Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-16 / 50. szám

Hatvanöt esztendőt búcsúztatott el. Deres már a haja, a bajusza, de piros­pozsgás arca, egyenes tartású, magas, megtermett alakja korhazudtolő és ka­tonatiszti pályáról árulkodó. A har­mincas évek derekán, tényleges szol­gálatának letelte után döntött úgy, hogy elvégzi a katonai akadémiát. Sze­gény sorból származott. Apja zsellér, majd vasúti munkás volt és így fia lehetőségekben nem dúskálhatott. Szo­ciális helyzete és részben a honát fé- nyegető fasiszta veszély táplálta nem­zetféltése is szerepet játszott választá­sában. Közép-Szlovákiában, a Zvolen mel­letti Hájníkyben született. De azt a férfit, aki példaképe lett, s élete dön­tő pillanataiban meghatározta maga­tartását, csak ötéves korában ismerte meg. Apjáról van szó, akit még Mar­tin születése előtt az orosz hadszíntér­re sodort az első világháború vérziva­tara. A galíciai Bruszilov áttörés ide­jén a losonci 25. gyalogezred detvai „Nebojsa“ regimentjének szakaszveze­tője, sok más bajtársához hasonlóan, hadifogságba esett. Arhangelszkben dolgozott vasútépítésen, majd vörös ka­tona lett az Októberi Forradalom után és Omszk térségében másodszor is megsebesült. sem, hiszen a lengyelekben testvére­inket éreztük. Szerencsére a Kárpáto­kon túlra akkor érkeztünk, amikor a harcnak már vége szakadt. Nem egészen két évig csapattiszti szolgálat következett. Ekkor ismerke­dett meg Bratislavában Stefan Záryval, fán Mudrochhal, Pavol Bunlákkal, Vla­dimír Reissellel, Ladislav Gudernával, a szlovák avantgarde művészet színe- javával. Bennük is olyan értő társakra talált, akik haladó meggyőződését iz- mosították. Nem szívesen emlékezik vissza arra, ami ezután következett. A háború ön­törvényei kegyetlenek. A náci Német­ország megtámadta a' Szovjetuniót, s ekkor az ún, gyorshadtest tisztjeként egységével együtt őt is a keleti front­ra vezénylik. Ez életének második nagy belső konfliktusa. Először, antifasiszta orvosok segítsé­gével, még sikerül hazajutnia. Már ek­kor, megbízható katonái és altisztjei segítségével, néhány automata puskát és géppisztolyt hoz magával. Ezeket apja és sógora elrejti. Nemsokára to­vábbi fegyvert és lőszert szerez és ezt is biztos helyre juttatja Közép- Szlovákiában. Ekkor már tudja, hogy előbb-utóbb fegyverrel kell farkassze­met nézni a fenevaddal. Csakhogy 1942-ben ismét a szovjet arcvonalra kerül. Több tiszttársával együtt titkon szervezi az átállást a Vörös Hadsereg oldalára. — Ott, a keleti fronton kaptam a legjobb iskolát. Láthattam, hogy mit jelent a háború, a fasizmus. A gyors­hadtestből már ebben az évben sokan átálltak a szovjetek oldalára. A leg­többen — számszerint mintegy kétezer harcos — 1943-ban Dél-Ukrajnában, a nogajszki sztyeppén tették meg ezt a lépést. öt viszont közben ismét hazaparan­csolják. Bratislavában kapcsolatba lép a kerületi bíróságon dolgozó fozef II- cíkkel és közvetítésével tüzetesen tá­jékoztatja Szlovákia Kommunista Párt­— Falusi kisgyerek voltam. Ködösen emlékszem vissza 1919-re, amikor egy napon fakó, tépett katonamundérban számomra ismeretlen férfi nyitotta ránk az ajtót. Idegenkedve fogadtam, pedig az édesapám volt. Azután köze­lebb kerültünk egymáshoz. Sokat me­sélt nekem a háborúról, hadifogságá­ról és a vörös katonák fegyvertényei­ről. Őszinte, érzékeny lelkületű, sze­rény munkásember volt. Szilárd erköl­csi tartást, emberséget tanultam tőle. Martinra később nagy hatással volt sógora, Ondrej Sluka, a zvoleni vasúti műhelyek lakatosa, öntudatos és áldo­zatkész kommunistát ismert meg ben­ne. Eljárt vele a párt egyes rendezvé­nyeire, ő beszélt neki a mozgalom tö­rekvéseiről és kezéből vette át a Kom­munista Kiáltvány egyik agyonolvasott, megkopott példányát. — Kettejüknek köszönhettem, hogy később már tisztként, noha még nem voltam kommunista, a szlovák állam megalakulása után bekapcsolódtam az antifasiszta tevékenységbe. Hadnagy, amikor 1939 szeptember elején ez a gondolati útravaló első íz­ben kerül keservesen megoldható konf­liktusba a nyers valósággal. A hitleri hadigépezet megrohanta Lengyelorszá­got, kitört a második világháború. A szlovák hadsereg egyes csapattesteit is átdobták a határon. — Nem szívesen ment a parancs­szóra lovassági felderítő osztagunk Martin Kuőera, a Sztálin parti- zánbrigád ko­misszárja, 1944—45 telén, az Alacsony- Tátrában Napok óta esik az eső. Az utat víz- tócsák borítják. A helybeliek mitsem törődnek ezzel, mert tudják, hogy' út­jaik azért vannak ilyen állapotban, mert a közelmúltban fektették le a vfz- és gázvezetéket és hamarosan a szenny]evezető hálózatot kell Z-akció- ban megépíteniük. Annál többet zúgo­lódnak a fürdővendégek, akik csak né­hány hetet töltenek itt gyógyulást ke­resve. — Meglátja, néhány év múlva való­di fürdőváros lesz ebből a kis község­ből — mondja derűlátóan fán Gembic- ky, a Csízi (Cíz) Hnb titkára. — Az első dolgunk lesz az utakat rendbe tenni, két oldalán virág- és zöldöveze­tei létesíteni. Nem egészen másfél évtizeddel ez­előtt még arról volt szó, hogy a „ki­öregedett“ fürdőt a szakszervezetnek, illetve a nemzeti bizottságnak adják át. Nem így történt, s a jó öreg fürdő s vele együtt a település fejlesztése is zöld utat kapott. — Két évtizeddel ezelőtt, amikor idekerültem, fejeztük be a tanítói la­kás építését, s a magyar tanítási nyel­vű iskolában meg tudtuk szüntetni a kétműszakos tanítást — mondja a tit­kár. — Kollégáim az első hónapokban azt mondogatták, hogy ebben a köz­ségben nehéz lesz a dolgom. Tévedtek. Bár naponta bejárok Tornaijáról (Sa- fárikovo], idevalósinak tart a falu né­pe és én is csízi lakosnak érzem ma­gam. Összefogva, megértésben, lépésről lépésre haladunk előre a fejlődés út­ján. A 710 lakosú község az elvégzett társadalmi munkáért kétszer kapott kormánykitüntetést. 1972-ben és 1974- ben. Átépítették a ravatalozót, majd hozzáfogtak egy korszerű művelődési otthon építéséhez. Itt kapott helyet a hnb, a polgári szertartások terme és a könyvtár. Ezután elkészült a posta, az új tűzoltószertár, a felszabadulási emlékmű, a gyermekpark, az új vasúti állomás és a napokban fejezték be a szolgáltatóházat, amely Z-akcióban épült. — Eredeti elhatározásunkon módosí­tani kellett — tájékoztat Ján Gembic- kjő — Mivel az üzlethálózatunk nem megfelelő, úgy határoztunk, hogy a szolgáltatóháZőan kap helyet egy eszp­resszó, a hentes-, kenyér- és tej, va­lamint zöldségüzlet is. A fürdő terüle­téről ide költözik a borbély és a föd rászat. Járjuk a fürdő sétányait. S bár a rossz időjárás miatt nem gyönyörköd­hetünk a természetben, mégis akad, mit megcsodálnunk. Az utóbbi években több fürdőpavilont átépítettek, beren­dezését korszerűsítették. Ma már bal­neoterápiái részlegük is van. Az év elején átadták rendeltetésének az új Rimavan gyógypavilont, s ezzel 136 ággyal növekedett a fürdő befogadó- képessége, s ma egyszerre több mint 260 beteget tud fogadni. — A tervek szerint a régi épületek átalakításával, újak építésével to­vább fejlesztjük a fürdőt. Száz ágyat a gyerekek részére tar­tunk fenn — mondja dr. Rudolf András, a fürdő igazgatója, a jnb kép­viselője. — Ezekután több mozgásszer­vi, vérkeringési betegségben és csont­tuberkulózisban szenvedő beteget tu­dunk majd kezelni. Számolunk üzemi lakások építésével, mert a lakáshiány az egyik oka annak, hogy szakember- hiánnyal küzdünkx A fürdő fejlesztése 30 családi ház lebontását teszi szükségessé. A lakók új helyen kapnak telket az építkezés­hez. Olyan feltételeket akarnak terem­teni, hogy az évente itt megforduló mintegy 4000 fürdővendég s az ide lá­togató turisták jól érezzék magukat. Van egy víztárolójuk, ami ugyan für désre nem alkalmas, de halászatra igen. — A járáson már jóváhagyták a fej­lesztési tervjavaslatot — újságolta nem kis örömmel a titkár. — Ami a köz­séget illeti, a következő megbízatási időszakban üzletközpontot és egy 40 ágyas szállodát épít a Jednota fogyasz­tási szövetkezet, társadalmi munkával 1979. XII. 18. « § fa J§ 4a# © t* fi _ & *3 sa a *o> ■Ö M fa so O . (M W* > * fi . Ö» o ja **- z* üf «2 N>» M e la 6 * ö fi É 'fi fa o TJ fi m co : JS : 4a# o H FÜRDŐVÁROS

Next

/
Oldalképek
Tartalom