Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-14 / 41. szám
A VILÁGNÉZET ÉS AZ EMBER ALKOTÓ AKTIVITÁSÁNAK FEJLESZTÉSE Az ember szakmai és ideológiai felkészültségének egysége 1979. X. 14. N C/3 A marxizmus—leninizmus értelmezése szerint az embert társadalom történetét nemcsak a munka és termelés gyakorlatának egyoldalú fejlődése határozza meg. Kétségtelen, (hogy a társadalom fejlődését elsősorban a termelés gyakorlatának anyagi változásai Határozzák meg, de az nem fejlődik automatikusan, az ember részvétele nélkül. A társadalom történetének dialektikája csak az ember céltudatos munka- és termelési tevékenységének közvetlen eredményeként valósul meg. Az ember társadalmi léte objektív fejlődésének dialektikája a céltudatosan dolgozó és termelő ember önmegvalósító, személyiségfejlesztő tevékenységének eredménye. Az ernjber minden társadalmi változás szubjektuma. A társadalom dialektikus fejlődését ugyan végered-^ ményben törvényszerűen az anyagi termelés gyakorlata (határozza, meg, de mindig és mindenütt a céltudatosan dolgozó és termelő em'ber áll szemben a külső világgal. E tényt figyelembe véve, különösen a változások megvalósítása során, a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában nem téveszthetjük szem elől a speciális emberi képességek értékeit, öntudatosan; (ki kell tűznünk a bátor 'forradalmi célokat és megbízhatóan realizálni a társadalmi-termelési folyamatok gyakorlatában. iA társadalmak történetének dialektikájában a haladás a struktúrák megszervezésében és az egyes szociális-gazdasági rendszerek fejlődésében mindig épp a tapasztalati tényező növekedése által volt leginkább (befolyásolható. A dolgozó-termelő folyamat gyakorlati talaján, fejlődő és a (benne felhasznált tudományos tapasztalat volt mindig a fontos. Ha ez a tapasztalati tényező a szocialista termelés fejlett technikai feltételei közt alakul ki és kerül felhasználásra, amikor a tudomány közvetlenül válik termelő erőivé, eléggé indokolt, 'hogy az emberi magatartás esetében általában s a szocializmus rendszerének fejlődésében fokozott mértékben ügyeljünk az ösztönösség (háttérbe szorulására. A tudományos tapasztalat (jelentőségének ilyen értékelése, miikor az ember céltudatos magatartását közvetlenül a munkafolyamat gyakorlatában értékesíti, fontos, hogy megkülönböztessük a tudományos tapasztalat egyes fejlődési fokozatait. iA tudományos elméleti tapasztalat különböző fejlődési fokozatai közt elkerülhetetlenül meg kell különböztetni az általános síkok eltéréseit, és el kell ismerni, hogy a tudomány optimális effektdvitása az általános elméleti információ maximumától függ. A tudomány akkor ■érd el legnagyobb hatásfokát, amikor a szaktudományok elsődleges általános elméleti Információi összekapcsolódnák a marxista— leninista világnézet általános elméleti információival. 'Az a véleményünk, (hogy a tapasztalat sokféle, egymástól különböző, de integrált elemeivel kell a kommunista társadalom alapjai megépítésére hivatott ember tudását felvérteznünk. Az ember magatartása a munkafolyamatban tulajdonképpen egy szociálisan összetett folyamat rendszerében való magatartást jelent. A célnak megfelelően kell gondolkodni és cselekedni, kiküszöbölni az ösztönösség elemeit — ez az a magatartás, amely ■garantálja, hogy az egyén jól ismeri a társadalmi célokat, s e célokkal az öntudatos tevékenység magasabb színvonalán képes azonosulni is. Ennek alapvető feltétele, hogy az éppen 'jól ismerje a saját, társadalmilag közvetített munkájának jellegét, viszonyát a természethez, valamint saját helyét és feladatát a társadalmi struktúra teljes szerkezetében. Itt természetesen az a legfontosabb követelmény, hogy az ember öntudatos és optimálisan aktiv eleme legyen a társadalom egészének. Ez