Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-16 / 50. szám
ÚJ SZÚ 19 79. H árom betű — ZTS — immár fogalommá vált a hazai gazdasági életben, s a termékek egész sorának jó híre révén *e rövidítés nem ismeretlen a határokon túl sem. E három betű a túróéi székváros, Martin nevével már márkát jelent idehaza és külföl-) dön egyaránt. A vállalat termékei elismerést váltottak ki, s egyúttal megismertettek a világgal egy olyan várost, amelynek környéke korábban legfeljebb csak elmaradottságáról volt ismert ... Séta a múltban Az iparilag elmaradott Szlovákiában Martin az iparvárosok közé tartozott kedvező földrajzi fekvése, közúti és vasúti közlekedése, megközelíthetősége szempontjából is. Ilyenformán feltételezhető volt, hogy Kysuca, Árva és Liptó vidékeiről megindul a munkaerő vándorlás, ha megfelelő munkalehetőség nyílik. A Kassai KormányprogramA Zetor 120' 11-es típusú traktor hidraulikájának próbáját végzi Jana Chmelíková és (özet Tóth kát körbejárjuk, szinte szemünk előtt állanak össze az alkatrészek — Zetor Crystal 160 45-ös, vagy a Zetor Crystal 120 11-es — traktorokká. Közben per sze több ezer alkatrész kerül helyére a parányi csavaroktól a motorblokkig, vagy a kerekekig. Persze, nem az alkatrész nagysága vagy súlya dönt arról, melyik a fontosabb. Elég lenne, ha valamelyik tartósan hiányozna, és máris megakadna a szerelés. A csarnokban még ott volt egy félbokrétá- zott Diesel-mozdony is. Az utolsó, amely a martini gyárban készült. Helyettük a traktorok gyártására áll rá a vállalat. Ez idén november végéig 800 darab készült belőlük, a jövő évi terv kétezer darab traktort ír elő... Egy másik csarnokban alkatrészek készülnek, a továbbiban acélkék, sárga meg szürke színű forgácshalmok sejtetik, hogy itt fémmegmunkálás folyik, nem egy esetben numerikusán irányított eszterga- és marógépeken. Kézi erővel csak a munkadarab kerül a gép forgótengelyére! • Ugyancsak automatikus vezérlésű a hőmegmunkálás. £S HAGYOMÁNYTISZTELET Tán ennyi is elég annak illusztrálására, hogy a gyár az elmúlt 30 év alatt nemcsak korban gyarapodott, hanem a kor követelményeinek is igyekszik megfelelni. Adósság és energiatakarékosság Az idei év bizonyította, hogy nemcsak a mezőgazdasági termelést befolyásolhatja az időjárás. így aztán túlzás lenne állítani, hogy a martini vasMegbeszélés az LKT 120-as típusú vontató utolsó próbái előtt [Jirícek Ondrej felvételei) ban meghirdetett iparosításU folyamatban így fontos szerep jutott Martinnak is, és már 1947-ben hozzáláttak egy itt létesítendő vállalat terveinek kidolgozásához. Ekkor ugyan még nem született határozott döntés a vállalat későbbi gyártmányszerkezetéről, azonban annyi már kezdetben is ismert volt, hogy először mindenképpen egy olyan gépipari gyárat létesítenek, amely termelésével elősegíti Szlovákia további iparosítását. Az 1948. május 16-i alapkőletételen jelen volt Zdenék Fierlinger, Csehszlo vákia akkori iparügyi minisztere is. Az ünnepséget dolgos hétköznapok követték, nehéz fizikai munkával telítve, hiszen megfelelő gépek szinte nem léteztek, sőt az építkezéshez szükséges acélkonstrukciókat a távoli Podbrezová- ról is lovasfogatok szállították. A kezdeti építőmunkásokból pteg fokozatosan szerelők lettek, akik a félkész acélszerkezeteket a helyszínen szerelték össze. Amíg a munkások egy része gyárat épített, addig mások már lakásokat építettek a leendő vállalat dolgozói számára. A nehéz munkaviszonyok ellenére 18 hónap alatt elkészült öntödében a termelést 1949. december 21-én kezdték, amikor is a vörösen izzó folyékony szürkeöntvény első csapolása az előkészített formában öntőmunkásfigurává dermedt. Persze, a martini gépgyár tovább nőtt. 1951-ben mechanikai műhellyel, raktárhelyiségekkel és adminisztratív épülettel bővült. Kezdetben a ŰKD Praha nemzeti vállalat korábbi termékeinek gyártását folytatták. 