Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-04 / 44. szám
1978. XI. 4. I rgy nyugalmazott amerikai t tengernagy számításai szerint kétezer évvel ezelőtt Julius Caesarnak minden megölt ellenség 73 centbe került, Napóleonnak viszont már háromezer dollárba. Az Egyesült Államok — ilyen értelmezésben — az első világháborúban 21 000 dollárt, a második világháborúban körülbelül 200 000 dollárt tizetett egy halottért. A világ fegyverkezési kiadásai ma évente 400 milliárd dollárt emésztenek fel. összehasonlításul: valameny- nyi latin-amerikai ország bruttó nemzeti jövedelme együttvéve ugyaneny- nyit tesz ki, az afrikai országok bruttó nemzeti jövedelme pedig ennek a fele. És a katonai kiadások egyre növekszenek. Tudósok kiszámították, hogy ha a katonai kiadások továbbra is Ilyen ütemben nőnek, 2000-re fantasztikus összeget érnek el: 820 milliárd dollárt. És mindez egy olyan világban történik, ahol minden harmadik ember nélkülözi az elemi orvosi ellátást, minden ötödik analfabéta, minden hetedik hiányosan táplálkozik. Negyedszázaddal ezelőtt a világ katonai kiadásainak összege körülbelül egyharmada volt a mainak, és D. Eisenhower, az Egyesült Államok akkori elnöke így vélekedett: „A gyárból kikerülő minden ágyú, minden vízre bocsátott hadihajó, minden rakétakilövő szerkezet végső fokon a világ nincstelenjeinek megiopása.“ A fegyverkezést különösen nehezen viseli el a fejlődő országok még gyenge gazdasága. De nem kis terhet ró azokra sem, akik elbizakodottan úgy vélekednek, hogy képesek előteremteni „az ágyút is, a vajat is“. A túlságosan magas katonai kiadásoknak közvetlen következménye az adók növekedése, a munkanélküliség fokozódása, a költségvetési deficit, az infláció és a valutadevalválás. A szovjet állam fennállásának első napjától síkra száll a békéért és a leszerelésért. A szovjet küldöttség már az első nemzetközi értekezleten, amelyen részt vett, nevezetesen az 1922. évi genovai konferencián javasolta, hogy minden állam csökkentse fegyverzetét és hadseregének létszámát, és az így felszabaduló összegeket használja fel a háború dúlta világgazdaság talpra állítására. A Szovjetunió a javaslatot konkrét tettekkel támasztotta alá. 1923-ra a Vörös Hadsereg létszáma 5 300 000-ről 610 000-re csökkent. A fiatal szovjet állam ennek eredményeképpen jelentős anyagi erőforrásokat és munkaerőt állíthatott át békés célokra. A Szovjetunió a második világháború után ismét több javaslatot tett a katonai költségvetés csökkentésére. Ügy tűnt akkor, hogy a második világháború szörnyűségei sokáig élni fognak az emberiség emlékezetében, hogy a fasizmus elleni közös harc tapasztalatai lehetővé teszik a különböző társadalmi rendszerű országok jószomszédi kapcsolatainak fenntartását. De ezek a remények nem igazolódtak. Az imperialista körök akciói következtében elkezdődött a „hidegháború“ időszaka. Európában abban az időben nem így tették fel a kérdést: „lesz-e háború?“, hanem legtöbbször így: „melyik hónapban kezdődik a háború?“ A brit külügyminisztériumnak a kutatás számára nemrég hozzáférhetővé tett dokumentumai közt megtalálható Churchillnek egy harminc évvel ezelőtti beszéde, amelyben azt sürgette, hogy Anglia és az Egyesült Államok intézzen ultimátumot a Szovjetunióhoz: az oroszok vonuljanak ki Berlinből és Németország keleti részéből, ellenkező esetben atomfegyvert vetnek be a szovjet városok ellen. S miközben folyt a hisztérikus jajveszékelés a „kommunista fenyegetés“ miatt, Európában mindinkább reális hatalom lett a NATO. Tizenkét nyugati állam külügyminisztere 1949. április 4-én aláírta az £szak-atlanti Szerződést, amely kimondta, hogy fő célja a szocializmus „visszaszorítása“ és „felszámolása“. Néhány nappal ezután, .1949 április végén gyűlt össze a béke híveinek első világkongresszusa, amelyen 72 ország több mint 2000 küldöttje vett részt. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a békéért folytatott harc a világ minden népének közös ügyévé válik. Mivel a NATO megalakulásával fokozódott a háború veszélye, a béke hívei tömegkampányt szerveztek a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért, a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért és a fegyverkezési verseny megszüntetéséért. De a háborús uszítók nem hagytak fel céljaikkal. Még ugyanabban az évben, 1949-ben a Pentagon kidolgozta a Szovjetunió elleni háború tervét, a „drop-*hot“-ot. Ez a terv megcá- folhatatlanul bizonyítja, hogy az imperializmus milyen céllal szervezi a NATO-féle agresszív tömböket, milyen ürügy révén fokozza a fegyverkezési hajszát. Ez a terv azzal számolt, hogy a háborúnak csupán az első hónapja folyamán 300 atombombát vetnek be a Szovjetunió ellen. Természetes, hogy a szocialista országok, amelyeket minden oldalról katonai támaszpontok egész hálója vett körül, minderre reagálni voltak kénytelenek, s 1955-ben megalakították a Varsói Szerződés Szervezetét. Ez a védelmi jellegű szervezet nyitott, bármely állam csatlakozhat hozzá. A Varsói Szerződés Szervezete több ízben javasolta a NATO-országoknak, hogy a két szövetség tagjai kössenek megnemtámadási egyezményt, hogy oszlassák fel e szövetségeket, illetve számolják fel katonai szervezeteiket. De a Nyugat mindezeket a javaslatokat sorra elutasította. A Szovjetunió az ötvenes évek második felében több egyoldalú leszerelési intézkedést hajtott végre. Több mint kétmillió fővel csökkentette haderőinek létszámát. Csökkentette továbbá a fegyverzet mennyiségét és a katonai kiadásokat. A Szovjetunió kormánya 1963 decemberében a honvédelmi kiadások újabb egyoldalú csökkentését jelentette be. Nyugaton azonban nem válaszoltak hasonló gesztussal a Szovjetunió jóakaratára. A Szovjetunió ennek ellenére az utóbbi nyolc év folyamán nem növelte honvédelmi kiadásait. Hat évvel ezelőtt az ENSZ közgyűlésén újabb javaslatot terjesztett elő, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai 10 százalékkal csökkentsék katonai költségvetésüket, és fordítsák a fejlődő országok megsegítésére az így felszabaduló összegek egy részét. Az 1973. évi szovjet javaslatot, akárcsak az előzőket, a Biztonsági Tanács többi állandó tagja nem támogatta. A Szovjetunió 1978-ban újabb kezdeményezést tett, hogy a katonai költségvetés csökkentése problémájának megoldását elmozdítsa a holtpontról. A javaslat lényege: azok az államok, amelyeknek nagy a gazdasági és katonai potenciáljuk, kössenek szerződést, hogy katonai költségvetésüket nem százalékos arányban hanem abszolút számban kifejezve csökkentik egyforma mértékben. A csökkentést kezdjék el az 1979. pénzügyi évben, és ismételjék meg három éven át. Az így felszabaduló összeg tíz százalékát, fordítsák a fejlődő országok megsegítésére. Ezt a javaslatot támogatta sok fejlődő ország, az ENSZ közgyűlése. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1978 novemberében elfogadott nyilatkozata újból sürgette, hogy az államok minél előbb kezdjenek hozzá a javaslat végrehajtásához. A katonai költségvetések csökkentésének gondolatát mind többen támogatják a Nyugat széles társadalmi, politikai és tudományos köreiben is. Hiszen a NATO csupán az utóbbi tíz év alatt 1300 milliárd dollárt költött katonai célokra, s ennek a felét az utóbbi négy év alatt. A NATO- országok az elmúlt évben összesen csaknem 180 milliárd dollárt fordítottak katonai kiadásokra. Szakértők számításai szerint pedig 1978-tól 1983-ig további egytrillió dollárt akarnak a militarista Moloch oltárán áldozni. Az Egyesült Államok elnöke nemrég egy interjúban azt mondta: „A mi célunk és a többi NATO-ország célja az, hogy emeljük a védelmi kiadások tényleges színvonalát.“ A NATO és a Varsói Szerződés Szervezete között most hozzávetőleg erőegyensúly áll fenn. Ilyen körülmények között a katonai költségvetés I növelése, a fegyverkezés fokozása azt jelenti, hogy a nyugati hatalmak nem akarnak beletörődni a kialakult erőviszonyokba, igyekeznek „megugrani“ a fegyverkezési versenyben, katonai fölénybe kerülni a szocialista országokkal szemben. A béke és a leszerelés ügyére nézve különösen veszélyes az, hogy a nyugati hatalmak fegyvert, felszerelést, valamint a hadiipar fejlesztéséhez szükséges berendezést adnak át Kínának. Egyes NATO-országok a mai pekingi vezetés szovjetellenességétől elvakítva, nem tudnak ellenállni a csábításnak, hogy felfegyverezzék Kínát, miközben azt remélik, hogy Kína a fegyvereket a Szovjetunió ellen használja fel. Ez a lépés amilyen meggondolatlan, ugyanolyan veszélyes is nemcsak a nemzetközi stabilitásra, hanem közvetlenül a kezdeményezőkre nézve isi A Szovjetunió más szocialista országokkal együtt előterjesztette a fegyverkezési verseny csökkentésének hatékony, mélyen megalapozott programját. Ezt a programot kifejtették a Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozatában és más dokumentumokban. Leonyid Brezsnyev, az NDK 30. évfordulója alkalmából mondott történelmi fontosságú berlini beszédében konkrét alternatíváját javasolta annak az amerikai és NATO-politikának, amely a katonai kiadások növelésével, új fegyverrendszereik telepítésével, a tárgyalásokon tanúsított elutasító magatartásával egyoldalú előnyszerzésre törekszik és a feszültségek éleződését idézi elő. Komoly aggodalomra adnak okot azok a veszélyes tervek — hangsúlyozta —, amelyek az amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat-európai területen történő elhelyezésére vonatkoznak. Ezeknek az elképzeléseknek a valóra váltása lényegesen megváltoztatná a kontinensen kialakult stratégiai helyzetet. A tervek célja az, hogy szétzúzzák az európai erőegyensúlyt és megpróbálják biztosítani a NATO katonai fölényét. Ugyanakkor Brezsnyev elvtárs ismét nyomatékosan kijelentette: a Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre, sohasem volt és nem is lesz szándéka egyetlen ország vagy államcsoport fenyegetése. Tíz év óta a Szovjetunió európai részének területén a közép hatótávolságú nukleáris fegyverhordozók mennyiségét egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növelték. Ugyanakkor már évek óta nem növelte Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát sem. Brezsnyev elvtárs nagy horderejű javaslatot tett, bejelentette, hogy a jelenlegi szinthez képest a Szovjetunió kész csökkenteni országa nyugati területein telepített közép hatótávolságú nukleáris eszközök mennyiségét, de természetesen csak akkor, ha Nyu- gat-Európában nem helyeznek el további közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket. Azzal a nagyvonalú bejelentéssel, hogy egyoldalúan csökkentik a Közép-Európában állomásozó szovjet csapatok és harcieszközök számát a Szovjetunió és szövetségesei, a Varsói Szerződés többi tagállama béke- szeretetének és jószándékának újabb konkrét tanúbizonyságát adta. Most tehát a NATO-országokon van a sor, hogy kövessék a jó példát. Válaszuk megmutatja majd: készek-e számolni a népek akaratával és létérdekeivel. A fegyverkezési hajsza csak úgy fékezhető meg, ha a másik félnél, a NATO-országok vezető köreiben a realizmus, vagyis végül is a józan ész kerekedik felül. (A Novoje Vremja cikkei alapján) A FEGYVERKEZÉSI HAJSZA A NATO KORÁBAN A szovjet békekezdeményezésekre pozitív választ vár a világ «tv harckocsi- zászlóalj hadfyakorlata IS óvoda ify Trldant atomtanfara la ttjáról tó millió cyarmak *$Y óvi oktatása i*r HX intarkontl. Kantái is rakéta 5 kórház
