Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-30 / 39. szám
1979. IX. 30. lanflvel tilmrendeaki ?Var*6i ívelés ^"^^“alképxelé.e arról•£% £. p^sr.. ss lyen ta ®*ylRr*Föld alatti AWésxto «• városok tornarandszere _*o {olyainokba veset.k íi-Tí^-r5 csatornarendszere, s nem * é,6 , jelentős iparra L» zrjsst^jsr&s^. agéga. aary^rgLgarg s^fi^3^’UaiTsrA: usa sjss.-rssr-í? a«»- rjsrsss*“"‘“*,“'n részéneik lényegében minden kommunális szennyvize. Természetesen ezen túlmenően párhuzamosan megoldásra kerülő kérdés a város két legnagyobb vízszennyező .iparegysé- gében, a Síovnaftban és a Georgi Dimitrov Vegyiművekben a víztisztító beruházások tervszerű megvalósítása. Verék- nyén pedig osaik öt év múlva készül el a biológiát tisztító- részleg. Más szóval, csa.k 1984 után számolhatunk gyökeres változással a Duna és a Kis- Duna vízvédelmi viszonyaiban. — A jobb parton rohamosan épülő Pelríalka, Illetve nyugati irányban Záhorie vidékének szennyvizét további két létesít: mént/ fogia a tervek szerint tisztítani. Ezek összesen több mmt félmilliárd korona beruházással épülnek maid fel — egészíti ki Elek mérnök az összképet. Verekmyén már „finiseinek“ a mechanikus tisztítás 35- kisebb-nagyobb berendezése épi tésén. Eduard Ulicny építésvezető főmérnök kalauzol a tízhektárnyi területen. Először a két Az egyik szivattyútelep, a technológiai berendezés szerelése előtt szilárd részecskéktől mentesült, vagyis mechanikusan megtisztított (ez mintegy 30 százalékos eredményt jelent) szennyvíz innét már a Kis-Dunába jut. Persze csak 1984-ig, amikor is további tizenkét hek tárnyi területen működni fog már a biológiai tisztítást is végző részleg. Eminek köszönhetően a vizet 92 százalékban ahonnan a szárítás befejezése után már elszállítható rendeltetési helyére. Sajnos, egyelőre még megoldatlan ennek a mezőgazdaságban közvetlen trágyázásra vagy szemcsés műtrágya gyártására alkalmas anyagnak ilyen célirányos hasznosítása. Reméljük azon ban, hogy az illetékesek Idejében megoldják ezt a gordiuszi csomót Is. A rothasztó tornyok és mellettük a gáztartály — A természeti vízgazdasági viszonyok szempontjából — magyarázza Elek Tibor mérnök, a Vízgazdasági Kutatóintézet osztályvezetője — a város fejlesztés vízgazdasági elveinek érvényesítése az egyik feltétele annak, hogy a Bratislava és távlatilag Szlovákia népessége több mint egyhar- mada ivóvízigényeinek kielégítésére a Duna jobb partján és a Csallóközben megőrizzük a közép-európai viszonylatban legnagyobb felszín alatti víztároló ivóvízkincsét és annak minőségét. Ehhez hozzátehetjük, hogy a további kapcsolódó vízgazdasági beruházások célja, a nagyüzem tisztítótelepei és a kis üzemek előtisztító berendezései építésével folyamat osan elérni azt, hogy a két Duna immár aggasztóan szennyezett vizét jobban hasznosíthassa a mezőgazdaság, elsősorban az öntözésre. — Ha a Duna vize olyan, viszonylag tiszta lenne, mint ötven évvel ezelőtt, amikor még nem szennyezték felső folyását és a mi szakaszunkat is a különféle üzemek, akkor a biológiai öntisztulás valószínűleg „megbirkózna“ a városok szennyvizével — fűzi tovább a szót Elek Tibor. — Sajnos, ma már más a helyzet. S ezért olyan fontos, líoqy Vereknyén fVrakuűa) már 1975 óta épül a városi Központi Szennyvíz- tisztító. Ez év decemberében indul meg feltételezhetően a próba- üzemeltetés© ennek a nagyszabású létesítménynek. Az első lépcsőben, csaknem százmillió korona beruházási költséggel, elindul a mechanikus tisztítás, majd 1984-ig elkészül a második szakasz iis — ez már csakIllés Rudolf építésvezető (háttérben). Nagy József munkabrigádja néhány tagjával -- (Gyökeres György felvételei) A bratisilavai Doprastav 2. üzemének és néhány más vállalatnak jelenleg kereken száz munkása dolgozik Vereknyén. Nem rajtuk, hanem a technológia