Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-14 / 41. szám
VASÁRNAP 1979. október 14. A NAP kpl __ Ke let-Szlovákia: 5.52, nyugszik 16.49 Közép-Szlovákia: 6.00, nyugszik 16.57 Nyugat-Szlovákia: 6.08, nyugszik 17.05 órakor A HOLD kel — nyugszik 14.08 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HELÉN és BORIS nevű kedves olvasóinkat 1840-ben született Dmltrij lvanovics PISZAREV orosz fllozűfns és irodalomkritikus (t 18681 • 1894 ben szBIetett Edward Estiin CUMMINGS amerikai küllő, regényíró, festő (+ 1962). AZ ÜJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A kritika és az önkritika Miloslav ChlupáC írása íletformáló évek Lalo Károly riportja Najszálvékony drótok, linóm kezek Komlősi Lajos riportja A „forradalmi” kalandorkodás lélektana J. Serkovin cikke Szüreti szőtöfürtök Ordódy Vilmos riportja Még többet szeretnénk tenni Deák Teréz írása Az éjszaka és a nappal Veszel in Andreev novellája Igen. Sajnos, gondok. Mindig úgy járok, mint a példabeli tücsök. Ezúttal sem gondoltam arra, hogy a nyár után ősz jön, majd pedig tél, s hogy az esős idők beálltával meleg cipőre van szükség. Megátalkodott természet vagyok: szandált nyáron vásárolok, s csak akkor jut eszembe, hogy cipő kell, miután az első hideg esős napon végérvényesen tönkreázott — egyébkén mutatós — szandálom, és alaposan megfáztam. Ilyenkor magamhoz veszem megtakarított pénzem, és nyakamba veszem a várost. Valamirevaló cipő sehol ... De szandál, amennyit csak akarszI Ha nem kapok megfelelő cipőt, kabátot veszek, határozok. Irány a divat- áruház. Ki is választok egy — igaz, hogy nem éppen olcsó, de szép kabátot. Csakhogy az „egyedi" modellből legalább öt ven sorakozik ... Akkor nem kell! Gyerünk tovább. A nemtu- domhányadik boltban az elárusítónő kifakad, pedig becsület szavamra igen- . csak óvatosan érdeklődtem, nincs-e véletlenül ilyen és ilyen színű, ilyen és ilyen méretű kabátjuk. Lekapott a vállŐszi gondok? fáról egy sötét színű borzalmat, és elém dobta. „Nézze meg!" Megnéztem. Förtelmes. „Hát ezt adjam el?" Ha valaki megveszi, gondoltam ... „Öreges a színe, a fazonja divatjamúlt, idős nő mégse veszi mea, mert hátul slicceit, elöl mélyen kivágott. Mit képzelnek ezek?" Mármint a divattervezők. Tényleg, mit képzelnek? Az idősebb nők is divatosan szeretnének öltözködni! Kinek tervezik a divatos szép holmit? S főleg hol az a divatos holmi, amit terveznek? Valami nincs rendjén. Az utóbbi néhány hét alatt több tévényilatkozatot láttam-hallottam. Nagy ruhagyáraink felelős dolgozói — meg divattervezők — dicsekedtek, hogy modelljeik milyen sikereket aratnak — nemzetközi mezőnyben is —, hányféle mit tudom én milyen Arany Fatimát nyertek. En balga, boldog voltam, abban reménykedtem, az ősszel majd aranyfatimás kabátban feszítek. Minden jel arra mutat, hogy nem így lesz. Elő a tavalyival. Valamikor ez is nyertes modell Volt, de mire a fogyasztóhoz került, Fatima felett eljárt az idő. Talán még a tavalyi cipő is megfelel... De még ma megveszem jövő nyárra a szandált meg a fürdőruhát. Most kapni. Látogatóból jövet A bácsi sötét kalapjáról és a néni fejkendőjéről azonnal látni lehetett, hogy vidékiek. A fővárosban élő fiuknál voltak látogatóban. Most utaznak haza. Fiuk kocsin hoztak ki őket az állomásra. Kiszállnak a kocsiból. A bácsi kopott bőröndjét szorongatja. A bőrönd könnyűnek látszik. Nyilván idefele volt tele — talán sült libával, kolbásszal, kóstolóval. A nénin már az utazási láz jelei láthatók. Nem csoda, hiszen vonatra kell szállniuk s izgulni, hogy lesz-e ülőhelyük. Talán át is kell szállniuk valahol. A vonat késhet — szóval ezer oka lehet az izgalomnak. Ezt a vendéglátó is tudja. Mentegetőzik is, hogy nem viszi el őket hazáig kocsival, de hát a vonat mégiscsak egyszerűbb. Még olcsóbb is, magyarázza. A bácsi hajtogatja is, hogy igaza van a fiának. Nyilván őszintén gondolja, amit mond, hiszen hirtelen előveszi pénztárcáját s egy százast átnyújt a fiának. — Tessék, ezt tedd el benzinre! Amiért kihoztál az állomásra — mondja. A vendéglátó fiú előbb ’esteikedve visszautasítja, de a következő „csak tedd el" után (meg a felesége hangtalan szemrehányása nyomán) zsebre vágja a zöldhasút. Aztán még elhangzik egy-két kurta szó, nagy gyorsan a búcsúcsókok is elcuppannak, s már indul is a kocsi, nehogy megbírságolják tulajdonosát, amiért tilos helyen állt meg. A vidéki szülőket pedig elnyeli a pályaudvar végtelen csarnoka. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ami a Szovjetuniót illeti, újból megismétlem, hogy mi nem törekszünk katonai fölényre. Sohasem volt és nem is lesz szándékunk egyetlen ország vagy államcsoport fenyegetése sem. Stratégiánk kizárólag védelmi jellegű. Semmi közük sincs a való Sághoz azoknak az állításoknak, amelyek szerint a Szovjetunió, úgymond, védelmi szükségleteit meghaladóan fokozza katonai erejét az európai kontinensen. Ez a köz vélemény tudatos becsapása. Mint a Szovjetunió Honvédelmi Tanácsának elnöke, teljes határozottsággal kijelenthetem: 10 év óta a Szovjetunió európai részének területén a középhatótávolságú nukleáris fegyverhordozók mennyiségét egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növeltük. Ellenkezőleg, valamelyest még csökkentettük is a közép-hatótávolságú rakéták indítóberendezéseinek mennyiségét, éppúgy, minta rakéták nukleáris tölteteinek hatóerejét. Csökkentettük a középhatótávolságú bombázók számát is. És a Szovjetunió más államok területén ilyen eszközöket egyáltalán nem helyez el. Már évrk óta nem növeljük a Közép-Európában állomásozó csapataink létszámát sem. Többet mondok. Készeik vagyunk a jelenlegi szinthez képest csökkenteni a Szovjetunió nyugati területein telepített közép- hatótávolságú nukleáris eszközök mennyiségét, de természetesen csak akkor, ha Nyugat-Európában nem helyeznek el további, közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket. Szeretném ünnepélyesen kijelenteni, hogy a Szovjetunió sohasem fog alkalmazni nukleáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek lemondanak a nukleáris fegyverek gyártásáról és vásárlásáról, s területükön nincsenek ilyen fegyverek. Attól az őszinte óhajtól indíttatva, hogy az európai katonai enyhülés eléréséért tett többéves erőfeszítéseket sikerre juttassuk, példát mutassunk a szavaikról a reális tettekre való áttérésre, az NDK vezetőségével történt egyeztetés, valamint a Varsói Szerződés többi tagállamával folytatott konzultációk után úgy döntöttünk, hogy egyoldalúan csökkentjük a Közép-Európában állomásozó szovjet csapatok létszámát. Az elkövetkező 12 hónap során a Német Demokratikus Köztársaság területéről 20 000 szovjet katonát, 