Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-01 / 26. szám
1979. VII. 1. N A szövetkezetek alapító tagjainak többsége már nyugdíjas. Ián Va lek, a marcelházi (Marcelová) szövet - keizet első elnöke hetedik éve élvezi a megérdemel t nyugalmat. Persze, azért most is hajnalban kel, csakhogy már nem siet a közösbe, hanem csupán kisétál a családi ház mögötti kertbe Ha úgy érzi, hogy elég volt az első műszakból, behúzódik az árnyékba. Amikor felkerestem, az ablak alatti kispadon olvasott. „Ilyen az én második műszakom. Most már van időm olvasni. Estefelé aztán újra csak mozgok egy kicsit a kertben.“ Zömök, életerős, jó kedélyű férfi. „Azt mondják, hogy aki dalolni és táncolni szeret, az sokáig fiatal marad." Ha nem ismerném, nehezen hinném el, hogy már hetvenkét éves. Pedig az élet vele sem bánt kesztyűs kézzel. „Élni kellett, s mivel a földből nem tudtam eltartani a családot, a dorogi bányában dolgoztam. Amikor 1947-ben áttelepültünk, egy ideig Handlovára jártam. Később itthon ragadtam, mert láttam, itt már meg lehet élni a földből.“ Marcelházán az előkészítő bizottságra nehéz munka várt. A magyar parasztokat éppoly nehéz volt meggyőzni, mint a Romániából hazatelepült szlovákokat. „Ez utóbbiak később, egy kivételével, mind elköltöztek a faluból, nem tudtak megbarátkozni a közösség gondolatával.“ A szövetkezetét 1950 februárjában főként hajdani cselédek alapították, akik 1948 februárja után a nagybirtokból kaptak földet. Az első év végén 150 tagja volt a szövetkezetnek, és 340 hektáron gazdálkodtak. Reményt jelentett, hogy a kisparasz- tok, bár halogatták a belépést, nem zárták be a kaput az agitátorok előtt. „Olyan időszak következett, amikor a kommunistáknak meg az agitátoroknak is vizsgázniuk kellett. Voltak, akik meghallgattak, mások elutasítottak, sőt megszöktek előlünk. Viliam Bolo — aki ma a Komáromi fnb alel nőké —, valamint Kubík László és Keller László segítettek nekünk a legtöbbel, szinte itt éltek közöttünk. A gyűlése két a majorban, az egyik nagy istállóban tartottuk. Az akaraton meg a meggyőződésen kívül bizöny vajmi keveset tudtam arról, hogyan kell 300 hektáron gazdálkodni.“ Az első évben főként azzal kellett törődni, hogy a tagok családjai ne éhezzenek és úgy ahogy öltözködjenek. A húszévesek nem is sejtik, hányán jártak akkor a faluban bakancsban, kiselejtezett katonaruhában a szövetkezeti tagok közül. Az alapítók azt mondják, a katonaruha volt az első ajándék, a második meg a határrendezés, a tagosítás, ami megerősítette bennük a hitet. De akkT már nem Valek elvtárs volt a szövetkezet elnöke. Fél évre pártiskolába küldték, és már nem tért vissza a szövetkezetbe. Dolgozott a kerületi pártbizottságon, a CSSZBSZ járási szervezetének titkára volt Ögyallán (Hurbanovo) és Surany- ban. Alakította a helyi szervezeteket, segített a falvak szocializálásában, szervezte az orosz nyelvtanfolyamokat. ,JHét év alatt rengeteget utaztam, elfáradtam. Kértem, hogy engedjenek haza.“ 1959-ben jött vissza a szövetkezetbe. Viliit segédagronómus, majd az ellenőrző és revíziós bizottság elnöke Ezt a tisztséget töltötte be hatvanöt éves karóig. Ha beszélgetés közben szóba léM a neve, úgy említik, mint igazságszerető, a közös vagyont féltve őrző embert. Héit év múlt el az alapítástól, amíg az utolsó egyénileg gazdálkodó is aláírta a belépési nyilatkozatot. 1958-tól a hatvanas évek közepéig eltelt éveket a közös vagyon megbecsülésére való nevelés és a nagyüzemi gazdálkodás megalapozásának időszakaként tartják számon. „Amikor azt mondom a fiataloknak, hogy egy hónapban 480 koronát kaptam, akkor rendszerint megkérdezik: Ján Vaiek, a marcelházi szövetkezet első elnöke hogyan lehetett abból megélni?