Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-21 / 42. szám
Veszelin Andreev a mm a a mm Kamen gyermekkora óta ismert Itt minden talpalatnyi földet, de most majd nem beleütközött a vasúti átjáró sorom pójába. Megbökte járőrtársát, és csöndé sen visszamentek. — Parancsnak elvtárs, a falu a síneken túl van. A parancsnok suttogva ada ki az uta sítást: — Te, Rajcso meg Peso Itt maradtok. Őrségnek. Kamen izgatottan megszólalt: — De hiszen ismerem a falut... — És a falu téged. „Megmondjam neki az igazat? ... Nem, így nem lehet.“ — gondolta Kamen, majd zavartan bökte ki: — Parancsnok elvtárs, a bíró... nem rossz ember. Csak kissé önfejű ... — Csak ne dicsérd nekem a bírótl — Sokféle ember van a világon. — Jól van. Elég már a bölcselkedésből! Harminc férfi alakja egymás után olvadt bele a sötétségbe, halk lépéseik már elcsöndesedtek, de Kamen még egyre bámult utánuk. Feszülten figyelt, hogy minden neszt meghalljon, de ez nem zavarta a gondolkodásban. „Előbb kellett volna megmondanom. De azt hittem, hogy majd a faluban, ha- szükség lesz rá ... Na, most azután jól megjártam! Ej, ha Venko itt lenne! ...“ Venko, a barátja, a falujuk partizánjaival együtt átvonult az Iszkar felé. Amikor Kamen megszökött, csak ezt a csapatot találta, a Murgas tövében. Bizalommal fogadták, mert ismerte a jelszót. Venko. megmondta neki. De az ismeretlen embereknek félt megmondani, hogy ő a bíró fia ... Megriadt a kutyaugatástól. „Megszimatolták őket. Csak sikerüljön... És az öregem ... Csak ne bántsák őt! Sohasem bocsátanám meg magamnak... De hiszem ő a hibás. „Egész életemben becsületes ember voltam, és te most szégyent hozol rám!“ — És bírónak lenni nem szégyen?“ Kamen egyre jobban aggódott. Meglepően könnyen szállták meg a falut. A községháza rendőre, amikor azt hallotta: „Csendőrség!“, álmos arccal, derékszíj nélkül nyitotta ki az ajtót. A rohamcsapat lopakodva, harci készültségben sorakozott föl a községháza elé. A parancsnok néhány embert szétküldött, hogy kenyeret kérjenek, és meghívják a falubelieket a gyűlésre, ő meg két katonával a bíró házához ment. Kicsiny ház volt, erős tölgyfakapuval. Bekopogtak. — Bíró, úr, a kapitány hív. Hogy elszállásoljad a századot! Senki sem felelt. A bíró a falhoz lapult, ' allgatott. „Micsoda katonaság lehet az éjnek idején? Talán már tudnak Kamenről?“ Az ajtón megint dörömböltek: — Bíró, ébredj már föl! A kapitány vári „Biztosan tudják már. Ma kapták meg a sürgönyt. Vajon fölgyújtják e a házát? Lehet, hogy meg is verneki Azok az ügy nökök Sztanko apót is majdnem agyonverték. De elvégre én bíró vagyokl .. Ej, az a Kamen! Hát szépen rendbe hozza nekem Bulgáriát! ... Katonaszökevény!“ Odakint a parancsnok nem értette n dolgot. S hirtelen elszánta magát, hogv tiszta vizet önt a pohárba: — Figyelj ide, bíró, mi nem a csend őrség, hanem partizánok vagyunk. Nyisd ki. Csak a titkos irattárra van szükségünk! „Most egyszer csak partizánok? . . Nem. ők azok! De rajtam nem fognak ki ezek az ügynökök!“ — Parancsnok elvtárs, minek vesző dünk vele? — szólalt meg egy türelmetlen fiatal hang. — Gyújtsuk föl a házát, majd kiugrik belőle, mint egy patkány! — Nem illik hozzád az ilyen beszédi Kamen azt mondta, hogy jó ember. . Az ördög tudja, talán nincs is itthon .. Indulunk! Amikor csönd támadt, a bíró sokáig dörzsölte a szemét. „Kamen azt mondta, hogy jó ember...