Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-02 / 48. szám
h VASÁRNAP 1979. december 2. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 7.07, nyugszik 15.42 Közép-Szloválkia: 7.15, nyugszik 15.50 Nyugat-Szlovákia: 7.24, nyugszik 15.57 órakor A HOLD kel — 15.34, nyugszik 5.10 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjQk AURÉLIA és BIBIÄNA nevű kedves olvasóinkat 1859-ben született Georges SEURAT francia festő ( + 1891) • 1884-ben született HÄMÄN Káté, a magyar- és a kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége és mártírja ( + 1936). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Apart tradíciói, 0 munkaformák és munkamódszerek Jaroslav Kokes írása Emberek, eredmények, problémák Kezes József riportja Az első számú áru Nyikolaj Oszipov, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettesének cikke Otthonossá teszik otthonunkat Komlósi Lajos riportja Három évtized a transzfúziós osztályon Deák Teréz riportja Egy csésze tea Katherine Mansfield novellája Az utóbbi időben gyakorta megfordult a fejemben, hogy sok embert valami nagy társadalmi tanfolyamon jó lenne megtanítani közlekedni. Az utcán sem ártana, de leginkább a tömegközlekedési jármüveken. Hogy jártában-keltében senki se tolongjon, lökdösődjön, s pláne villamosra, autóbuszra vagy vonatra szállván, ne gázoljon mindenen és mindenkin keresztül egy jó ülőhelyért. Ellenkezőleg: mindenki legyen előzékeny és udvarias embertársaival szemben. Meggyőződésem, hogy e sorok olvastán sokan legyintenek: lerágott csont már az ilyenfajta illemtani oktatás. Nem divatos téma. Hiszen régóta megszokott és hallgatólagosan megtűrt jelenség, hogy életerős fiatalemberek és kirity- tyentett ifjú hölgyek — sőt, kamaszok és fruskák — ülőhelyükön hátukat kényelmesen megvetve, közönyösen bámulnak kifelé a jármű ablakán. Aztán vannak még másfajta tekintetnélküli útitársaink is. Akik újságjukkal barikádozzák el magukat, esetleg mélyen a könyvükbe merülnek. Ezek már túlontúl ismert figurák. Akiket viszont újabban fedeztem fel, másfélék — bár lehet, hogy nem csak nekem ötlöttek a szemembe. Ök az ajtónállók. Ajtónállók No nem abban az értelemben, ahogy annak idején a feudális várkastélyok és udvarházak marcona alabárdos őreit nevezték. A mi ajtónálló- ink jámbor képpel fellépnek a villamosra, buszra vagy trolira, szerényen lecövekelnek szorosan az ajtó közelében, s ott kígyómódra ráteke- rednek a fogódzórudak- ra. Aztán állhatatosan kitartanak a helyükön, akár nyolc-tíz megálló- nyi távon is. Jellemzőjük még, hogy többnyire lé és 20 év közötti fiatalok. Jó ideig valami nem ment a fejembe: miért kényelmesebb az ajtóban álldogálni, amikor az illető jármű bármely más részében szmtén vannak kapaszkodórudak, sőt, az ülések támlaperemére szerelt fogódzók >s. Egyszer aztán fény derült a számomra érthetetlen jelenség okára. Pedig közönséges napon történt. Az egyik megállónál lefékezett a villamos, kinyíltak az önműködő ajtók, ahonnan három-négy suhanc, atlétákat megszégyenítő ruganyossággal, vágódott ki a megálló peronjára — kis híján ledöntve lábukról az alatt várakozókat. Ha már nem sikerült ülőhelyet foglalniuk — legalább elsőként söpörtek lefelé. Arról meg már akár szót se ejtsünk, hogy megelőzően az ajtó körüli tömörülésükkel úgyszólván minden megállónál akadályozták az utasok le- és felszállását, s alig lehetett tőlük a fogódzókra szerelt jegylyukasztókhoz férni. Türelmetlenül várom, hogy a vezető — aki mellesleg hátrapillantó- tükréből végiglát a kocsi belsején — legalább egyszer figyelmeztesse már őket. Vagy