“ Dob- rocsányi fózsef a szövetkezetalapítók közé tartozik. Cseléd volt a grófi birtokon. Az 1948-ban kapott öt hektárral lépett be a szövetkezetbe. Évről évre kevesebb azok száma, akik ott álltak a szövetkezet bölcsőjénél, akik az előkészítő bizottság tagjaként agitáltak, meggyőzték a kételkedőket a közös gazdálkodás létjogosultságáról, és még dolgoznak a szövetkezetben. Az alakulás évében minden hétfőn bekarikázott Ógyallára az élelmiszerjegyekért. Volt úgy,, hogy naponta ment, mert ha valaki aláírta a belépési nyilatkozatot, máris gondoskodni kellett a családjáról. Mindig lehet rá számítani. Már hatodik éve dolgozik az állattenyésztésben, az előhizlaldában ketten gondoznak 700 süldőt. „Az eredmény a gondozótól meg a takarmánytól függ. Aki nem szereti az állatokat, az nem bírja ki sokáig a telepen.“ Sertéstelepünk nem mondható korszerűnek, nehéz munkát végeznek az állattenyésztők — mondta Sándor Gábor mérnök, főzootechnikus, a pártszervezet elnöke. Az elmúlt évtizedben lényegesen fejlődött az állattenyésztés. Szarvasmarha-állományuk létszáma 1971-ben 806 volt, az elmúlt évben pedig már 1278. A sertések száma az említett időszakban 2332-ről 3811-re növekedett. A fejlődést legjobban jellemzi az alábbi két adat: míg 1971-ben 56,3 vagon, tavaly már 75,5 vagon húst adtak el. Félő, hogy az idei kedvezőtlen Időjárás kihat majd az állattanyészités fejlődésére is. Molnár József mérnök, főagronómus gondterhelten járja a határt. „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, öntözünk két műszakban.“ Tavaly a szövetkezet bevételének 67 százalékát a növénytermeszitésből, 33 százalékát az állattenyésztésből szerezték. Ugyanakkor a növénytermesztésből származó jövedelemnek 60 százalékát a kertészet adta. 1978-ban zöldség- és virágkertészetből 15 millió korona bevételt terveztek, s kétmillió koronával többet értek el. Ezért elsősorban a nők érdemelnek dicséretet. Ök dolgoznak a két kertészeti csoportban, az üvegházakban éppúgy, mint a fóliák alatt. jóformán a falu közepén, a Csikóskertben bukkantam rá az első kertészeti csoport tagjaira. Az idősebbek még emlékeznek arra az időre, amikor itt a völgyben, a grófi kertben a csikók futkároztak. Innen ered a terület neve. Molnár Ferenc az első kertészeti csoport vezetője, a szövetkezet alelnöke vizsgálgatja a szállításra előkészített árut. „Többet tudnánk szállítani, mint amit átvesznek tőlünk. Elöregszik, megszárad a karfiol, már alig van első osztályú árunk.“ Az első csoport 33 hektáron kertészkedik, ötmillió 856 ezer korona az évi tervük. „Kis területről sok árut eladni, ez a kifizetődő. Tavaly a fóliák alól 36 vagon paprikát szállítottunk el. Hagyományos módon, kint a szántóföldön legkevesebb 20 hektáron kellett volna termeszteni, de még akkor sem biztos, hogy ilyen termést értünk volna el.“ Feles kertészként kezdte, majd 1948 után a nagybirtokból alakított állami gazdaságban kertészkedett. „Amikor 1952-ben az állami gazdaság részlegét a szövetkezethez csatolták, a földdel együtt én is átjöttem a szövetkezetbe. Apám dohánykertész volt, öten voltunk testvérek, a határban nőttünk fel. Ne kém mindenem a kertészet.“ Tapasztalatát és szaktudását mindig a szövetkezet javára gyümölcsöztette. Nem véletlen, hogy csoportja évek óta kiváló eredményeket ér el. Szorgalmának köszönheti azt is, hogy a közelmúltban megbízták az alelnöki tisztséggel. „Idehaza a kertészetben, a szövetkezetben igyekszem elvégezni, amit rám bíznak, de a külső kapcsolatok ápolása az elnök feladata.“ „Az új gépek nem gurulnak ide önmagáktól és az sem mindegy, hogy mennyiért adjuk el a termést.“ így mondja Bakulár László, szövetkezeti elnök, amikor szóba kerülnek a „külső kapcsolatok". 