Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-28 / 43. szám
1979. X. 28. Az emberiség évmilliók óta ismeri a víz értékét mint az élet alapvető feltételét. Az utóbbi évszázadokban pedig felismerte a víz jelentőségét mint a gazdasági fejlődés lényeges meghatározóját. Amíg a társadalom vízigényét a természet kielégítette és amíg a vízszennyeződés csak olyan fokot ért el, hogy a természetes öntisztulás ezt képes volt egyensúlyban tartani, a víz nem tartozott az emberiség első számú problémái közé, főleg nem a mi természeti viszonyainkban. A lakosság fokozatos gyarapodása, nagyobb településeken való összpontosítása, az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, főleg a huszadik század elején Közép-Európában, így tehát nálunk is, kezdett problémává válni a vízellátás szempontjából. Elsősorban a víz minőségével kapcsolatban merültek fel problémák, amikor a különböző célokra felhasznált víz szennyezett állapotban került vissza a befogadókba (folyók, patakok, tavak) és a túlzott szennyeződés miatt már nem voltak meg a feltételek az öntisztuláshoz. Ezzel felbomlott a természet egyensúlya és mennyiségi problémák is keletkeztek — nem volt elegendő megfelelő minőségű víz. A víz értékének kicsit megkésett figyelembevétele okozta, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság 7000 kilométernyi, vízgazdálkodásilag legértékesebb folyószakaszaiból 2000 kilométer any- nyira szennyezett, hogy vizüket csak komoly anyagi áldozatokkal lehet tisztítás után használni, azt is a vízminőség szempontjából szerényebb célokra. Tudvalevő, hogy folyóink nagy része a felszín alatti vizek fő forrása, azoké a felszín alatti vizeké, melyek rendeltetése a vízjogi törvény szerint is elsősorban az ivóvízellátás, tehát amelyeknél a minőségi követelmények elsőrendűek. A felszín alatti vizek minősége elsősorban attól függ, meddig képes a kőzet szűrőhatása ellenállni az állandóan növekvő vízszennyeződésnek. Felszíni vizeinket Szlovákia területén ugyanis eddig’ kb. 1500 település és ipari vállalat, továbbá 2400 mezőgazdasági létesítmény szennyezi. Ehhez hozzájárul még a műtrágya és más vegyszerek intenzív használata a növénytermesztésben, aminek pontos hatását a vízkészletre még eddig fel sem mérték. Gazdasági és társadalmi érték Ezek a negatív jelenségek tették indokolttá több kormányrendelet megjelenését és főleg az új vízjogi törvény jóváhagyását 1973-ban. Ebben a törvényben megérdemelt helyet kapott a vízvédelemmel kapcsolatos rész, amely kiemeli a víz gazdasági és társadalmi értékét. Az új törvény meghatározza vizeink aktív védelmét, ami azt jelenti, hogy minden vízigénylő köteles a felhasznált vizet nemcsak természetes jó minőségében a befogadóba visszajuttatni, hanem a vízminőség további javításához is hozzájárulni. A vízvédelemmé) természetesen nemcsak a minőségi hanem a mennyiségi szempontokat is figyelembe kell venni. A vízvédelem magába foglalja a víz természetes képződését, a vízforgalom alakulását, mennyiségét és minőségét. Tehát nemcsak vizeink minőségét kell védeni, mint ahogyan ezt sokan tévesen vélik. Vizeink védettségére, a szükséges mennyiség és minőség biztosítására környezetvédelmi és népgazdasági szempontból pozitív hatást gyakorol majd a védelem új formája, az úgynevezett regionális vízvédelmi területek kialakítása az új vízjogi törvény érteimében. Ezek olyan területek, melyeken mennyiség és minőség szempontjából különleges értékű felszíni és felszín alatti vizek keletkeznek és akkumulálódnak. Ezeket a regionális vízvédelmi területeket kormányrendelettel védettekké lehet nyilvánítani. Az ilyen rendelet egyrészt meghatározza az egész értékes vízkészlet területét, másrészt megszabja a további gazdasági fejlődés irányát vízvédelem szempontjából. Megtiltja a vízre káros létesítmények további működését, vagy fejlesztését. Regionális vízvédelmi területekké tehát olyan