1958-ban a vállalat hatáskörébe csatolták a pra- kovcei vasgyárat. Egy év múlva már Martinban is öntöttek acélt. Az öntvényeken kívül pedig már vasúti kocsikat, Diesel-motorokat gyártottak, s további egy év múlva itt készültek a T 44-típusú Diesel-mozdonyok is. 1963- ban a losonci (Lucenec) üzemet a vállalathoz csatolják, s ekkor kezdődik a mozdonyok losonci sorozatgyártása, három évvel később pedig már hidraulikus autódarukat is készít ez az üzem. A martini gépgyár kutatási-fejlesztési részlege is kiépült, így aztán min den feltétele megvolt a további fejlődésnek, melynek során kiépültek — és a vállalathoz kapcsolódtak — a Hliník nad Hronom-i, a námestovói, a trste- nái, a malackyi és a bratislavai üzemek. Valamennyi üzem meghatározott termelési program alapján dolgozott, s A BELAZ-motorok szerelése a 02-es üzemben munkások jubileumi éve csupa örömmel teli volna. Eme állítás szűrhető le Miroslav LamoS mérnöknek, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesének szavaiból is. — Januárban „összejött“ az ismert okoknál fogva 146 millió korona adósságunk, s ebből az év 10 hónapja után még maradt 13 millió. Dolgozóink nagyon lelkiismeretesen viszonyultak az adott helyzethez, s a nehéz téli időszakban, aki tehette, szabadságot vett ki, és az üzemi szabadság idejét is lerövidítettük egy hétre. Tervünket mennyiségi mutatóiban mindenképpen teljesíteni fogjuk. Amiben jelenleg is a kívánt szinten vagyunk, az a munkatermelékenység és a dolgozók keresetének összefüggése. Ugyancsak teljesítjük — 101,3 százalékra — a szociaHARMINCÉVES A MARTINI NEHÉZGÉPGYÁR a fejlődés során nem egy olyan gyártmány került ki az egyes üzemekből, amelyek paraméterei a világszínvonalat is elérték. A legújabb ilyen termék, amelyre méltán büszkék Martinban, az LKT 120 típusú erdei kerekes vontató. Jellemzésiül csak annyit, hogy az elmúlt évben kifejlesztett erőgép még a múlt évi brnói Gépipari Vásáron az aranyérmes termékek egyike lett. A vállalat harmincéves fennállása alatt számos szervezési változtatáson ment keresztül, amelyek során néhány korábbi üzeme vállalattá lépett elő, azonban egymástól szervezésileg csak eltávolodtak, el nem szakadtak, mert valamennyiük felsőbb szerve, a nehézgépgyártási tröszt — immáron csaknem 60 ezer dolgozóval — hangolja össze munkájukat. E termelési- gazdasági egység vezérigazgatósága pedig Martinban székel, ahol annak idején létrejött az „anyavállalat“, a Túróczi Gépgyár. Megszokásból —, no meg némi lokálpatriotizmusból eredően — régi dolgozói ma is így hívják. Üzemszemlén Kísérőm a látogatás során Pavol Ja- nota, a IV. üzemi szakszervezeti bizottság elnöke. Az egykori válogatott birkózó kiválóan ismeri a gyár minden zugát, hiszen jelenlegi funkciójának betöltése előtt több mint 20 évig volt a vállalat esztergályosa. Mialatt a 01-es üzem óriási csarnolista országokba irányuló exportunkat, beleértve a szovjet megrendelésre gyártott BELAZ-motorokat is. Ugyanez nem mondható el a tőkésországokba irányuló exportról. Az sem megnyugtató ebből a szempontból, hogy nem mi vagyunk a vétkesek, hanem néhány külkereskedelmi vállalatunk, elsősorban a MOTOKOV. — Abban, hogy a januári lemaradás pótlásában nem tartunk előbb — folytatja a gazdasági igazgatóhelyettes — a munkaerőhiány is szerepet játszik. Közvetlenül a termelésből mintegy 100 dolgozó hiányzik. E hiányt a jelenlegi helyzetben, sajnos, csak túlórázással tudjuk pótolni, persze, nem akarjuk a dolgot eltúlozni! — Gondjainkat csak szaporítja — s mintegy bizonyítja azt a tételt, miszerint a takarékosság tudata nem mindig párosul elégedettséggel — hogy az energiafogyasztás terén mintegy 7 millió koronát „megspóroltunk“. Ugyanis ez úgy következett be, hogy a martini III-as hőerőmű nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit, így csak csökkentett kapacitással tudunk termelni, amit például a kovácsműhelyben bizonyos részlegek rendszeres „pihentetésével“ érünk el. Tehát a hő- és gőzszolgáltatás terén vannak - elsősorban problémák, az elektromos áram fogyasztásával nincsenek fönnakadá- saink. Újonnan fölszerelt ellenőrző mérő berendezéseink az egyes üzemek ben azonnal jeleznék a vétkeseket. Nemcsak az energia Egy gépgyár energiaigényessége nem szorul hosszadalmas bizonyítási eljárásra, ugyancsak hasonló a helyzet a Stefan Mády gondterheltségét illetően, aki az alapeszközök és az energia termelési felelőse: — Jelenleg maximálisan 55 százalékát kapjuk az egész hónapra tervezett hőmennyiségnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy óránként 80 tonna gőzt igényelnénk, sajnos, jó ha 39—40 tonnát kapunk. Ez hátráltat bennünket — a termelési technológiák során, de fűteni is csak óvatosan tudunk. Még szerencse, hogy november végéig kegyes volt az időjárás. Ha azonban az éjszakai hőmérséklet mínusz 5 Celzius fok alá süllyed, fírob- lémáink tovább szaporodnak. A kovácsműhelyek érzik leginkább a gőzszolgáltatás hiányosságait, ahol legalább 8 atmoszféra túlnyomásra lenne szükség, de október—november folyamán gyakoriak voltak a kiesések. Ez a későbbi hónapokban majd a szerelési munkáknál is érezhető lesz. Sajnos, a III-as hőerőmű még most sem teljesíti kötelezettségeit, mivel még mindig nem termel, pedig 1978-ban kész kellett volna lennie! így gyakran rögtönözni kell, és ez nem lehet hosszútávon eredményes. Nem szándékom az ünneprontás, s a gépgyár illetékesei sem a szavak emberei, s szeretnek tiszta vizet önteni a pohárba, azaz — stílusosan — tiszta acélt a formákba. Ez persze nemcsak az energián múlik, vallják be férfiasán, akárcsak Gustáv Zatlkal, a vállalat fődiszpécsere, aki a vállalat lapjában is rendszeresen tájékoztatja a dolgozókat a legégetőbb problémákról, íme rövid összefoglalója: — Legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerül a döntő fontosságú feladatokat zökkenőmentesen biztosítanunk. Ennek az összetevői sokrétűek. Egyrészt nézeteltéréseink, sőt ellentéteink vannak a ŰKD plzeni, valamint kamenicei és kladóni vállalataival, és akadályoz bennünket a Jugoszláviából származó alumíniumkészleteket biztosító devizatételek késése. De számottevő problémákat okoz saját rugalmatlanságunk is. Ennek tudható be, hogy ma már ‘gyakran olyan anyagok Is hiánycikkeknek számítanak, amelyek nemrég bőven rendelkezésünkre álltak ... Meggyőződésem, hogy ez utóbbiak nemcsak a martini vasasok problémái. Legfeljebb másutt nem ilyen őszinték, s a tények beismerése helyett elkendőzik azokat. Pedig azt mondják — s nem alaptalanul —, hogy a hiányosságok felismerése a siker egyik kulcsa. A gépgyáriak ennek tudatában vannak, s tesznek is érte. Pedig objektív okokra ők is hivatkozhatnának bőven. Hogy nem teszik, arra magyarázat kettő is van: jubileumi és hagyomány- tisztelet. S mindkettőről elsősorban a munka jut eszükbe. MÉSZÁROS JÁNOS
