Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-16 / 50. szám
CSODATEVŐ KAMERA Még a nyáron történt. Egy, a teherszállítással kapcsolatos tévériporton dolgoztam. A forgatásra meghívtunk két közlekedési rendőrt is. Miután befejeztük a tehergépkocsi-vezetők faggatását, hogy mit szállítanak, hová szállítanak stb., úgy határoztunk, hogy betérünk egy közeli vendéglátóba, üdítőre. A kiszemelt kocsma előtt több teherszállító gépkocsi vesztegelt. Délután egy és két óra között ez fölöttébb gyanúsnak tűnt. De végül is ez adta az ötletet a következő kísérlethez. Szóltam kollégáimnak (az operatőrnek és hangmérnöknek ), hozzák magukkal felszerelésüket. A két rendőr is velünk jött a vendéglőbe, ahol, egyetlen üres hely sem akadt. Kapásból úgy 150 főre saccoltam a jelenlevők számát. Többségük kék munkaruhában volt, a ruhára száradt mész- foltok azt is elárulták, hogy az ipar melyik ágazatát képviselik. Az asztalokon, az üres söröskorsók mellett, frissen csapolt sörrel teli korsók sorakoztak. Itt valami készül, gondolhatták velünk kapcsolatban az emberek. Es pillanatokon belül érdekes dolgok történtek. A csapos mintha tovább tartotta volna a korsót a csap alatt. A teremben pedig, mintha áramütés érte volna az embereket, egyszerre csend lett. Majd többen az illemhelyre siettek. Ügy tíz perc múlva már csak mi voltunk az ürességtől kongó teremben, a félig kiivott söröskorsók között. En is kimentem az illemhelyre, de láss csodátl, nemhogy tumultust, de egyetlen lelket sem láttam ott. Vajon mi lelhette ezeket az embereket? Hová tűnhettek? KESZELI BÉLA MiBtt. BEszaenDNK-BUNA? A tv-híradó sok-sok év előtti megújulása óta a kedves közönség szemtanúja, amint az asztalnál ülő emberek az adás utolsó másodperceiben összepakolják a holmijukat, addig fegyelmezett arcvonásaikat nem átallják mosolyra húzni. Láthatóan csevegnek. Láthatóan, de nem hallhatóan. Ügy látszik, ez a némajáték felkeltette a nézők kíváncsiságát, mert többen Is kérdezték tőlem, „játsszuk“ ezt a készülődést, netán kiosztják a szerepeket? Mások egyenesen azt kérdezték, miről beszélgetünk ilyenkor. Hát kérem, nem játszunk szerepet, bár tudjuk, hogy a kamera figyelő szeme még rajtunk van, s azért ehhez kell igazítani a viselkedésünket. Amiről pedig beszélgetünk, az már „privát“ téma, de rendszerint a „lement“ híradóval kapcsolatos. Az arcokon látható derű, mosoly (elvétve röhögés) a koncentrált fegyelem oldódásának jele, s a megkönnyebbülés szinte minden alkalommal magával hozza a beszélgetés ironikus hangnemét Is. Amit elmondtam, meglehetősen általános, legfeljebb arra jó, hogy a különböző találgatásokat egy irányba terelje — a valóságos hangulatot nem tudta megidézni. Ennek érzékeltetésére megpróbálom rekonstruálni egy híradó-zárás utolsó másodperceit. Szereplők balról jobbra haladva: Ipper Pál, kül-műsorvezető, rendszerint a pipáját veregeti és rendszerint a tőlem kért cigarettára gyújt rá. En, a névtábla tanúsága szerint Varga József bel-müsorvezető, a földön heverő táskám után kotorászom. Szűcs Ferenc sportszerkesztő, fiatalos farmerját igazgatja, majd beletúr kellemesen ősz hajába: Egressy István hírolvasó, nedves zsebkendőjét hajtja össze, végigtörölve előbb a lámpák által felfűtött tarkóját. Takács Marika hírolvasó belép kihűlt cipőjébe, s mintha valami kellemes dolog jutna eszébe, felnevet: Takács: Hihil Ipper (Takács felé fordulva): Mit nevet? Takács: Azt nevetem, hogy a kommentárjánál későn adták be a térképet. Ipper: nagyon zavaró volt? Takács: Csak annak, aki észrevette. Egressy: Ki veszi észre ilyen zseniális szövegnél! Viszont Józsikám (ez a célpont én vagyok), ez az alkoholellenes kommentárod ... Hogyhogy te ilyen tájékozott vagy szeszben? Varga: Igazam volt, vagy nem volt igazam? Egressy: Arra már nem emlékszem. Szűcs: El voltál foglalva azzal a cseh—lengyel határátkelőhellyel. Varga: Azt aztán meg nem találják, ha úgy keresik, ahogy a Pista ejtette. Egressy (Szűcshöz): Mondd már el a Vargának még egyszer, hogy hol áll a Dózsa, mert csak a negyediket hallotta. Szűcs: Sajnos, Józsikám, még eléje kell tenni egy tízest. A tizennegyediken ... (Közben már állunk, elindulunk a kijárat felé. A folyosón Ipper rágyújt a cigarettámra. Egressy továbbtörölgeti a tarkóját, Marikát újra szorítja a cipő. Szűcs kihúzza farmeres derekát, én pedig elköszönök a Kedves Nézőtől: Viszontlátásra! VARGA JÓZSEF A csehszlovák televízió szombatonként sugározza Jaroslav Dietl Kombájno- sok cfmű új sorozatát, mely- netét idézi felnek egyik jele- vételünk (Vlastimil Malaska felv.) A magyar és a csehszlovák te Ievfzióban nemrégiben