Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-10-21 / 42. szám

Gondoskodás az idős embe­rekről. Napjainkban különösen aktuális ez a téma, nemcsak azért, mert az SZSZK Szociá­lis- és Munkaügyi Minisztériu­ma a Csehszlovák Vöröske­reszttel együttműködve októ­bert a nyugdijasokről való to­kozott gondoskodás hőnapjává nyilvánította, hanem azért is, mert gyors Ütemű életünkben sem szabad megfeledkeznünk azokról, akik életük alkonyán segítségre szorulnak. A gon­doskodásból részt vállalnak a családtagok, a gyermekek, de jelentős az a támogatás is, melyet szocialista társadal­munk nyújt az idős emberek­nek. A nemzeti b:zottság és a nyugdíjasok Alsópéter (Dolnf Peter) a komá romi JKomárno) járás egyik nagy­községe. Több mint 300(1 ’akosa van. s közülük kb. 600 a nyugdíjas. Kollár józsef, Szabó András és Kis László is kiveszi részét a társadalmi mun­kából t Még töMet &BEMW nmi — Néhány évvel ezelőtt a nemzeti bizottságon héttagú egészségügyi és szociális bizottság alakult, melynek képviselők is tagjai — tájékoztatott Pálinkás Júlia, a bizottság titkára. A képviselők közvetlen kapcsolat­ban vannak választóikkal, ismerik életkörülményeiket, gondjaikat, s ha a nyugdíjasoknak valamilyen problé­májuk adódik, a nemzeti bizottság se­gítségével ikeresnek megoldást. — Számottevő az az összeg, melyet nyugdíjasainknak juttatunk különbö­ző formákban — egészítette ki kol­léganőjét Gyarmati Anna, a hnb szo­ciális ügyekkel foglalkozó dolgozó­ja­Évente 55 000 korona támogatást kapnak a falu nyugdíjasai. Egy ré­szüknek az ebédekért fizetett összeg­hez adnak kiegészítést, mások egysze­ri segélyt kapnak, tüzelő vagy más áru vásárlására. A nyugdíjasok gyer­mekeinek, akik pionírtáborba mennek, 300 korona vásárlási utalványt ad­nak. A tehetetlen, vagy beteg nyug­díjasok külön segélyben részesülnek. Hazánk legszebb helyein — Karlovy Varyban, Marianske Láznéban és má­sutt üdülésen is részt vettek már nyugdíjasok a faluból. A földműves­szövetkezet sem feledkezett meg volt tagjairól. Harmincnégyen kapnak kü­lönböző összegű nyugdljkiegószítést. Segíthetnének a tömegszervezetek Az anyagi támogatáson kívül is megnyilvánul a nemzeti bizottság gondoskodása. Megszervezték három egyedül élő, beteges nyugdíjas házi szociális gondozását. Sajnos, csak a legégetőbb eseteikben sikerült ez, mi­vel manapság már faluhelyen is ne­héz gondozókat találni, kevesen vál­lalják ezt a nagy önfeláldozást kívá­nó munkát. A faluban azért akadnak jó szomszédok, akik segítenek az egyedül élő időseknek, de talán nem is tudnak a gondozószolgálatról, vagy csak időnként végzik ezt a mun­kát. A nőszövetség és a vöröskereszt alapszervezeteinek tagjai nagyobb fi­gyelmet szentelhetnének az ilyen hu­mánus tevékenységnek.-J- Nagy gondot fordítunk arra. hogy senki sem. maradjon teljesen egyedül, támogatás nélkül — foly­tatta Gyarmati Anna. — Olyan ese­tekben a legnehezebb a dolgunk, ami­kor az idős szülők megbetegszenek gondozásra szorulnak, s gyermekeik nem törődnek velük, pedig ez első­rendű kötelességük lenne. Sőt, még a jó fizetésükből sem telik a gondozó­nő fizetésére, elvárják, hogy mi se­gítsünk. Ilyenkor, sajnos, tehetetle­nek vagyunk. Azokról sem feledkeznek meg a nemzeti bizottság és a polgári ügyek testületének tagjai, akik régebben a falu lakói voltak, most pedig az ógyallal (Hurbanovo) nyugdíjasott­honban élnek. Évente meglátogatják őket, elbeszélgetnek velük és ajándé­kokkal is kedveskednek nekik. Az ilyen találkozóknak nagyon örülnek az idősek, hisz jólesik a látogatás és legtöbbjüket érdeklik a falu dol­gai. A polgári ügyek testületével együtt­működve már hagyományosan min­den évben közös aranylakodalmat rendeznek azoknak a nyugdíjas há­zaspároknak, akik ötven évvel ez­előtt kötöttek házasságot. Kedves és felejthetetlen