Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-16 / 50. szám

1979. XII. 18. ja akkori illegális vezetőségének ott raboskodó tagjait mindarról, amit a hadseregről tud. Félévi romániai ki­küldetése megszakítja részvételét a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésé­ben, de 1944 júliusában — idejében — ismét idehaza van. Életének egyik legemlékezetesebb fejezete részvétele a felkelésben. Kitö­rése első napjaitól mindvégig, beleért­ve a partizánharcot is. Kapitányi rang­ban vette át szeptember elején a pa­rancsnokságot a stratégiai szempontból rendkívül fontos Certovica—Kráfová Lehota védelmi szakaszon, amelynek fedőneve a Nőszirom volt. Három év­vel ezelőtt Töretlen nőszirom címmel megjelent könyvében naplószerüen, tartózkodó fegyelemmel .írta meg egy­sége harcos, hősi hónapjainak króni­káját. Ö mindig a háttérben marad. Pedig otthonában ma csehszlovák és szovjet háborús kitüntetések sora ta­núskodik érdemeiről. A naptár 1944 szeptember másodikát vagy harmadikét jelezte — pontosan már nem emlékszik erre —, amikor felvették a kommunisták pártjának so­raiba. Viszont az új esztendő első nap­jára, amikor csaknem háromszáz har­cosa. Losakov szovjet százados mint­egy nyolcvan partizánjával, a kijevi Partizán Főparancsnokság jóváhagyá­sát követően, a Sztálinról elnevezett partizánbrigádban egyesült — jól em­lékezik. — Losakov úgy akarta, hogy én le­gyek a parancsnok, hiszen törzskapi­tány vagyok — októberben kaptam meg ezt a rangot — és négyszer any- nyi a harcosom, mint neki. Nem egyez­tem bele, mondván, hogy ejtőernyős partizánjai már két éve harcolnak és vele együtt több tapasztalatra tettek szert ebben a harci modorban. „Ha én leszek a parancsnok, akkor te leszel a brigád komisszárja“ — válaszolta Losakov. Így is lett... Az 1. csehszlovák hadtest 4. dandár­jának zászlóaljparancsnoka, amikor az európai hadszíntéren véget ért a világ­háború. Harmincegy éves korában, 1945 júniusában, már alezredesi rang­ban, Bratislava helyőrségi parancsno­ka. Elvégzi Prágában a Katonai Fő­iskolát, több vezető katonai beosztáson megy át, amikor az ötvenes évek leg­elején harmadszor kerül konfliktusos helyzetbe. Koholt vádak alapján lesze­reltetik és elveszíti párttagsági köny­vét is. Éveken át munkás, karbantartó, szerelő, kotrógép-, földgyalu- és daru­kezelő. De nem roppan össze, s megéri, hogy 1964-ben teljes mértékben rehabi­litálják, visszaadják a becsületét. Ismét tagja lesz a pártnak, majd négy évre rá Martin Dzúr nemzetvédelmi minisz­ter ezredesi ranggal visszahívja a had­seregbe. Felelősségteljes posztokat tölt be hét évvel ezelőtti nyugdíjba vonu­lásáig, de szerződéses alapon mind­máig munkatársa Bratislavában a Had­történeti Intézetnek. Tiszti pálya, tiszti élet — roppant nehéz években. Nem is lehetett bukta­tók nélküli, töretlen ívelésű. De ő ma­ga, minden viszontagság ellenére, tö­retlen maradt. Épp úgy, mint a felkelésben helyt­álló egysége. GALY IVAN óvodát, sportpályát és strandfürdőt, valamint állami beruházással egy 12 lakásos házat építünk. Jól tudják a csíziek, hogy meg kell fogniuk a dolog végét, ha céljukat el akarják érni. Az elmúlt évek eredmé­nyei azt igazolják, hogy a település lakosai helyt tudnak állni. Tavaly 11960 óra társadalmi munkát végez­tek, a Szlovák Nemzeti Felkelés tisz­teletére tett 318 900 korona értékű kö­telezettségvállalásukat október végéig 106,6 százalékra teljesítették — December 18-án ünnepeljük köz­ségünk felszabadításának 35. évfordu­lóját — mondja Tóth Sándor tanító, a hnb képviselője, a pártalapszervezet és a polgári ügyek testületének elnöke. — A felszabadulás óta településünk és az utóbbi években a fürdő is sokat feljödött. A szóban forgó idő alatt fel­épült 46 új