csak olyan esetben sikerülhet, ha a munkafolyamatban tanúsított magatartása tudatos lesz és a tapasztalati tények síkján széles körűen tájékozott. Az emberi tudat tapasztalati struktúrájában a1 széles (körű elméleti tájékozottságnak jelentős információt kell betöltenie. Az emiberi tudatba be kell hatolnia és ott megfelelően kell működnie az általános elméleti információk rendszerének, amely fedi a társadalom fejlődésének és működésének viszonyát a természethez, valamint a társadalmi struktúra objektív törvényszerűségének viszonyait. De ez az általános elméleti rendszer, az emberek közti kapcsolatokról és a társadalmi osztályok dialektikájáról nyújtott, bizonyos szociálpolitikai információk formájában tájékozódási lehetőséget Ibiztosít az ember számára a szocializmus és imperializmus politikailag megosztott és harcoló világának bonyolult (körülményei közt. Így biztosítjuk, hogy az ember a társadalmi folyamatokban maximálisan elkötelezze magát, és a munka-termelési gyakorlat talaján aktívan viszonyulhasson az adott feladatokhoz és reális lehetősége van rá, hogy maximálisan és hatékonyan érvényesüljön alkotó képessége. Ebben a vonatkozásban beszélni kell arról is, hogy az embert elméletileg széleskörűen és megfelelően kell felkészíteni arra, hogy öntudatos, aktív résztvevője legyen a szocializmus fejlődési változásainak. Az embert el kell látni azokkal az elméleti tapasztalatokkal, amelyet a világról mint egészről az általánosított, tudományosan indokolt információ- rendszer foglal magában — a .marxizmus—leniniizmus. A kor követelménye, hogy „társadalmunkban további változásokat valósítsunk meg, építsük fel a fejlett szocialista társadalmat, széleskörűen aktivizáljuk a lakosságot, s .felelősségteljesen készítsük fel >a szocialista társadalomban folyó életre és munkára“. Az em'ber felkészítése a fejlett szocialista társadalom körülményei közt zajló életre és munkára azt jelenti, hogy nemcsak tisztán szakmai vonatkozásban látjuk el elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal, hanem a szükséges eszmei és politikai információkkal is, mert lényegében ezek döntenek a társadalom változásairól. A marxizmus klasszikusai gyakran rámutattak arra a tényre, hogy: „a társadalmi ember tudatstruktúrája ismeretelméleti szempontból 'két alapvető síkban meghatározva ismerhető meg. Egyszer mlint empirikus tudat, melyet az általános gyakorlat határoz meg, másodszor mint elméleti tudat, mely a tudományos tapasztalatok fejlődése által is meghatározható.“ A marxizmus klasszikusai azt akarják hangsúlyozni, hogy az elméleti tudás értéke meghaladja a mindennapi gyakorlat általános empirikus tapasztalatainak határát, (és az elméleti tudás funkciói, éppen a tudományos tapasztalatok általánosításának eredményeként, jelentősen megsokszorozódnak. Az em'ber elméleti tudása éppen azáltal nyer optimális értékeket, hogy a világról mint egészről szerzett általános tapasztalatok gazdagítják, vagyis amikor az ember tudata fel van vértezve a tudományos világnézet elméleti tapasztalataival. Az ilyen információk jelentősen meghaladják az emberi tudat empirikus tapasztalati értékének határát és az egyes speciális tudományok elméleti tapasztalatainak értékét is, mert a minőségileg legértékesebb elméleti tapasztalat fedi az anyagi világ fejlődésének dialektikáját. A tudományos világnézet felkínálja az eimlbari tudat számára a természet és társadalom fejlődése, működése és egész struktúrája alapvető viszonyainak elméleti tapasztalatait, hogy a magatartás gyakorlatában biztosítsa az ember céljaival és emberi szükségleteivel összhangban a természet és társadalom (fejlődési változásainak, irányító módszereinek maximális megbízhatóságát. iHbben az értelemben a szakmai felkészültséget össze kell kapcsolni a politikai eszmeiséggel, mert ennek segítségével az ember nemcsak tetteiben, de gondolkodásában is helyesen tájékozódik mind a munkafolyamatok közt, mind a társadalmi életben. Éppen ez a politikai tájékozottság adja meg a szakmai ismeretek értelmét, amikor jelzi, hol és hogyan lehet az emlber érdekében alkalmazni az illető szakismereteket. Az ideológiai-politikai tájékozódást éppen a marxista—leninista világnézet rendszerének elméleti információi kínálják fel. A jelenkornak éppen ez a tudományos tapasztalati tényeken alapuló rendszere tanítja meg az embert arra, hogy helyesen fogja fel és helyesen magyarázza a jelenlegi osztályharc struktúrájának bonyolult szociálpolitikai viszonylatait. Az információk e rendszere megtanít arra, hogy lássuk az eltérő osztálycélokat, a különböző kiindulási alapokat korunk „civilizációja“ ké! ellentétes társadalmi-gazdasági rendszerének különböző álláspontját. A szocialista változások felelősségteljes elkötelezett résztvevője tehát csak az az ember lehet, aki munkája során összekapcsolja és felhasználja saját szakterületének tapasztalatait a marxista—leninista világnézet elméleti tapasztalataival. Az ilyen tudományos világnézet lényeges és meghatározó, amiko" az ember korunk osztályharcának viszonyai között alakítja ki egészséges, emberi, szocialista viszonyát a munkához és az élethez. Akkor alakul ki 'mint az emberi tudat valóban pótolhatatlan összetevője, amikor tudományosan kell magyarázni és előrelátni a társadalom történeti fejlődésének és működésének dialektikáját, konkrét változásait. Ebben az összefüggésben a CSKP KB és az SZLKP KB említett júliusi plénumái a beszámolókban tárgyilagosan érvelnek, hogy „a bekövetkező tudományos-technikai iforradalam a velejáró szociális-gazdasági következményekkel együtt roppant méretekben felfokozza az emberi felkészültséggel kapcsolatos követelményeket. Nőnek a követelmények a műveltségszint és a világnézeti álláspont szilárdságával kapcsolatban. Az elkötelezettség 'korunk osztályharcában a munkásosztály és a kommunista párt oldalán, a részvétel társadalmunk .kommunista átépítésében megköveteli, hogy a politikai harcok öntudatos, aktív résztvevői legyünk a munkásosztály oldalán. Az ember Itt szilárd, tudományosan indokolt 'harci céllal rendelkezik. Ezért szükséges, hogy tudata a gyakorlati politikai harcban fel legyen vértezve a marxista—leninista világnézettel. „Korunk megköveteli, hogy az ember ne a változások részvét len megfigyelője, hanem aktív együtt- alkotöja legyen a társadalom életének, aki teljesen tudatosan vállal (felelősségei a társadalmi változások üteméért és irányáért.“ Ebben az a legégetőbb szükséglet, hogy helyesen lássuk a fejlődés fő irányát, tudjuk, hová kell állni, hol (kell és hol lehet elkötelezni magunkat a korunk imperializmusának antikommunista erőivel folyó ideológiai-politikai harcban. Ezért egész oktató-nevelő rendszerünk, minden nevelési intézményünk —• összhangban a CSKP KB ■és SZLKP KB határozataival — arra törekszik, hogy az ember a 'marxizmus—leninizmus alapelveivel egyetértve tudatosan foglalja el helyét és teljesítse feladatát ebben a társadalomban, hogy aktív részese lehessen a további fejlődésnek. Legyen tudatában a reális lehetőségeknek és kötelességeknek, és alkotó módon vegyen részt a társadalom kommunista átépítésének forradalmi ‘folyamatálban. Dr. KAROL HÁjEK, a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai éz Szociológiai Intézetének munkatársa Felvételünkön a Fekete-Vágón épített erőmű alsó tartályának ép szivattyúzó állomásának építkezése látható. As erőmüvet a iili- nai Váhostav vállalat dolgoséi építik. A CKD Blansko dolgozói e napokban fejezték be a szivattyúk hegesztését. (Felvétel: V. GabCo — CSTK)
