Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-21 / 42. szám
MINDENKINEK MEGFELELŐ FELADATOT # A LENINI MUNKASTÍLUS ÉRVÉNYESÍTÉSE • A PÁRTONKÍVÜLIEK IS RÉSZT VESZNEK A PÄRTOKTA- TÄSBAN # FALI TÄBLÄK ÉS KRÓNIKA A nagymácsédi (Vefká Mafia) falusi pártalapszar- vezetben még szeptember közepén befejezték a tagokkal való beszélgetést. — Már a beszélgetés előkészítésekor mérlegeltük, kire milyen feladatot bízzunk, hogy mindenki a lehető legnagyobb segítségére legyen szervezetünknek — mondta Rátz Zoltán, a 22 tagú falusi szervezet elnöke, aki egyben a helyi iskola igazgatója. — Minden tag két-hárcxm feladatot is kapott. — Konkrétan milyen feladatokról van szó? — Idősebb tagjaink a Nemzeti Front választási programjának teljesítésére nyerik meg a polgárokat, kijelölt választási körzetekben agitálnak. Ezenkívül aktív munkát végeznek a tömegszervezetekben. A helyi nemzeti bizottság elnöke a hatékonyság fokozását kapta feladatul. A helyi gazdálkodás vezetőjét szocialista munkabrigádok szervezésével bíztuk meg, a könyvelőt pedig azzal, hogy szigorúan ellenőrizze a Z-akciő pénzügyi eszközeinek megfelelő felhasználását. A pénztárosok pártfeladata az idős tagok évfordulóinak figyelemmel kísérése, hogy azokról megemlékezhessünk. A pártbizottság a jövő ben fej akarja köszönteni szervezetünk jubiláló tagjait, hogy ezzel is hozzájáruljon az emberi kapcsolatok javításához, amit a jó pártmunka egyik feltételének tartunk. A nem nyugdíjas tagok általában mindennapi munkájukkal kapcsolatos, de nem formális feladatokat kaptak. A beszélgetések szervezetünkben valóban bíráló légkörben zajlottak le, s meg kell, hogy mondjam: a kritika nálunk állandó jellegű. A tagok munkájának értékelése hozzájárult a pártmunka aktivizálásához, már a beszélgetések megkezdése előtt. A beszélgetéseken szerzett tapasztalatokat felhasználjuk munkánk további javítására. Amikor azt kérdeztem, hogyan érvényesül az alap- szervezetben a lenini munkastílus, kissé elgondolkodott, majd határozottan mondta: — A párt vezető szerepének biztosításával az egész faluban, továbbá úgy, hogy szoros kapcsolatban állunk a tömegszervezetekkel és ismerjük a község problémáit. Az emberek bizalommal fordulnak a pártszervezethez bármilyen kérdéssel. Igen jó a párttagok és a pártonkívüliek kapcsolata. A regisztrált tagok is szívesen segítenek. Az alapfokú pártoktatásban 25-en vesznek részt. Az idős tagak számára nem kötelező. A pártonkívüliek közül a helyi nemzeti bizottság tanácsának tagjait, a község üzletelnek vezetőit és egyes tömegszervezetek elnökeit soroltuk be az oktatásba. A tanítók, a nevelők és az óvónők a pedagógusok ideológiai-politikai tanfolyamán vesznek részt. Az alap- szervezetben Madarász Károly, a pedagógusok tanfolyamán Izsák Kálmán az előadó. A helyi tömeg- és társadalmi szervezetek munkáját a pártaliapszervezet állandó figyelemmel kíséri. A tömegszervezetek vezetői túlnyomórészt párttagok s évente kétszer beszámolnak a pártbizottságnak, ihletve az alapszervezetnek a tömegszervezet munkájáról. A írószövetség helyi szervezete főleg a téli hónapokban aktív: a CSEMADOK-kal karöltve író- olvasó találkozókat szervez. A falu lányai és asszonyai gondozzák a virágokat, füves területeket, és kézimunka-kiállításokon vesznek részt. Tavaly a nősz övét ség és a honvédelmi szövetség helyi szervezete gépkocsivezetői tanfolyamot is rendezett... A Vöröskereszt tagjai elsősorban véradók- toborzásával tűnnek ki. Igen eredményesek a helyi kertbarátok, akik szakmai előadások megtartásáról gondoskodnak. Felvilágosító munkájuknak is köszönhető, hogy a község kertjeiben ma már nem akácfák nőnek, hanem jól termő gyümölcsfák. — Nem feledkezhetünk meg a helyi sportszervezet munkájáról sem — szól közbe Lancz Miklós. a pártszervezet alelnöke, a hnb elnöke. — Tagjai a labdarúgáson 'kívül asztaliteniszezéssel is próbálkoznak — mondja, de bírálóan hozzáteszi: — Sajnos a lányok bekapcsolódása a sportéletbe egyelőre várat magára. A legújabb társadalmi szervezet a községben az apró állatok tenyésztőinek helyi szervezete, mely igen ígéretesnek mutatkozik. Falusi pártszervezetről lévén szó, nagy hiba lenne említés né'kül hagyni a községfejlesztést. Annál Is inkább, mert a szervezet ezen a téren éri el legkiválóbb eredményeit. — Községünk híres Z-akci6iról — büszkélkedik a pár*elnök, s meginvitált falunézésre. Portalanított utakon haladjunk. Vendéglátóim felhívták figyelmemet a felúiított villanyhálózatra. A családi házak közü' nem egy villának is bediene. Az. e'so meghökkentő benyomást mégis a 30x16 méteres szabadtéri úszómedence tette rám. Az erdő szélén énült fürdő mellett öltözők Is sorakoznak. Faluhelyen a galánfai iánáshan csak két ilyen uszoda van. (A község lakosainak száma 1850.) A fürdő *ős•’omszédsáváhan van a labdarúgópálya. A helyi iá'tékosok közül többen magasabb osztályokban sze- reo’ő csapáitokhoz szerződtek. El'átogattunk az iskolába is, melyben az alagsor egv részé* csinos étkezdévé .alakították át. A folyo sókon kifüggesztett e'ismerő oklevélek a tanulók sport-, versmondó- és egyéb vetélkedőkön aratott sl kereiről tanúskodnak. Az egyik oklevelet a pionírszervezet kapta azért, mert tavaly a járás legaktívabb szervezete volt. A magyar tanítási nyelvű iskola helytállásának legnagyobb bizonyítéka azonban az, hogy az utóbbi két évtizedben több mint 120 nővén déke szerzett érettségi bizonyítványt, 40 pedig diplomát. Jelenleg 30 itt végzett fiatal tanul különböző főiskolákon. A tanintézet udvarán most épül a korszerű tornaterem, melynek értéke, ha elkészül, csaknem 3 millió korona lesz. A fiatalok számára azon ban ennél sokkal többet fog érni. A jövő év szeptemberében szeretnék átadni rendeltetésének. A máosédiak a 120 férőhelyes új óvodára a legbüszkébbek, melyet tavaly decemberben, egy hónap pal a határidő előtt adtak át. — A Duna-hídnak sincs olyan alapja, mint ennek az óvodának, szoktuk tréfásan mondani — jegyzi meg Lancz elvtárs. — Itt nemrég ugyanis még egy tófenék volt, s hogy ne süllyedjen meg az épület, kénytelenek voltunk ilyen erős alapra helyezni. De megérte, hiszen kihasználatlan területet értékesítettünk. A valóiban pompás új létesítményben Rátz Ilona, az igazgatónő kalauzol bennünket. — Olykor megemlítjük a gyerekeknek, hogy a múltban nem voltak ilyen szép óvodák, Iskolák. A szülőktől halljak, hogy a csöppségek otthon beszélnek is erről. A helyi pártszervezet évente kétszer értékeli az iskola és az óvoda tevékenységét. Nálunk megvannak a feltételei annak, hogy az új koncepció szerint dolgozhassunk. Éppen most