méghozzá stabilan. A világnak szüksége van a stabilitásra, sokkal inkább, mint bármi másra" — mondta Schmidt. „Mi azzal hízelegtünk magunknak, hogy megtettük a magunkét, hogy a világgazdasági helyzet ne romolják. Ennek ellenére nem lehet kizárni, hogy a harmincas évek elején bekövetkezett válság megismétlődik" — mondta a nyugatnémet kancellár és aztán mindent az olajárak emelkedésével magyarázott. „Törökországnak például exportbevétele 90 százalékát kell az olajimportra fordítania, Brazíliának pedig exportjövedelme felét. E gazdasági bajok következményei egyaránt érintik a nyugat-európai országokat is. Az olajtermelők kartellje ma legalább akkora veszélyt jelent a világgazdaságra, mint azok a kormányok, amelyek a legkönnyebb utat választva pénzt nyomnak, és azok a parlamentek, amelyek a kiadások növekedését és a bevételek csökkentését követelik" — folytatta a kancellár, azaz minden a tőkés világban jelentkező bajért az OPEC tagjait, az olajtermelők szervezetét okolta. Egy harmadik — félig-meddig nyugalmazott — nyugati politikus, Henry Kissinger, azt magyarázta, hogy ha az olajfogyasztó országok is tömörülnének és együtt lépnének fel, mindjárt megváltozna a helyzet... Kétes jóslás. Nem csak azért, mert a piacon egymással versengő tőkésországok (jellemzi ezt a rotterdami olajszabadpiac állandó árfelhajtó hatása) aligha képesek együtt fellépni. Azért is, mert a tőkés világ számára, ha régi módon gondolkodik, évről évre több olaj és más nyersanyag kell.. Valahogy minden 1980-as jóslás olvastán Giscard d'Estaing szava jut az ember eszébe: a „fogyasztói társadalom kora lejárt s ha másként nem, a recesszió, a válság- leckéjén a tőkés világ megtanulja, melyik út vezet a „mértéktartó társadalom" felé... GARDOS MIKLÓS Franciaországban a dolgozók sztrájkokkal, tüntetésekkel tiltakoznak a fokozódó infláció, a munkanélküliség ellen. Képünkön a lotharingiai kohászok és bányászok tüntetése látható L inda CoJhns, wife of a Chicago steelworker and mother of two small children. has reluctantly gone to work as a nigh; waitress on weekends to cover living expenses. Gladys Gla/er. a retired secretary in Orlando. Fla., shops where second- quality vegetables and fruits are offered at reduced prices, and even there she shuns strawberries as an extravagance Manhattan Lawvef Arthur Aiexntwter delivers profits. So he works twelve hours a day himself Cynthia Bako could not earn enough as a waitress in Portland. Ore . to pui herself through college, so she joined the Army io get free courses in electronics Says she: “The Army is the young person's only hedge against being steamrollered by the cost of living.” People of all classes are practicing «mat! i»n<4 n<V «a «mall iVíihívhÍík M<inv I of imported beef IS-' above »he present j limit mostly of the k-nd used in ham* ; burgers and hot dogs. At best that move I will keep the price of a pound of ham I burger 5c below the levei it would have ; hit at the end of the year. Gene Ferris, an office manager of the Í Massachusetts Lottery in Boston reports \ “This year our vacation on Cape Cod will ! be two weeks instead of three of four and : we’re bringing in another couple to hold I down the rental. Marios Levin, a suh- j urban Chicago housewife, has taken ciass- \ es in home plumbing and wiring, and has ! «< •» rtf'A ti\ A.\ W 'S).« ■»»»A «MWvft Vliiv A Time magazin így illusztrálja az amerikai infláció emelkedéséről szóló cikkét (CSTK felv.) JÓSUK IMn