“ Olyan váratlanul jött az öröm, hogy szinte föl sem tudta fogni. Pedig hogy veszekedtek, mié.őrt Kamen megszökött. Nem vagy többé a fiam! Te meg nem vagy többé az apám' Kamen volt a legfiatalabb, jobban szerette a többi gyermekénél...“ S vajon most nincs köztük? A községházán?“ Leült. „Ha Kamen itt van, eljött volna. Miért nem jött el? Talán neun hisz az apjának? Értsd meg, bíró vagyl Ki fogja elhinni neked, hogy becsületes voltál? Ezek most hittek nekem, nem gyújtót ták föl a házat... De mégis, hogyan ad hatnám oda nekik a kulcsokat? Állami ember vagyok..." A kutyák újra fel- üvöltöttek. „Csak nem mennek már el?“ Fölvette a bundáját, az ellenzős sapkáját. „ ,i kell még? Egy kevés gomolya. Szalonna. Kenyér.“ Fölkapta a kis batyut. Végig lopakodott a házak mentén, nehogy meglássák. Odaért a községházához. A szobá|á ban mindent fölforrnak. Ez bo szántót ta, mert nem szerette a rendetlenségét. Meggyújtott egy szál gyufát. Látta, hogy a pénzszekrény be van zárva. Csak a titkos irattárat vitték el. Egy cédulá* hagytak hátra: „Tudjuk, hogy ez a pénz a'rekvirált bermények ellenértétce. Azonnal fizesd vissza a megkárosított embereknek. Vojnov parancsnok.“ Elvégezték nélküle is a munkát. A jegyző segített neki, nála volt a másik kulcs. Bement az írnok, a mezőőrök szobájába, öntudatlanul is a nyomokat kutatta, vajon járt-e itt Kamen? Valami papírlap megzörrent a lába alatt. Fölvette. „Kedves testvéreink, ma a munka harcos ünnepe van ..." A gyufa elégett, de mé& mielőtt kilobbant volna, az aláírásra nézett.“ „A Csavdar partizáncsapat.“ A zsebébe- csúsztatta a papírlapot, körülnézett. Szóval erről van szó: ma van május elseje... Megállt. A kémény fölött a könnyű szél két keresztbe állított zászlót lengetett. Háromszínű ... é? a másikat, a vöröset... Szóval a nemzeti zászlót is felhúzták ... A falu fölött sötétlett a Balkán-hegység, oda mentek föl most azok, akikhez Kamen szökött. Odalent, messzebb szé kelt a csendőrség törzse, akik már talán reggel lecsapnak rá. Kezében szorongatta a kis batyut. Már senkinek sem volt rá szüksége .. Hosszú út várt rájuk, de a parancsnok, mihelyt kijutottak a faluból, megállította őket, hogy néhány falatot egyenek. Kamen mohón evett — már két napja kínozta az éhség —, de nem ízlett neki az étel. Tudta, hogy az apja egy falat kenyeret sem adott. — jó ember a te bíród! Mi vagyunk a jók. hogy nem gyújtottuk föl a házát! — ugratta Miso. Tehát semmi rossz nem történt. Életben van. Az öröm azohban csak egy pillanatig tartott. Semmi rossz? Ogy látsz-k, elbújt... De azoknak biztosan kinyitja az ajtaját. Kamen szégyellte magát az apja miatt. * * * Magasan járt a nap, amikor fölkeltették: '' — A kapitány hivat! Megdörzsölte a szemét: egy altiszt, két csendőrrel. Hallgatagok. Puskájukon szurony. Dgy vezették elő, mint egy fog lyot. A piactéren katonák és rendőrök jár- tak-keltek. Két sárgászöld katonai Steyr kocsi állt fenyegetően a tér közepén. Idős tábornok szállt ki éppen belőle, majd né hány