összejövetelek ezek. Az ünnepeltek igen örülnek, ha volt munkahelyük vezetői sem feledkez­nek meg e számukra jelentős ese­ményről. V Három vélemény Dédunokájával, Angelikával foglal­kozott Juhos Mária néni, amikor meg­látogattuk. — Épp most fogyasztottam el az ebédet, melyet a konyháról hordok — mondotta. Juhos néni mintegy ötven alsópé- teri nyugdíjassal együtt a Jednota Fogyasztási Szövetkezet konyháján étkezik. Nagyon elégedett az ebédek mennyiségével és a választékkal is. — Gyakran olvasom az újságban, hogy több faluban van már nyugdíja­sok klubja. Nálunk nem lesz? Én is szívesen eljárnák oda elbeszélgetni, kézimunkázni — tette fel a kérdést Juhos néni kísérőmnek, Gyarmati An­nának. — De igen, rövidesen lesz — hang­zott a válasz. A nemzeti bizottsá­gon már foglalkoztunk ezzel a kér­déssel. Ha a jelenlegi művelődési ház könyvtárszobája megüresedik, ott tarthatnak majd összejöveteleket a nyugdíjasok. Lesznek ott újságok, fo­lyóiratok, sőt még televízió is. Juhos néni örült a megnyugtató vá­1 clSZIl'd.k Kelko Júlia nénit délutáni pihenése közben zavartuk meg. ö is nagyon jó­nak tartja, hogy megszervezték a nyugdíjasok étkeztetését. — Változatosan, jól főznek a kony­hán, talán csak a levesekből hiány­zik a hazai íz — mondotta. A klub létesítésének gondolatát helyeselte. Bár egészségi állapota nem a legjobb, a rendezvényekre szí­vesen elmegy majd. Kádek József bácsi és felesége azok közé tartoznak, akik az elsők között kezdtek ebédre járni. Már el sem tudják képzelni, hogy otthon főzzenek. Nem is igen van rá idő, hisz a kisunokákkal kell foglalkoz­niuk, míg a fiatalok munkában van­nak. A segítség kölcsönös PaluSík Imrével, a hnb titkárával a nyugdíjasok meglátogatása után ta­lálkoztunk.' Elmondtam neki, mivel elégedettek és mit szeretnének az idősek. — Annak örülök, hogy elégedet­tek az étkeztetéssel — tette hozzá. — Egyre többen jelentkeznek. Mi vi­szont nem vagyunk teljesen elége­dettek az eddigi munkával, még töb­bet szeretnénk tenni nyugdíjasain­kért. A következő választási időszak­ban építünk egy kb. ötmillió korona értékű épületet, amelyben helyet kap­nak a szövetkezet és a hnb irodahe- ' lyiségei és az üzemi konyha, ahol a nyugdíjasaink is kulturált körülmé­nyek közt étkezhetnek majd. Addig is szeretnénk az alapiskola pedagó­gusainak és a pioníroknak a segítsé­gével megoldani, hogy a gyermekek hordják az arra rászoruló időseknek házhoz az ebédet. Tudjuk, nem lesz ez egyszerű, mert két műszakban folyik a tanítás az iskolában és ter­mészetesen a szülőik beleegyezésére és megértésére is szükség van, hogy ezt megvalósíthassuk. Megérdemlik az alsópéter! nyugdí­jasok, hogy a nemzeti bizottság ilyen példásan gondoskodjon róluk. Nagy részt vállalnak a falu fejlesztéséből azok, akiknek egészségi állapota megengedi a munkát. Ha társadalmi munkáról van szó, a nyugdíjasok so­ha nem hiányoznak. Ott voltak és vannak a gázvezeték lefektetésénél, a ravatalozó építésénél és mindenütt, ahol dolgos kézre van szükség. Mi­lyen lelkesen szorgoskodtak az óvoda építésénél is! Kovacsics János, id. Lengyel Albert, Kele Mihály, Btlkő „ Kálmán azok közé tartoznak, akik a legtöbbet dolgoztak. Szocialista kö­telezettségvállalásuk becsületes telje­sítésével példát mutattak a falu többi I lakosának. DEÁK TEREZ 1979. X. 21 tehát sajátos tájékoztatásként és nem sajátos ingerként dolgozza fel — mondja a professzor, majd rámutat, hogy a sajátos tájékoztatás a belső fül idegszálain át a nagyagy hallótér­ségébe jut, ahol a hallottak érzékelé­sére, tehát elemzésére és tudatosítá­sára kerül sor. A nem sajátos, idegingert kiváltó hangok a szervezet aktivitását befo­lyásolva, a testben végbemenő számos szabályozó folyamatra is hatással van­nak. A hallászavarokon, sók esetben pedig a teljes süketségen