vizgazdaságilag fontos területeket lehet nyilvánítani, ahol külön leges vízbázisok vannak, beleértve a teljes vízutánpótlási területet is, tehát a felszíni és felszín alatti víznek az egész vízgyűjtőterületét is. Szigorú intézkedések a védett területeken Bizonyos területeket védetté nyilvánítani természetesen csak megfelelő indoklás alapján lehet. Dokumentáció kell a terület vízgazdasági értékéről, főleg hidrológiai, hidrogeológiai és meteorológiai szempontból, továbbá a mezőgazdaság, ipar, települések, vízkészletgazdálkodás, vízkészletfejlesztés, szennyeződés stb. szempontjából is. Fel kell mérni az adott területen az ipar, a mezőgazdaság, a lakott területek, az idegenforgalom, az üdülés és a sportlehetőségek koncepcióját is. Csak az ilyen indoklás alapján lehet a védett területek tervezetét elkészíteni. Ezek nagyon egyértelműen meghatározzák a terület további fejlődését vízvédelem szempontjából és ennek kell alávetni a gazdasági fejlődés irányvonalát is. A víz minőségére és mennyiségére káros létesítmények esetében is pontosan meg kell határozni a további teendőket. El kell rendelni a szükséges vízvédelmi létesítmények építését, esetenként a szennyező vagy veszélyforrás megszüntetését, esetleg áthelyezését a védett területen kívülre. Az ilyen vízre veszélyes létesítményekhez kell sorolni az olyan vállalatokat, üzemeket, melyek vízre káros anyagokat termelnek, vagy a termeléshez ilyeneket használnak fel. Külön kell véleményezni az olyan távvezetékek építését vagy üzemeltetését, esetleges továbbfejlesztését, melyek vízre káros anyagokat szállítanak. Be kell tiltani az olyan raktárakat, melyek olajat, vagy olajszármazékot, esetleg más mérgező anyagokat tárolnak bizonyos mennyiségen felül. Hasonló az eljárás a vízre káros különböző vegyi anyagok tárolásánál. Az ilyen raktárak csak különleges vízügyi és közegészségügyi jóváhagyás után létesíthetők, maximális biztonsági és vízvédelmi eljárások feltételével. Külön kell felmérni a mezőgazdasági nagyüzemi állattartó telepek létesítésének lehetőségét. Ez főleg a sertéstelepekre vonatkozik, amelyek szennyvize vegyi összetétele folytán csak nagyon kis eredménnyel, vagy egyáltalán nem tisztítható. A növénytermesztésben használt műtrágyák és növényvédőszerek közül be kell tiltani azokat, melyek a vizsgálat szerint vízre káros anyagokat tartalmaznak. Ki kell építeni a települések csatornahálózatát a szennyvíz elvezetésére és tisztítani a szennyvizet. Különleges figyelmet kell szentelni az olyan egészségügyi intézményeknek, ahol fertőző osztályok is vannak. Csak ilyen alapos felmérés, a veszélyforrások részletes elemzése, valamint a vízvédelmi feladatok pontos megjelölése alapján lehet javaslatot készíteni egy terület védetté nyilvánítására. Ezeken a területeken a szigorított vízvédelmi intézkedések ellenére sem áll le a gazdasági fejlődés. Az ipari és a mezőgazdasággi létesítményekben azonban bizonyos változásokat kell végrehajtani. Figyelembe kell venni, hogy a víz természeti adottsága szerint helyhez kötött ,;nyersanyag“, sok létesítmény viszont áthelyezhető, vagy felépíthető olyan területen is, ahol nem veszélyezteti a vizet. Az első vízvédelmi terület A vizgazdaságilag legértékesebb területek részletes, sokrétű elemzése alapján az SZSZK-ban tíz regionális vízvédelmi területet javasolnak kormányhatározattal védetté nyilvánítani. Az elsőt, a csallóközi vízvédelmi területet 1978-ban már védetté nyilvánították. Ez Szlovákia legértékesebb vízbázisa. További hét javaslat már elkészült, illetve elkészül ez év végéig. Az utolsó kettőt a jövő évben fejezik be. Végezetül meg kell még jegyezni, hogy a regionális vízvédelmi terület új fogalom és új létesítmény a vízgazdasági gyakorlatban. Indokoltságát csak néhány év után lehet teljesen bebizonyítani. Az eddigi tapasztalatok szerint határozottan pozitívan kell megítélni e területek