Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-16 / 50. szám
Hatvanöt esztendőt búcsúztatott el. Deres már a haja, a bajusza, de pirospozsgás arca, egyenes tartású, magas, megtermett alakja korhazudtolő és katonatiszti pályáról árulkodó. A harmincas évek derekán, tényleges szolgálatának letelte után döntött úgy, hogy elvégzi a katonai akadémiát. Szegény sorból származott. Apja zsellér, majd vasúti munkás volt és így fia lehetőségekben nem dúskálhatott. Szociális helyzete és részben a honát fé- nyegető fasiszta veszély táplálta nemzetféltése is szerepet játszott választásában. Közép-Szlovákiában, a Zvolen melletti Hájníkyben született. De azt a férfit, aki példaképe lett, s élete döntő pillanataiban meghatározta magatartását, csak ötéves korában ismerte meg. Apjáról van szó, akit még Martin születése előtt az orosz hadszíntérre sodort az első világháború vérzivatara. A galíciai Bruszilov áttörés idején a losonci 25. gyalogezred detvai „Nebojsa“ regimentjének szakaszvezetője, sok más bajtársához hasonlóan, hadifogságba esett. Arhangelszkben dolgozott vasútépítésen, majd vörös katona lett az Októberi Forradalom után és Omszk térségében másodszor is megsebesült. sem, hiszen a lengyelekben testvéreinket éreztük. Szerencsére a Kárpátokon túlra akkor érkeztünk, amikor a harcnak már vége szakadt. Nem egészen két évig csapattiszti szolgálat következett. Ekkor ismerkedett meg Bratislavában Stefan Záryval, fán Mudrochhal, Pavol Bunlákkal, Vladimír Reissellel, Ladislav Gudernával, a szlovák avantgarde művészet színe- javával. Bennük is olyan értő társakra talált, akik haladó meggyőződését iz- mosították. Nem szívesen emlékezik vissza arra, ami ezután következett. A háború öntörvényei kegyetlenek. A náci Németország megtámadta a' Szovjetuniót, s ekkor az ún, gyorshadtest tisztjeként egységével együtt őt is a keleti frontra vezénylik. Ez életének második nagy belső konfliktusa. Először, antifasiszta orvosok segítségével, még sikerül hazajutnia. Már ekkor, megbízható katonái és altisztjei segítségével, néhány automata puskát és géppisztolyt hoz magával. Ezeket apja és sógora elrejti. Nemsokára további fegyvert és lőszert szerez és ezt is biztos helyre juttatja Közép- Szlovákiában. Ekkor már tudja, hogy előbb-utóbb fegyverrel kell farkasszemet nézni a fenevaddal. Csakhogy 1942-ben ismét a szovjet arcvonalra kerül. Több tiszttársával együtt titkon szervezi az átállást a Vörös Hadsereg oldalára. — Ott, a keleti fronton kaptam a legjobb iskolát. Láthattam, hogy mit jelent a háború, a fasizmus. A gyorshadtestből már ebben az évben sokan átálltak a szovjetek oldalára. A legtöbben — számszerint mintegy kétezer harcos — 1943-ban Dél-Ukrajnában, a nogajszki sztyeppén tették meg ezt a lépést. öt viszont közben ismét hazaparancsolják. Bratislavában kapcsolatba lép a kerületi bíróságon dolgozó fozef II- cíkkel és közvetítésével tüzetesen tájékoztatja Szlovákia Kommunista Párt— Falusi kisgyerek voltam. Ködösen emlékszem vissza 1919-re, amikor egy napon fakó, tépett katonamundérban számomra ismeretlen férfi nyitotta ránk az ajtót. Idegenkedve fogadtam, pedig az édesapám volt. Azután közelebb kerültünk egymáshoz. Sokat mesélt nekem a háborúról, hadifogságáról és a vörös katonák fegyvertényeiről. Őszinte, érzékeny lelkületű, szerény munkásember volt. Szilárd erkölcsi tartást, emberséget tanultam tőle. Martinra később nagy hatással volt sógora, Ondrej Sluka, a zvoleni vasúti műhelyek lakatosa, öntudatos és áldozatkész kommunistát ismert meg benne. Eljárt vele a párt egyes rendezvényeire, ő beszélt neki a mozgalom törekvéseiről és kezéből vette át a Kommunista Kiáltvány egyik agyonolvasott, megkopott példányát. — Kettejüknek köszönhettem, hogy később már tisztként, noha még nem voltam kommunista, a szlovák állam megalakulása után bekapcsolódtam az antifasiszta tevékenységbe. Hadnagy, amikor 1939 szeptember elején ez a gondolati útravaló első ízben kerül keservesen megoldható konfliktusba a nyers valósággal. A hitleri