Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-14 / 41. szám
A cári Oroszország a földkerekség egyik legnagyobb területű, lakosságának számát tekintve a a világ harmadik országa volt. Gazdaságilag azonban messze elmaradt a fejlett tökésországoktól. Az első világháborút megelőzően a világ össztermelésének 4 százaléka származott az akkor 160 .milliós országból. A háborúban tönkretett, elnyomás alatt sínylődő nép életében az Októberi Forradalom alapvető fordulatot hozott. A munkásosztály a bolsevik párt és Lenin vezetésével kezébe vette az állam és a gazdaság irányítását. Az azóta eltelt hat évtized fejlődése tanúsítja, hogy a Szovjetunió népei messzemenően éltek a forradalmi fordulat adta lehetőségekkel. Számos adat bizonyítja, hogy a hat évtized alatt gyökeresen átalakult az ország társadalmi és gazdasági struktúrája. 1928-ban az összlakosság 17,6 százaléka volt munkás és alkalmazott, 77,8 százaléka paraszt. (Ebből mindössze 2,9 %-a kolhozpanasztt, 4,6 százaléka pedig tőkés.) Jelenleg a lakosság 61,2 százaléka munkás, 16,4 százaléka kolhozparaszt és szövetkezetben dolgozó kisiparos, 22,4 °/o-a pedig szellemi dolgozó. A társadalmi struktúra megváltozása szerves összefüggésben van az ország gazdaságának átalakulásával. A szovjethatalom éveiben az építőmunka átfogó programját valósították meg. Jóllehet a hatvan évből tizennyolc a szovjethatalomra rákénysze- rített háborúval és a feldúlt gazdaság helyreállításával telt el, a Szovjetunió 1978-ban mennyiségében 145- szörösét állítja elő az 1913. évi termelésének, s egyötödét szolgáltatja a világ össztermelésének. Közismert tény az is, hogy Oroszország a cárizmus idején a mezőgazdasági országok sorába tartozott. Az akkori társadalmi egyenlőtlenségeket mutatja, hogy a földterület 41,5 százaléka a cári család, az egyház és a földesurak, 21,5 százaléka a kulá- kok tulajdonában volt. A földről szóló dekrétum a parasztságnak több mint 150 millió hektár földet juttatott. Ezt követően a mezőgazdaság második nagy átalakulása az 1930-as években következett be, amikor az addig kis- parcellákon gazdálkodó parasztság a kolhozok létrehozásával a nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára lépett. Az eltelt hatvan év alatt fokozott gépesítéssel, a tudomány és technika korszerű lehetőségeinek felhasználásával, újabb meg újabb területek termővé tételével segítették az ország második legjelentősebb népgazdasági ágának fejlődését. A vetésterület 1933—1978 között 118,2 millió hektárról 217,9 millió hektárra növekedett. Csökkent a szemestermények vetésterületének aránya, ugyanakkor lényegesen megnőtt a takarmány- és ipari növények termőterülete. A gabonafélék közül a. rozs helyett a búza került az első helyre, s lényegesen fejlődött a kukorica termesztése is. Búzából az 1909—1913-as évek évi átlagtermése 21,0 millió .tonna volt, az 1971—1975-ös éveké 88,9 millió tonna. A növénytermesztés fejlődésében Jelentős szerepet játszott a gépesítés, a kemizálás, az öntözés és a talajjavítás. 1928-ban a szovjet mező- gazdaságban 27 ezer traktor- és 700 tehergépkocsi dolgozott. A múlt éviben 2,3 millió traktor, 700 000 gabonakombájn és több mint 1,4 millió tehergépkocsi segítette a termelést. A gépesítés ütemét a X. ötéves tervidőszakban tovább fokozzák: 46 százalékkal többet fordítanak a mező- gazdaság gépekkel való ellátására, mint amennyit a korábbi ötéves tervben erre a célra felhasználtak. Egy hektár szántóra 1940-ben (tiszta hatóanyagban számolva) 3,7 kg műtrágyát használtak fel, 1976-ban pedig 76,5 kg-ra emelték ezt a mennyiséget. Az utóbbi ötéves tervidőszakban nőtt az