kívül a köz­ponti idegrendszerre, az anyagcserére, a légzőszervek, a pajzsmirigy, a szív stb. működésére is károsan ható erős zaj következményei tehát a szervezet ellenállóképességének csökkenésén kí­vül gyakori fejfájás, gyomorfekély, ma­gas vérnyomás stb. formájában jelent­keznek. A legbiztosabb gYÓaymód — a kór megelőzése A hallászavarokkal küzdő páciensek gyógykezelése — a professzor szavai szerint — meglehetősen bonyolult. A szakorvosok fáradozása nem mindig eredményes. A legcélszerűbb megoldás tehát — mind az egyének, mind a tár­sadalom szempontjából — a kór meg­előzése. Ez a célja az Egészségügyi Minisztérium 1977-ben kiadott rende­letének, amelynek megtartása a válla­latokra, üzemekre, szervezetekre és szervekre csakúgy, mint valamennyi iparág dolgozóira kötelező. A rendelet szerint a leghatbatósabb egészségvédel­mi intézkedés a zaj megszüntetése, il­letve lényeges tompítása. Ez a köve­telmény a megfelelő műszaki és szer­vezési intézkedések foganatosításával, mindenekelőtt a gépek és berendezé­sek rendszeres karbantartásával, szabá­lyozásával, a megrongált vagy elhasz­nált alkatrészek haladéktalan cseréjé­vel, s nem utolsósorban pedig a komplex szocialista munkabrigádok és újítók ötleteinek megvalósításával tel­jesíthető. Ezen a téren különösen eredményes az egészségügyi dolgozók, elsősorban a szakorvosok és a higiénikusok tevé­kenysége. A veszélyeztetett helyeken eszközölt felméréseik alapján a szak- szervezettel és a gazdasági szervekkel, valamint a technikusokkal és a többi szakemberrel együttműködve igyekez­nek megoldani a problémákat. A ter­vezett, vagy az épülő üzemekről is vé­leményt mondanak. Ugyanakkor a szakorvosok a zajos környezetben dol­gozók egészségi állapotát is figyelem­mel kísérik és szükség esetén munka­helyükről való ideiglenes, vagy végle­ges áthelyezésüket is elrendelik. Ez­zel azonban nem ér véget tevékenysé­gük. Az üzemi orvossal együtt felvi­lágosító előadásokat tartanak a dolgo­zók számára, hogy a zaj okozta ve­szélyre figyelmeztetve, meggyőzzék őket a védőeszközök használatának fontosságáról. A legfőbb szempont az egészség Az ellenőrzés során ugyanis nem­egyszer kiderül, hogy a dolgozók egy része kényelmetlennek tartja a hang­tompító sisak vagy fülvédő viselését. Mások nem é'tenek egyet a munka­helyváltozással, mert nem hajlandók lemondani a veszélyes munkáért járó pótlékről. — Erre a tudatlanságukat, vagy kö­zönyüket tükröző helytelen felfogásra idővel nagyon ráfizethetnek — foly­tatja vendéglátóm —, hiszen mondot­tam már, hogy a fegyelmezetlenek hallókppességét ma még nem minden esetben sikerül felújítanunk. Ezért oly fontos, hogy a szakszervezet segítsé­gével ellenőrizzék az orvosok, meg­tartják-e a dolgozók az utasításokat. A túlzott zaj azonban — és ezt nem győzzük hangsúlyozni — nemcsak a gépek mellett dolgozók egészségét ve­szélyezteti. A nagyvárosok megnöveke­dett forgalmának, a közlekedési útvo­nalak kiterjesztésének a következmé­nyeként a külvárosokban, a lakó- és üdülőtelepeken sem ritka vendég má.- közellenségünk — a nagy lárma. A hangos zene — egyesek kíméletlensé­géről tanúskodva — a természetben is sokszor üldözi a kikapcsolódásra, pi­henésre vágyókat. A zaj tehát — csakúgy, mint az egész világon — hazánkban is társa­dalmi és egészségügyi probléma, amelynek megoldásával egészségünk megőrzésére, életkörülményeink javítá­sára törekedve, behatóan foglalkozik a kormány, a minisztériumok és a nem­zeti bizottságok. Intézkedéseik eredmé­nyei azonban az üzemek és a dolgo­zók, valamennyiünk fegyelmezettségé­től függnek. Ne becsüljük le tehát az egészségünket fenyegető veszélyt, és teremtsük meg a nyugalom és a csend feltételeit. Ez mindannyiunk legfőbb érdeke. KARDOS MARTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom