Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-21 / 42. szám
A végeláthatatlan szőlősorok közt csend honol. Ha nem beszéltük volna meg a találkát, azt hinném, hogy már vége a szüretnek. Pedig még csak most érkezett a félidőhöz. Ezt bizonyítják a már sárguló levelek közt megbúvó mézédes fürtök is. Távolról pus- kalövésszerü ostorcsattogtatást hoz a szél. Az élet első jele: megzavart seregélyek szállnak föl a magasba. Az úton magányos, púposra megrakott pótkocsi, körülötte mézillat, s rengeteg daráas, méh. Igazi vénasszonyok nyara. Zuhogó napfény és langyos szellő. Lehet vagy 20 fok, pedig reggel még ugyancsak dörzsöltem a tenyeremet. Éjszakára már talaj menti fagyokat jelentettek, napközben azonban kellemes az idő. Az egész tájat bearanyozza a napsugár. Jobb szüreti időt álmodni sem nagyon lehet. Néhány száz méterrel beljebb „kerékpár-kiállítás“ fogad. A több tucat jármű egymáshoz és a kordonokhoz támasztva, vagy egyszerűen a földre Lelkes Béla tanácsot ad a fiataloknak fektetve pihen. A tulajdonosok, mintegy 30—40 asszony és néhány idősebb férfi, a távolban dolgoznak. A sorok elején a sok megrakott műanyagláda arról tanúskodik, hogy kora reggeltől szorgoskodnak. Nincsenek azonban egyedül. A munka dandárjában besegítenek a diáitok is. Közhely ide vagy oda, nélkülük nincs szüret. A dercsikai (Jurává) Barátság Egységes Földművesszövetkezet már évek óta együttműködik a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziummal. Egyszer a paradicsom meg a paprika, másszor hagyma, napraforgó, cukorrépa van soron. A napokban a szőlő betakarítása a legsürgősebb feladat. Természetes tehát, hogy jönnek 'a fiatalok, ök jóval hangosabban dolgoznak, mint a helybéliek. Még nem is látni a tarkaruhás és melegítés lányokat és fiúkat, csilingelő kacagásuk, tréfás megjegyzéseik azon ban messzire elhallatszanak. Most ép pen egy négytagú ‘leánybrigád „ének órát“ tart. Téved, aki azt hiszi hogy valamelyik hagyományos szüreti népdalt hozza a szél. Azokat a mai tizenévesek talán nem is ismerik. Décsi Kati, Jandura Erzsi, Karácsony Bea és Huszárik Erzsi Lokomotív GT-számokat dúdol. Csak úgy, maguknak, a többiek egyelőre nem csatlakoznak. Aztán megjelenik Hodossy Árpi és Tóth Laci. Kényelmes lépésekkel hozzák munkájuk gyümölcsét, a szőlővel teli ládát és „műélvezők lévén“, meghallgatják a rögtönzött előadást. S utána nem is rejtik véka alá véleményüket. Az elmarasztaló bírálat ugyan nem veszi el a lányok kedvét, de most, mivel „fényképezés lesz“, inkább a frizurájukkal törődnek. — Hol jobb, az iskolában a padok, vagy Itt, a szőlőtőkék közt? — teszem fel a szokványos, de kötelező kérdést. Vállvon ogatás a felelet. — Az attól függ — szólal meg nagysokára az egyik harmadikos kislány. Ha már meguntuk a tanulást, itt kint, a friss levegőn jobb, mint a suliban drukkolni, különben is, munka közben jól kibeszélgethetjük magunkat. — Azt hiszem, ti már szeptember •harmadikán meguntátok a tanítást — reagál nevetve tanítványa feleletére Trgo Imre tanár. — Hát, Tóth Laci biztos szívesebben szüretelni akár decemberig is, főleg a matematika órák helyet — szólt közbe Alabán László, matematika tanár. A ifamnemadrágos, nyurga Laci nem is tagadja, sőt a matikához a szlovák irodalmat is hozzáteszi. Közben megjelenik a szövetkezet képviselője, Lelkes Béla szőlész. Nem hazudtolja meg nevét, nagy lelkesedéssel beszél a szüreti munka szépségéről, tanácsot ad a fiataloknak, majd olyan tőkékhez vezet minket, melyekre már akasztani sem lehetne több fürtöt. Mégsem elégedett. A szőlősorok általában eléggé foghíjasak. — A múlt évben kellett volna hozzánk látogatni — mondja, akkor 110 mázsa termett hektáronként. Az idén? Alig 50—60 mázsa a termés. A fagy ugyancsak megtizedelte a szőlőt. Simon József vincellér- nék is ez a véleménye. Már 23 éve dolgozik a szakmában, de azt állítja, hogy a több mint két évtized alatt legfeljebb kétszer fordult elő hasonló fagykár. — A cukortartalom magasabb mint a múlt évben — szólt közbe az egyik fiatal „szakember“. — Az igaz — derül fel a szőlész arca. — A cukortartalom 20—23 fok köpött ingadozik, s a szőlőnk igen jó minőségű. Különösen a peszeki lányka, a fehér és a 'kék burgundi, de a zöld veltelényire, rajnai és olaszrizlingre sem lehet panasz. Van egy kevés traminiink és mjüllerünk is, azokat azonban egyelőre csak „fűszerezésre“ használjuk. Hagyományaink a szőlőtermelésben ugyan nincsenek — a szőlőt 73-ban telepítettük csak. de a borunk jó és a szőlőnk minőségét a somorjai átvevő is nagyra értékéli. A dercsikai eísz 4500 hektáron gazdálkodik, ebből a szőlő 115 hektár. Egyelőre csak a fele termő, de két három év múlva már az egész területen, fognak szüretelni, s ez hozzávetőlegesen hétmillió koronát jelent majd a szövetkezetnek. Persze újabb gondokat is, mert a munkaerőhiány a csúcsmunkáknál jelentős. Ismét szükség lesz majd a szorgos diákkezekre. — Nem dolgoznak ugyan felnőtt norma szerint — mondja Lelkes Béla —, de azért megteszik a magukét. S a szorgalom bizony elkél, mert ki tudja, meddig tart még a jő idő. Ezt a kérdést már inkább csak önmagának teszi fel a szőlész, aki közben felpattan motorjára, s most az asz- szonyok munkahelyére siet. Mire odaérünk, az előbbi szőlősorok már üresek. Jákli Laci, harmadikos, aki velünk tartott, elismeréssel szemléli a helybéliek gyors munkáját. — Nekünk bizony nem megy ilyen jól — mondja ki a véleményét hangosan. — Szép is volna, ha rosszabbul dolgoznánk, mint ti. Elvégre nekünk ez a kenyerünk — válaszol Pongrácz Mária, aki mindjárt hozzáteszi: — Látnátok csak, hogy menne a munka, ha a tavalyihoz hasonló lenne a termés. Akkor egy nap alatt három-négy mázsát szedtünk fejenként. Most legfeljebb kettőt- hármat. — Többet is kerestünk ám — hangzik egy vélemény valahonnan oldalról. —. Most is sokat keresünk ... Csakhogy szőlőfürtöket — jön rögtön a tréfás válasz. — Hát énekelni nem szoktak munka közben? — kérdem a derülő asszonyokat. — Majd a szüreti ünnepségen. Most hiányzik a megfelelő hangulat. Nincs is mitől. A csoportvezetőnk — mutatnak kuncogva Lelkes Bélára, nem kínált meg semmivel. De sebaj, fő, hogy süt a nap 'és nem kall a sarat gyúrni. Idillikus szüreti kép. Még néhány nap, s aztán iő az új bor ünnepe. A murci jóformán még ki sem tisztul, márts megkezdődik a jövő évi szűre* alapiénak lerakása. A metszés, a szőlőnyitás traktorokkal, majd kanával. többszöri p®rmefe7é«. a terinőw'S"ző’k lekötése, a zöldmunkák, vagyis az elfagyott részek levágása és a törzsek tisztítása, kapálás stb. Hogy a jövő évi vénasszomyok nyara s a szüret még vidámabb, eredményesebb legyen. ORDÚDY VILMOS „Munka közben jól kibeszélgethetjük magnnkat“ Gyorsan megtelnek a ládák T 1 •’ ■'. ’%■ %■ (A szerző felvételei) — Ogy énem, gyengül a hallásom — panaszkodik az orvosnak Franti- iek Novák, a CKD Öntödéjének munkása. Mindjárt kivizsgáljuk — tessékeli be páciensét az orvos a hallásélesség mérésére szolgáló kabinba. Készüléke fölé hajolva, kezdetben ban gosan, majd egyre halkabban, végül suttogva ejti ki a szavakat, hogy megállapítsa a halláskárosodás fokát. Befejezve a vizsgálatot, nem állja meg, bogy meg ne feddje a beteget: — Ha megtartotta volna a munkavédelmi előírásokat — a zajtompító sisak, illetve a fülvédő viselése a zajártalommal járé munkahelyeken ugyanis kötelező — megelőzhette volna a bajt. Most azonban nines más választása, sürgősen munkahelyet kell változtatnia. Egészségünk szempontjából a hang legideálisabb intenzitása 15—20 decibel (dB) közt mozog, Ilyen pl. a patak csobogása, az erdő fáinak susogása, a madarak csiripelése. Ezért is ajánlják az orvosok a gépek zajától kimerült dolgozóknak, töltsék szabad idejük nagy részét a természetben. Hasonlóképpen nem ártalamas az óra ketyegése, amelyet az audiométer 20 dB- ben, a suttogást 30 cm távlságből 40 Hasznos és káros decibelek A hallóképesség csökkenése vagy elvesztése a tudományos-műszaki forradalom korában meglehetősen gyakori jelenség. A gépek zakatolása, zúgása, dübörgése, a motorizmus gyors terjedése és a többi jármű okozta zaj a nagyvárosok forgalmas utcáin — bár nem látható — ugyanolyan ellensége az embernek, mint például a vírusok — mondja Karel Sedláéek professzor, a prágai Foniátriai Klinika főorvosa. Az ellenük való védekezés bizonyos elővigyázatosságot igényel, amelynek elmulasztásáért a felelősség rendszerint bennünket terhel. Így pl. hanyagságunkra, közönyünkre, vagy tudatlanságunkra vezethető vissza, ha egészségünket a zsebrádió, a gramofon, vagy ELLENSÉGÜNK - A ZAJ a magnó hangos zenéjével veszélyeztetjük. A beatzene pedig — a tapasztalatok szerint — legalább oly káros, mintha közvetlen közelünkben egyszerre néhány nagy teljesítményű gép zakatolna. Az erős zaj a környezetvédelemért folyó harcunkban — a levegő és a felszíni vizek szennyezése után — a harmadik legnagyobb ellenségünk — mondja a professzor. dB-ben állapít meg. A normális beszéd 50 dB re, a tőlünk 1 méterről érkező hangos beszéd azonban már 60 dB-re becsülhető. A 70 dB-t meghaladó zaj félelemérzetet, idegességet vált ki. A 85 dB-es zaj süketséget, a 120—130 dB-t elérő lárma pedig fájdalmat okoz. A 140 dB-en felüli zajos környezetben még a védőeszközök igénybevételével is tilos a tartózkodás. De az sem téveszthető szem elöl, hogy a hosszabb ideig tartó zaj többnyire kóros elváltozásokat okoz a szervezetben. A professzor szerint az 50—70 dB közt mozgó hangok nem mindenkire hatnak zavaróan. Míg pl. a kevésbé rokonszenves egyénék hangja ebben az intenzitásban kedvezőtlenül érinthet valakit, á rádióban közvetített kellemes zene hallatán felvidulunk. Tapasztalatból tudjuk azt is, hogy a hang 50 dB-ig többnyire nem zavar, 30 dB-ig pedig bágyasztó, altató hatású. A hangrezgésnek még hangként érzékelt legkisebb erőssége a hallásküszöb. Az 5 dB-en aluli hangokat már nem halljuk, és ha hosszabb ideig tartózkodunk ilyen környezetben, szinte „halljuk“ a csendet, ami nem mindig tartozik a legkellemesebb érzések közé. Sokszor ugyanis lehangoltságot, az elhagyatottság érzését idézi elő. Mi történik a szervezetben? A túlzott zaj következményei a kevésbé érzékeny szervezetűeknél többnyire nem nyilvánulnak meg azonnal. Néhány hőnap, esetleg év elteltével a hallászavarok — rendszerint ideg- bántalmak kíséretében jelentkeznek. — Ilyenkor a külső akusztikai ingert a központi idegrendszer kétféleképpen, 1979. X. 21. □ ÚJ SZÚ § . ..g ff mm- ' . JL £># ÉP f\ / Ijf^Pffyí/fy gféJg* %JC/WW OáU^IÁM W CfW*\.