voltam Banská Bystricán egy szlovákiai konferencián, melyen az iskoláskor előtti nevelésről volt szó. Az említett értekezleten a galáhtai járásból mind össze öten vettek részt. Rátz elvtársnő a Nemzeti Front járási plénumának és a járási iskolaügyi bizottságnak is tagja, valamint járási és helyi képviselő. Elmondta, hogy az óvodásokkal minden évben Eredményhirdetés a honvédelmi versenyen. A képen balról: Noszek Ferenc, a hnb honvédelmi bizottságának titkára, Rátz Zoltán, a pártalapszervezet elnöke és Lancz Miklós, a pártszervezet alelnöke, a helyi nemzeti bizottság elnöke (Sidó Lóránt felvétele) háromszor ellátogatnak az iskola első osztályába. A faluban a gyerekeik 80 százaléka jár óvodába, de az ötéveséknek [vagyis akik a következő évben Isko lába mennek) a 100 százaléka. A falu új létesítményei közül mindenképpen említést érdemel a házasságkötő-terem és a nemzeti bizottság tanácsterme. Az utóbbiban gazdag képanyaggal illusztrált panelek mutatják be a község múlt ját és fejlődését. Az egyik tablóin ez a felirat olvasható: „A múlt század, házai.“ — Ezt már közben lebontották — mutat az egyik képen levő házra Lancz Miklós. — Ez még egyelőre megvan — hívja fel a figyelmet egy másik házra. „Falunk változik,“ „Polgáraink munkájának gyümölcse“ — a szomszédos táblák feliratai. Egy panel a Vörös Hadsereg dicső történetét, egy meg a szovjet emberek mai életét szemlélteti. Két falitábla a nemzeti bizottság folyosóján is látható. A hnb-n krónika is őrzi a sikeresebb rendezvényeket. Ilyenek a minden évben megrendezett honvédelmi versenyék, melyeknek szervezői a tömegszervezetek és a nemzeti bizottság. Az egyik főszervező Miklós Gyula, a hnb titkára. Sok felvétel készült a társadalmi miunka végzése közben. Az óvoda 130 legaktívabb építője oklevelet is kapott, méghozzá olyat, melyet az új óvoda rajza díszít. Az okleveleket természetesen nyilvános gyűlésen adták át. — Minden alkalommal nyilvánosan és név szerint megköszönjük a résztvevőknek a közösségért végzett munkát — mondta Lancz elvtárs. — Polgárainkra mindig számíthatunk. Ha például most kijelentenénk, hogy érkezett egy vagon tégla, s azonnal ki kell rakni, nyomban itt lenne a segítség. — Az embereket részben a tömegszervezetek révén, részben pedig személyi agitációval nyerjük meg. Az agitkettősök egyike a pártszervezet tagja, a másik pedig képviselő. Segítségünkre van a szülők és iskolabarátok szövetsége is. A mi munkánk nagy részét az emberek aktivizálása, a falu életének fellendítése jelenti — mondta beszélgetésünk végén a falusi pártszervezet elnöke. FÜLÖP IMRE Kissé furcsa ismételten megkérdezni Misik János elvtárstól, a lévai (Levíce) Út karbantartó Gondnokság 3. számú körzetének dolgozójától: „Hogyan kellene a pártmunkát Javítani?" Kétszer ugyanis már kérdeztem, s mind a két alkalommal kitérő választ adott. Első ízben akkor kérdeztem, amikor kora tavaszkor Sáró (Sárovce) község előtt találkoztunk. s az út menti ároknak a földek felőli oldalán állva együtt figyeltük az országúti forgalmat. Közben beszélgettünk. Megmagyarázta, hogy a körzet határán állunk, a körzet túlsó határvonalának legismertebb pontja a zselízi (Zelíezovce) híd. A körzeti útbiztos Ludovít Stopka elvtárs. Tóth János, Kozák Tibor, Velser József nevét említve elmondta, hogy ők a munkatársai. Útkarbantartó helyett útkaparót mondott. Tréfás kötődéssel bizonyította is, hogy ő az, mert amikor a földek felől érkező traktorok kerekéi felhordták az útra a sarat, eltakartEmberien az emberekkel AZ ÉRZÉS, AZ ÉRZELEM IS FONTOS TÉNYEZŐ# AZ „APRÖ" DOLGOKRÓL SE FELEDKEZZÜNK MEG tóttá. Pontosabban: segített a traktorosoknak. A földművesszövetkezet elnöke kérte mag erre, s arra is, hogy figyelmeztesse kötelességükre a traktorosokat. Akkor azt mondta, hogy Velser József elvtárssal, munkacsoportjuk másik kommunista dolgozójával mindig megvitatja a pártmunkával kapcsolatos problémákat, de hibákról, hiányosságokról eddig szó nem esett. „Nincs különösebb észrevételünk“ — jegyezte meg. Másodszor akkor' kérdeztem, amikor a nyáron, egészen véletlenül a zselízi művelődési házban ismét találkoztunk. Gulis Vilmos elvtárssal, az igazgatóval szerettem volna beszélni, meg is találtam a nagyteremben, mivel ők ketten éppen a széksorok behordáséval, elrendezésével foglalatoskodtak ott. „Kommunisták vagyunk, segítünk egymásnak, de különben is a szomszédban lakom, kötelez a szomszédság is“ — magyarázta, s ezért mertem kérdésemet megismételni. A nyílt válaszadás elől azzal tért ki, hogy a pártoktatás középfokú tanfolyamának a hallgatója, a hallottakat, a tanultakat meg szokta ugyan vitatni más pártái apszervezetek tagjaival, az ismerős kommunistákkal is, de hibákról, hiányosságokról eddig szó sem esett. Így mondta: „Nincs különösebb észrevételünk.“ Vagyis, megismételte korábbi állítását. Megmaradt bennem a különösebb“ szó hangsúlya. Sejtésem támadt, hogy et szó takar valamit. Ezért is kérdeztem újból. Válasza most így hangzott: — Többet kellene törődni az apró, de az egyes kommunisták számára fontos dolgokkal. Gyakran hiányzik az érzés, az érzelem. Elmondta azt is, hogy milyen érzelmekre gondol. Magyarázta, hogy a kommunistáknak is vannak emberi gondjaik, s megértést csak egymástól várhatnak. Ezért tartja például nagyon fontosnak az idős, a veterán kommunistákkal való törődést. — A holnapiak nem bánnak majd másként a maiakkal, mint mi a tegnapiakkal tesszük — mondta határozottan. Nagyon fontosnak tartja az érzelmeket. Ha pszichológus, lenne, bizonyára így fejezné ki magát: fontos a cselekvésre késztetés motiválása, ö azonban inkább példálózik: — Micsoda érzéseket támasztott, amikor gyermekkorunkban meghallottuk, hogy a kommunisták együtt éneklik az Intemacio- nálétl Ma, még a nagyobb ünnepélyeken is csak lemezről halljuk. A pártfeladat mellé járna egy-egy elvtársi kézfogás is, hogy érezze meg az egyén: most komoly feladatot bíztunk rád, úgy cselekedj! És kérdez: — Szoktuk-e köszönteni a pártgyülésen a párttagságot jubiláló kommunistákat? Ha tíz, meg húsz éve dolgozik valaki a munkahelyén, annak jár a köszöntés? És aki húsz éve párttag? Ki tartja ezt számon? Szoktuk-e a párttagokat emlékeztetni, hogy téged Lenin alvtárs születésnapján, téged meg a Győzelem Napján vettünk magunk közé? Hogyan szoktuk kifejezni azt, hogy a pártcsoport meg a pártalapszervezet nem akármilyen alakulat, hanem az élcsapat osztaga? A kérdések után nyugodt, nyílt tekintettel 'néz reám: — Különben az érvényes, amit a múltkor is mondtam, hogy nincs különösebb észrevételünk. HAJDÚ ANDRÄS 1979. X. 21. ÚJ SZÓ
