Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-28 / 43. szám
va 47162 fiatal dolgozott. Hazánk különböző nemzetiségű fiataljai mellett szép számban külföldiek Is. Szovjet, bolgár, lengyel, jugoszláv diákok, és soikan mások, akik a budapesti Vllágifjúsági Találkozón szereztek tudomást erről az építkezésről, s a nemzetközi összefogást bizonyítandó, eljöttek segíteni. Az adatok szerint ösz- szesen 8 millió órát dolgoztak le a fiatalok, míg végű] 1949. október 22-én délután három óirakor Hana ZdTOf.il óvá, az egyik kiváló szervező, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának címezve elküldhette ezt a táviratot: KÉSZ, AZ IFJÚSÁGI VASÚTVONAL ÉPÍTŐI Az első szerelvény 1949. október 30-án gördült végig ezen a vasútvonalon. Az első állomáson Frantliek Filo elvtársat virággal köszöntik HARMINCÉVES AZ IFJÚSÁGI VASÚTVONAL Amikor a ma már nagyapa korú fiatalok az Ifjúsági Vasútvonal építésébe kezdtek, milyen más volt az élet! Csak a kommunisták, a volt partizánok biztatták, lelkesítették a fiatalokat. És persze ók, egymást. A 3. számú táborban, ahol nagyon sok magyar nemzetiségű fiatal telepedett esténként a tábortűz mellé, hányszor de hányszor csendült fel Ady Endre A Tűz csihol ója című verse szavalásakor a költői figyelmeztetés: „Ez a világ nem testálódott / Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak!“ S a •fiatalok megértették. A környékbeli öregek közül sokan az erdei vadak évszázadokig háborítatlan, több ezer holdas birodalmának ismereté-' ben csak legyintettek és mosolyogtak eleinte. A lelkesedést majd megeszik a szúnyogok és elijesztik a viperák, de ha csinálnak valamit a gyerekek, az •is tiszta haszon. Hát, csináltak! Hronská Dúbrava és Banská Stiavnica között 20 234 méter hosszú vasútvonalat. A munkálatok során 921000 köbméter sziklás, kavicsos földet csákányoztak, lapátoltak és tallcs- káztak egyik helyről a másikra, 28 740 köbméter betont készítettek, a Garamra hidat építettek, a völgyek fölé három kisebb viaduktot és 1194 méter hosszú alagutat. Micsoda birkózás volt ez a munkai Az adatok nagyon keveset mondanak. Arról mit se szólnak, hogy milyen nehéz volt a csákány, mennyire görcsös volt a nyele, s ólomsúlyúnak érezték a talicskát. A lányok tornacipőjét barnára égette a forró kavics, azután apróra szaggatta a sziklatörmelék, mert hiszen amikor a sziklafal tövénél dolgoztak, még árnyékban is harminc fok fölé kúszott a hőmérő hl- ganyszála. A fiúk derékig sárosak voltak, csurgott róluk a veríték, ócska bakancsuk meg fagyosan kopogott, amikor a •híd zsaluzását le kellett bontani, nehogy elvigye a drága faanyagot a Garamon alááradó jégtáblák sokasága. Az építkezésen egymást vált Most, harminc év után kü- löovo-'at száguld végig ezon a vasútvonalon. Jaroslav Pec- ník a mozdonyvezető, Ivan Vráb a vonatvezetö. Mögöttük ott áll Mikulás Hlaváf, aki szintén vonatvezetőként dolgozik ezen a vasútvonalon, amelynek egykor építője volt, s persze minden állomásnál megállítja a száguldást. Hogyne állítaná, hiszen a különvonat utasai szinte egytől egyig az Ifjúsági Vasútvonal építői. Annak idején élmunkás címet kapott ezen az építkezésen 8510 fiatal. Nyolcvanötén pedig az „Ifjúsági Vasútvonal hőse“ címet kapták