Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-02 / 48. szám
MARINA VLADY EMLÉKIRATAI Arra volt mär példa, nem is egy a világirodalomban, hogy két testvér közösen írt könyvet, de arra alig, hogy egyszerre négyen ültek neki a munkának, méghozzá négy nővér. A négy nővér nem is akárki: Marina Vlady, Helene Valuer, Odile Versoís, Olga Baidar-Poliakof). Könyvük címe Babuska, de tulajdonképpen hívhatnák Matrioskinak is, ami azokat az orosz fababá- kat jelenti, amelyekből akár tucatot is el lehet helyezni egymásban, és amelyek úgy hasonlítanak egymáshoz, mint a tojások, csak éppen az egyik nagyobb, mint a másik. A Párizsban most megjelent könyv, amelyet Michel Lesnoj segítségével Loly Clerc rendezett sajtó alá, a négy Polta- koff-nővér életútját követi nyomon. Válameny- nyien a családról vallanak, amelynek szeretete, meghitt bensősége valamennyiük sorsának meghatározója. Közülük csupán Olga viseli a régi orosz nevet, az az Olga, aki a francia színpadokon és tévében szerepel. A többiek már művésznevükön ismertek, nemcsak hazájukban, hanem a nagyvilágban is. Vladimír Poliakoff, a család feje annak idején önként jelentkezett a nagy háború Idefén a francia hadseregbe, félbehagyva énekesi, tánca- si pályafutását az Operánál. Belgrádban lett szerelmes a szép orosz asz- szonyba, akitől négy lánya született. A mama, Mllitza Envald már gyerekkorától rajongott a színházért és a táncért. Rajongását a régi orosz hagyományok legkonzervatívabb fellegvárában, a cári Szentpétervár Szmolnij intézetében sem vesztette el. Így aztán mi sem természetesebb, mint hogy a négy lánynak bőven volt mit örökölnie az apai, anyai tehetségből, érdeklődésből. „Gyakran elszorul a torkom, ha arra a lemondásra, energiára gondolok, amit anyánk ránk pazarolt, otthagyva mindent, táncot, színházat, ami addig az életét betöltötte" — írja Marina. Most, az út felén, mind a négyen mesélnek. Arról, ami már a hátuk mögött áll. Es arról, amit folytatni érdemes. (ngy) K islányos jelenség. Ha az utcán látnám, azt hinném, diáklány. Középmagas, nádszálkarcsú, olykor még kamaszosan szertelen mozgású. Pedig már elismert színésznő. Galina Beljaje- vának hívják, rajongói pedig „a mai szovjet film üdvöskéjének“ becézik. Voronyezsi lány. ötéves kora óta táncol és csak másodikos volt, amikor az énektanárnő javaslatára az Iskola tantestülete úgy döntött: noha kitűnő tanuló — megválnak tőle. A voronyezsi balettintézetbe irányították. Szorgalmasan tanult, dolgozott, mesterei a legtehetségesebbek között emlegették. Ahogy cseperedett, egyre nyilvánvalóbb lett: nemcsak tehetséges, de külső adottságai is ideális táncosnővé avatják. Utolsó éves volt, amikor színészmesterség tanára azt javasolta az Intézet művészeti tanácsának: Gallna Beljajevát ne ajánlják egyetlen balett-társulatba sem. Az intézet egyik legtehetségesebb, legígéretesebb növendékét? — hördült fel a testület. — Kár lenne érte — állította a tanár. — Nagyszerű színészi adottságai vannak. Figyeljék csak meg bájos arcát, mely másodpercek alatt az érzelmek egész skáláját képes visszaadni. Fél esztendővel később így került a balettintézet diplomájával Moszkvába, a Vahtangov Színház színészképző stúdiójába. Első színpadi fellépése estéjén (epizódszerepet alakított egy mai szovjet drámában) megkapta élete első filmfőszerepét, sőt férjet Is talált... A véletlen különös játékaként ugyanis ezen az estén a Vhhtangov Színház előadásán ült Emil Lotjanu is. A költő, akinek már tíz verses kötete jelent meg, az ismert kritikus és nemzetközi hírű filmrendező, eddig tíz rövid- és hat játékfilm (köztük a világsikerű A cigánytábor az égbe megy] alkotója. Épp hetedik filmje előkészítésével foglalatoskodott. Csehov világát kívánta megeleveníteni a filmvásznon, úgy, hogy a kiváló lélek- rajzokat a -maga lírai látásmódjával párosítsa. Évekig dolgozott a forgatókönyvön, míg megtalálta a megoldást, mely lehetővé tette, hogy hűen adja vissza a Dráma a vadászaton című mű világát. Főszereplőt azonban nem talált elképzeléseihez. Amikor Galina Beljajeva színre lépett, már tudta: megvan a főszereplő. Másnap jelentkezett a színház igazgatójánál. — Külső adottságai tökéletesen megfelelnek elképzelésemnek — mondta az igazgatónak — és ha önök elég tehetségesnek tartják s hozzájárulnak, szerződtetném a főszerepre. — Nem mondunk önnek semmit — felelte az igazgató. — Egy filmfőszerep nem tréfa. Nem vállalhatjuk a felelősséget. Azt azonban lehetővé teszem, hogy néhány napig látogathassa a színészképző stúdió foglalkozásait és közelről tanulmányozhassa növendékeink munkáját. Galina Beljajeváét is. Lotjanu ellátogatott az órákra. Néhány nap múltán már tudta: érdemes szerződtetnie Galina Beljajevát. Hat héttel a szerződés aláírása után megkezdődött a forgatás. — Mint kezdő színésznő léptem a ka(Z. MlnáCová felvétele) merák elé és mint kezdő feleség fejeztem be a forgatást — meséli Galina. — A felvételek közben egymásba szerettünk, összekapcsoltuk életünket. A filmstúdióban hamar híre futott „Lotjanu szerencse csillagának“ és amikor a művészeti tanács elé került a film — Galina újabb ajánlatot kapott. Mire a filmet leforgatták, megkapta diplomáját a Vahtangov Színház színészképzőjében is. De nem volt ideje színpadra lépni, ugyanis Oleg Jefremov és Rolan Bikov kérte partneréül Moliére Képzelt betegjének tv-film változatához. Ebben énekelnie és táncolnia is kellett. Mindössze másfél perces dalt adott elő, de a felvétel oly remekül sikerült, hogy Jevgenyij Dunajevszkij (a híres operettkomponista fia) azt javasolta: vállalja el a főszerepet Az orosz színésznő egyik lánya című musicalben, melyet a televízió számára készítettek. Galina boldogan mondott igent, és úgy érzi: élete egyik nagy lehetőségét kapta e szereppel. Ebben a kalandos komédiában sokoldalú karakteralakító képességét is bemutathatja, álöltözetben ugyanis több figurát alakít. A musical felvételei már folynak és Galina azt reméli, talán sikerül rábeszélnie Dunajevszkijt, hogy színpadon Is mutassák be a musicalt, hiszi, hogy a főszerepet neki adják. FENYVES GYÖRGY Wanda Jakubowska Lengyelország legjobb rendezői közé tartozik; világhírnevét a megrázó Utolsó állomás című filmjével szerezte meg, melyben az Auschwitz—Birkenau-i haláltáborban, a világ legnagyobb vesztőhelyén szerzett élményeit elevenítette meg. A hallatlan művészi és dokumentumértéket hordozó filmért Wanda Jakubowska 1952-ben elnyerte a Béke-vllágtanács által alapított Nemzetközi Békedíjat; rajta kívül a díjat Pablo Picasso, Louis Aragon, a filmrendezők közül egyedül Charlie Chaplin kapta meg ... Mind ez ideig Wanda Jakubowska nem sok filmet alkotott, nagyon lekötötte a Lódzi Filmművészeti Főiskolán végzett pedagógiai tevékenysége, de ez nem jelenti azt, hogy 1948 óta nem foglalkozott új film forgatásának gondolatával. Több éven át az Utolsó állomáshoz hasonló horderejű új film motívumait és a hozzá hasonló ihletettséget kereste. E film drámai mondanivalója elsősorban személyes élményekből, a tömeggyilkosság élményéből fakadt. 