1000 harckocsit, valamint meghatározott mennyiségű haditechnikát vonunk ki. Meggyőződésünk, hogy Európa és az egész világ népei helyeselni fogják a Szovjetunió és szövetségesei békeszere tétének és jószándékának ezt az újabb, konkrét megnyilvánulását. Felhívjuk a NATO-orszá- gok kormányait, hogy értékeljék kellően a szocialista államuk kezdeményezését és kövessék jó példánkat. (Leonyid Brezsnyevnek az NDK megalakulása 30. évfordulóján mondott beszédéből) iHllMlM Amikor megjelent, derűt és kedvességet hozott a gyár komor, füstös falai közé. És nemcsak ezt, mert Pavlina PeSkovától, a bratis- lavai Kábelgyár többszörösen kitüntetett dolgozójától hasznos információkat is kaptam, melyeket szívesen és nagy örömmel írok le, mert más munkahelyeken is hasznosíthatók. Kezdjük a selejttel, melyről mostanában, sok szó esik. A Kábelgyár 1232^es üzemrészlegén dolgozó, a szocialista munkabrigád cím első fokozatával kitüntetett kollektíva — melynek Pesková elvtársnő a vezetője — megoldotta . a selejt kiküszöbölésének gordiuszi csomóját. — Mi a repülőterek elektromos berendezéseinek szereléséhez szükséges huzalok minőségét ellenőrizzük — mondotta. — Ez a munka nagy pontosságot és figyelmet igényel, mert egy hibás kábel okozta rossz érintkezés súlyos következményekkel járhat. Ha valahol nincs (Eubomlr Mans* felvétele) helye a selejtnek, akkor a mi munkahelyünk ezek egyike. Főleg a csatlakozók bekötését ellenőrizzük igen gondosan. Selejtes terméket az elmondottakon kívül azért sem engedhetünk a szállítási osztályra, mert ezeknek a kábeleknek egy részét exportra gyártja az üzem. Legnagyobb megrendelőnk a Szovjetunió, de szállítunk ilyen kábeleket a többi szocialista országba is. — Mi történik a hibás huzalokkal? — Nem dobjuk el őket, hanem visszaadjuk annak a dolgozónak, aki felelős érte, és ragaszkodunk hozzá, hogy javítsa ki. — Nyilván férfiak is állítanak elő hibás terméket. Ha bírálőan rámutat erre és kijavíttatja velük a huzalokat, szót fogadnak önnek? — Természetesen. De nemcsak ők, hanem a munkacsoportunkban dolgozó férfiak is. Ennek igen egyszerű a titka: valamennyien selejtmentes munkát akarunk végezni, s mindegy, hogy nő vagy férfi mondja ki a „hogyant“, fontos, hogy értsen hozzá. Pavlina 'Pesková elvtársnő ért a munkájához, amit a szakmai körökben kivívott tekintélyén kívül számos kitüntetés is bizonyít. Soroljunk fel közülük kettőt az odaítélés időrendi sorrendjében: megkapta a Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium érdemes dolgozója és A kiváló munkáért című kitüntetést. — Az utóbbit Ladislav Martinék, Bratislava főpolgármester© adta át. Felejthetetlen élményt jelentett számomra — emlékszik visz- sza a nagy eseményre. A kitüntetéseik nem tették elbizakodottá. Sőt, még jobb munka végzésére ösztönözték. Erről a következőket mondotta: — Kötelezettséget vállaltunk, mely szerint a teljesítménynormát. 110 százalékra teljesítjük, és a balesetek "elkerülése végett az eddiginél következetesebben megtartjuk a munkavédelmi előírásokat. Pesková elvtársnő nem egyik napról a másikra került az élenjáró dolgozók közé. Munkaszeretettel, szorgalommal, lelkiismeretességgel végezte munkáját, és ez hozta meg számára az elismerést. Reméljük, mind többen követik példáját. KOMLÚSI LAJOS MUNKASZERETETTEL, LELKIISMERETESSÉGGEL 1979. X. 14.
