Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-16 / 50. szám
AZ ÉPÍTŐIPARI MŰSZAKI FEJLESZTÉS KÉRDÉSEI MITŐL FÜGG A HATÁRIDŐK LERÖVIDÍTÉSE? • Gyakran szó esik mostanában arról, hogy az építkezések elhúzódnak, és hogy kedvezőtlenül alakul a befejezetlen építkezések száma. E helyzet annak az aránytalanságnak a logikus következménye, amely az építkezések kezdeti és befejező szakasza között kialakult. Az alapok lerakása és a falak építése a legkorszerűbben gépesített, míg a szakipari munkák végzése még igen gyakran a régi módszerekkel, k zi erővel folyik. Az aránytalanság csak kiegyensúlyozott műszaki fejlesztési politikával, a lemaradás kiküszöbölésével számolható fel. Az építési folyamatok iparosításának három, kölcsönösen összefüggő alkotóeleme van. Az első alkotóelem az egész folyamat egyenletesebbé, ütemesebbé és szervezettebbé fejlesztése. A második a termelés szervezésének a gépesítései, később pedig az automa- tizációval való szerves összekapcsolása. A harmadik fő tényező pedig a félkésztermékek és építőelemeik gyártási rendszerének külön segédágazatban való 'kiépítése és ennek megfelelő anyagi bázis létrehozása. A tényezők együttes hatására nemcsak mennyiségi szempontból fejleszthető az építőipar, hanem minőségi szempontból is. A felvonulási létesítményeik létrehozásával, a javításokkal, a tisztítással-takarítással, a fűtéssel stb. kapcsolatos kiadások csökkentésére törekszünk.( Az építőipar az előbbiekben jelzett módon történő fejlesztése ehhez is jelentősen hozzájárul, ugyanakkor pedig kedvezőbbé válnak a munkafeltételek, jelentős .mértékben kiküszöbölhetők az időjárási hatások. A célok elérése érdekében az építőipari kapacitás szerkezetét az igényekhez kell idomítani, a kész objektumokról való gondoskodás színvonalát pedig az anyagi, beruházási és 'munkaerő-lehetőségeknek megfelelően kell módosítani. A cél és a hatékonyság ismérve itt is a társadalmi munka mennyiségének a csökkentése. Kiegyensúlyozatlan kapacitás-szerkezet Egyre több előregyártott építőelemet gyártunk, s egyre több építőgépet kap az ágazat. E tényezőknek és a szervezés iparszerűvé fejlesztésének köszönhetően erőteljesen növekedett az élőmunka-termelékenység, illetve bővült az építőipari termékek választéka. A panelgyártás azonban többnyire csak a fő építési munkák meggyorsításához járult hozzá a lakásépítésben. Az e téren beállt fejlődést nem követte az egész ágazat összes tevékenysége gépesítésének a fejlődése, és az egészében vett szervezés sem fejlődött megfelelő ütemben. A termelési fogyasztás növekedésével — és igen gyakran a minőség romlásával — együtt az elégtelen szervezés és gépesítés a társadalmi munkatermelékenység nem kielégítő növekedéséhez vezetett. Melyek a munkatermelékenység lassú növekedésének fő okai? Az okokat elsősorban abban kell keresni, hogy az építőanyagtermelésben lassan hajtották végre a műszaki szerkezeti átalakítást. Más területek rovására túlságosan csak a vasbeton-építőelemek gyártására összpontosítottak, és kevesebbet törődtek a termelés gépesítése műszaki és gazdasági színvonalának fejlesztésével (a szállítást és az anyagmozgatást is beleértve). A termelés előkészítői kevéssé használták ki az unifikáció, a tipizálás, a szakosítás és kooperáció kínálta lehetőségeket a szalagszerű termelésben és az épületszerelésben. Jelenleg az a helyzet, hogy az iparosítható folyamatoknak csak nem egészen 50-százalékát helyezték át az építkezések színhelyéről az előtermelésbe. A gépesítés ma még csak főleg az alapásásban és a terep- rendezésben, a szükséges épületbontások végrehajtásában és — színvonalasan — az építőelemgyártásban érvényesül. Sajnos, lényegesen rosszabb a helyzet a befejező szakipari munkák, a javítások és az épületek korszerűsítése terén. Gondot okoz a befejezés Az egész építőiparban gondot okoz az átadási határidők elhúzódása, a befejezetlen építkezések számának növekedése és a befejező munkálatok lassúsága. Egyes nagy építkezéseken a határidő-normákat 100 százalékkal is túllépik. Mindez a beruházási szándék kidolgozásával, az építkezések előtervezési, műszaki- tervezési és termelési előkészítésének színvonalával egyaránt összefügg. A szerkezeti fogyatékosságokkal függ össze, hogy egyes építővállalatok könnyen hozzáfognak egy-egy építkezés megkezdéséhez, a befejezés azonban már komoly nehézségekbe ütközik. Ilyen körülmények között megnehezül az erők kisebb számú munkahelyre történő összpontosítása. így sem a befejezetlen építkezések száma, sem az átlagos építés-időtartam nem csökkenthető. Az építőknek nemcsak az építés-időtartam csökkentésére kell törekedniük, hanem a javítások végzéséhez és az objektumok korszerűsítéséhez is egyre nagyobb mértékben hozzá kell járulniuk. Persze, az utóbb említett két területen is éppen a szakipari