1948 óta terveiben vissza-visszatért a lengyel munkás- mozgalom kiemelkedő alakjáról, a Proletariat Szocialista Forradalmi Párt megalapítójáról szóló film gondolata. Egy nagyszerű, a legnemesebb Ideálokért küzdő, az emberek javát akaró hőst akart bemutatni, aki az eszmék érdekében magánéletében is sok mindenről le tudott mondani, sok mindent fel tudott áldozni. Ezt a filmet Wanda Jakubowska Örvényben címmel most készítette el. Az Utolsó állomás és az örvényben között bizonyos — az alkotói módszer azonosságát érintő — egyezéseket fedezhetünk fel. Mindkét film kiindulópontja a múlt dokumentumszerű felidézése és mindkét alkotást a történelmi hűség, de egyben — éppen a szereplő valódisága miatt — nagyfokú szuggesz- tivitás jellemzi. Ami pedig a rendezői műhelyt illeti, elmondhatjuk, hogy az említett filmekben hiába keresnénk a stilizáció elemeit: mind a kettő az űn. közvetlen narrátöri eljárás módszerét követi. Az örvényben egy forradalmár életét mutatja be. Szerkezetileg a filmet a schlüsselburgi börtönben zajló jelenetek fogják össze; Warynskit, mint a párt vezérét 16 évi várfogságra ítélték s miután súlyosan megbetegedett, a börtönben halt meg. Ludwik Warynski nemesi családból származott. A család viszonylagos jómódban élt. Warynski tanulhatott; az édesapja az 1863-as felkelés résztvevője volt, Warynski pedig gimnazistaként diáktüntetéseken vett részt, amiért kizárták a gimnáziumból. így tehát munkát vállalt a Lilpop és Rau-féle fémművekben. Itt látta először a munkásosztály nyomorát és a tőkés kizsákmányolást, itt vált forradalmárrá. Nézeteinek alapját a marxizmus alkotta. Elvtársaival együtt munkás segélypénztárakat és szocialista sejteket alapítottak, illegális sajtót csempészett külföldre; később Svájcba utazott, ahol az Egyenlőség és a Hajnal című forradalmi lapok szerkesztője volt, kapcsolatot teremtett az orosz szocialistákkal. Az emigrációban élő lengyel szocialisták között bekövetkezett törés, illetve a két táborra szakadás eredményeként létrejött Warynski csoportja, mely akkoriban a leghelyesebb politikai elképzelést, irányvonalat képviselte. Az általuk képviselt internacionalista szocialista politikai programnak az alapja a társadalmi változásokért és Lengyelország nemzeti függetlenségéért vívott harc volt. 1882-ben megalakult a Proletariat Szocialista Forradalmi Párt, melynek vezére Ludwik Warynski lett. Wanda Jakubowska filmjében Warynski nem a szokásos hőséthosz szerint megalkotott figura. Egyszer jól él, máskor meg nyomorog; szerelmes lesz és szerelmi csalódásokat él át és nemcsak mások hibái miatt. Alakja élő szuggesz- tív, nem pedig meghatározott minta szerint készült bronzalak. A főhős szerepét Tornász GrochocZynski, fiatal színész alakítja. Fizikumát tekintve bizonyos fokig hasonlít is a nagy lengyel forradalmárra. De talán nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy miközben szemünk előtt peregnek a filmkockák, hlsz- szük, hogy Warynskiben mindig belső szenvedély, a saját igazában való hit égett. ÜRSZULA BIELOUS 1979. XII. 2. N in 14 Film egy forradalmár eleterol