láthattuk Koncz Zsuzsa műsorát. Az énekesnő jövőre két tévéfelvételre utazik az NDK-ba, és egy másikra Monte-Carlóba (Módos Gábor felvétele) MERTEKIARTAS - „KESZKfNdNVI EBEN AZ ANYÁM KÖNNYŰ ÁLMOT ÍGÉR TÉVÉVÁLTOZATA Lidércnyomásos képzetek társulnak a tévések tudatában a forgatásra kész állapot — filmes nyelven dreh- fertig — beálltához. A tervben meghatározott forgatási Időt mindenáron be kell tartani, az időzavart feltétlenül el kell kerülni, nehogy az utolsó napokra torlódjon össze a forgatandó anyag nagyobbik része. A gyártás követelményei szigorúak: szinte még be sem fejezik a munkát, megjelennek az ácsok, díszletberendezők, kiürítik a stúdiót, hogy egy éjszaka, esetleg szombat, vasárnap folyamán rendezzék be a következő tévéjáték kellékeivel. Megesik, hogy egy-egy alkotást nem néhány hetes rohammunkával készítenek, nem kell félni az időzavartól, megvan a lehetőség arra, hogy ne csak jól kivitelezett mestermunka, de igazi műalkotás szülessék. Csaknem egy évvel ezelőtt adott hírt a sajtó arról, hogy befejezéséhez közeledik a Sütő András művéből készülő Anyám könnyű álmot ígér című tévéjáték forgatása. Mivel az optimista szemleíró már a karácsonyi ünnepekre beharangozta a premiert, az olvasó hétről hétre leste a tévéműsort, majd lassan el is feledkezett az egészről. Most, hogy háromnegyed éves késéssel sikerült végül Is a „képernyő keszkenőnyi egére“ fölvetíteni a könyv szereplőinek sorsát, a néző örömmel nyugtázza, hogy a „csúszás“ nem ártott a darabnak. Sőt. Jó tévéfilm készítéséhez jő műalkotás kell. Nem Is akármilyen színvonalú. Nem árt ezt felemlíteni olyan időszakban, amikor forgatókönyvírók, dramaturgok, vagy rendezők szerepelnek — és milyen sokszor — irodalmi alapanyag szerzőiként. Sütő András könyve egy évtizede jelent meg, osztatlan sikerét és elismerést aratva az olvasók, kedvező visszhangra találva a kritikusok körében. A gyönyörű, ízes nyelven megírt keserves-szép vallomás szülőföldjéről, a mezőségi székelyek alig másfél százra tehető pusztakamarási kisközösségéről: a hetvenes évek egyik legjobb magyar könyve. Üzenet mindenkinek, a világnak a sanyarúsovány, dimbes-dombos földből iszonyatos erőfeszítéssel kenyeret kisajtoló földijeinek életéről, küszködéséről. Oda az emberi tisztaságról, becsületről, földhöz, néphez, nyelvhez, önmagukhoz való hűségről. Látszólag egyszerű volt az alkotók dolga: képernyőre adaptálni egy nagy sikert aratott kitűnő müvet. Az Anyám könnyű álmot ígér azonban nem regény, önvallomás, szociográfia, visszaemlékezések, gondolatok, helyzetjelentések, levelek, családi események tárháza, amelyet egyedül a szerző személye foglal keretbe, aki szinte naplószerű pontossággal jegyzi le az eseményeket, fogalmaz kommentárokat. A mű dramaturgjának (Katona Márta) nagy érdeme, hogy nem engedett a csábításnak, nem „dramatizálta“, regényesítette, „tévé- sítette“ a könyvet. Az irodalmi alapanyag laza szerkezetének megbontása csak károkat okozhatott volna. Szerencsés ötletnek bizonyult a tévéjáték elején fölolvastatni az írót megszemélyesítő főszereplővel (Győri/ Emil) a megfilmesítés alkalmából elküldött levelet: Sütő hátborzongatóan szép írása nemcsak az írói levél kihalófélben levő műfajának remekbeszabott példánya, de bevezette a nézőt a mű hangulatába. Soltész Endre jelzésszerűen elhelyezett díszletei, háttérben a stúdió világoskék vászon-panorámájával csak az első pillanatra tűntek meghökkentőnek, a csodálatos muzsikájú szavak, az egyes emlékképekből ösz- szeálló küzdelmes emberi sorsok plasztikusan illeszkedtek a puritán háttérbe, hogy a néző hamarosan kezdeti értetlenségén csodálkozott. A rendező Sík Ferenc mindenfajta művészkedéstől mentesen mindössze az írót, alkotót kívánta szolgálni, ezt a szándékát csak segítették Nagy József operatőr mértéktartó képei. A szereplők talán túlzottan is a csodás veretű, fenyvesek aljából zúgó székely nyelvezet hatása alá kerültek, és egy kivétellel, nem nyújtottak kimagasló alakítást. Páger Antal nagyapója minden dicséretet megérdemel. Szerepében egy nagyszerű színész minden kvalitását csillogtatta. A sok vihart megélt öregember bölcs belenyugvásával, széteső emlékeivel, a család összetartására tett tétova kísérleteivel a mondabeli Fa gyökerére emlékeztetett, amely szilárdan rögzíti a törzset a földhöz és óva inti a sarjadó ágat, ne próbáljon a fától, törzstől, gyökértől elszakadni, mert menthetetlenül elpusztul. Mesteri alakításával híven közvetítette az író intését: rajtatok a sor, hogy cselekedjetek, hűségesek legyetek, mert csak így lehet könnyű az álmotok. 0. E. 1979. XII. 19. 14 ozsrn * M
