Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-16 / 50. szám

EGY MŰHELYBEN 160 NŐ Szeszélyes valami a divat, bizony gyakran változtatja ízlését: az idén ilyen vonalú modell, anyag a sláger, jövőre talán megint más lesz. S vall­juk be őszintén, minden emberben — legyen az nő vagy férfi — van annyi hiúság, hogy csinos és elegáns akar lenni, tetszeni szeretne másoknak is. Ez így is van rendjén. S hogy csino­sak legyünk — ennek egyik módja az öltözködés. Egyesek készruhákat vásárolnak, mások szívesebben var­ratnak vagy varrnak, szóval anyagot vásárolnak. Amíg viszont az anyag az üzletekbe, a pultokra kerül, hosszú, hosszú utat tesz meg ... A KIVARRÖMÜHELVBEN A szövődében óriási zaj fogad; a hatalmas csarnokban szépen egymás mellett sorakozó gépek kattognak, za­katolnak. Némelyik gép alján már nagy vég anyag csavarodik körbe: fe­hér, szürke, fekete, barna, kockás, csíkos; Itt aztán a legigényesebbek is válogathatnának. Nem tudnám megszámolni, mennyi „masina“ megy itt egyszerre. A csarnok végére el se látok, ember viszont aránylag kevés sürög-forog a gépek körül. — Egy munkás több gépet is ke­zel — szinte kiáltja kísérőm, Jozef Tazberík mérnök, a trenCíni Merína nemzeti vállalat műszaki igazgatója. — Csak akkor lép közbe a kezelő, ha valami meghibásodik. A fülsiketítő lármát verő gépektől jólesik végre megszabadulnunk. A szomszédos műhely csöndje ezután szinte sírinek tűnik. Pedig százhatvan nő dolgozik itt egy bolyban! — Nincs sok baj ennyi nővel? — kérdem Viera Sabovától, a műhely vezetőjétől. — Egyesek ugyanis néha azt mondják, hogy két nő együtt ne­hezen fér meg. — Asszonyaink békés természe­tűek, nagyon jól megvannak együtt. Szorgalmasak, s nálunk ez a mérv­adó. öt szocialista munkabrigádot lé­tesítettek. A „bronzosok“ és az „ezüs­tösök“ is nagyon „hajtanak“, vala­mennyien meg szeretnék szerezni az arany fokozatot, s együttes erővel a szocialista munka műhelye elneve­zést. A magamfajta laikus azt hinné, hogy a gép megszövi az anyagot, és ezzel kész ... meg is vehetem. Mi ak­kor az önök tennivalója? — Helyrehozni azt, amit az előző csarnokban elrontottak — mosolyog Éva Haljaková mesternő. Látván nagy „szakavatottságomat“, meginvitál egy kis szemlére. Egy nagy táblán csú­szik le a szétterített anyag, a mun­kásnő centiméterrel, szabókrétával a kezében kis jeleket rajzol rá ide-oda, kijelöli a hibákat. Ez az első művelet. S a következő... — Ezeket a hibás szálakat kihúz­zák, s a kivarrők dolga, hogy aztán újjal helyettesítsék, teljesen eltüntes­sék a hibát. — Sok a hiba? — zavarom meg egy pillanatra az egyik, már erősen Júlia Hornáková 33 tagú brigádja nyerte el a II. negyedévben a ván­dorzászlót őszülő hajú asszonyt. (Én bizony nem veszek észre semmit.) — Ezen a darabon nem olyan sok, van, ahol jelzés jelzés hátán van. Én csak ránézek, s már messziről lá­tom. (Nem is tartom föl tovább, hisz igyekeznie kell: 110 méter a telje­sítménynorma egy órára, ennyit kell átvizsgálnia minden rajzolónak. Va­jon hány kilométer anyag ment át Katarina KováSová kezén az itt töl­tött 31 év alatt? ö maga sem tudta megmondani.) — Az aránylag gyors tempóban nem siklanak el az asszonyok néha egy-egy hiba fölött? A visszajelzés az üzemből vagy már csak a vásárlótól érkezik? — érdeklődtem. — A fő szempont a minőség — ma­gyarázta a vezető —, erre asszo­nyaink és lányaink nagyon ügyelnek. Csak hat ellenőrünk van a műhely­ben, de ez elég is, mert mindenki önellenőrző módszerrel dolgozik. A munkásokat anyagilag is érdekeltté tettük, minden hibáért levonunk há­rom koronát, viszont a százszázalé­kos teljesítményért jutalmat adunk. Megtörténik, hogy átcsúszik egy-egy hiba,' akkor az üzemből és a vásárló­tól is érkezik a reklamáció. Az anyag az üzemben még más kezeken is át­megy — vasalják, szabdalják — s Itt is észre veszik a bajt. A PÁRTTAGOK JÖ PÉLDÁJA — A asszonyok közül tizennégyen kommunisták — tájékoztatott Éva Sevőíková mesternő, a műhely párt­csoportjának a vezetője. Nekik oroszlánrészük van abban, hogy ter­vünket az év eleji nehézségek elle­nére is sikerült teljesítenünk. Sőt, még az utánunk következő részleg­nek is besegítettünk... Ha túlórázni • Marta Punová rajzoló munkája hiba­mentes (Vlasto Andor felvételei) kell, szombaton is dolgozni, a kom­munisták — anyák, sőt nagymamák — sző nélkül jönnek, s hozzák ma­gukkal a többieket. — A pártszervezet a szakszerve­zettel és a vállalat vezetőségé­vel közösen sokat tesz azért, hogy mindenben segítse mun­kájukat, törekvéseiket. A közelmúlt­ban például kilenc kismamánk esett ki a termelésből amiatt, hogy nem tudtak bölcsődei férőhelyet biztosí­tani gyerekeiknek, összedugtuk a fe­jünket, s megszületett a megoldás: ki­ürítettünk egy üzemi lakást, s lett bölcsőde. HOL SZORÍT A CIPŐ ÉS HOL NEM? A műhelyben járva megfigyeltem, bizony nem a legideálisabb itt a meg­világítás. Nem bántja ez a szemüket? — De még mennyire! — csap le mindjárt a kérdésemre Júlia Horfíá- ková, akinek szocialista munkabri­gádja a II. negyedévben elnyerte a vállalat igazgatójának vándorzászla­ját. Sokkal jobb lenne a nappali fény, mint ezek a neonok. E jő öreg épület ablakai viszont nagyon rosz- szul vannak elhelyezve, így nem ka­punk elegendő fényt, kénytelenek va­gyunk villannyal világítani. Pedig az energiatakarékosság szempontjából ez komoly dolog... — A legtöbb asszony a környékről jár be — vette át a szót Éva SevCí- ková —, s szörnyű sok bosszúságot okoz számukra és számunkra is a közlekedés. Az autóbuszok zsúfoltak, a vonatok menetrendje pedig nem igazodik a munkaidőhöz. Reggel sok szór késnek a vonatok, délután még a munkaidő lejárta előtt indulnak. Erről már a pártszervezetben is tárgyaltunk, reméljük, a jövő év fo­lyamán sikerül megoldást találnunk. Vannak azért kellemesebb dolgok is. A dolgozó nők helyzetét, a bevá­sárlást lényegesen megkönnyítették, amikor az üzemmel átellenben új be­vásárló központot nyitottak. MUNKA UTÄN A nyolcórás munkaidő letelte után minden asszony igyekszik haza: vár­ja a család, a következő műszak. Az itt dolgozó nők számára azért a gyári műszakkal nem szűnik meg minden­korra az együttlét. Az egyes évfordu­lók, ünnepnapok összehozzák őket es­ténként vagy szabad napokon is. Ilyenkor a műsorról is maguk gon­doskodnak — az ötleteket, témákat pedig legtöbbször a saját körükből merítik. De másokra is kiterjed figyelmük. El-eljárnak a közeli gyermekváros la­kói közé, a kisegítő iskola gyere­keihez, vagy nyugdíjasokat látogat­nak meg. S ilyen alkalmakkor min­dig van tarsolyukban egy kis megle­petés, ajándék. ■ y SZLKP Losonci (Lucenec) AZ, Városi Bizottsága nemrég rendszeres havi ülésén értékelte az 1978. február 11-én megtartott legutóbbi városi pártkonferencián hozott határozatok teljesítését. A városi pártbizottság, a konfe­rencián kitűzött feladatok teljesí­tésének az értékelését kommunis­ta hozzáállással, a kritika és az önkritika szellemében végezte el. A városi konferencián elfogadott határozatok teljes összhangban vannak a CSKP XV. kongresszu­sán elfogadott határozatokkal, va­lamint a városi nemzeti bizottság választási programjával. Ezért a városi konferencia egyik felada­taként a kommunisták és rajtuk keresztül a város lakosainak az aktivizálását tűzték ki. A konfe­rencián megválasztott új vezető­ség nagy igyekezettel látott a ki­tűzött feladatok megvalósításához. Minden vezetőségi tag konkrét afehOdis OTJAN SZÍNVONALAS PÄRTMUNKA, SZILARD SZERVEZETI ÉLET feladatot kapott. A feladatok megvalósítása érdekében megte­remtették a jó együttműködést a városi nemzeti bizottsággal, a tár­sadalmi szervezetekkel és egyes üzemek vezetőivel. A bizottság egyöntetűen megállapította, hogy nagymértékben javult az alap- és utcai szervezetek aktivitása, ami konkrétan felmérhető mind a gaz­dasági, mind pedig a politikai munka eredményében. Megszilárdult a szervezeti élet, javult a taggyűlések, a vezetőségi gyűlések színvonala, tartalma. A város dolgozói a kitűzött felada­tok teljesítése érdekében minden évben szocialista kötelezettség­vállalásokat tesznek a választási program teljesítésére és azokat 100 százalékon felül teljesítik. Ez évi kötelezettségvállalásaikat több mint 16 millió korona értékben no­vember 7-ig 100 százalékra telje­sítették. Városunkban többek között új, korszerű épületburkoló anyagokat gyártó üzem épült, részben már elkészült a Zelenina nemzeti vál­lalat részére tervezett nagy rak­tárkomplexum épülete, melyre igen nagy szükség van. Elkészült a takarékpénztár új épülete, me­lyet szeptember elején adtak át rendeltetésének. Oj épülettel bő­vült a járási postahivatal. Modern önkiszolgáló üzletet adtak át ren­deltetésének. Kisebb átalakítással a Május elseje téren három új üz­lethelyiséggel bővült az üzletháló­zat. Két, félkészáru élelmiszerüz­lettel is gazdagodott a város üz­lethálózata. A város iskolahálózatának a bő­vítése terén is figyelemre méltó eredmények születtek. Az óvodai és bölcsődei kapacitás javítását is célul tűzte ki a városi pártbizott­ság. A Május elseje téren a gyer­mekek még májusban birtokukba vettek egy új óvodát és bölcsődét. Átalakítás alatt áll a Fuőík utcá­ban levő öreg óvoda. Az egyes üzemek vezetői is megértik, hogy az óvodák építése nem csupán az állam ügye. A nehézgépipari üze­mek losonci gyáregysége, és a Ta­mási (Tomasovce) Kerámiai Özem a város belterületén megvásárolt két családi házat, s azt átalakítot­ták óvodává, illetve bölcsődévé. A betervezett feladatok megva­lósítása szükséges, hogy mindany- nyiunk szívügyévé váljék, és a cél érdekében közös erővel tegyünk minden nap többet egy lépéssel! CSAK ISTVÁN, a városi pártbizottság tagja 1979. XII. II URBAN KLARA Dt szocialista munkabrigádban 160 asszony és lány dolgozik a kivarröműhelyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom