Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-10-21 / 42. szám

MINDENKINEK MEGFELELŐ FELADATOT # A LENINI MUNKASTÍLUS ÉR­VÉNYESÍTÉSE • A PÁRTONKÍVÜLIEK IS RÉSZT VESZNEK A PÄRTOKTA- TÄSBAN # FALI TÄBLÄK ÉS KRÓNIKA A nagymácsédi (Vefká Mafia) falusi pártalapszar- vezetben még szeptember közepén befejezték a ta­gokkal való beszélgetést. — Már a beszélgetés előkészítésekor mérlegeltük, kire milyen feladatot bízzunk, hogy mindenki a le­hető legnagyobb segítségére legyen szervezetünknek — mondta Rátz Zoltán, a 22 tagú falusi szervezet elnöke, aki egyben a helyi iskola igazgatója. — Minden tag két-hárcxm feladatot is kapott. — Konkrétan milyen feladatokról van szó? — Idősebb tagjaink a Nemzeti Front választási programjának teljesítésére nyerik meg a polgáro­kat, kijelölt választási körzetekben agitálnak. Ezen­kívül aktív munkát végeznek a tömegszervezetekben. A helyi nemzeti bizottság elnöke a hatékonyság fo­kozását kapta feladatul. A helyi gazdálkodás veze­tőjét szocialista munkabrigádok szervezésével bíztuk meg, a könyvelőt pedig azzal, hogy szigorúan ellen­őrizze a Z-akciő pénzügyi eszközeinek megfelelő felhasználását. A pénztárosok pártfeladata az idős tagok évfordulóinak figyelemmel kísérése, hogy azokról megemlékezhessünk. A pártbizottság a jövő ben fej akarja köszönteni szervezetünk jubiláló tag­jait, hogy ezzel is hozzájáruljon az emberi kapcso­latok javításához, amit a jó pártmunka egyik felté­telének tartunk. A nem nyugdíjas tagok általában mindennapi munkájukkal kapcsolatos, de nem for­mális feladatokat kaptak. A beszélgetések szerveze­tünkben valóban bíráló légkörben zajlottak le, s meg kell, hogy mondjam: a kritika nálunk állandó jel­legű. A tagok munkájának értékelése hozzájárult a pártmunka aktivizálásához, már a beszélgetések megkezdése előtt. A beszélgetéseken szerzett tapasz­talatokat felhasználjuk munkánk további javítására. Amikor azt kérdeztem, hogyan érvényesül az alap- szervezetben a lenini munkastílus, kissé elgondolko­dott, majd határozottan mondta: — A párt vezető szerepének biztosításával az egész faluban, továbbá úgy, hogy szoros kapcsolatban ál­lunk a tömegszervezetekkel és ismerjük a község problémáit. Az emberek bizalommal fordulnak a párt­szervezethez bármilyen kérdéssel. Igen jó a párt­tagok és a pártonkívüliek kapcsolata. A regisztrált tagok is szívesen segítenek. Az alapfokú pártoktatásban 25-en vesznek részt. Az idős tagak számára nem kötelező. A pártonkí­vüliek közül a helyi nemzeti bizottság tanácsának tagjait, a község üzletelnek vezetőit és egyes tömeg­szervezetek elnökeit soroltuk be az oktatásba. A ta­nítók, a nevelők és az óvónők a pedagógusok ideo­lógiai-politikai tanfolyamán vesznek részt. Az alap- szervezetben Madarász Károly, a pedagógusok tan­folyamán Izsák Kálmán az előadó. A helyi tömeg- és társadalmi szervezetek munká­ját a pártaliapszervezet állandó figyelemmel kíséri. A tömegszervezetek vezetői túlnyomórészt párttagok s évente kétszer beszámolnak a pártbizottságnak, ihletve az alapszervezetnek a tömegszervezet mun­kájáról. A írószövetség helyi szervezete főleg a téli hónapokban aktív: a CSEMADOK-kal karöltve író- olvasó találkozókat szervez. A falu lányai és asszo­nyai gondozzák a virágokat, füves területeket, és kézimunka-kiállításokon vesznek részt. Tavaly a nősz övét ség és a honvédelmi szövetség helyi szerve­zete gépkocsivezetői tanfolyamot is rendezett... A Vöröskereszt tagjai elsősorban véradók- toborzásá­val tűnnek ki. Igen eredményesek a helyi kertbará­tok, akik szakmai előadások megtartásáról gondos­kodnak. Felvilágosító munkájuknak is köszönhető, hogy a község kertjeiben ma már nem akácfák nő­nek, hanem jól termő gyümölcsfák. — Nem feledkezhetünk meg a helyi sportszerve­zet munkájáról sem — szól közbe Lancz Miklós. a pártszervezet alelnöke, a hnb elnöke. — Tagjai a labdarúgáson 'kívül asztaliteniszezéssel is próbál­koznak — mondja, de bírálóan hozzáteszi: — Sajnos a lányok bekapcsolódása a sportéletbe egyelőre vá­rat magára. A legújabb társadalmi szervezet a községben az apró állatok tenyésztőinek helyi szervezete, mely igen ígéretesnek mutatkozik. Falusi pártszervezetről lévén szó, nagy hiba lenne említés né'kül hagyni a községfejlesztést. Annál Is inkább, mert a szervezet ezen a téren éri el legki­válóbb eredményeit. — Községünk híres Z-akci6iról — büszkélkedik a pár*elnök, s meginvitált falunézésre. Portalanított utakon haladjunk. Vendéglátóim fel­hívták figyelmemet a felúiított villanyhálózatra. A családi házak közü' nem egy villának is bediene. Az. e'so meghökkentő benyomást mégis a 30x16 mé­teres szabadtéri úszómedence tette rám. Az erdő szélén énült fürdő mellett öltözők Is sorakoznak. Faluhelyen a galánfai iánáshan csak két ilyen uszo­da van. (A község lakosainak száma 1850.) A fürdő *ős•’omszédsáváhan van a labdarúgópálya. A helyi iá'tékosok közül többen magasabb osztályokban sze- reo’ő csapáitokhoz szerződtek. El'átogattunk az iskolába is, melyben az alagsor egv részé* csinos étkezdévé .alakították át. A folyo sókon kifüggesztett e'ismerő oklevélek a tanulók sport-, versmondó- és egyéb vetélkedőkön aratott sl kereiről tanúskodnak. Az egyik oklevelet a pionírszer­vezet kapta azért, mert tavaly a járás legaktívabb szervezete volt. A magyar tanítási nyelvű iskola helytállásának legnagyobb bizonyítéka azonban az, hogy az utóbbi két évtizedben több mint 120 nővén déke szerzett érettségi bizonyítványt, 40 pedig dip­lomát. Jelenleg 30 itt végzett fiatal tanul különböző főiskolákon. A tanintézet udvarán most épül a kor­szerű tornaterem, melynek értéke, ha elkészül, csak­nem 3 millió korona lesz. A fiatalok számára azon ban ennél sokkal többet fog érni. A jövő év szep­temberében szeretnék átadni rendeltetésének. A máosédiak a 120 férőhelyes új óvodára a leg­büszkébbek, melyet tavaly decemberben, egy hónap pal a határidő előtt adtak át. — A Duna-hídnak sincs olyan alapja, mint ennek az óvodának, szoktuk tréfásan mondani — jegyzi meg Lancz elvtárs. — Itt nemrég ugyanis még egy tófenék volt, s hogy ne süllyedjen meg az épület, kénytelenek voltunk ilyen erős alapra helyezni. De megérte, hiszen kihasználatlan területet értékesítet­tünk. A valóiban pompás új létesítményben Rátz Ilona, az igazgatónő kalauzol bennünket. — Olykor megemlítjük a gyerekeknek, hogy a múltban nem voltak ilyen szép óvodák, Iskolák. A szülőktől halljak, hogy a csöppségek otthon beszél­nek is erről. A helyi pártszervezet évente kétszer értékeli az iskola és az óvoda tevékenységét. Nálunk megvannak a feltételei annak, hogy az új koncepció szerint dolgozhassunk. Éppen most voltam Banská Bystricán egy szlovákiai konferencián, melyen az is­koláskor előtti nevelésről volt szó. Az említett értekezleten a galáhtai járásból mind össze öten vettek részt. Rátz elvtársnő a Nemzeti Front járási plénumának és a járási iskolaügyi bi­zottságnak is tagja, valamint járási és helyi képvise­lő. Elmondta, hogy az óvodásokkal minden évben Eredményhirdetés a honvédelmi versenyen. A képen balról: Noszek Ferenc, a hnb honvédelmi bizottságá­nak titkára, Rátz Zoltán, a pártalapszervezet elnöke és Lancz Miklós, a pártszervezet alelnöke, a helyi nemzeti bizottság elnöke (Sidó Lóránt felvétele) háromszor ellátogatnak az iskola első osztályába. A faluban a gyerekeik 80 százaléka jár óvodába, de az ötéveséknek [vagyis akik a következő évben Isko lába mennek) a 100 százaléka. A falu új létesítményei közül mindenképpen emlí­tést érdemel a házasságkötő-terem és a nemzeti bi­zottság tanácsterme. Az utóbbiban gazdag képanyag­gal illusztrált panelek mutatják be a község múlt ját és fejlődését. Az egyik tablóin ez a felirat olvas­ható: „A múlt század, házai.“ — Ezt már közben lebontották — mutat az egyik képen levő házra Lancz Miklós. — Ez még egyelőre megvan — hívja fel a figyelmet egy másik házra. „Falunk változik,“ „Polgáraink munkájának gyü­mölcse“ — a szomszédos táblák feliratai. Egy panel a Vörös Hadsereg dicső történetét, egy meg a szov­jet emberek mai életét szemlélteti. Két falitábla a nemzeti bizottság folyosóján is látható. A hnb-n kró­nika is őrzi a sikeresebb rendezvényeket. Ilyenek a minden évben megrendezett honvédelmi versenyék, melyeknek szervezői a tömegszervezetek és a nem­zeti bizottság. Az egyik főszervező Miklós Gyula, a hnb titkára. Sok felvétel készült a társadalmi miunka végzése közben. Az óvoda 130 legaktívabb építője oklevelet is kapott, méghozzá olyat, melyet az új óvoda rajza díszít. Az okleveleket természetesen nyilvános gyű­lésen adták át. — Minden alkalommal nyilvánosan és név szerint megköszönjük a résztvevőknek a közösségért vég­zett munkát — mondta Lancz elvtárs. — Polgáraink­ra mindig számíthatunk. Ha például most kijelente­nénk, hogy érkezett egy vagon tégla, s azonnal ki kell rakni, nyomban itt lenne a segítség. — Az embereket részben a tömegszervezetek révén, részben pedig személyi agitációval nyerjük meg. Az agitkettősök egyike a pártszervezet tagja, a másik pedig képviselő. Segítségünkre van a szülők és isko­labarátok szövetsége is. A mi munkánk nagy részét az emberek aktivizálása, a falu életének fellendítése jelenti — mondta beszélgetésünk végén a falusi pártszervezet elnöke. FÜLÖP IMRE Kissé furcsa ismételten megkérdezni Mi­sik János elvtárstól, a lévai (Levíce) Út karbantartó Gondnokság 3. számú körze­tének dolgozójától: „Hogyan kellene a párt­munkát Javítani?" Kétszer ugyanis már kér­deztem, s mind a két alkalommal kitérő választ adott. Első ízben akkor kérdeztem, amikor kora tavaszkor Sáró (Sárovce) község előtt ta­lálkoztunk. s az út menti ároknak a földek felőli oldalán állva együtt figyeltük az or­szágúti forgalmat. Közben beszélgettünk. Megmagyarázta, hogy a körzet határán ál­lunk, a körzet túlsó határvonalának legis­mertebb pontja a zselízi (Zelíezovce) híd. A körzeti útbiztos Ludovít Stopka elvtárs. Tóth János, Kozák Tibor, Velser Jó­zsef nevét említve elmondta, hogy ők a munkatársai. Útkarbantartó helyett