állattenyésztés jelentősége: a IX. ötéves tervben a mezőgazdasági össztermelés több mint a fele imár az állattenyésztésből származott. A Szovjetunió Kommunista Pártja a mezőgazdaság továbbfejlesztését kiemelt, össznépi feladatnak tekinti a jövőben is. Ezzel összefüggésben a XXV. kongresszus két fő — egymással összefüggő — célt tűz ki: ellátni az országot élelmiszerekkel és mezőgazdaságból származó nyersanyaggal, valamint előrehaladni a városi és a falusi élet anyagi és kulturális viszonyainak közelítésében. — Nem kisebb feladat — hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs a ko.ng.resz- szusi beszámolójában — a mezőgazdasági káderek előkészítése, a szakemberek, gépesítők nevelése sem. A A varenszki szakmunkásképző intézet szovjet szakember, aki jól elsajátította a marxizmus—leninizmus tanait, világosan látja a párt és az állam pozitív célkitűzését, sokoldalúan — tudományosan és gyakorlati szempontból egyaránt — felkészült szakmai ismereteinek hasznosítására. Végeredményben a szovjet mező- gazdasági szakmunkás egyúttal magasan képzett és intelligens ember, aki képes a tudományos kutatások eredményeit a párt szolgálatában, a haza javára kellő hatásfokkal kamatoztatni. A szovjet társadalom optimális feltételeket teremtett a fiatal mezőgazdasági szakemberek érvényesülésére. Elsőrendű érdeke, hogy ismereteik és képességeik az eddigieknél is jobban segítsék a tudományos-műszakii fejlődést a mezőgazdaságban. Kliment Tyimirjazev, egykori kiváló orosz természettudós kijelentette: a mezőgazdaság kulturáltságának lépést kell tartania a mezőgazdasági dolgozók kultúrájával. Vagyis: az életszínvonal emelkedése a mezőgazdasági munkák kulturáltsága fellendítésének fontos feltétele. A mezőgazdasági dolgozók kulturális és tudományos-műszaki ismeretei nélkül nem valósítható meg ugyanis a tudományos-műszaki forradalom korszakalkotó programja. A szovjet társadalom ezt a fontos gazdasági és szociális problémát a kor követelményeinek megfelelően egyre sikeresebben igyekszik megoldani. Jelenleg a Szovjetunió falusi lakossága több mint 50 százalékának megvan a közép- és főiskolája. A mezőgazdaság gépesítésével és az iparszerű termelésre való áttéréssel ossz hangban a gépesítők száma 4 225 000- re emelkedett, ami annyit jelent, hogy minden 5. dolgozó egyúttal gépesítő is a szovjet mezőgazdaságban. A kolhoz- és szovhozgazdaságokat magasan képzett szakemberek irányítják, a gépesítők mesterien bánnak a technikával. A .kolhozelnökök 93,5, a szovhozok igazgatóinak pedig 98,3 százaléka rendelkezik fő- vágy középiskolai végzettséggel. A falvak életének átalakulásával minél több azoknak a fiataloknak a száma, akik a mezőgazdaságban megtalálták számításaikat. Ezért egyre kevesebben helyezkednek el az ipari Szakemberképzés a Szovjetunióban Ezek a fiatal szakemberek rövidesen megkapják diplomájukat és elindulnak a gazdaságokba. Sohsem feledik el azonban azokat az éveket, melyeket a novgorodi kerületben, a valdajszki szovhoz szakmunkásképzőben töltöttek el (APN felvételek) ágazotokba. De ezen nem ts csodálkozhatunk, mert a kolhozgazdaságok minden lehetőséget megadnak nekik. A tanulni vágyó fiatalokat magas üzemi ösztöndíjakkal segítik. Az SZKP és a szovjet állam nagy gondot fordít a mezőgazdasági fő- és középiskolákban tanuló fiatal szakember utánpótlás oktatására. Ez érezhető a szovjet kutatok, tudományos dolgozók és a pedagógusok munkájában is, akik a szovhozokban és a kolhozokban létesített szakiskolákban, tudományos kutatóintézetekben dolgoznak. Példás intézményként említhetem a Vörös Zászló kitüntetést viselő Ku- bar.yi Mezőgazdasági Főiskolát, amely immár 55 éves múltra tekinthet visz- sza, és a maga nemében a legtöbbet tette a szovjet mezőgazdasági szakemberek képzésében. Ez idő szerint 11 ezer hallgató tanul a főiskola 74 különböző karán, ahol több mint 800 pedagógus, köztük 47 doktori tudományos fokozatot elért tanár működik. Közülük mint a legismertebbeket V. V. Gyerevenkót és A. I. Szintaktot, a Szovjetunió érdemes tudományos dclgozóinak nevét említem. Az intézmény húsz különböző szakterületen több mint 25 ezer főiskolai végzettségű kiváló szakembert nevelt a szovjet mezőgazdaságnak, akik jelentős mértékben befolyásolják a népgazdaság fejlődését. A főiskolán külön figyelmet fordítanak a fiatal káderek szakmai fel- készültsége állandó fokozásának. A korszerű segédeszközök, műszerek, berendezések nem hiányoznak a tanszékekről. Az intézmény keretén belül világhírű mezőgazdasági múzeum és botanikus kert működik. Az oktatás a tanszékeken programszerűen folyik, ezt jól segíti a korszerűen felszerelt számítóközpont. A hallgatók optimális feltételekkel, gazdag könyvállománnyal és egyebekkel rendelkeznek alkotó képességeik kibontakoztatásához. A szakmájukra ‘készülő fiatal mezőgazdászok az elméletben elsajátított ismereteiket az intézménv Ku- bánv és Krasznodar elnevezésű tangazdaságában, valamint a kraszno- dari kerület szovhoz- és kolhozgaz- dasáyaiban egyaránt a gyakorlatban is kamatoztathatják. A hallgatók a szovjet társadalom nvújtotta lehetőségeket nemcsak hógv kihasználják, hanem maguk is alkotó módon hozzájárulnak a párt gazdaságpolitikájának érvényesítéséhez. Munkájuk elsősorban a tanulásra, a tudományos kutatási tevékenységre összpontosul, de ezenkívül tevékenyen kiveszik részüket az eszmei-nevelő és az építőmunkáből. A nyári munkaaktivitás jegyében például a Komszomol fiataljai kilenc csoportot alkotva 550-en vettek részt a különböző építkezéseken. A hallgatók eredményes munkát fejtenek ki az előadőtestületekben, nem utolsósorban a polgárok között végzendő politikai-agitációs csoportokban. Sok-sok mezőgazdasági létesítmény, családi lakás köszönheti létrejöttét az agilis hallgatók nyári munkaaktivitásának, akik közül ezenkívül — ugyancsak a vakáció tartama alatt — 150-e.n a traktorvezetői tan- folyamot is sikeresen befejezték. A diáktanácsok hasonlóképpen, mint múltban, most is értékelik a hallgatók nyárt aktivitásának eredményeit. Ezek együttesen igazolhatják, hogy a Kubányi Mezőgazdasági Főiskola nemcsak a mezőgazdasági szakkáde- rek képzésének intézménye, hanem a sokoldalúan képzett és a szocialista életmód magas követelményeinek megfelelő kommunista ember nevelésének is hatalmas fellegvára. A Szovjetuniónak kiváló és népes tüdős- és kutatógárdája van. A tennivalók főleg arra irányulnak, hogy a tudományos kutatási eredményeket a •népgazdaság minden ágában használják fel a termelésben, vagyis — Brezsnyev elvtárs szavaival — ezer és ezer termékfajtánál alkalmazzák. A tudomány és a termelés összekapcsolása végett már a korábbi években sok nagy horderejű intézkedést hoztak. A gigantikus mezőgazdasági nagyüzemek, kombinátok kialakításában is egyik legfontosabb cél olyan termelőszervezetek kialakítása volt, amelyek képesek hatékony kutatórészlegeket, iskolákat, intézményeket fenntartani és eredményeiket a termelésben hasznosítani. A rendszeres szakemberképzés és a fiatalokkal való törődés eredményeképpen sikeresen fejlődik a szovjet mezőgazdaság, amely a XXV. pártkongresszus programja szerint eredményesen fejleszti tovább a gazdaságközi kooperációt és az agráripari integrációt. STEFAN PEVNÍ, mérnök, az SZLKP KB munkatársa 1979.