egy részének késedelmes szállításán múlott, hogy a próbaüzem megindítása fél évvel kér'k. Illés Rudolf építésvezető tájékoztatása szerint a munkások, elsősorban az Adamovícs Béla és a Stefan Bartek által vezetett, ezüst fokozatot elért két, illetve a Halász Frigyes, Halász István és Kovács Zsiq- mond vezette, bronz fokozattal büszkélkedő három szocialista mun ka,brigád, de a többiek is minden tőlük telhetőt megtesznek, hegy minél előbb célba érjem-k, befejezzék a mechanikus tisztítást végző komplexum építésiéit. Hiszen ebben a ho-, napban már megkezdődtek a munkálatok a második lépcső beruiházáoaiin is. Jövőre tehát már valamivel tisztább lesz a Kis-Duna, s rá öt-hiat évvel megtehetjük — távolról sem csupán és elsősorban a vízgazdasági szakemberek örömére — az ennél jóval nagyobb lépést is. Hogy tisztább legyen a két Duna s ennek köszönhetően a Csallóköz mezőgazdaságában „tőikévé“ változó haszonvíz s hogy százezrek számára bőven legyen tiszta ivóvíz. Ehhez nem csekély mértékben hozzájárul majd a szeny- nyes csatornavizet elfogadhatóvá „varázsoló“ vereknyei létesítmény is. GÄLY ivAn Terepszemle Szlovákia fővárosa Központi Szennyvíztisztítója építkezésén nem 570 millió korona beruházást igényel —, amely biztosít" ja a szennyvíz biológiai tisztítását is. A kilátások olyanok, hogy évi teljesítménye az ezredfordulón mintegy 95 millió köbméter csapadék- és szennyvíz lesz, ami mindent egybevetve annyit jelent, hogy csak e.z a mű egy hatszázezer lakosú városnak megfelelő szennyvizet tisztít meg majd ... Erre a telepre rákapcsolják az egész bal parti városrészt. Csakhogy az első szakaszban — legkorábban ez év végétől — a szennyvíznek csupán valamivel több mint a fele jut el ide és az is csak mechanikus tisztításra. A fejlesztési tervek ugyanis, nem eléggé összehangoltan, csak a következő ötéves tervben számolnak a város bal parti nyugati részének szennyvizét jelenleg a Dunába elvezető „A“ főcsatorna rákapcsolásával erre a hálózatra. Akkcr kell ugyanis elkészülnie a mintegy hétki lomét eres bekötésnek. Csak ezután ltorkoll a vereknyei (Vrakuiía) szennyvíztisztítóba a város bal parti szivattyúállomást tekintjük meg. Ezek az egész technológiái folyamat első láncszemei. A szivattyútelepek nemcsak kétszer öt méterrel magasabb szintre emelik a szennyvizet, hogy innét szabadeséssel jusson el a további berendezésekig, hanem egyben 5—5 kamrájukban lerakódik a kavics, valamint >a homok egy része, s rácsrendszer fog a fel az egyéb durva szennyeződést Is. Egy további létesítményben finomabb rácsok szűrik ki a darabos, szilárd halmazállapotú szeny- nyeződést, majd ezt követően a víz három, egyenként 42 méter hosszú, hét méter magas és 3,5—4,3 méter széles kibetonozott „teknöbe“, az űn. homokfogóba kerül. Az aljukra leszálló homok terhétől megszabadítva, a négy ülepítő medencébe vezetik el a szennyvizet. Ezekben a harminchárom méter átmérőjű, három és fél méter magas medencékben lényegében egyszerű eljárással leülepítik elsősorban a nagyváros szennyét, Iszapját. Az eddigi eljárással a fel nem oldott szabadítják meg mindattól, ami szennyezi. Mi is történik az ülepítő medencék sűrű, de még nagyrészt vizet tartalmazó üledékével? — Ez a két rothasztó toronyba jut el — bök rá kísérőm mutatóujjával két, egyenként 23 méter magas, tizennyolc méter á'tmérőjű, csúcsos tejetű létesítményre. — Ezek nek kettős a küldetésük. Csak' nem teljesen feltöltik őket, és a sűrű iszap itt leadja víztartalmának egy részét, továbbá ..érésének“ folyamata alatt a kifejlődő gázokat levezetik a tornyok, mellett látható, hozzávetőleg kétezer köbméteres gáztartályba. Ezt az energiát azután felhasználják az üzemelés során. A „kiérlelt“ anyagot csővezetéken juttatják el a lefolyókkal ellátott nagy 'betonfelületékre, a szikkasztóágyakra.