útkaparót mondott. Tréfás kötődéssel bizonyította is, hogy ő az, mert ami­kor a földek felől érkező traktorok ke­rekéi felhordták az útra a sarat, eltakart­Emberien az emberekkel AZ ÉRZÉS, AZ ÉRZELEM IS FON­TOS TÉNYEZŐ# AZ „APRÖ" DOL­GOKRÓL SE FELEDKEZZÜNK MEG tóttá. Pontosabban: segített a traktorosok­nak. A földművesszövetkezet elnöke kérte mag erre, s arra is, hogy figyelmeztesse kötelességükre a traktorosokat. Akkor azt mondta, hogy Velser József elvtárssal, mun­kacsoportjuk másik kommunista dolgozójá­val mindig megvitatja a pártmunkával kap­csolatos problémákat, de hibákról, hiányos­ságokról eddig szó nem esett. „Nincs kü­lönösebb észrevételünk“ — jegyezte meg. Másodszor akkor' kérdeztem, amikor a nyáron, egészen véletlenül a zselízi műve­lődési házban ismét találkoztunk. Gulis Vilmos elvtárssal, az igazgatóval szerettem volna beszélni, meg is találtam a nagyte­remben, mivel ők ketten éppen a széksorok behordáséval, elrendezésével foglalatoskod­tak ott. „Kommunisták vagyunk, segítünk egymásnak, de különben is a szomszédban lakom, kötelez a szomszédság is“ — ma­gyarázta, s ezért mertem kérdésemet meg­ismételni. A nyílt válaszadás elől azzal tért ki, hogy a pártoktatás középfokú tanfolya­mának a hallgatója, a hallottakat, a tanul­takat meg szokta ugyan vitatni más párt­ái apszervezetek tagjaival, az ismerős kom­munistákkal is, de hibákról, hiányosságok­ról eddig szó sem esett. Így mondta: „Nincs különösebb észrevételünk.“ Vagyis, megis­mételte korábbi állítását. Megmaradt bennem a különösebb“ szó hangsúlya. Sejtésem támadt, hogy et szó takar valamit. Ezért is kérdeztem újból. Válasza most így hangzott: — Többet kellene törődni az apró, de az egyes kommunisták számára fontos dolgok­kal. Gyakran hiányzik az érzés, az érzelem. Elmondta azt is, hogy milyen érzelmekre gondol. Magyarázta, hogy a kommunisták­nak is vannak emberi gondjaik, s megér­tést csak egymástól várhatnak. Ezért tartja például nagyon fontosnak az idős, a vete­rán kommunistákkal való törődést. — A holnapiak nem bánnak majd más­ként a maiakkal, mint mi a tegnapiakkal tesszük — mondta határozottan. Nagyon fontosnak tartja az érzelmeket. Ha pszichológus, lenne, bizonyára így fe­jezné ki magát: fontos a cselekvésre kész­tetés motiválása, ö azonban inkább példá­lózik: — Micsoda érzéseket támasztott, amikor gyermekkorunkban meghallottuk, hogy a kommunisták együtt éneklik az Intemacio- nálétl Ma, még a nagyobb ünnepélyeken is csak lemezről halljuk. A pártfeladat mellé járna egy-egy elvtársi kézfogás is, hogy érezze meg az egyén: most komoly fel­adatot bíztunk rád, úgy cselekedj! És kérdez: — Szoktuk-e köszönteni a pártgyülésen a párttagságot jubiláló kommunistákat? Ha tíz, meg húsz éve dolgozik valaki a munka­helyén, annak jár a köszöntés? És aki húsz éve párttag? Ki tartja ezt számon? Szok­tuk-e a párttagokat emlékeztetni, hogy té­ged Lenin alvtárs születésnapján, téged meg a Győzelem Napján vettünk magunk közé? Hogyan szoktuk kifejezni azt, hogy a párt­csoport meg a pártalapszervezet nem akár­milyen alakulat, hanem az élcsapat osz­taga? A kérdések után nyugodt, nyílt tekintet­tel 'néz reám: — Különben az érvényes, amit a múltkor is mondtam, hogy nincs különösebb észre­vételünk. HAJDÚ ANDRÄS 1979. X. 21. ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom