Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-21 / 42. szám
1979. X. 21. N C/3 A Famadi (Famá) Egységes Földműves szövetkezetei csak egy rövid mondatban említi a szlovákiai községek nem régen kiadott krónikája: „1950-ben alakították.“ A lassan (harminc évvel ezelőtti sorsdöntő napok, a hosszú ideig gyakran végigtöprengett, vagy átvitatkozott éjszakák minden eseményét azonban a lévai (Device) járás mai nagyközségében kérdezősködve sem tudhatja meg ■az érdeklődő. Akik a legtöbbet és a legpontosabban mesélhetnének erről, Bobró Kelemen, Bernáth János, Jaku- bík Béla, Kurina Lajos és többen mások, már nincsenek az élők között. Az egykori előkészítő bizottság egyetlen, még megkérdezhető tagjának, a 79 éves Martin Grolmus elvtárs emlékezetében pedig nem hagyott minden epizódot érintetlenül a múló idő. — Talán még néhány régen nem említett dolog is az eszembe jutna, ha előre felkészültem volna az emlékezésre — magyarázkodik, amikor megzavarom a kora reggeli baromfietetés közben. A SENKI FÖLDJÉN Grolmus elvtárs régi kommunista. 1928-ban lépett a pártba. A felszabadulást követően Prágában dolgozott. A falu vezetősége, amelynek 1948-ban maga is tagja lett, onnan hívta haza aratni a senki földjére. Farnadon így nevezték az elhagyott egyházi és egyéb gazdátlan parcellákat. — Akkor mintegy ötvenen voltunk kommunisták a faluban — mondja. — Elsősorban a mi dolgunk volt megművelni a senki földjét, teljesíteni a párt és a fiatal munkáshatalom jelszavát: „Egyetlen darabka föld se maradjon parlagon!“ Az első közös aratást követő esztendőben előbb öt-, majd héttagú élőké szítő bizottság kezdte mérlegelni a közös gazdálkodás, a szövetkezetalakítás lehetőségeit. — Nehéz volt a politikai munka, a gazdák győzködése. Egyrészt nem volt kellő tapasztalatunk, másrészt pedig, mint akkor minden új dologtól, a szövetkezettől is féltek, bizalmatlanok voltak az emberek. Községünkben 10— 12 holdnál több földje alig tíz gazdának volt. Sokat küszködő, nehezen élő emberek voltak a többiek. Az alakulógyűlés összehívására mégiscsak 1950 márciusában láttuk elérkezettnek az időt. Harmincnyolcán voltunk az alapítótagok. Fazekas Gyula, id. Kiss Ernő, Buday Lajos, Szádooszky Gyula, Vrábel János, Vrábel István és Andro- vics András az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot. — Mintegy 80 hold volt a senki földje — folytatja később az emlékezést Martin Grolmus. — Azzal együtt, amit az alapító tagoktól átvettünk, 440 hektár lett a szántóföldünk. Hogy valami pénz is legyen az induláshoz, megszavaztuk, hogy mindenki 120 ko róna tagdíjat fizet a belépéskor. Hat lo vünk volt, néhány tehenünk, ezenkívül mindenki egy-két tyúkot is hozott a szövetkezetbe. Lelkesedéssel kezdtük a közös munkát. Persze, nem ment minden mindjárt könnyen. Az okozta a legnagyobb gondot, hogy hónapokig egy filiérnyi fizetést sem tudott adni a szövetkezet. Az első elnökünk Bobró Kelemen többszőr ment be lóháton Zse- lízre, az akkori járási székhelyre, de mindig pénz nélkül jött haza. Rövidesen kritikusra fordult a helyzet. Félő volt, hogy felbomlik az efsz, kárba vész az addig végzett munka. Én voltam az alelnök, magam siettem a járásra. Mindent elmondtam a párttitkárnak, aztán a bankigazgatónak. Az elvtársak megértették a válságos helyzetet és egy óra miúlva 80 ezer koronával a táskámban indulhattam haza. Az első fizetés visszaadta az emberek bizalmát. Sokat jelentett az is, hogy az akkori viszonyokhoz képest jó eredményekkel tudtuk zárni az első gazdasági évünket. PÉLDAMUTATÁSSAL Bogdány Endre elvtárs, a mai főgé- pesítő fiatalon lépett a szövetkezetbe. Rövidesen harminc éve lesz annak, hogy mint gyalogmunkás dolgozni kezdett a közös földeken. Személyi igazolványában azóta nem változott a munkaadó vállalat bélyegzője. — Gyerekkorom óta mindig érdekeltek a gépek — magyarázza, amint a délutáni határjárást befejezve beszélgetni ül az asztalhoz. — Nyaranként mindig a cséplőgép mellett voltam a gazdák szérűjén. 1948-ban a csehországi Zatecban beiratkoztam egy tanfolyamra, és megszereztem a hajtási engedélyt. Később, 1950 októberében így első traktorosa lehettem a szövetkezetnek. Az első őszön a Nagysárói (Sárovce) Gép- és Traktorállomás négy Skodájával szántottuk a szövetkezeti határt. A vezetőség fontosnak tartotta, hogy a traktorosok az efsz tagjai legyenek. Ez sem ment könnyen. Három társam a gtá alkalmazottja maradt akkor. Nekem pedig kereken 3000 korona óvadékot kellett fizetnem a saját zsebemből, hogy átvehessem a traktort... Azon az őszön egy hektár és 70 ár volt a középszántást végző traktorosok nyolcórás műszakra előírt teljesítménye. Bogdány Endre, mint az efsz egyedüli traktorosa, ezt a normát huzamosan 300 százalékra teljesítette. Igaz, amíg az utolsó barázdához nem értek, számára a nyolc óra leteltével egyszer sem ért véget a munkanap. Később tehergépkocsira váltotta a traktort, 1964-től pedig a főgépesítö: teendőket végzi komoly szakértelemmel. — Mi tartja itt a szövetkezetben? Nem találhatott volna magának másutt könnyebb, kisebb felelősséggel járó munkát? — Idevaló vagyok, korán megszerettem a földet. Másutt nem is tudnák jó kedvvel, elégedettségérzettel dolgozni. Persze, az is sokat jelent, hogy időközben óriásit fejlődött az efsz gépesítése. Jelenleg egy vetőgép, egy Skoda-180-as traktorhoz való eke és a korszerű silókombájnok kivételével mindenünk megvan, ami a mezei munkák tökéletes gépesítéséhez kell. Traktorosaink pedig igazi jó kollektívát alkotnak. Negyvenhatok közül 42-en szakiskolában szereztek traktorosi és gépjavítói kép- pesítést. Ez is magyarázza, hogy miért nem kívánkoztam el soha innen... Kiss Ernő, az efsz szőlőtermesztő üzemágvezetője kevés beszédű' ember. Most különben az idejéből sem futná a hosszabb emlékezésre. Javában tart a szüret. Ezért csak néhány percig maradhat. — Én 1951-ben léptem a szövetkezetbe — mondja. — Három évig kocsiskodtam, aztán két évig etetőként dolgoztam. Amikor elvégeztem a mező- gazdasági szakiskolát, agronómusnak választottak. 1957-ben már volt egy saját traktorunk. Ehhez átvettük a gtá helyi részlegének három Skodáját, két lánctalpasát és négy Zetorját. Új módszereket kezdtünk alkalmazni a növénytermesztésben. ütvenhétben már 900 hektáron gazdálkodtunk. A következő aratáskor öt mázsával nagyobb gabonahektárhozamnak örülhettünk. Ezt látva már mindenki tudta, hogy helyes utat választottunk. Az utolsó farnadi magángazdálkodó 1959. október 30-án kérvényezte felvételét a szövetkezetbe... A lÁDÁC LEGJOBBJAI KÖZÖTT Biricz Ernő elvtárs, a jelenleg 2480 hektáros efsz Munkaérdemrenddel kitüntetett elnöke huszonegy évvel ezelőtt vette át a közös gazdálkodás irányítását. — Szövetkezetünk ma igazi, korszerű, szocialista mezőgazdasági nagyüzem — tájékoztat. — A múltban, annak ellenére, hogy mindig pontosan teljesítettük a feladatainkat, sohasem tartoztunk a kimagaslóan sikeres gazdaságok sorába. Néhány éve azonban ezt illetően is megváltozott nálunk a helyzet. Most már évente 10 000 mázsa húst, egymillió 890 ezer liter tejet, 268 vagon gabonát adunk az országnak Egyre ésszerűbben és olcsóbban termelünk. Például a tehenészetben, ahol 600 állatot tartunk, már csak alig 26 deka koncentrált takarmányt adagolunk egy- egy liter tejért. Pedig napi átlagban minden tehéntől 10,7 litert fejünk. A hizlaldánkban két kiló és 60 deka koncentrált takarmánnyal érünk el egy kilós súlygyarapodást. Mind jobbak a növénytermesztés eredménymutatói is. — Legfontosabb. ágazatunk a növénytermesztés — kapcsolódik beszélgetésünkbe Stejanovszky Gyula főagro- nómus. — Ezen a téren a gabonatermesztésre fordítjuk a legnagyobb figyelmet. Az idén, 14 százalékos nedvességtartalmúra szárítva és kitisztí tot állapotban 40 mázsás gabonahek- tárhozamunk volt. Az átlagos időjárású években azonban nem okoz különösebb nehézséget a hektáronkénti 50 mázsa elérése. Nagy teljesítményű, korszerű gépekkel végezzük a talajelőkészítést, ami nálunk azért is fontos, mert általában száraz az ősz, nagyobb vetőmélységig kell lazítani, megdolgozni a talajt. Nagy gondot fordítunk a helyes műtrágyázásra és növényvédelemre. Amióta Rózsa Sándor a növényvédelmi agronómusuink, az egész határban tiszták, gyommentesek a földek. — Miben látják a növénytermesztés még nagyobb sikereinek lehetőségét? — Ami a legfontosabbat jelenti majd, az az öntözéses növénytermesztés lesz nálunk. 1990-ben már ezer hektár szántóföldet fogunk öntözni a mostani egykét hektár helyett. Négy és fél millió koronás beruházást fordítunk erre. Akkor majd, persze, a mostani 22 millió koronánál sokkal nagyobb lesz az ágazat évi teraniel.ése... Jelénleg 47 millió korona az efsz közös vagyonának é”téke. Több, mint tízszerese annak, amit az aiákulást követő első években mondhattak magukénak a farnadiak. A szövetkezet gyarapodását, gazdasági bázisának erősödését mindennél jobban mutatja a falu megváltozott és egyre tovább szépülő, korszerűsödő arculata. — Régen és jól együttműködünk a helyi nemzeti bizottsággal és annak elnökével, Saláti András elvtárssal — vált témát az efsz elnöke. — Erőnkhöz mérten rendszeresen segítjük a választási program feladatainak teljesítését. Az utóbbi időszakban mindenekelőtt a községi úthálózat felújításából vállaltunk részt. Most már egyetlen olyan utcánk sincs, ahol aszfalt nélküli úton kellene járni. Az új óvoda felépítését is jelentős anyagi eszközökkel segítettük. Az idén és a jövő évben pedig az új községi művelődést otthon építésére adunk összesen két és fél millió koronát. MEGTALÁLTAM A SZÁMÍTÁSOM Rózsa Sándor, a szövetkezet 18 középiskolai végzettségű szakemberének egyike, 1967-ben látott munkához a növénytermesztésben. A felesége raktáros, a szülei állatgondozók a szövetkezetben. — Nem bánta meg, hogy ide jött? — Ezt sohasem fogom megbánni. Megbecsülnek a szövetkezetben, a fizetésemre sem panaszkodhatok. De ez még nem minden. A feleségemmel együtt már kétszer ingyenes tengerparti üdülést kaptunk! Egyszer Romániában, az idén pedig Bulgáriában nyaraltunk. Négy évvel ezelőtt házépítésbe kezdtem. A szüleim mellett ebben is sokat segített a szövetkezet. Negyvenezer korona térítésmentes kölcsönt kaptunk, de ezrekben lehet száimoln' azt a támogatást is, amit a fuvarked- vezmények formájában és a gépek kölcsönzésével adott a szövetkezet. Rózsa Sándorék a közelmúltban költöztek be a gyönyörű hatszabás családi házba. Amikor mutatja a kisebb palotának is beillő emeletes épületet, tömören fogalmazza meg a lényeget: — Elégedett embernek érzem magam itt. Farnadon ma ugyanezt mondhatja a harmincéves jubileumra készülő efsz legtöbb dolgozója. LALO KAROLT ÉLETFORMALÓ ÉVEK tillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Bogdány Endre Martin Grolmus Kist Ernő Biricz Ernő (A szerző felvételei)