munkák rneny- nyiségének növeléséről, illetve az ilyen tevékenységek gépesítéséről van szó. A teljesítményt tehát ott kellene még jobban növelni*" ahol — az új objektumok építésén — egyébként sem kielégítő a teljesítő- képesség. Ezeket a problémákat egyedül az építőipar már nem tudja megoldani. Megfelelő mennyiségű elektrotechnikai anyagra, vízvezeték- és fűtőberendezés szerelvényre, közműre stb. is szükség van. Az iparosítás e szférában nagymértékben a többi iparág hozzájárulásának a függvénye. Az egész népgazdaság számára jelentős feladatot jelent a fő építkezési munkák és a befejező szakipari tevékenységek közötti aránytalanság megszüntetéséhez való hozzájárulás. Az építési határidők lerövidítése érdekében az építővállalatoknak és a termelési-gazdasági egységeknek — a minisztériumok vezetésével — gyorsított ütemben hozzá kell látniuk a befejező szakipari munkákat lebonyolító kapacitások fejlesztéséhez. És az elkövetkező időszakban mindig a feladatok egyenletes, egész évben folyamatos teljesítése legyen mindenütt a cél. Ilyen körülmények között zökkenőmentesen áttérhetünk a kisipari formáikról az iparszerű termelési módszerekre, a szakosított munkacsoportok és üzemek rendszerének kiépítésére. A hetedik ötéves tervidőszakban A CSSZK és az SZSZK Építésügyi Minisztériuma jelenleg a szilikát és nem-szilikát alapanyagú építőelemek gyártásának fejlesztésére, a félkésztermékek külön üzemekben való gyártására, az építőipari szerviz- szolgálat fejlesztésére, én. építőipari termelés, szállítás és anyagmozgatás komplex gépesítésére, a termelés szervezésének tökéletesítésére és az ágazat anyagi bázisának megfelelő irányú módosítására összpontosít. Ez az állam műszaki politikájának fő vonala az építőiparban. Nyilvánvaló, hogy a műszaki politika nemcsak a beruházható összeg mennyiségétől függ, hanem attól is, hogy a többi ágazat mennyi gépet és berendezést képes előállítani, mennyi korszerű építőanyagot és más terméket képes az építési munkahelyekre szállítani. Figyelembe véve a pillanatnyi helyzetet, a fejlődés irányát, a szerkezeti átépítés szükségleteit, az energiaanyag- és munkaerő-felhasználási korlátozásokat, a minisztériumoknak és a termelési-gazdasági egységeknek a 7. ötéves tervidőszakra nézve úgy kell meghatározni a feladatok fontosságának sorrendj;t, hogy lehetővé váljék a népgazdasági célok elérése. Tehát olyan megoldásokat kell választani a műszaki politika végrehajtása során, amelyek nem járnak energiafelhasználás és társadalmimunka-felhasználás növekedéssel, hanem éppen ellenkezőleg, lehetővé teszik az erőforrások megtakarítását. A társadalmimunika-megtakarításhoz jelentősen hozzájárulhat az építési folyamatok ésszerűsítése. Inkább a géprendszerek teljessé fejlesztésére törekedjünk, mert ez kevésbé beruházás-igényes útja az ésszerűsítésnek. Mindenesetre kevesebbe kerül, mint pl. a szilikátos építőelemgyártás kiterjesztése. Az építőipari szervizszolgálat, az ellátó és komple- tációs bázis és általában a szolgáltatások tökéletesítésével is jelentős megtakarítások érhetők el. Meggyorsítható így az objektumok építésének befejezése. A minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek ezért a szervizszolgálat fejlesztésére fordítsanak nagy gondot. Ezzel már a 7. ötéves tervidőszakban is lényegesen növelhetnék a teljesítményt. Az építőipari műszaki politikában az ésszerű szervezés meghonosításának is lényeges szerepe van. A legfontosabb intézkedések itt az építővállalatok és a vállalatokon belüli termelési egységek, illetve az elő- termelési vállalatok szakosítására Irányulnak. A szakosításnak azonban a szolgáltatási szférában is lesz szerepe, főleg a szalagszerű építés korszerűsítése terén. Az építőipari kapacitás és teljesítőképesség fejlesztése elképzelhetetlen az anyagi bázis műszaki szerkezetének megfelelő irányú átalakítása nélkül. Feltétlenül szükségessé válik tehát a fejlesztési és a leépítési programok kidolgozása. Nyilvánvaló, hogy a fejlesztési programok kidolgozásakor megkülönböztetett figyelmet kell fordítani pl. a hőszigetelő anyagokra, illetve a befejező munkákat megkönnyítő és gyorsító gépek gyártására. E műszaki politikával növelhető a befejező építőmunka részaránya, csökkenthető az építés időtartama, megvalósítható a javítások és korszerűsítések időbeni elvégzése, szavatolható az egyre növekvő igények, minőségi követelmények színvonalasabb kielégítése. A műszaki politika tervezetét az illetékes szervek olyan időelőnnyel dolgozták ki, hogy még a pontosításhoz is megfelelő idő áll rendelkezésre. Jő lenne, ha a velünk együttműködő ágazatok is sort kerítenének hasonló dokumentumok kidolgozására. PAVEL PATZEL mérnök, a Szövetségi Műszaki és Beruházásfejlesztési Minisztérium munkatársa 1979. XII. 10. N C/3 (CSTK ÉS GYÖKERES FELVÉTELEK)