hadigépezet megrohanta Lengyelországot, kitört a második világháború. A szlovák hadsereg egyes csapattesteit is átdobták a határon. — Nem szívesen ment a parancsszóra lovassági felderítő osztagunk Martin Kuőera, a Sztálin parti- zánbrigád komisszárja, 1944—45 telén, az Alacsony- Tátrában Napok óta esik az eső. Az utat víz- tócsák borítják. A helybeliek mitsem törődnek ezzel, mert tudják, hogy' útjaik azért vannak ilyen állapotban, mert a közelmúltban fektették le a vfz- és gázvezetéket és hamarosan a szenny]evezető hálózatot kell Z-akció- ban megépíteniük. Annál többet zúgolódnak a fürdővendégek, akik csak néhány hetet töltenek itt gyógyulást keresve. — Meglátja, néhány év múlva valódi fürdőváros lesz ebből a kis községből — mondja derűlátóan fán Gembic- ky, a Csízi (Cíz) Hnb titkára. — Az első dolgunk lesz az utakat rendbe tenni, két oldalán virág- és zöldövezetei létesíteni. Nem egészen másfél évtizeddel ezelőtt még arról volt szó, hogy a „kiöregedett“ fürdőt a szakszervezetnek, illetve a nemzeti bizottságnak adják át. Nem így történt, s a jó öreg fürdő s vele együtt a település fejlesztése is zöld utat kapott. — Két évtizeddel ezelőtt, amikor idekerültem, fejeztük be a tanítói lakás építését, s a magyar tanítási nyelvű iskolában meg tudtuk szüntetni a kétműszakos tanítást — mondja a titkár. — Kollégáim az első hónapokban azt mondogatták, hogy ebben a községben nehéz lesz a dolgom. Tévedtek. Bár naponta bejárok Tornaijáról (Sa- fárikovo], idevalósinak tart a falu népe és én is csízi lakosnak érzem magam. Összefogva, megértésben, lépésről lépésre haladunk előre a fejlődés útján. A 710 lakosú község az elvégzett társadalmi munkáért kétszer kapott kormánykitüntetést. 1972-ben és 1974- ben. Átépítették a ravatalozót, majd hozzáfogtak egy korszerű művelődési otthon építéséhez. Itt kapott helyet a hnb, a polgári szertartások terme és a könyvtár. Ezután elkészült a posta, az új tűzoltószertár, a felszabadulási emlékmű, a gyermekpark, az új vasúti állomás és a napokban fejezték be a szolgáltatóházat, amely Z-akcióban épült. — Eredeti elhatározásunkon módosítani kellett — tájékoztat Ján Gembic- kjő — Mivel az üzlethálózatunk nem megfelelő, úgy határoztunk, hogy a szolgáltatóháZőan kap helyet egy eszpresszó, a hentes-, kenyér- és tej, valamint zöldségüzlet is. A fürdő területéről ide költözik a borbély és a föd rászat. Járjuk a fürdő sétányait. S bár a rossz időjárás miatt nem gyönyörködhetünk a természetben, mégis akad, mit megcsodálnunk. Az utóbbi években több fürdőpavilont átépítettek, berendezését korszerűsítették. Ma már balneoterápiái részlegük is van. Az év elején átadták rendeltetésének az új Rimavan gyógypavilont, s ezzel 136 ággyal növekedett a fürdő befogadó- képessége, s ma egyszerre több mint 260 beteget tud fogadni. — A tervek szerint a régi épületek átalakításával, újak építésével tovább fejlesztjük a fürdőt. Száz ágyat a gyerekek részére tartunk fenn — mondja dr. Rudolf András, a fürdő igazgatója, a jnb képviselője. — Ezekután több mozgásszervi, vérkeringési betegségben és csonttuberkulózisban szenvedő beteget tudunk majd kezelni. Számolunk üzemi lakások építésével, mert a lakáshiány az egyik oka annak, hogy szakember- hiánnyal küzdünkx A fürdő fejlesztése 30 családi ház lebontását teszi szükségessé. A lakók új helyen kapnak telket az építkezéshez. Olyan feltételeket akarnak teremteni, hogy az évente itt megforduló mintegy 4000 fürdővendég s az ide látogató turisták jól érezzék magukat. Van egy víztárolójuk, ami ugyan für désre nem alkalmas, de halászatra igen. — A járáson már jóváhagyták a fejlesztési tervjavaslatot — újságolta nem kis örömmel a titkár. — Ami a községet illeti, a következő megbízatási időszakban üzletközpontot és egy 40 ágyas szállodát épít a Jednota fogyasztási szövetkezet, társadalmi munkával 1979. XII. 18. « § fa J§ 4a# © t* fi _ & *3 sa a *o> ■Ö M fa so O . (M W* > * fi . Ö» o ja **- z* üf «2 N>» M e la 6 * ö fi É 'fi fa o TJ fi m co : JS : 4a# o H FÜRDŐVÁROS