ttszt. — Vezessék ide a bírótl — vetette oda ■a tábornok. Lassan sétált föl s alá — ö' lépés előre, öt lépés vissza. Fontos, hogv lássák a hidegvérűségét. De hát ki az ördög bírja ki ezt! Egyik csapás követi a másikat. És éppen május elsején! ... A tábornok úgy érezte, hogy őt magá’ támadták meg. Még ma megtudja egész Szófia, sőt egész Bulgária! Reggel Szó fiába utazott egy sereg munkás. Szívesen megállította volna a vonatot, és vesztegzár alá vetette volna a falut Ez nem hatóság hanem civil csőcselékl Egv éjszakára maradtak katonaság nélkül, és máris -zégyent vallottak. Az egész faluban nem volt egyetlen bátor hazaf: sem, aki a csendőrökért elmerészkedett volna! Megállt. Elővezették a főbűnöst. A bíró, amikor a tábornokot megpillantotta, reménykedni kezdett. Jő. hogy nem azok a fattvúk vonják felelősségre! A tábornok összehúzta a szemét: — Nos, bíró úr? — Párancsoljon. tábornok úr! — kapta le a sapkáját, és összevágta kissé a bokáját. — Majd azután parancsolok... — sziszegte a tábornok. — Most csak kérde zek. Miért nem tanúsított ellenál'ást, amiko- a rablók a falura támadtak? — Hogyan tehettem volna, tábornok úr? Egy rendőrrel és két mezőőrrel? Meg különben Is ... elfogták őket... — Ogv ... — a tábornok dühöngve eltaposta csizmájával a clearettája csikkjét, és rátámadt: — És te, bíró, vajon bábú vagv-e vagy hatóság? Miért nem hívtad össze a társadalom erejét, a hazaszerető bolgárokat? Miért nem jelentetted? „Nem tud Kamenról..Még volt valami reménye, hogy kikászálódik a bajból. — De hiszen az emberek eilvágták a telefonvezetéket... A tábornok egy pillanatra rámeredt, majd előreugrott, meglendítette először a jobb, majd a bal kezét, a kesztyűjét le sem véve. A sűrű csöndben a pofonok tompán csattantak. A bíró úgy állt ott, mint aki a földből nőtt ki, vállasán, fehér hajával, a-r- cát hat évtized forró napja és viharai cserzették sötétre. A srapnelszilánk vágta sebhely, amely bal szemöldökétől az orráig ért, most kivörösödve fájdalmas, dühödt és undorodó fintorba hűzta a száját. Megrendültön is megőrizte emberi méltóságát. A tábornok elfordította tekintetét a bíró gyűlöletet árasztó, könnyes szeméről. — Tábornok úr, én ... két háborúban harcoltam ... Sóba senki még nem emelt rám kezet... — a dühtől ellulladt a hangja. — Én... ezt sohasem fogom megbocsátani... Lipcsey György: Fehér László (Kanovits György felvétele) A tábornok megkönnyebbülést ér» — volt mibe belekötnie. — Nem fogod megbocsátani, ige Em-be-rekl ... Te ... a rablókat emt reknek hívod? A bíró hallgatott. Ezek az égető ct pások hirtelen sok mindent feltárt előtte, amit eddig nem bírt vagy ne akart felfogni és elhinni. Miért harag dott az ügynökökre? Úgy vélte, a baj tőlük származnak. Nem. így tanífj őketl A hatalom, az állam, a had-er vezetői... A tábornok ... Váratlanul előbukkant a jegyző, apró termetű, gyűrött ruhájú embet z: ros szélű sapkájához érintette ujjait, nevetségesen kihúzta magát: — Tábornok úr, szabadjon jelentene] A tábornok undorodva nézett rá: „H ez meg honnan -került elő?