családi ház, s legalább 53- at átépítettek. A polgári ügyek testü­leté 1977-ben a második, tavaly pedig az első lett a járási versenyben. A település lakosai két kezük mun­kájával segítik elő lakóhelyük fejlesz­tését, azt, hogy a faluból mielőbb für­dőváros legyen a szó szoros értelmé­ben. Hosszú évtizedekbe tellett, amíg a csízi forrás gyógyhatását felismerték és jó néhány évbe az is, amíg az ille­tékesek végre döntöttek jövőjéről, de a község lakossága ma már bizakodva tekinthet a századforduló elé. NÉMETH JÄNOS O laj és víz. Két elem, melyet az utóbbi években mind sűrűb­ben emlegetnek politikai, gazdasági és egészségügyi szempontból. Olaj, mely energiát ad, mely viszont oka sok viszálynak, szegénységnek és gazdagságnak. Szemben vele a víz, mely pótolhatatlan szükséglet az élet minden területén, mely eloltja az emberiség szomját, melyben az egyik leggyakoribb táplálékunk, a halállo mány él és gyarapodik, mely energiát termel, közlekedést bonyolít le, föl­det öntöz és kenyeret biztosít. Két létfontosságú elem, mégis „ellensé­gek". Mint ahogy a benzin nem bírja a vizet, úgy a víz se bírja a benzint. Külön-külön mégis mindkettőre szük­ségünk van. Van megoldás, hogy e két élet- szükséglet békésen éljen egymás mellett? Az olajtól a vizet el lehet választani, de megoldható-e a víz olajtól való védelme? Ezek a kérdé­sek jóformán naponta hangzanak el szakmai értekezéseken, tudományos munkákban, a gazdaság fejlődésének latolgatásánál és a nem szakértő, de sokszor e problémák ártalmaitól szenvedő lakosság körében is. A vá­laszok kezdenek kialakulni és olyan nézetek formálódnak, melyek sze­rint a probléma megoldható. Sajnos az idő és az olajipar fejlődése gyor­sabban haladt, mint a vízvédelem, vagy a vízvédelmet nem értékelték eddig kellőképpen. Ezért a lemara­dás, ezért kell még sokat tenni nem­csak a műszaki fejlesztésben és az anyagi ráfordításban, hanem az em­bereknek a vízvédelemhez való hoz­záállásában is. ÉVENTE 2 MILLIARD TONNA KŐOLAJ Az utóbbi évtizedek ipari fejlődé­sében nagyarányú előrehaladás volt a' kőolajiparban, mely a felszíni és felszín alatti vizeknek egyik legko­molyabb szennyező, illetve veszély- forrása. Ez az aránylag fiatal, de ro­hamos tempóban .fejlődő ágazat lé­nyegesen befolyásolja a vizek minő­ségét az olaj kitermelésével, szállítá­sával, vagy feldolgozásával kapcso­latban. Földünkön jelenleg évente kb. 2 milliárd tonna kőolajat termelnek és ez a mennyiség évente átlag hat százalékkal növekszik. Ha ebből a mennyiségből csak egy ezrelék kerül veszteség formájában felszíni és fel­szín alatti vizeinkbe, ami bizonyított tény, ez évente 2 millió tonna kőola­jat vagy kőolajszármazékot jelent. Az olajszennyezés veszélye tehát fennáll az olaj kitermelésénél, szál­lításánál, feldolgozásánál, tárolásá­nál és felhasználásánál. A veszélyezte­tő tényezők közül a szállítás a leg­változatosabb. Az olajat, vagy a kész termékeket hajón, vasúton vagy táv­vezetékeken szállítják. Az olajszeny- nyezés veszélye és a kárelhárítás módszere más a felszíni és más a felszín alatti vizeknél, a folyó- és állóvizeknél. Az olaj vagy olajszár­mazékok veszélyessége a víz szem­pontjából nagyon sokrétű. Az emberi érzékszervek pl. olajszennyezést ész­lelnek már egy az egymillió arányú keveredésnél is, tehát már akkor is, ha egymillió liter vízbe egy liter olaj, vagy származéka kerül. AZ OLAJSZENNYEZÉS KÖVETKEZMÉNYEI Olajtól szennyezett víz ivásra nem alkalmas, de nem használható az élelmiszeriparban, a vegyipar egyes ágazataiban, a mezőgazdaságban, hal­tenyésztésben, és természetesen für dési, vagy sportolási célokra sem. Ezen kívül a felszíni vizeknél az olaj bizonyos koncéntrációnál takarót ké­pez a víz színén. Ez a réteg megaka­dályozza a víz oxigénigényének után­pótlását és ezzel megbénítja, vagy teljesen kipusztítja a vízben levő éle­tet, kezdve a halaktól egész a sza­bad szemmel nem látható élőlé­nyekig. Nagyobb olajszennyezésnél, amelynél az olajtakaró vastagsága a víz felszínén több centiméter, meg­szűnik a víz felszínén lévő élet is, pl. a vízimadaraké vagy más állatoké, melyek léte a vízzel szorosan össze­függ. A víz olajtól való szennyezésé­nél nemcsak a felszínen úszó olajta­karó okoz problémát. A vízben oldott olajszármazékok pl. hatással vannak a víz vegyi összetételére és egyes olajszármazékok bizonyos koncentrá cióban mérgező hatásúak minden élő­lényre a vízben. Az esetleges túlélők húsa viszont ehetetlenné válik. A felszíni vizeknél az olajszennye­zés aránylag jól és gyorsan észlel­hető, és a károk elhárítása is elég rövid időn belül megoldható, bár a következmények hosszú lejáratúak. Nagyobb a probléma a felszín alatti vizeknél. Az olajtermékek mozgása a szennyeződést könnyen áteresztő kő­zetben függőleges irányú és csak ha az olaj részben folyadékrekesztő vagy késleltetve áteresztő rétegbe ke­rül, vagy 'eléri a talajvíz szintjét, gyülemleni kezd és a terjedése, illet­ve mozgása vízszintes irányúvá vá­lik. Ha az olajtermékek hosszabb ideig maradnak a kőzetben, mozgá­suk bonyolultabb. Ezt a komplikációt előidézheti például a talajvíz szintin­gadozása. A víz szintjének csökkené­sénél az olaj is függőleges mozgásba kerül, de egy része a kőzetben ma­rad. A talajvízszint emelkedésénél az úszó olaj egy része a víz szintje alatt marad. A felszín alatti vizek szennyezése szempontjából a legkárosabbak az oldoitt olajtermékek. Ezek terjedésé­re elsősorban a víz áramlása van ha­tással. Az olajszennyezésnek ez a fajtája általában a legnagyobb terü­leti kiterjedésű és a felszín alatti víz áramlásával ellentétes irányban is terjed, ami diffúzióval magyarázható. Mindennemű olajszennyezések még egy kellemetlen utóhatása van. Ha si­keresen el is távolítják az . olajat vagy származékait a felszíni vagy felszín alatti vizekből, eddig még ki­számíthatatlan ideig szennyezett ma rad a környezet, melyben a víz for galma lebonyolódik. Szennyezett ma­rad a folyó medre a felszíni vizek­nél és szennyezett marad a kőzet, melyben a felszín alatti vizek talál­hatók. Tehát ez a szennyezett kör­nyezet még sokáig szennyezi a már megtisztított vizet, és mivelhogy az olaj biológiai bomlása, tehát a víz olajszennyeződéstől való öntisztulása komplikált folyamat, ez a szennyezés évekre, de gyakran évtizedekre hasz­nálhatatlanná teszi a vizeket. A SZENNYEZÉS MEGAKADÄLYOZHATÖ A mi viszonyaink között, tekintet­tel a szerény olajkitermelésre, a problémák a szállításnál kezdődnek és a felhasználással végződnek. Víz­védelmi szempontból tehát lényeges, hogy a szállítás, tárolás és feldolgo­zás olyan területen történjen, mely vízgazdaságilag neon különleges ér­tékű. Lényeges, hogy a szállítás, akár nyersolajról, akár a származékokról van szó, a vízgazdaságilag értékes területen kívül történjék. Ha ez elke­rülhetetlen, úgy ki vannak dolgozva azok a műszaki létesítmények, ame­lyek minimálisra csökkentik a víz esetleges szennyezésének lehetőségét. Hasonló alapelvek érvényesek az olaj vagy származékainak tárolására, vagy feldolgozására. A feldolgozó üzemekben pl. két lényeges veszély- forrás van. Olajszennyezés az üzem területéről, amennyiben az üzem alatt értékes felszín alatti víz található, és a felszíni vizek szennyezése, ha ebbe a technológiai folyamatból származó szennyvíz kerül megfelelő tisztítás nélkül. A megoldás látszatra egysze­rű. Az üzem területén garantáltan veszteségmentes csatornahálózatnak kell lennie, szivárgásmentesnek kell lennie az olaj vagy termékei