valamelyik jóérzésü és erélyes utas róná meg rossz szokásukért. Azt hiszem, hasztalanul. Amennyire az ajtónállók fajtáját ismerem, ők hamarabb kiagyalnak megint valami újabb időtlenséget a békés utasok bosszantására. Lakótelepünkön az egyetlen szabad térben elhelyezett műalkotást egy hatalmas fehér dombormű jelenti. Amikor — körülbelül két évvel ezelőtt —, felállították, sokan meglepődtek. Már tudniillik azon, hogy a dúbravkai Brestovka nevű üzlet óriási méretű üvegablakai elé került a lleginkább plasztikus térképre hasonlító] műalkotás, mely legalább két üvegtábla helyét foglalja el. Az emberek kissé értetlenül néztek rá, s ha nem nyújtott számukra olyan műélvezetet a látvány, mint amilyet elvárhatnánk tőle, annak egyáltalán nem a műalkotás az oka, hanem az, hogy túlságosan közelről nézték, illetve még ma is ugyanolyan kis távolságról szemlélik. Ennek pedig az az oka, hogy az üzlet előtt várakozók ra rendszeresen eltakarja a dombormüvet, vagyis csak az látja, aki sorban áll. S mivel ez hosszabb időt vesz igénybe, bizony alaposan szemügyre vehetik a vásárlók. Legalábbis egy részét. Azt, amelyiket nem takar el az a telefonfülke, melyet egy ideje a dombormű elé helyeztek, sőt időközben egy plakátok f elragaszt ására szolgáló tábla is került az alkotás elé. Vajon mi jöhet még? _ IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az SZKP abból indult ki és abból indul ki ma is, hogy az új ember alakítása a kommunizmus egész építésének fontos része. Az alkotó, szellemileg gazdag, harmonikusan fejlett személyiség nevelése — ez programcélunk. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nagy stratégiai célt sosem lehet elérni elszigetelten, a mindennapi feladatok teljesítése nélkül, amelyek ehhez a célhoz visznek közelebb bennünket. Az új ember kialakítása szoros kapcsolatban áll a gazdasági, szociális és politikai problémák egész komplexumával. A párt arra tanít minket, hogy a kultúra, a műveltség és a társadalmi tudat magas szintje nélkül, az emberek ideológiai érettsége nélkül nem lehetséges a kommunizmus éppúgy, mint ahogy nem lehetséges a megfelelő anyagi, műszaki bázis nélkül sem. Ez azt jelenti, hogy az új ember kialakítása nemcsak eredménye, de fontos feltétele is az új társadalom építésének. A párt azokból az ismert lenini elvekből indul ki, hogy az államot a tömegek öntudatossága teszi erőssé, akkor erős, ha a tömegek tudják, hogy mindent megítélhetnek és mindehhez öntudatosan állanak hozzá. A tömegek öntudatosságának és aktivitásának állandó növelése és az erről szóló tartós gondoskodás, mint Lenin tanította, a pártmunka alapja és főleg fő tartalma marad. Ezért az ideológiai és politikai nevelőmunka további javításáról szóló határozatot a Központi Bizottság úgy jellemzi, mint az egész párt fontos ügyét, mint valamennyi pártszervezet, a szakszervezet, minden Komszomol-szervezet és szovjet fáradhatatlan gondolkodásának tárgyát. Egész ideológiai munkánk fő jellemvonása, hatékonyságának forrása, életereje tudományosságában rejlik. A mély érdeklődés az elmélet iránt, a sokoldalú gondoskodás annak fejlesztése iránt — ez pártunk dicső forradalmi hagyománya, megváltoztathatatlan törvénye. Ma időszerűbb, mint bármikor eddig, hogy a párt káderei, valamennyi kommunista és a dolgozók mind szélesebb tömegei Marx, Engels és Lenin munkáiból merítsenek, melyek forradalmi tudományunk alapjait tartalmazzák. Hangsúlyoznunk kel lene, hogy e munkák részleges és átfogó tanulmányozásáról és propagálásáról van szó, nem pedig a marxizmus—leninizmus klasszikusai munkái egyes