1969 óta tölti be ezt a tisztséget, azelőtt hosszú évekig gépesítő volt és a pártszervezet elnöke. Laci a gépek szerelmese — így tudják ezt nemcsak a faluban, hanem járás- szerte az idősebbek, akik traktorosként, majd brigádvezetőként ismerték meg. Nagyon fiatalon került a gépállomásra, s 1949-ben már ott szántott Ifjúságfalva határában. Aztán Csehországba küldték a kombájnosinstrukto- rok részére szervezett első öthónapos tanfolyamra. Szovjet és csehszlovák szakemberek tanították őket. A legügyesebbek közé tartozott. Nyilván ezért vehetett részt 1951 nyarán a propagandaaratásban. „Az első három szovjet kombájnnal végigvonultunk a köztársaságon. Mindennap másik falu határában arattunk, bemutattuk, mit tud a kombájn. A legtöbb helyen örömmel fogadtak, persze volt olyan eset is, hogy repültek felénk a kövek, nem akartak beengedni a faluba. Ezt a nyarat soha nem feledem el. Asban végeztük be az aratást, és a Kraslicei Gépállomáson adtuk le a kombájnokat.“ A következő évben új szovjet kombájnnal aratott a járásban. Kisfilmet is készítettek akkor a marcelházi szövetkezetben a kombájnnal végzett aratás előnyeiről. Az első filmkockák megörökítették az izzadó kaszásokat, a markot szedő asszonyokat. Utánuk jött az önkötözőgép, de szakadozott a kötél, széthullottak a kévék, „belefúlt a gép" a búzatengerba Ezután tűnt fel a tábla szélén a kombájn. Az emberek ujjongtak, s Marikovec Aladár örömében úgy földhöz csapta a kaszát, hogy eltörött. Ezt a mozzanatot nemcsak a filmkocka örökítette meg, megőrizte a falu is. Ha valakit kaszálni hívnak, s ehhez nincs kedvej rendszerint azt mondja: „Eltörte Aladár a kaszát!“ Valóban eltörte, pedig ezt a forgató- könyv nem írta elő. Még ebben az évben megkezdődött a kombájnostanfolyaraok szervezése. Bakulár Lászlót Kelet-Szlovákiába „vezényelték", itt itanította a jövendő kombájnosokat egészen 1957-ig, aztán visszatért az ógyallai gépállomásra. A következő évben a szövetkezet megvásárolta a gépeket, s őt bízták meg a traktorosbrigád vezetésével. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején gyakran meglátogattam az ismert ifjúsági brigádot. Ha Jalsovszky János szövetkezeti elnököt a munkájukról kérdeztem, sohasem mulasztotta el megjegyezni: „Jó gyerek ez a Laci, de megint új gépet akar ...“ „Amikor a szövetkezet átvette a gép állomástól a brigádot, 313 ezer korona értékben vásárolt gépeket. Ez volt az indulási alap. 1971-ben gépeink és gépi berendezéseink értéke 7 millió korona volt, tavaly pedig már több mint 18 millió korona. Ha traktoregységekben számolunk, akkor szövetkezetünk a gépekkel kiválóan ellátott mezőgazda- sági üzemek élcsoportjában foglal he lyet.“ Csökkenteni akarjuk a termelési költségeket, hogy javítsuk a gazdaságosságot, jegyezte meg Bosák Károly mérnök, a szövetkezet üzemgazdásza. Csupán egy éve dolgozik a szövetkezetben, de neki a papírok, az adatok mindent elmondanak. A bruttó mező- gazdasági termelés 1971-től az elmúlt év végéig 28,7 százalékkal növekedett, és elérte a 37 millió koronát. Az alapeszközök értéke az említett időszakban 23 millió koronáról 71 millió koronára nőtt. Az elmúlt hét évben búzából 30-ról 54 mázsára, kukoricából 33-ról 49 mázsára sikerült növelniük a hektárhozamot. Vagyis az elmúlt évtizedben a fejlődés folyamatosan felfelé ívelő volt. Az elnök szerint „most következik az az eredmények megszilárdításának időszaka. Elértünk egy biztonyos szintet a gazdálkodásban. Megfontolt beruházásokkal, gépeink gazdaságos kihasználásával, s nem utolsósorban mun kánk javításával léphetünk előbbre, mert nekünk továbbra is a földből kell megélnünk.“ CSETÖ JANOS Bakulár László szövetkezeti elnök (balról) és Molnár Ferenc kertész, alelnök a szállításra előkészített karfiolt vizsgálgatják (A szerző felvételei) A földből élünk II SUCMllSn NEIitUMSM ITIAN
