Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-07 / 40. szám
A 1979. X. 7. N tn Déli fél tizenkettőkor az üzem élete egy őrára leáll, tizenöt percet vesz igénybe az ebéd, és negyvenöt perc jut a pihenésre. Az ebédlő percek alatt megtelik. A hatalmas terem egyik fala üveg, ablakai a kombinát sportpályájára néznek. Az érkezők leülnek a csővázas székekre, a műanyagból készült asztalok mellé. A fehérbe öltözött felszolgálók tálakkal megrakott ételeskocsikat tolnak. A menü levesből, második fogásból, salátából s kompótból áll, és mindössze hatvan kopejkába kerül. A fal mellett két sorban a diétázók számára fenntartott asztalok. Minden a legnagyobb rendben, nyugodt körülmények között zajlik. Az asztalok között járkáló fehér köpenyes férfi vagy nő a társadalmi felügyelő, aki az ételek minőségét ellenőrzi, s feljegyzi az esetleges panaszokat. Az ellenőri tisztséget a dolgozók felváltva látják el. Az étteremben néhány perc alatt 2800 embert tudnak kiszolgálni. A legérdekesebb azonban még hátra van. Az ebédszünetben, az étkezés befejezése után lehet sakkozni, domi- nőzni vagy olvasni. Egy fiatal nő például könyvvel kezében ül munkapadja mellett. Mit olvas? Makszim Gorkij „Egyetemeim“ című művét. Egy marós mesélte nekem, hogy otthon kétszáz könyvből álló könyvtára van, nagyon szereti az orosz és külföldi szerzők tudományos-fantasztikus regényeit, megemlítette Robert Shackley és Arthur Clarke nevét. Egy hónappal ezelőtt nyílt meg az üzemi könyvtár. Polcain harmincezer műszaki és négyezer szépirodalmi mű sorakozik — a szépirodalmi művek elhelyezésére szánt részt hamarosan bővíteni fogják, s eléri a műszaki részleg nagyságát. Énekelnek ... Néhány munkás, férfiak és nők, a koncertteremben gyakorolnak. Annak a kék köpenyes lánynak olyan a hangja, mint a csalogányé. A fiúnak pedig gyönyörű basz- szusa van. A lány a javítóműhelyben, a fiú pedig a tengelymegmunkáló üzemrészben dolgozik. Egyesek sportolnak az ebédszünet ben: kosárlabdáznak, röplabdáznak, futnak az üzemi sportpályákon. A dolgozók rendelkezésére állnak a gyár konferenciatermei is. Ebédszünet idején, vagy munkaidő után ezekben rendezik vitáikat a maguk választotta témákról. Minden szovjet üzemben működik a szakszervezet. Mi a feladata? A szakszervezet társadalmi problémákkal, a dolgozók életkörülményeivel foglalkozik, feladata, hogy védje a dolgozók érdekeit. Segít a gyár vezetőségének a havi és éves tervek végrehajtásában. Ennek érdekében például megszervezi a szocialista munkaversenyt. A gyerekek számára úttörőtáborokat tart fenn, megszervezi üdülésüket, utazásaikat, ünnepélyeiket. Gondoskodik a felnőttek üdültetéseiről, turistautazásairől, a szanatóriumi és üdülői beutalókról, szórakoztató esteket rendez. A szak- szervezet biztosítja a bölcsődék és az óvodák jó munkáját is. Ellenőrzi a nők jogainak érvényesítését. A különböző részlegekért felelős választott személyekből áll a műhelybizottság és az üzemi szakszervezeti bizottság. Az üzemi szakszervezeti bizottság elnökét és helyettesét, akiket felmentenek más munkák végzése alól, és kizárólag a szakszervezeti ügyekkel foglalkoznak, mintegy ezer fős kollektíva segíti. Mi történik akkor, ha konfliktus támad egy dolgozó és az üzem vezetősége között? Ha a dolgozónak valamilyen panasza van, akkor az üzemi döntőbizottsághoz fordul. Ha annak határozata nem elégíti ki, akkor megkeresheti a magasabb hivatalos fórumot képviselő üzemi szakszervezeti bizottságot. A kollektív szerződés értelmében az üzem vezetősége ilyen esetekben köteles alávetni magát a szakszervezeti bizottság döntésének. A gyár vezetése nem bocsáthat el egyetlen dolgozót sem a szakszervezet hozzájárulása nélkül. Miért éppen Tatárföldön? Ideje feltennünk ezt az indokolt kérdést, annál is inkább, mivel ez mindenkiben felmerül, aki Begisevo repülőterére megérkezve elindul Na- berezsnije Cselni felé. Tehát miért éppen Tatárföldét szemelték ki ennek a gyáróriásnak a felépítésére? A leghelyesebb, ha Lev Vasziljevnek, a KAMAZ vezérigazgatójának, a gépkocsigyártás miniszterhelyettesének tesszük fel ezt a kérdést. — A KAMAZ-t máshol is fel lehetett volna építeni. A .Szovjetunió valamennyi köztársaságában megvolt erre a lehetőség. Különböző tervek készültek és különböző javaslatok hangzottak el erre vonatkozóan. Végül Tatárföldre esett a választás. Miért? Tatárföld az ország európai részének hozzávetőleg a közepén helyezkedik el, s ez megkönnyíti, hogy az ország legkülönbözőbb részei felé indíthassák el innen a tehergépkocsikat. A természetes közlekedési útnak, a Káma-folyőnak, igen nagyok az előnyei: olcsón és egyszerűen lehet rajta szállítani nyersanyagot az üzembe, s onnan a kész teherautókat. NabeAz ország különböző területein évtizedeken keresztül folyó nagy építkezések a lakosság tömegeinek vándorlását indították el. Az üzem- és városépítők csapatának magvát a szomszédos mezőgazda- sági körzetekből érkezett 30 ezer tatár alkotta, de nagyon hamar az ország valamennyi részéből jöttek újabb építők is. Igaz tehát az a jelszó, hogy „az egész ^ország építi a KAMAZ-t“. A vállalatok százai küldik termékeiket a nagy építkezésre. A város lakosainak száma öt év alatt 30 ezerről 250 ezerre nőtt. Naberezsnije Cselni lakosságának összetételét tekintve egy kis miniatűr Szovjetunió. Az itt élők hetven nemzetiséget képviselnek, az ország több száz városából, körzetéből, minden köztársaságból érkeztek ide. rezsnije Cselni nincs tú messze Ja- roszlavltől, Gorkijtól, Togliattitól, Di- mitrovgrádtól, vagyis azoktól a városoktól, amelyeknek teher- és személygépkocsigyártó üzemei kezdetben jelentős segítséget nyújtanak a KAMAZ-nak. Elég közel fekszik a város az uráli kohászati bázishoz is. A szállítási költségek így meglehetősen alacsonyak. A későbbiekben a vasúti és közúti hálózat fejlesztésével még tovább lehet ezeket csökkenteni. Más érvek is szólnak e hely mellett: e vidék víztartalékai jelentősek, s rendelkezésükre állt a közelben működő hőerőmű, és az épülőfélben levő nagy vízi erőműnél dolgDZó, megfelelő tapasztalatokat szerzett építőgárda is. Végül feltétlenül figyelembe kellett venni még egy tényezőt, a jelentős munkaerő-tartalékot. Tatárföldnek ebben a mezőgazdasági ellegű körze tében ma is jelentős mennyiségű szabad munkaerő állt rendelkezésre. Még egy indokolt kérdés: miért volt szükséges ilyen hatalmas gyárra? Nem lett volna célszerűbb az ország különböző részein több kisebb üzemet létrehozni? A különböző helyeken épülő kisebb gyárak jóval többe kerültek volna. Egy nagyobb vízmű vagy hőjrőműközpont megépítése olcsóbb, mint ha több kisebbet építenének. Ugyanez a helyzet a csatornahálózattal is. A megtakarítás a költségek 30 százalékát teszi ki. Körülbelül ugyanilyen értékű az üzemeltetési költségek terén elért megtakarítás is. A szakemberek számításai szerint ha a kovácsüzem által évente legyártott 300 ezer tonnányi kovácsolt alkatrészt máshonnan kellene ideszállítani, akkor évente 50 millió rubellel emelkednének az üzemi költségek. A harmadik kérdés, pontosabban probléma: a Szovjetunió évente több százezer tehergépkocsit gyárt, de az ország úthálózata viszonylag gyengén fejlett. Erre a következőképpen lehetne válaszolni: az egyre nagyobb számban készülő hatalmas teherautók szükségképpen maguk után vonják az úthálózat korszerűsítését, új utak építését is. Nézzék esek meg Naberezsnije Cselni környékét, és tapasztalni fogják, hogy ott már elkezdődött ez a folyamat. Miért nem maradna! a helyükön? A szovjet emberek szeretnek egyik helyről a másikra utazni, kedvelik a változatosságot, és ez már régóta így van. Mi lehet ennek az oka? Talán vonzzá-k őket a «hatalmas ország távoli vidékei? Mi ösztönzi a szovjet embereket arra, hogy ideköltözzenek? Mivel magyarázható, hogy százezer ember jött ide akkor, amikor itt még semmi sem volt, se házak, se üzemek, se mozik, se kórházak, se utak? A kereset? A KAMAZ-ban nincsenek kiemelten magas bérek, hacsak nem számoljuk a területi pótlékot, amelyet azért kapnak az itt dolgozók, mert ezen a vidéken az élelmiszerek többe kerülnek mint az ország más vidékein. Egy kiló cukor ebben a körzetben például tizenkét kopekkel drágább, mint máshol. A kombinátban progresszív fizetési rendszert vezettek be, amely négy összetevőn alapszik: a munkaköri feladatok elvégzéséért kapott béren, a jó minőségű munkáért kifizetett prémiumon, a nehezebb munkakörülményekért adott pótlékon és a munkatermelékenység fokozásáért járó prémiumon. Ehhez jönnek még a hóvégeken és az év végén kifizetett különböző jutalmak, így 200 rubeles havi alapfizetés mellett végeredményben 312—315 rubelt kereshet egy dolgozó. — A KAMAZ-ban nem hull égi manna — mondták nekem. A lakás? Fontos szempont, de mégsem meghatározó. Saját szemünk kel láttuk, hogy Naberezsnije Cselni- ben olyan gyors ütemben építkeznek, mint sehol másutt a Szovjetunióban. Minden család számíthat arra, hogy egy-másíél éven belül egészen elfogadható lakáskörülmények közé jut. Ez azonban nem ad kellő magyarázatot arra, hogy miért érkeztek ide tömegével olyanok is, akiknek valamely városban már volt lakásuk. Annál is inkább, mivel itt még 1976- ban is igen nehezek voltak az élet- körülmények, pedig addigra már sok nehézségen túljutottak. Mit mondanak az itt élők, az építőmunkások, a marósok, az esztergályosok, a gépbeállítók, a kovácsok, a brigádvezetők, a mérnökök, az igazgatók? Mit mondanak, s mi derül ki őszinte szavaikból? — Eljöttem, hogy szétnézzek, és hogy részt vegyek a munkában. — Egy hatalmas gyárban szerettem volna dolgozni. — A várost akartam építeni... Ez egyike az ország legszebb városainak. Itt a gyakorlatban alkalmazzák a városépítészet legkorszerűbbb módszereit. — Nemcsak kenyéren él az ember. Minél többet akar látni, fejlődni. — Először az életemben itt olyat tapasztalok, amilyet sehol másutt. — Moszkvában, a régi Arbat egyik mellékutcájában éltem. Tudom, hogy mit veszítettem, s hogy mit nyertem. Egyáltalán nem sajnálom, hogy vállaltam ezt a próbát, amely végül is javamra vált. Sem a feleségem, sem a gyerekeim nem sajnálnak semmit, és biztos vagyok benne, hogy kollégáimnak is ugyanez a véleménye. — Ha a minisztériumi dolgozószobában maradok, sose tapasztaltam volna ennyit. Negyvenöt évig éltem Moszkvában. Akkor érkeztem ide, amikor az építkezés még el sem kezdődött. A legnagyobbb nehézségeken már túl vagyunk. Mindannyian, akik itt dolgozunk, átéltük a nagy munka kezdetével, a feladatok felmérésével együtt járó pszichológiai nehézségeket. Igen, van, amit sajnálok: azt, hogy a napok és a hetek túl gyorsan múlnak. Hamarosan elérem a nyugdíjkorhatárt. Mi, akik itt felelős beosztásban dolgozunk, büszkék vagyunk a bizalomra. A KAMAZ pionírjai szerepelni fognak a kommunizmus építésének történetében. Egy mérnök számára ez a legnagyobb öröm az életben. Mellékesen szeretném megemlíteni, hogy senki nem beszélt a „csengő pénzről“, amely után oly sok ember fut. Bár itt sem vetik meg az anyagi előnyöket. Eljöttek ide, ittmaradtak, ha akad is olyan, aki elment innen, csak azért ment el, mert a KAMAZ építkezésén kijárt iskola után más helyekre hívták. Miért nem tudnak hát a szovjet emberek megülni a helyükön? Döntsék el önök ... NOVIJ MIR A Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának idején érkezett meg Moszkvába a Kámai Autógyár első hét KAMAZ típusú teherautója. Az 1300 km hosszú út után a gépkocsikat a moszkvai Központi Autóipari Tudományos Kutatóintézet szakembereinek adták át. Mindegyik KAMAZ „kiváló“ eredményt ért el a vizsgán / / (CSTK—TASZSZ felvétele) LEGENDA IIH