gondolatainak futólagos és felületes megismeréséről. Figyelmesen kell tanulmányozni az SZKP történetét, a pártkongresszusok dokumentumait és Leonyid Brezsnyev elvtárs munkáit, aki személyesen jelentős mértékben hozzájárult a kommunista építés problémáinak tudományos feldolgozásához. (Mihail Szuszlovnak, az ideológiai dolgozók össz-szövetségi tanácskozásán 1979. október 16-án mondott beszédéből.) Pucz József a galántai Járási Ipari Vállalat dolgozója, a Csehszlovák Szovjet Barátság nevet viselő ezüst jelvényes szocialista munka- brigád egyik alapító tagja olyan ember, akire a vállalat mindig számíthat. Nincs olyan részlege, amelyen ne dolgozott volna, de mindenütt helytállt. — Huszonöt éve kerültem jelenlegi munkahelyemre — mondja. — Előtte néhány évig az ifjúsági szövetség apparátusában dolgoztam. Azelőtt? A nagygazdáknál részesarató voltam. Heten voltunk testvérek, segíteni kellett a mindennapi betevőfalat megkeresésében. Amikor belépett a vállalatba a tetőcserépkészítők- höz került, később a gumikerekes lovaskocsik gyártásához osztották be. Miután 1962-ben felépítették a galvanizáló részleget, ahol elsősorban nikkelezett ruhafogasokat készítettek, Pucz József odakerült, s ma már elmondhatjuk, hogy ezen a részlegen gyökeret eresztett. Elvégezte a lakatos tanfolyamot, s ma a részlecsökkentek az önköltségek. Egy nikkelezett ruhafogas előállítása 7,5 koronával lett olcsóbb. Újításuk a vállalatnak 1978 végéig, a gyártás- váltásig évi 80 000 korona megtakarítást hozott. Nem kis része volt abban is, hogy az exportra termelt árukra alig érkezett reklamáció. — Az idén megkezdtük a konyhai sarokülőgarnitúra gyártását — folytatja. — Ezen a téren sincs fennakadás. Egyébként, amióta ezen a részlegen dolgozom, még mindig teljesítettük a tervünket. Az elmúlt 25 év alatt nemcsak a munkapadnál, hanem a politikai munkában is helytállt Pucz József. Három évig az ifjúsági szövetség üzemi alapszervezetének volt az elnöke, négy évig a szakszervezeti bizottság tagja. Tizennyolc éve a vállalati pártbizottság tagja, két éve pedig a második párt- alapszervezet elnöke. Lakóhelyén, Taksonyon (Matúskovo) á CSEMADOK helyi szervezetének vezetőségébe és a polgári bizottságba választották be. Megbízatásait becsülettel ellátja, szabad ideje nagy részét a közügyeknek szenteli. Három lánya közül a legidősebb az idén fejezi be a főiskolai tanulmányait. Több mint tíz éve a felesége is az üzemben dolgozik. Munkatársai munkaszerető, tettre kész embernek tartják, de ezt családtagjai is elmondhatják róla, ha néhanapján van szabad ideje, a kertben dolgozik, a szőlővel foglalatoskodik, vagy olvas. — A nyugdíjkorhatárig még tíz évem van hátra — mondja búcsúzóul. — Elhatározásom, hogy mindvégig úgy akarok dolgozni, mint eddig, sőt ha lehet, még jobban. Erre köteleznek nemcsak a funkcióim, hanem a munkásbecsület is. Pucz József, akinek fényképe mindig ott van a vállalat legjobb dolgozóinak arcképcsarnokában, a három kitüntetése mellé, az idén megkapta a helyi ipar legjobb dolgozója kitüntetést. Mindenki azt mondja, hogy megérdemelten. NÉMETH JÄNOS 1979. XII. 2. ÚJ SZÚ Az eltakart műalkotás gén minden munkaműveletet isiner. — Az első években néhány társammal együtt egy újítási javaslatot nyújtottunk be, amelyet be is vezettünk — mondja. — Nem tartottuk mi ezt nagy tettnek, de ami a legfontosabb volt, könnyebbé tette a munkánkat. Az újításunkat más üzemekben is átvették. A vállalat bevezetésével három munkaerőt takarított meg, a vascsiszolásban 78 százalékkal növekedett a munkatermelékenység, 38 százalékkal A tettek embere
