Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-30 / 39. szám
ÚJ szú Mi nt arról olvasóink már tudomást szereztek, Ludvík Svobo- da hadseregtóbornok, a CSKP Központi Bizottságának tagja, egykori nemzetvédelmi miniszterünk, majd köztársasági elnökünk 1979. szeptember 20-án hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Kiemelkedő politikai, párt- és állami tevékenységéért, valamint a második világháború idején a Vörös Hadsereg oldalán hazánk felszabadításában szerzett katonai-hadve- zetői érdemeiért több magas kitüntetést kapott — a sok között a legmagasabb szovjet kitüntetést, a Szovjetunió Hőse címet, valamint a nemzetközi Lenin-díjat is — s érdemdús, áldozatos életével örökre beírta nevét szocialista hazánk történelmébe. Minden állampolgárunkat őszinte gyásszal töltötte el halálának híre. Feledhetetlen emlékének adózva közöljük az Uraitól Prágáig című, történelmi forrásértékű könyvéből az alábbi részletet. Ludvík Svoboda ELŐTTÜNK CSEHSZLOVÁKIA HATÁRA Megbeszélés Moszkalenkóval, a 38. hadsereg parancsnokával (Archív felvétel) 1979. IX. 30. Űj támadást 'készítettünk elő, hogy Jo’bb megindulási helyzetet teremt sünk a végső itámla-dáshoz a csehszlovák határ felé a DUkla-szo-ros térségéten. Azokat a magaslatokat, amelyek a haza küszöbén útját állták hadtestünknek, elvettük az ellenségtől. .Hetekig építették rajtuk a védő- állásokat, most padiig nem vehetik hasznukat, immár a csehszlovákokat Szolgálják . . . •Nem; most nem kell az embereket biztatni. A hadműveletek első napjaiban, amikor látták a felesleges vesz 'tőségeiket, a hiába ömlő vért, akkor igen. De most buzdítás nélkül küzdenek. Mindnyájakban ég a vágy, hogy meglássák a haza földijét, amelyet akaratuk ellenére kellett elhagyniuk, és ez á vágy éltet mindenkit. Ám neim mindenkinek adatik meg, hogy ezt a boldogságot megérje. A határtól alig száz méternyire hal hősi halált égő hartíkocs'ijá-ban a nagyszerű harckocsizó Rudolf Jasiok hadnagy bajltánsaival, lAlekszejjel és Aga- penikóval együtt. V-rá-na százados lép a helyére. Ö Angliából jött hozzánk, a saját kérésére, közvetlenül a kárpáti harcok kezdete előtt, hogy segítsen ütni az ellenséget a -csatame- zőin. Még aznap, amikor JaSloktóU átvette a parancsnokságot, ő is elesett. Jasiok, Vrána, Ag-apenlko, Alekszej, Fuks, Markovié... hosszú a halottak listája. lAz elesett bajtársak halála feletti keserűség viszi előre a hegyszoros, a szülőföld felé azokat, akik csak'hajszálnyira kerülték e'l a halált. -Lassan megy a dolog, de valamelyest újra meg újra előbbre jutunk, közelebb a határhoz. A támadásból védelembe megyünk át, elhárítjuk az ellenlökést, aztán újból szuronyt szegezz! ... Berregnek a távbeszélő-készülékek. — Te vagy -az, Frantík? — kérdezi a 2. zászlóalj parancsnoka az aknavető osztály parancsnokától. A vezeték másik végéről Frantisek Bedfioh főhadnagy — ma -tábornok — válaszol. Ez a lkát parancsnok már a kárpáti harcclk első napjaitól vállvetve cselekszik. — Látod őket? j Hogyne látná Bedfioh. Mindig kiválasztja a legjobb helyet a figyelőknek. Most is, mintha a tenyerén volna az ellenség ... A távtbeszélővezeték ismét röpíti a parancsot a figyelőből a tüzelőállásoknak. S nyomban hat akna vágódik be oda, -ahová -kell. Telitalálat. És Gross ütege Bedfioh aknavető osztályából most szemléltető -leckét ad az ellenségnek. -A harc után mintegy 400 ellenséges katonát találtaik abban a szakadékban, parancsnokaikkal együtt. Utunkba álltaik, ráfizettek. 1944. október 5-e. A íelda-rítők behoztak egy foglyot. A kihallgatáson nem sokat mo-ndott. De annyit -mégis elárullt, hegy a hegy- szoros mögött a -nlémet katonákon eluralkodott a csüggedés, egyesek állítólag dezertáltak. -Ezt ki -kell használnunk. Elrendelem, ho-gy azonnal küldjenek ki -felderítőket q-ranák meg állapítására, mi történik az ellenségnél, s ha valóiban visszavonul, nem szabad elszakadnunk -tőle. Közeledik a -n-agy -és örömteli pillanat. — iHej, ifiiűk, ébresztő! — kaltegeti Chime-lik 'szakaszvezető Bilej hadnagy gép-pisztolyosaiit az 1. csehszlovák d-andár 2. zászlóáljából, akik egy pillanatra -elbóbiskoltaik a zyndranowai templomiban. Lerázzák magúikról a fáradságot, és meghallgatják, hogy miért jött utánuk a szakaszvezető. — Ki -kell választanom azt a rajt, amely előre megy biztosítani a belépést a köztársaságba. Ki jelentkezik önként? Tyrek tizedes. Nemrég vette hírét Zdo-libunovból, hogy anyja és tizenegy éves húga fasiszta re-pülőbo-mbázás áldozata 'let.t. Nincs már otthon senkije, elmegy, hogy bosszút álljon. További kezek lendülnek -a magasba: Neibeljak szakaszvezető, Pocii tizedes, Kuceravy, Terehani, Hejda, Hou- bela, Nemrich és Mazur harcosok. — Elég, elég már, fiúk, -a többiek majd legközelebb.-Az önként jelentkezettek csoportja Nobeljaik szakaszvezető parancsnoksága alatt október 6-án hajnali két órakor indult el, hogy felderítse a terepet az államhatár 'irányában. Vaksötét volt és dermesztőén nyirkos idő. A Du-k la-szoros tó! a határoszlopig nem egészen két kilométer a távolság, d-e ez a két kilométer vaksötétben, ismeretlen terepen, ahol százával lehetnek aknák és mindenféle csapdák, -ahol minden lépésnél lesben állhat az ellenség, nem gyerekjáték. Óvatosan lopakodnak előre. Útközben rábukkannak néhány fasiszta ki-serőd- re. Szerencsére már üresek, elhagyottak. Egyszerre csak oldalazó tüzet kapnák. A tűzre -nem válaszolnak, csendben maradnak, meglapulva a kárpáti iszapban, meg se -moccannak, de a fasiszta gé-ppisztolyos szüntelenül lő. Nem sobesített meg ugyan senkit, de megsérült a nemzeti lcbc-gó, amelyet magukkal vittek. Teljesen szétlőtték, és a zászlórúd is eltört. Lassanként világosodik. A homályos ködben, j-obb -k-éz felé, aszfaltozott u-tat pillantanak meg a felderítők. Az út mellett piros-fehér-kék o-szlop áll. -Ott kezdődik a mi hazánk. Mindenki boldc-g. Terek tizeö-es még nem volt Csehszlovákiáiban, az ősei laktak ott, ő már Volhí-niiában született és nőtt fel. A íelderítők figyelmesen átkutatják a terepet. Még csak az kellene — most lépjenek -aknára. M-ost, amikor szülőföldjüktől már csak -kőh-a jításnyira vannak. Macska- ügyességgel lopakodnak át a veszélyes -kupacok között, s kikerülik az aknákat, amelyeket a hitleristák az éjszaka folyamán raktak le a határon, iaz aszfaltozott út mentén. Ott, ahová telepítették, még nem tudott lerakódni a dér. Egész aknamező ez. Óvatosan megkerülik és már Csehszlovákia -felségterületén állnak ... lm elérkezett a -boldog, oly rég várt nap. Az 1. csehszlovák hadtest egységei támadásba lendülitek, megsemmisítették a DulkHa-szo-ros védelmére hátrahagyott ellenséges állásokat, -reggel nyolc óra körül -átlépték a csehszlovák államhatárt, és folytatták az ellenség üldözését. -A délelőtti órákban felszabadult a:z első szlovák helység Vysny Ko-m-árnik, és valamivel a déli óra előtt iN'izny Komárnik.-Nyitva állt -előttünk Csehszlovákia. A Dukla-szc-roeon át hozta meg -a szabadságot a szovjet hadsereg -és a mi hadsereg-közvetlen hadtestünk »a csehszlovák népnek. Az emlékezetes nia-p — 1944. október 6. Lemegyek arra a helyre, ahol a csehszlovák állami -lc-bogó 1-eng, magam előtt látom a h-atároszlo-pot. A géppisztolyoso-k egyike o-tt térdel mellette és csókolgatja. Elmondhatatlan örömet érzek. Büszke vagyok azokra, akik most a felszabadult határon menetelnek előre. Könnyedén lépkednek, mintha nem is lenne mögöttük egyhónapos harc a Kárpátok erdős hegyremgetegében. Áradó örömmel -tisztelegnek -a csehszlovák állami zászlónak. Büszkén gondolok azokra, akik -néhány kilométerrel előttünk törlesztik adósságunkat, pusztítva a menekülő hitleristákat, s büszke vagyok -azokra is, -akik :máir nem érték m-eg ezt a -boldog pillanatot, és mérhetetlen -hálát érzek a -szovjet katonák iránt, akik nélkül nem állnánk itt. Odalépek államunk lobogójához, és boldogan -megcsókolom. Ez az a nap, amelyről annyit álmodoztam, amelyre hat esztendeig, hat végtelenül hosszú éven át annyira vágytam, s velem együtt mindannyian, akiket vezettem, s -akik nélkül nem á-l:lhatmék itt. Azután elmentem, ho-gy megadjam a vég-tisztességet a hadt-ast ama harcosainak, -akik az országunkban vívott harc első óráiban estek el a haza földjének első négyzetméterein. A határ-oszlop közelébe fektettük le őket, felettük ia csehszlovák zászló lengett. Köztük volt Vedral-Sázavsky tábornok, az 1. dandár -parancsnoka is, akinek egy szerencsétlen véletlen folytán a sors nem engedte meg, hogy ho-sszabb idő-t tölthessen velünk. Az első lépcsőben lépte á-t a határt, kitűzte ott -az ál-lamii lobogót, megcsókolta, saját és valamennyi bajtársa nevében, -tiszte'gett a lobogó előtt, és sietett új harcálláspontjára, de nem jutott el oda. Teljesítette -az eskü szavait: ... -és -ha kell, -életemet is feláldozom ... 'Néhány méterre a határtól, -már a mi oldalunkon, kocsijával harckocsiaknára futo-t-t. Bátor és jó parancsnokot vesztettünk eil benne.-A szabadság zászlaját, -amelyet Sá- zavsky tábornok -a d-uk-Iai h-atárc-sz- lopnál kitűzött, harcostársai elhozták á felszabadult Prágába. S a további harcok során megbosszulták halálát és mind-az-oiknak a halálait, aki-k már Szokolovnál, Kijevnél, Fasztovná-l, Ru- dán-ál, Bila Gerkoivnál, Zsask-ovnál s a Kárpátokban áldozták életüket. • — Milyen -érzések hatják m-o-st át, tábornok elvtá-rs? — -szegezi -nekem a kérdést Sipcv elvtárs, a Krasznaja Zvezda állandó tudósítója. Válaszoltam a -kérdésre, de válaszomat a-kikcniiban semmilyen szovjet lapban s-ern olvastam, s hc-gy miért nem, csak -tizenöt év múltán kaptam rá magyiarázato-t. A. S-l-pov ezredes 1959-ben levelet küldött Csehszlovákiába, -amelyben a következő áililt: „Október 6-án -hajnaliban abban a szerencsiében részesültem, hogy o-tt állhattam csehszlovák -barát-ai-mmal a felújított határkőnél, amelyen -köztársaságuk cíimer-e ragyogott, s amely alatt e szavak állottak: Köszönet nektek, szovjet testvérek, Vörös Hadsereg katonái! Csehszlovákia köszönti felszabadítóit és köszönetét mond nekik! Ugyanazon a na-pon interjút adott nekem -Ludvík Svoboda -tábornok. A szöveget orosz nyelven távirati úton küldtem e-1 a -Knasznaja Zvezdán-ak, a cseh nyelvű eredetijét pedig odia-adt-am egy Moszkvába induló repülőnek. Mil-nd,kettő balszerencsével járt. Egy nap múlva -táviratot kaptam, amelyben értesítettek, hogy az interjút nem kézbesítették, mert megszakadt az összeköttetés. D-e ez még nem volt minden. Mint később kiderült, a repülőgép, amely a beszélgetés eredeti szövegét vitte magával, kényszerleszállást végzett. Az interjú csak n-agy késéssel -ért el Moszkvába, s eíért ne-m került bele az újságba. Eltettem egy irattartóba, so-k -más, ez időből -származó irattal együtt, a mai napig megőriztem. Most, amii-kor irattáramat böngésztem, megtaláltam, ezt az okmányt, s mondtam magamban: ta-lán érdekelni -fogja csehszlovák alv- társU'.mikiat S a levéllel együtt megjött a válasz is, amelyet akkoriban la-d-t-am Si- pov elvtárs kérdésére: — Nehéz szavakat találni, ho-gy kifejezzem -azt, -amit -érzek. Elsősorban kimondhata Wen -öröm-öt. Hi-szen megéltük azt a napot, -amelyre öt évig vágytunk, -amelyért fáradhatatlanul dolgoztunk és harcoltunk, s amelyet képzeletünkben egész idő alatt e-gyre színezgettünik. De a 1-egsZ-árny-a 1 óbb képzelet sem festhette meg ezt a napot olyan gyönyörűnek, amiilyen a valóságban ... Végtelenül boldogok vagyunk, hogy nem néztük ölbe tett kézzel, -amíg mások szabadítanak bennünket, és magunk láttunk munkához! -Most, amikor megadatott nekünk a -lehetőség, ho-gy kiharcoljuk a hazánkba visszavezető uitat, a szabadság ajándéka mé-g becs-e-sebb számunkra.-Hiszem, hc-gy a m-aü napon hajszálnyira -ugyanazt érzem, amit alakulatunk valamennyi katonája, hiszem, scha nem voltunk annyira egyek, mint éppen ma. A másik -érzés, a-mely valamennyiünket áthat — a hála. Hálla -mindazért, -amit a leghűségesebb és leghatalmasabb szövetséges: a Szovjetunió tett értünk. -A -haza földjén tett első lépések, -a szülőföld levegőjéből szív o-tt első szippantások, -haza földjét köszöntő csókok után* -katonáink akaratlanul -is visszapillantottak a testvéri ország -fel-é, ahonnan hasz szú, neih-éz, de Végűig Is győzelmes utunlkra elindultunk. Én pedig, -mint -a para-n-osnokUk, az ö nevükben szeretném elmondani, hogy miit éreztek, mire gc-ndolta-k abban a pillanatban: ELMEGYÜNK — DE NEM VÁLUNK EL ÖRÖKRE! Ez a határ, amelyet közös harcban tisztítottunk meg -az ellenségtől, amelyet a szc-vjet és a csehszlovák nép legjobb Halmaik v-é-re áztatott, -nem vála-szt el, -hanem örökre összeköt -bennünket! 1