raktá­rozásának ugyanúgy, mint az egyes feldolgozórészlegnek, főleg a lepár­lóegységeknek és töltőállomásoknak. Az olajtól szennyezett vizet pedig megfelelő minőségűre kell tisztítani, mielőtt a befogadókba kerül (vízfo­lyások, tavak, tengerek). Mindezekhez a vízvédelmi létesít­ményekhez szorosan kapcsolódik a technológiai fegyelem megtartása, az egyes üzemrészek szabványos üze­meltetése, ami nemcsak az üzemel­tetők szakmai tudásától függ, de a vízvédelmi és általában környezetvé­delmi hozzáállásuktól is. A vízvéde­lemmel kapcsolatos beruházások nem olcsó berendezések, mégis szerves ré­szei az üzemeknek. Az ipari fejlődés felelőseinek tudniuk kell, hogy egy ipari vállalatnak a gyártórészlegen kívül szüksége van energiára, kom­munikációra, vízellátásra és nem utolsósorban olyan berendezések­re, amelyek a vizek védelmét biztosít­ják, még akkor is, ha ezek a beren­dezések a vállalatnak nem a nyere­ségét növelik, hanem a kiadásait. Ugyanis népgazdasági szempontból ezek a látszólag veszteséges berende­zések nagyon is aktívak és nemcsak környezetvédelmi, de gazdasági szempontból is értékesek. Ezeket a következtetéseket konkrét példákkal lehet bizonyítani. Nemrég például ki­számították: ha szennyezés miatt ki- használhatatlanná válna a Csallóköz területe alatt lévő vízbázis, mely az SZSZK lakosságának 36 százalékál lesz hivatva ellátni minőségileg ki­váló ivóvízzel, ez a népgazdaságnak 11 milliárd korona többlet beruhá­zást jelentene más, műszakilag na­gyon nehezen megoldható vízforrások kihasználására. Az üzemeltetési több­letköltség pedig az ilyen pótmegoldás esetében évi 600 millióval kerülne többe. A VÍZVÉDELMI BERENDEZÉSEK NÉLKÜLÖZHETETLENEK Visszatérve tehát a feldolgozó- üzemekhez, feltétlenül szükséges min­den vízvédelmi berendezés létrehozá­sa akkor is, ha pl. az olajfeldolgozó üzem hatásos szennyvíztisztítója több mint egymilliárd koronába kerül ami nem ritkaság a gyakorlatban. Persze egy új üzem létesítésénél meg­gondolandó az üzem telepítése olyan helyre, amely vízgazdaságilag külön­legesen értékes. A törvényszerű olaj- veszteség a felszíni és felszín alatti vizekbe jut, és ez aláhúzza annak az elvnek a helyességét, mely az ilyen üzemek létesítését kizárja olyan terü­letekről, amelyek fontos vízbázisok. Ezt az elvet hangsúlyozza az a tény is, hogy a törvényszerű vesztesége­ken kívül számolni kell az üzemza­var miatti szennyezésekkel és termé­szeti katasztrófákkal is. Ebből kiin­dulva tehát lényeges, hogy az olaj- szállítással, tárolással és feldolgozás­sal összefüggő létesítmények az ilyen területen ne épüljenek, vagy ha már felépültek, telepítsék át olyan terü­letre, ahol nem veszélyeztetik vagy kevésbé veszélyeztetik a vizeket és a környezetet. Talán érdemes megemlí­teni, hogy Moszkvából például az utóbbi években 108 ükemet telepítet­tek ki a városán kívülre, főleg kör­nyezetvédelmi szempontok miatt. Összegezve az olaj és víz problémá­ját, a békés egymás mellett élés nem­csak szükséges, de megoldható is. Mivelhogy az SZSZK-ban a szerény olajforrások közvetlenül nem veszé­lyeztetik a vizek minőségét, a leg­főbb figyelmet a szállításnak és fel­dolgozásnak kell szentelni. Mindkét probléma megoldható a szállítás meg­felelő útvonalának helyes kiválasztá sával, vagy a feldolgozó üzem helyes lokalizálása során a vízvédelmi szem­pontok és területek figyelembevéte­lével. Ezen kívül természetesen meg­felelő vízvédelmi berendezéseket kell létrehozni és üzemeltetni. Ilyen szempontok figyelembevéte­lével nincs akadálya az olajipar fej­lődésének, a vizek kihasználásának fejlesztésével párhuzamosan. ELEK TIBOR BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ELES...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom