Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-07 / 40. szám
' S ajnos, a Nagyváradi Állami Színház egyik tagozatának sem volt módomban felmérni a művészi képességeit. A romáin tagozat bemutatóra készült, a magyar tagozat „közönségcsalogató, slkerda rab járói“ — Carlo Goldoni „Szmlmai komédiások“ című játékáról — pedig aki csak tehette, lebeszélt. Abban a színházban tehát, ahová egyíkor Ady is szívesen járt, egyetlen előadást sem sikerült megtekintenem. Amit mégis magammal hoztam, az Varga Vilmosnak, a magyar tagozat színművészének Ady-lemeze. Varga Vilmos nem törekszik mindenáron egyéni verstolmácsolásra, de az egyszerűség és világosság, amellyel megfogalmazza és továbbadja Ady lényegét, egyéniségre vall. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban Hunyady Sándornak — á romániai magyar drámaírás úttörőjének — „Pusztai szél“ című művét volt alkalmam megtekinteni. A darabot az igazgató, Bereczky Júlia rendezte, s ez előadásiban debütált a frissen végzett színi növendék, Vajda Zsuzsa. Az elő adásból az a csodálatos beszédmód (marad meg az emlékezetemben kitörölhetetlenül, ahogyan a színészek közvetítették a nézőhöz címzett gondolatokat. Az már szinte nem is beszéd volt, hanem muzsika. Olykor zengett, akár a havasi kürt, máskor meg csöndesen pergett, mint a bánatos őszi eső .,. Magyar embert ilyen szépen még nem hallottam beszélni. Sem színpadról, sem színpadon kívül. Szinte döbbenten áll az ember: mennyi erő rejlik ebben a gyönyörű nyelvben — s mennyivel több rejlik abban, aki e nyelvet ilyen gyönyörűvé formálta! (Ráadásként említem, hogy a színház háromezer értelmiségi 'bérletest tart nyílván, s rajtuk kívül még harmincezer bérletet mondhat a magáénak.) Theodor iManescu — jelentős kortárs Tornán színpadi szerző — Noaptea pe asffflt“ című művét kétszer adatott megtekintenem. 'Először a Marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozatának előadásában „A szemtanú", majd a Sepsiszentgyörgyi Állami Színházban „Éjszaka az országúton“, vagyis az eredeti címmel. A darab témája nagyon időszerű: miközben a modern technika lehetővé teszi a valóság hajszálpontos rögzítését — nagyon vitatható meggondolásokból —, dezinfor- málják az embereket ahelyett, hogy felelősségteljesen tájékoztatnák őket. E felismerés jegyében változtat hivatást Eugen, a darab főszereplője, s e felismerés jegyében járja meg kálváriáját. A szupermodern marosvásárhelyi színház elsősoriban a rendelkezésre álló technikai eszközökkel kívánt hatni. A darab cselekményindító részét, amely éjszaka játszódik az országúton, megfilmesítette a rendező, Hunyady And rás. így a vetítés az előadás szerves részévé vált. Mégsem segített rajta. Talán azért, mert az előadás nem volt eléggé „fegyelmezett“. Talán másért ... A sepsiszentgyörgyi előadás a lényegre összpontosított: egy ember re pülni akar és folyton elorozzák a szárnyát. Ez a — rendezés folyamán képileg is megjelenő — metafora szigorú rendbe foglalta a kissé zilált cselekményt. A színpadon állandóan je len volt egy valóságos tükör s egy szakadék. El kellett kerülni a zuha- náist és fel kellett adni mindenfajta bújócskát. A színész vagy önmagával, vagy a közönséggel — a közösséggel — vagy a szakadékkal nézett szembe. A rendezőt, Constantin Codrescut — bár román az anyanyelve — pontosan értette a közönség, mert a legtisztább, legszebb és legősibb színpadi nyelven szólt. Mert a szerzőn kívül neki is volt lényeges mondanivalója. Feltétlenül szólnom kell Illyés Kingáról, a marosvásárhelyi színház tag járói, akinél — Latinovics Zoltánt is ide számítva — nem hallottam még szuggesztívabb verstolmácsolót. Ha „Lírai oratórium Szilágyi Domokos verseiből“ címen megjelent lemezét hallgatom, nyomban végigfut hátamon a hideg — a keser-édes gyönyörűségtől. Előadói stílusát — a rendkívül mély átélésen, s a verssel való szinte teljes azonosulásán kívül — az jellemzi, hogy megkeresi és maximális mértékben felhasználja a versben rejlő ritmikai és akusztikai lehetőségeket. (Hadd x je gyezzeik meg valamit ismét zárójelben: Varga Vilmoson és Illyés Kingán kívül egy sor romániai magyar színművésznek jelent már meg lemeze, amelyen legkedvesebb verseit tolmácsolja. Vajon mikor jelenik meg a mi Magyar Területi Színházunk művészeinek első ilyen lemeze?) A sepsiszentgyörgyi színházzal kapcsolatban meg kell említenem, hogy tavaly, fennállásának 30. évében ki- lencnapos színházi kollokvium színhelye volt, amelyen részt vettek a romániai memzetiséigá színházaik is. Tehát a szakmai tanácdkozá'sc'k és a színházi előadá9Ck román, magyar, német és jiddis (zsidó) nyelven folytak. A Temesvári Állami Magyar Színház szinte a MATESZ-szel egyidejűleg ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Ugyanabban a szezonban mutatta .be a ‘két színház Barta Lajos „Szerelem“ című művét is. Ennek előadását Pécskán sikerült megtekintenem, egy „kiszálláson“. Meglepett, mikor megtudtam, hogy a színház minden bemutatóhoz két díszletet készít. Az egyiket (a nagyot) otthon használja, a másikat (a kisebbet) a kiszállásokon. A szatmári Északi Színház egyszerre két évfordulót Is tartott: tízéves lett a román és huszonöt éves a magyar tagozat. (A teljesség kedvéért azt is le kell írnom, hogy a szatmári színház Nagybányán alakult, ott is működött néhány évig, mígnem a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola egyik végző osztálya arra kérte a központi szerveket, alapítson számára Szatmáron színházat. A kérés megértésre talált, mégpedig olyan formában, hogy megszűnt a nagybányai színház és létrejött a szatmári, amelynek keretében később megalakult a román tagozat is.) Az évforduló alkalmával színházi kollokviummal egybekötött ' hatnapos fesztiválra került sor Szatmárban, amelyen részt vett pl. a legprogresszívabbnak tartott bukaresti Bulandra Színház is. A hét előadás közül kettő volt magyar. A helyi magyar tagozaton kívül a Sepsiszentgyörgyi Állami Színház mutatkozott be a legnagyobb román klasszikus, Oaragiale „Farsang“ című vígjátékával. A helyi színház magyar tagozata Gmlkij „Éjjeli menedékhely“^ adta elő. A szatmári Északi Színház magyar tagozatának repertoárjában Karácsony Benő „Rút kiskacsa“ című zenés vígjátéka az a mű, amelyet azzal a céllal tűzött műsorára a színház vezetése, hogy a „sztaházidegen“ néző számára is színházi élményt nyújtson, illetve a civilizációtól legkevésbé érintett falvaikba is eljutassa a huszadik század leheletét. Kisfalussy Bálint, a színház tagja, ötletes szövegeivel és fülbemászó zenéjével musicallé varázsolta az eredetileg prózai színpadra írt, majd operettként bemutatott játékot. Elsősorban az ő — és Vakarcs Pál karnagynak, a dalok hangszerelő]«nek — érdeme, hogy az előadásnak hallatlanul nagy a közönségsikere. Ezzel szemben az évad legnagyobb eseményeként készítették elő Kincses Elemér (a Marosvásárhely! Állami Színház aligazgatójának) színházi de- bütjét. Hat megírt színjáték után végre a hetedik Ki.ncseis-mű a színpadig is eljutott (!). Pedig már első nyomtatásban megjelent drámája nyomán azt írta a kritika, hogy feltűnően érett stílussal, jő formaérzélkkel rendelkezik és igencsak magvas gondolatai vannak. „Ég a Nap Seneca felett“ című drámai játéka az évad második bemutatója volt a szatmári színház magyar tagozatán. Nem tartozik a könnyen emészthető drámáik közé; tulajdonképpen történelmi parabola. Témája: a hatalommal való durva visszaélés, illetve annak felmutatása, hogy zsarnokság közepette hogyan őrizheti meg az ember a méltóságát és viszonylagos szabadságát. Az ősbemutató tényleg esemény volt. Mindenki megjelent, aiki a szakmában valamire tartja magát. Színészek, rendezők, újságírók, képzőművészek, tanárok ... A bukarestiek sem sajnálták, hogy az ország másik részébe utazzanak. Az élsportolók sem hiányoztak a 'bemutatóról. Sőt: a határon túlról érkezőket sem tudtam volna megszámlálni egy kézen. Mindenki tisztában volt vele, hogy ezen az estén olyan élményben lesz része, amilyenben nem lehet akármikor: hazai szerzőt indítanak el olyan útra, amelyről nincs vísz- szatérás... KMECZKO MJHÄLY r // r a SZINHAZTUZNEZOBEN M pám... Kivételes kapcsolat a miénk. Többért XM. ér la legmélyebb barátságnál is. Amikor hat évvel ezelőtt szerelmes .lettem, apám féltékeny lett rám. Olyan erős szálakkal kötött magához, hogy úgy énéztem, két férfi között vergődöm. Pofonok csattantak, megszöktem otthonról, aztán mégis engedett a feltételeiből. MoSt, hagy hazaköltöztünk, minden helyrerázódott közöttünk. A Háry Jánost forgatta, amikor rájöttem, hogy ml Is la hivatása. 