meg. Ha csak őket kellene egyetlenegyszer végigutaztania vonalon, sok-sok különvonatot kellene indítani. Itt vannak azonban a megtisztelő címet viselők közül Eudovít Ulahel, Vladimír Mucha, Vladimír Labáth, az élmunkások közül MiloS Seplta, Varga Oltília, Mikulás KroSlák, Járka Ilona, Karol Vavro, Mária Novotná és sokan mások. Téved, aki azt gondolja, hogy „megdicsöülten“, a küzdelemre, a nehézségekre emlékezve most azt emlegetik, hogy ők mit tettek, melyen nagyszerű fiatalok is voltak ők annak idején... Óh, nem. Másként nevelték Őket. Lám, Jozef AniCka őrnagy, PrantiSek Filo azt emlegetik, hogy milyen huncutságokat követtek el. A táborok körül a szokás szerint éjszakánként is őrök cirkáltak, de ők mégis belopózkodtak a szomszédos táborba,, s a gúlákba rakott csákányokat, lapátokat, lehordták a patakhoz. Volt is ott csodálkozás másnap reggeli És a többiek is emlékeznek a tréfákra, a dalos versenyekre, a táborok közötti vetélkedőkre, a kirándulásokra. Amikor Jozef VelCek mérnököt kérdezgetik az újságírók, aki itt választotta hivatásul a vasútépítést, ezt mondja: „Az Öröm Völgye elnevezés illik erre a tájra.“ Csak úgy mellékesen említi meg: „Persze, akkor még nem volt gépesített a maihoz hasonló mértékben a vasútépítés, hát csákányoztunk, meg talicskáztunk.“ Az állomásokon „unokák“, vagyis pionírok és szikrák köszöntik az egykori építőket, örülnek a köszöntésnek, a virágoknak, a gyermeki kérdez- getésnek, örülnek, de ez csak néhány percig tart, mert ők most is olyanok, hogy szívesebben szereznek örömet másoknak. Előkerül egy harmonika, és máris rázendítenek azokra a dalokra, melyeket akkor daloltak. Hazafelé vonulva az építkezésről, tábortűz mellett. Miért is volt jó ezen az építkezésen dolgozni? Pontos, szabatos választ egyik sem ad, de megérti bárki a velük folytatott beszélgetésből a lényeget. Ez pedig így fogalmazható meg: Nem azért dolgoztak csak, mert megfizették őket, és nem azért dolgoztak jobban a szokásosnál, mert akkor többet kerestek, hanem megértették, hogy szükség van rájuk, a munkáiukra, és jobban dolgoz tak, mert egyik sem tartotta magát kevesebbnek, gyengébbnek, mint a többiek. Közben megtanulták, hogy dolgozni, alkotni: jó. Megismerkedtek a győzelemmel is. Azzal, amelyet saját magúikon, a fáradozó izmokon, a sajgó derékon, a kérgesedé tenyereken arattak. A végállomáson zászlódísz, zene, a pionírok hurrákiáltása fogadja őket. Beírják nevüket a Szocialista Ifjúsági Szövetség emlékkönyvébe, s amikor visszaadják a tollat, ugyanazt mondják, mint annak idején, amikor a táborparancsnok kezet szorított velük az élmun- káisjelvény átadásakor. Még talán a hangsúly is ugyanaz: — Szívesen tettem. Szóval, megértették a költői figye.meztetést: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek.“ Mlndannyiukról, nemcsak azokról, akik a különvonat utasai voltaik, hanem az Ifjúsági Vasúvonal mindegyik építőjéről elmondható: ők bátrak voltak, és mertek. HAJDO ANDRÄS És rázendítettek a dalokra, melyeket ■ akkor daloltak. Munkából hazafelé vonulva, tábortűz mellett Zászlódísz, zene fogadta ókét a végállomáson (A szerző felvételei) 1979. X. 28. l> \ i * ! » OS N re 2 1 2. j* »n y ■ M & I s a a ■ ír • a j» > a s K s a 8 5. «
