Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-30 / 39. szám
Idősebb Martin Trajba a y erdő borította hegyek diját ni. állják az utazónak. A ínlu felső szélén véget ér a köves út, de a négy kilométerre levő partizánbunkerhoz jól járható ösvény vezet. A látogató előtt feltűnik a Kakashegy, és ha visszanéz, Cierna Lehota tarka fedeles házait látja, amelyekben egykor a partizánok pihentek meg. Olyan legendás hírű partizánparancsnokok fordultak ott meg, mint V. N. Kozlov, V. A. Kvityinszkij, A. I. Oiej- nyikov, M. P. Trojeckij, V. N. Mironov, V. N. Mangyikov, akik ma a település díszpolgárai, valamint Szuka- jev és a Petőfi partizándandár harcosai. — A történelmi jelentőségű, én májusában érkezett hozzánk ján Král és Pavol 'Zabka, akik megszöktek a szlovák hadseregből — mondja idősebb Martin Trajba, a párt alap- szervezetének alapító tagja, az egykori forradalmi nemzeti bizottság elnöke. — A közeli hegyekben bújlak meg, partizáncsapatot szerveztek. Élelmezésükről mi gondoskodtunk. A felkelésre jól felkészültünk. Már augusztus 27-én lefegyvereztük a sla- voSovcei papírgyár német őrségét. Augusztus 28-án községünkből 43an a partizánokhoz csatlakoztak. A harcok idején több partizánegység gyűjtött erőt Cierna Lehotán. Az asszonyok főztek, mostak a partizánokra. A forradalmi nemzeti bizottság egyéb feladatai mellett ruháról, élelmiszerről is gondoskodott. A fasiszták sokáig elkerülték a számukra oly veszélyes települést, amelyet csak december 4-én sikerült elfoglalniuk. — A hegyekben bújtam meg — folytatta Trajba elvtárs. — Négy emberünket koncentrációs táborba hurcoltak, közülük ketten nem is tértek vissza. A Szlovák Nemzeti Felkelésben 14 polgártársunk vesztette életét. Szerencsénkre a fasiszták már nem sokáig basáskodhattak. 1945. január 24-én újra szabad lett községünk. A forradalmi nemzeti bizottság ismét a falu élére állt. Szervezte a vasút újjáépítését, a slavosovcei papírgyár mielőbbi beindítását. A leszerelt berendezéseket Poprádon találták meg. Az első termék cigaretta- papír volt. Ezt kapták fizetésként a .munkások is, akik aztán a papírt a környező falvakban értékesítették. ,Az első köztársaságban is nehéz körülmények között tengették életüket, az általuk készített nyírfaseprűket, fakanalakat és teknőket cseréltek babért, búzáért. Azután, hogy 1948- ban a munkásosztály vette kezébe az ország irányítását, a papírgyárban és Cierna Lehotán is megváltozott az élet. — Az első jelentősebb esemény az volt, hogy 1949-ben szövetkezetei alakítottunk — tájékoztat Ján Po- lamskij, az elmúlt hetekben nyugdíjba vonult hnb-elnök. — Két évvel később már minden földműves tagja volt a szövetkezetnek. Azóta kétszeresére növekedett a gabonafélék és a burgonya hektárhozama és a tejhozam is. Mindenki megtalálta a számítását, ma már senki sem kívánja vissza a magángazdálkodást. Míg kezdetben hat koronát fizettünk munkaegységenként, ma a havi kereset 2—3000 korona. A község is nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt harmincöt év alatt. Eltűntek az egykori fazsindelyes házak. Csaknem kétszázat átépítettek, és bár nem központi község, a szóban forgó idő alatt 54 új családi ház épült fel. Ma már nem kell gyalog a járási székhelyre~az utat megtenni, a kövesúthoz naponta több ízben jön és megy autóbusz, és a község útjait is aszfaltszőnyeg borítja. — A művelődési otthont és a hnb székházát tataroztuk, megépítettük a vízvezeték-hálózatot. Messze