“ —Hogy úgy mondjam, „konfidenciá san“i A jegyző elolvasta — a bíró tudti kívül — a sürgönyt Kamen szökéséri Miért- legyen ő jegyző, ha bíró is leh belőle?... A tábornok hátrafordult. Most mindi megint egyszerűnek .látszott: a bíró ns azért beszél így, mert igaza van, hane azért, mert bünÓs ... — Á-á-á! Eltitkoltad, ugye? — s: szegte a tábornok, és megragadta a i hér hajú öregember üstökét, és kegyetl nül megrázta. — A fia katonaszökevén bandita, ő meg ... áruló! Leporolta kesztyűjét, és csak odai tett a- tiszteknek: — Felgyújtani a házát, azonnal! meg agyon kell lőni! Azután, mint aki megnyugodott, a k csiktooz indult. — És hogy lehetséges ez, törvény ítélet nélkül? — szólalt meg váratlanul bíró. Ez vád volt, és nem kérdés. A tábc nők érezte ezt, és nagy élvezettel, kéz csípőre téve, lábujjhegyein hlmbálóz szavalta el: — Én vagyok a bíróság. Én vagyok törvény. Fellebbezés és kegyelem nélkl Nos? A bíró elnézett mindenki feje fölött, hegyek felé... Hát hogyan lövik csak így egyszerűen agyon? Miféle ] gon? Hiszen akkor egész Bulgári agyonlövethetik ... Kérjen kegyelme Talán mégis.. Hogy legalább megvit gálják az ügyét... „Fellebezés és * gyelem nélkül“ ... Miért alázza meg m gát? A tábornok csak hintázott a lábujjti gyein, bizonyára várt valamire, de a 1 ró meg sem moccant, csak felé fordítc ta a tekintetét, és a szemébe mered ezt mondta: — Szörnyeteg ... A tábornok összerezdült, de erőt vt magán és felnevetett. Majd újra a k esik felé indult. A bírónak úgy t< szett, hogy menekül. Elindult a faluból, amelyben égé életét töltötte, és amelyet most utoljá ^hagy el... Az asszony már mégha ’Most legalább nem kesereg miatta. Csak Kamen van a közelben. Tőle el ki lene búcsúznia. Egy korhadt kerítés« keresztül megpillantotta Sztamen apót: — Isten veletek, emberek! . .. Eint gyek... — kiáltotta nekik. — Ha K ment látjátok, minden jót kívánok nel Így mondjátok meg ... Sztamen apó öccse odafönt van, új hát hamarosan mindent megtudnak ról A falu végén, a trágyagödör melle megállították. „Itt fejezi be az életét? N is mondott Kamen? A történelem írágy dombján! Nagyon nagy a hangod! — f lelte -akkor neki. Nesze neked története a falu trágyadombján!“ — Halljátok-e — nem tudta, hogy* szólítsa a két katonát —, nem lehetne kissé arrébb, a mezőn? — Hát nem mindegy neked, hogy h rúgod az utolsót? — kérdezte kedvetl nül az alacsonyabb. — Hát, ha akarod... Csak nehoj megszökj! — szólt közbe a másik. A nap édesein, bódítőan tüzelt. A b val borított Murgas hol villogott, minti üvegből volna, hol meg kialudt egy-ej felhő árnyékában. Odalent a rétek és ősszel bevetett földek lágyan zöldellte A fiatal föld erős illata megütötte az c rát, áthatotta testét. Ezzel a földdel vesződött egész élei ben, és most ebbe a földbe fekszik b le. Ismeri őt ez a föld, úgy fogad majd, mint szülöttjét. Amikor odaértek, kész volt. Levet bundáját, ott maradt báztezőttes, kopt kabátjában, gumiból készült bocskoi ban. Csak az nyomasztotta, hogy ném hal meg. De nem tudta, mit kiáltson. Ez az éjszaka és ez a nappal elég vt ahhoz, hogy idejusson, a mezőig —, túl rövid ahhoz, hogy elérje RámentNem értette, hogy az apró sápadt h nyék miért csapódnak rettenetes éröv a mellébe. De csak egy pillanat volt egy pillanat, amelyben megszűnt mind fájdalom. KARIG SÁRA fordítá