jelentőségét. Lényegesen célravezetőbekké válnak a vízvédelemmel kapcsolatos tennivalók, több figyelmet szentelnek a vízvédelemnek az eddigi szennyezők és mindenki, aki már megértette, hogy a vízvédelem nem környezetvédelmi divat, vagy egy új, felkapott irányzat, hanem életszükséglet. ELEK TIBOR r> zeretem és tisztelem az idős *3 embereket. Legtöbbjük sokat tett azért, hogy életünk felhőtlenebb lett az övékénél. Nem könnyű pálcát törni egy-egy eltúlzott cselekedetük felett, most mégis megteszem, mert ha valami helytelen, rá kell mutatnunk, akkor is, ha azt a döntő többségükben tiszteletet érdemlő idősebbek követik el. • • • Néhány megállóval a végállomás előtt csaknem teljesen kiürült az autóbusz. Háromévesforma fiúcska kérte az édesanyját, üljenek az ajtó közelébe. — Nem szabad, kicsikém, látod, ott egy tábla van, melyre azt írták, hogy csak beteg bácsik és nénik ülhetnek oda. A gyerek megszeppent, majd körülnézett a járművön. — Bácsi, te beteg vagy? — kérdezte tőlem bátortalanul. — Nem. — Anyuci, akkor üljünk oda. — Az édesanya engedett a gyerek kívánságának. A fiúcska boldog volt, nézte az elsuhanó házakat, parkokat. Mi rossz van ebben, hiszen senkitől sem vette el a helyét... A következő megállónál fürge mozgású, idős asszony szállt fel. Villámló tekintettel nézett a fiatalasszonyra. — Nem tudsz olvasni? Mit keresel itt? Ez itt nekünk, öregeknek, betegeknek fenntartott hely. A fiatalasszony a füle tövéig elpirult, majd rászólt a gyerekre. — Gyere, kicsikém, látod, megmondtam, hogy nem szabad ide ülni. — Te azt mondtad, hogy beteg bácsik és nénik ülhetnek ide ... — Miért, én talán nem vagyok az? — kiáltott ingerülten az idős asz- szony. — Tűnjetek innen, taknyosokl A gyerek sírni kezdett, az anyuka pedig remegett a sértő szavak hallatán, majd ennyit mondott: — Leülhetne a néni egy másik ülésre, Hiszen majdnem minden hely üres. — Te nekem ne parancsolgassI Azért is ide ülök, mert jogom van rá. Karon ragadta a fiatalasszonyt és rángatni kezdte. A gyerek félve az anyja szoknyájába kapaszkodott. — Miért nem ül máshová? — avatkoztam bele a perpatvarba. — Hiszen rengeteg üres hely van. — Téged nem kérdezett senki — förmedt rám, majd taszított egyet a fiatalasszonyon. Amikor a hely felszabadult, diadalmasan leült. Néhány másodperc múlva megálló következett. Fürgén leszállt, és korát meghazudtoló gyors léptekkel elindult az egyik emeletes ház felé... Mire volt ez jó? — tűnődtem a látottakon, hallottakon. A Fővárost Közlekedési Vállalat nyilván azért tette oda a táblát, hogy zsúfoltság esetén a rokkantaknak ne kelljen állniuk. De ha üres a busz! Ami pedig a gyereket illeti: oda akart ülni, ennyi az egész. Mindannyian voltunk gyerekek és számtalan, a mai eszünkkel érthetetlen dolgot műveltünk. No, és itt vagyunk, senki se vágott bennünket agyon. A néni a jogait emlegette. A történtek után tiszta lelkiismerettel állítom: nem volt joga az említett helyre ülni, mert aki ennyire energikus és fiatalos léptekkel viharzik el a lakása felé, nem lehet rokkant. A fiatalasszony megszégyenülten és a visszafojtott méregtől lángoló arccal ölébe ültette a még mindig síró gyereket. Rám nézett és ennyit mondott: — Néhány idős ember rosszabb, mint a gyerek. * * * Ennyi a történet. Es igaza van a fiatalasszonynak: némelyik öreg valóban rosszabb a gyereknél. Felmerül a kérdés: miért? Afeletti elkeseredésében, hogy ifjú évei elszálltak és megöregedett? Az ilyen magatartással azonban nem hozható vissza — Puskin szavaival — az ifjúság aranykoszorús napja. Sőt! De ne részletezzük. Sok idős ember panaszkodik manapság, hogy így meg úgy a fiatalok, hogy semmibe sem veszik az öregeket. Ilyesmi nyilván előfordul, de tegyék csak a kezüket a szívükre az idősebbek: vajon mindig és kizárólag a fiatalok hibájából? KOMLÖSI LAJOS Sok ipari és városi szennyvíz kerül tisztítatlanul a folyókba (A szerző felvétele)