vidékről is sokan felkeresik az SZNF-emlék szobánkat — jegyzi meg a nyolcvan éves Martin Trajba. — Az elmúlt években vendéglőt építettünk, s mivel az ellenállási mozgalom veteránjai dolgoztak az építésén a legtöbbet, a Partizán nevet kapta — veszi át a szót Ján Po- lomsk^. — Nem is olyan régen élelmiszerüzlettel gyarapodtunk. Egy év vei ezelőtt adtuk át rendeltetésének a szertartás termet, az idén a juhi leum alkalmából pedig a nyugdíjasok klubját. Érdemes megnézni. Szót fogadtam és nem bántam meg. A két társalgón kívül két fürdőszoba, tíz ágy, két televízió, konyhasarok várja a nyugdíjasokat, akikből 253 van a községben. Amint mond ták, lépéseket tesznek, hogy az idős emberek a klubban, amely központi fűtéssel van ellátva, meleg ételt is kapjanak. Hasonló létesítményt a környéken sehol sem lehet találni. Dicséret illeti a helyi nemzeti bizottságot azért, hogy gondoskodnak a nyugdíjasokról, akiknek nagy része fegyverrel a kezében harcolt a máért, a boldogabb holnapért. — A közeli hónapokban az óvoda kérdését szeretnénk megoldani — szólalt meg fán Brdár, a hnb újdonsült elnöke. — Nincs óvodájuk?-— Van. Itt, ebben a régi iskolában, de nem megfelelő körülmények között működik. Az óvodába járó huszonöt gyereknek nem tudunk egész napos ellátást biztosítani. Egy régi épületet megvásároltunk, a vagyon jogi rendezés után hozzáfogunk átalakításához. Megállunk az út szélén. Elgyönyörködöm a Szlovák Érchegység bérceiben. Kísérőim is hallgatnak. Kis idő múlva Martin Trajba töri meg a csendet. — Ma már községünkben legalább harminc személyautó van, és legalább 50 házban használják ki a központi fűtés előnyeit. Az elmúlt 35 év alatt több mint húszán végeztek főiskolát. Megváltozott, nagyon megváltozott a mi életünk. — S továbbra sem állunk meg a fejlődés útján — vág szavába Ján Brdár. — Az új üzlet alapozását már megkezdtük. Ott lesz a hentesüzlet. a tejcsarnok és a falatozó, jobban mondva egy olyan részleg, amely félkész- és cukrászárut kínál majd, hogy így könnyítsünk az asszonyok második műszakján. A nemzeti bizottság székházában az egyik elismerő oklevél, amelyet az 1976. évi eredményekért az SZSZK kormányától kaptak, arról tanúsko dik, hogy a Cierna Lehotaiak a nemzeti bizottságok versenyében is helytállnak. Egy másik arról, hogv 1977-ben a polgári testület helyi aktívája szlovákiai elsőségre tett szert. Ebben nagy érdeme van a Nőszövetség helyi szervezete Lehotenka énekcsoportjának, amelynek tagjai -min den szertartáson ott vanak immár tizenöt éve. Ellátogattunk az SZNF emlékszobá jába is. Egyetlen helyiség, mégis mennyi minden elfér benne! Ott van pl. Ján Hercko partizán egyenruhája, Varga Gyula partizánigazolványa, a Petőfi partizándandár 243 emberének névsora, valamint Adler Károly partizánparancsnok 1944. december 10-én keltezett, barátjához írt utolsó levele. A falon az egykori partizánparancsnokok fényképei sorakoznak. A vitrinben kopott harmonika emlékeztet a felszabadító szovjet katonákra. A látogató azt is megtudhatja itt, hogy a 826 lakosú községet a Szlovák Nemzeti Felkelésben való aktív részvételéért a Vörös Csillag Érdemrenddel, az SZNF Érdemrend első fokozatával és a Duklai emlékéremmel tüntették ki. Kemény kézszorítással búcsúzunk. A hegyekből előtörő Csetnek patak hangos csobogással rohan a völgy felé, hogy leérve megpihenjen. Nem így a Cierna Lehotaiak, akik az SZNF jubileuma tiszteletére vállalt évi kötelezettségüket 70 százalékra teljesítették, s akiknek eltökélt szándékuk, hogy nem állnak meg a fejlődés útján. NÉMETH JÁNOS wbMm. 4 Tumis am Helytálltak a harcokban, helytállnak az építőmunkában Sajnos, a rassz szokások ragályként terjednek. Egyik ilyen jelenkori „ragály“ a túlzott gyógyszerfogyasztás. Amikor azt látjuk, hogy egyesek a fáradtságtól fellépő, egyébként ártatlan fejfájást nem a szabadban tett hosszabb-rövidebb sétával, hanem a szervezetet mérgező — és megerőszakoló — fehér, rózsaszínű, zöld és még ki tudja hányféle színű, a reálisan gondolkodók körében „dilibogyónak“ nevezett tabletták, drazsék fogyasztásával igyekeznek elmulasztani, óhatatlanul egy régi közmondásra kell gondolnunk: Egy bolond százat csinál. Ha nem a saját szememmel láttam volna, talán el se hinném azt a kávéházi esetet, amely megerősíti a fentieket. Mivel a szomszédos asztalnál hangos társaság ült. akarva-akaratlanul odafigyeltem: mit csinálnak, miről beszélnek? A történet szempontjából az utóbbi nem érdekes, mert a nagyobb mennyiségben fogyasztott vodka, konyak és tizenkettes sör hatására a decibelekkel tekintve jelentős, tartalmában azonban igen szerény — vagy fogalmazzunk pontosabban — sekélyes volt a beszélgetés. Olykor olyan érzésem támadt, hogy ennél az asztalnál nincs értéke a szónak. Néhány perc múlva azonban váratlan fordulat következett be. Az eddig legcsendesebb, a cigarettákat gyors egymásutánban szorgalmasan szívó fiatalember egy közepes nagyságú zacskót vett elő, és megkínálta belőle a szomszédját. Az gondosan válogatott benne, majd egy sárga színű dobozban levő Meprobamat mellett döntött. — Kérsz te is? — kínálta a vele szemben ülőt. — Van Alnago- nőm, Dynilem és 5 milligrammos Diazepanom is. Hirtelen olyan nyüzsgés támadt a zacskó körül, mint a fészkekben örökké éhesen várakozó madárfiókák körében tapasztalható, ha finom falatokkal a csőrében megjelenik a madármama, és osztogatja a hernyókat, bogarakat. — De jó, hogy hoztál néhány tablettát! — lelkesedett a rumos poharat éppen kiürítő, valameny- nyiük között talán a legsárgább arcú, zacskós szemű, az Autóközlekedési Vállalat formaruháját viselő, nyilván szabadnapos sofőr- forma ember. — Három napja fáj a fejem, és ném tudtam, mi a hézag! — Két korty sörrel lenyelt néhány tablettát, és látszólag megnyugodott. — Kérsz te is? — kínálta tovább a „csemegét“ az eddig legcsendesebb asztaltárs, és ami nagyon megdöbbentett: az asztal körül ülők kivétel nélkül választottak valamilyen tablettát. Nem tréfálnak ezek? — gondoltam. Talán ártatlan édességet fogyasztanak, csak a selyem-, savanyú és erős cukorkát szeszély - bői nevezik Veralginnak, Hysteps- nek! Hiszen sokan a rumot is „R-vitaminak“ hívják. Amikor azonban egyikük észrevette érdeklődő pillantásomat, és készségesen elém tartotta a zacskót a már többször hangoztatott szöveggel: Kérsz te is? —, akkor láttam, hogy valóban gyógyszereket fogyasztanak. S ha már lúd, legyen kövér: nem vízzel, hanem sörrel és pálinkával, mert mint mondották: ■fáj a fejük. Nos az utóbbin nem csodálkozom, mert én a puszta látványtól megszédültem. A kínált csodaszerekből azonban nem fogyasztottam, hanem fizettem, és sietve távoztam a Duna-partra, ahol jóleső érzéssel szippantottam be a friss levegőt. S csodák csodája: nem is vettem észre, hogy mikor, de elmúlt a szédülésem ... KOMLÓSI LAJOS 1979. IX. 30. A szertartásteremben az első névadó Vladimira TomaSikováé volt, akinek édesapja beírja nevét az emlékkönyvbe