'Emlékszem, egy napon teljes feu- szárdíszben 'jött haza, s ügy mlézett ki a szobában, mint egy Imesefiguira. Ma, hogy láttam őt a Hogy szaladnak a fákban, ugyanazt á büszkeséget éreztem. KisB Manyi kérdezte tőle — a falu bolondjától — a filmben, hogy „mit hoztál, Adám?“ Apám meg csak annyit mondott, „magiamat“. És a kétperces vigyorgás után hirtelen elikqmolyodott. Hát, ezt szeretném Imegtanulini... 'Egyik pillanatról a másikra arcot, tekintetet változtatni. És úgy, ahogy azt apám teszi. Öt sem, anyámat sem érte váratlanul a döntésem, hogy színésznő leszek. 'Talán Ők is így akarták. Ha kiskoromban az ujjamat szoptam, azzal ijesztgettek, hogy előre fog állni, és Iclsúnya leszek. 'Amikor úszni jártam, azt mondogatták, hogy széles lesz a vállam. Szerintem már akkor is arra építgettek, hogy apám nyomaiba lépek. Vagy 'Csák (nevelési fogás lett volna a sok figyelmeztetés? Ntem tudom. Ha a felvételire 'gondolok, a nyüzsgés jut eszembe. lA'hogy egymásba szuszogtuk az izgalmat... Apám nem ajánlotta fel, hogy felkészít, s én nem is kértem tőle. Bíztam Imiagamban és mindenre fel voltam készülve. Csak akkor keseredtem el, amikor a felsősök közül vlaja'ki azt mondta, hogy „ne félj, a színészgyerekeket felveszik“. Hát akkor hol a tét, kérdezgettem magamtól. Nem akartam elhinni, hogy eny- nyire könnyű dolgom lenne. És megnyugodni sem tudtam, csak a harmadik rostavizsga után. Vámos László volt az osztályfőnököm. Hallatlanul precíz, türelmes ember; mi, tanítványai sokkal türelmetlenebbek voltunk egymással szemben. Ö nem volt rest tizenötször elismételni ugyanazt a dolgot. Mi igen. Harmadéves voltam, amikor Shakespeare Periclesébsn először vendégszerepeltem Kecskeméten. Alig egy szusszanásnyi szünettel a főiskolai vizsga után Ruszt József irányítása alá kerültem. Hogy ellátott-e instrukciókkal vagy sem, a hangulatától függött. Néha apatikusan, lenéző mosollyal ült a nézőtéren, láttam, mennyire idegesítette, hogy semmit sem tudunk nélküle; máskor meg rendkívüli kijelentéseket tett. Varázslóként őrzi őt az emlékezetem. A Koldusopera Lucyjét iValló Péter segítségéve! keltettem életre. És gyorsan hozzáteszem; rosszul. Pedig a maximalista rendező rettentő nagy hatással volt rám. Tetszett, hogy nemcsak rajtunk, hanem a szabókon, az ügyeletesen, de még a portáson is rajta tartotta a szemét. íHa színész akarok lenni, tulaj dómképpen olyan, aki Valiiénak is megfelel. Mert amit ő kíván tőlem, az a színészi totalitás. És ennek akkor nem feleltem meg. Az eszközeim fejletlenek voltaik ahhoz, hogy kifejezésre juttathassam az elképzelésemet. Azt is mondhatnám: a tartalom megvolt — a külső forrnia elmaradt. Nem ügy szólaltam meg, ahogy akartam, nem tudtam végigmenni a színpadon, páni félelem fogott el, ha énekelnem kellett. Valló Péter csak ennyit mondott; az egyik próbán: „Ahová te készülsz, onnét én már rég visszajöttem.“ És akkor jöttem rá, hogy az énéktudásomra ezentúl sem lehet alapozni. Amikor megkaptam a Félkegyelmű Ágiját, minden tagom remegni kezdett. Miéig a világ is elhomályosodott előttem, annyira örültem a szerepnek. Beke Sándor próbál Is kellemes hatással voltak rám. Már az első perceikben hangulatot öntött belénk, aztán elmondta az elképzeléseit és magunkra hagyott a játékban. Ha kátyúba fulladtunk, kisegített. Ha úgy találta, gyökeresen mást csinálunk, mint amit ő akar, közös nevezőt ikeresett. Nem zavarta őt, hogy különböző módszerekkel dolgoztunk, mert később mindnyájunkat helyes mederbe terelt. Hasznosnak érzem a Kecskeméten töltött évadét. Egyetlen célom volt csupán: sokat játszani. A szalagot átszakítottam, de megállni, tudom, nem szabad. Az 'Úrhatnám polgár Lucye és a Kulcskeresők Katinkája már a Nemzeti Színházban vár. Mellére, Örkény és a többiek új'abb versenyre ösztönöznek. S én boldogan megyek .. . G. SZABÚ LÁSZLÓ 1979. X. 7. "f 14 ....... megállni, tudom, nem lehet.“ ISipos Géza felvétele] Sz irtes Ági vallomása
