Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-01 / 26. szám

LENINI MUNKASTÍLUS AZ ALAPSZEHVEZETEKBIN (Folytatás a 3. oldalról) A kollektív vezetés Pártunk XV. kongresszusa rámuta­tott a kollektív vezetés és általában a lenini munkastílus tökéletesítésének módjára is. A kollektív pártvezetés elmélyítésének leltétele a választott szervek és a taggyűlések szerepének további fokozása, az aktívával foly­tatott munka tökéletesítése, a párton belüli tájékoztatás javítása és az elv­társi kapcsolatok megszilárdítása. A kollektív vezeités megteremti a helyes határozatok kidolgozásának feltételeit, lehetővé teszi a hibák és a tévedések, valamint a munkában az egyoldalúság elkerülését. Szavatolja a kollektíva igyekezetének, kezdemé­nyezésének és aktivitásának legcél­szerűbb, leggazdaságosabb és legha­tékonyabb ráfordítását. A kollektív pártvezetés elősegíti a párt egységé­nek, felzárkózottságának és monolit jellegének megszilárdítását. Az elmúlt időszak tapasztalatai ar­ról tanúskodnak, hogy az alapszerve­zetekben a kollektív vezetés egyik el­sőrendű feltétele az alapszervezeti pártbizottságok demokratikus alapo­kon történő létrehozása, a kommu­nista párt alapszabályzatában rögzí­tett alapelvek és normák teljes tisz­teletben tartása mellett. Az alap- szervezeti pártbizottságokban tényle­ges tekintélynek örvendő, tapasztalt elvtársaknak, különböző hívatású szakembereknek kell lenniük, akik különféle szakaszokon dolgoznak. A pártbizottság összetétele kell hogy tükrözze az adott párszervezet szociá­lis összetételét is. Az alapszervezetben a kollektív ve­zetés további fontos feltétele a párt- bizottság rendszeres és kezdeménye­ző tevékenysége. Csehszlovákia Kom­munista Pártjának alapszabályzata rögzíti a választott pártszervek kül­detését és tevékenységét meghatáro­zó alapvető normákat. A lenini mun­kastílus megkívánja, hogy az alap- szervezeti pártbizottságokba beválasz­tott kommunisták ezeket a normákat tökéletesen ismerjék, tiszteletben tart­sák és igazodjanak hozzájuk. A kollektív vezetés feltétele az is, hogy helyesen ítéljék meg és vá­lasszák ki azokat a kérdéseket és problémákat, amelyeket közösen fog­nak elemezni és eldönteni, A kol­lektív pártszerv döntsön az elvi fon­tosságú és időszerű kérdésekről. Az alapszervezeti pártbizottság határozza meg, hogy melyek a elvi fontosságú kérdések. Persze, egyes kérdések az első pillanatban lényegteleneknek tűnnek, de sók esetben megoldásuk­tól függ fontos problémák sikeres megoldása. Ezért ilyen esetekben fel­tétlenül szükséges a kollektív szerv véleménye és döntése. A kollektív vezetés egyik legfonto­sabb feltétele a társadalmi élet min­den területén a magas fokú fegyelem és a rábízott feladatért a szigorú személyi felelősség. Minden kommu­nista felelősségvállalása saját tevé­kenységéért a párton belüli élet egyik legfontosabb normája, amelyet rögzít a CSKP alapszabályzata; fel­tétlenül ehhez a normához kell iga­zodnia az alapszervezeti pártbizott­ság, a felsőbb pártszerv minden tag­jának és minden kommunistának. A pártban a kollektív vezetés, a kollektív döntés senkit sem mentesít felelőssége alól, hogy idejében és pontosan teljesítse a rábízott felada­tot. V. I. Lenin műveiben gyakran foglalkozott a személyi felelősség kérdéseivel, hangsúlyozva, hogy min­den esetben és kivétel nélkül bármi­lyen körülmények között is, a- kollek­tív irányítás elvének velejárója kell legyen minden személy pontosan meghatározott ügyért való személyes felelősségének minél pontosabb kör­vonalozása. A kollektív irányításra való hivatkozással leplezett felelőt­lenség nagyon veszélyes jelenség. A CSKP XIV. kongresszusát követő idő­szak tapasztalatai arról tanúskod­nak, hogy a személyi felelősségtudat a kollektív vezetés szerves része. A legfelsőbb pártszervek következetesen abból indulnak ki, hogy a lenini mun­kastílus egyik legfontosabb vonása a kollektív vezetésnek és a személyi felelősségtudatnak az egysége. Felelősség és ellenőrzés Az alapszervezeti pártmunka leni­ni srtílusának további fontos vonása a feladatok teljesítésének ellenőrzése. Ez konkrét területen a reális való­sággal kapcsolatos ismeretek meg­szerzésének fontos eszköze. Az alap­szervezeti tevékenység szempontjából arról van szó, hogy a tényleges hely­zetet egybe kell vetni a jóváhagyott határozattal és meg kell állapítani, hogy milyenek az eltérések a kitű­zött feladatoktól és céloktól. Ebben az értelemben az ellenőrzés része a párt megismerő tevékenységének, és következetes ellenőrzés híján ez a tevékenység nem lenne teljes és tö­kéletes. Az ellenőrzés megismerő jellege azonban nem meríti ki teljesen cél­jait és küldetését. Az alapszerveze­teknek tüzetesen ismerniük kel! a feladatok teljesítésének konkrét hely­zetéit, hogy idejében reagálhassanak az esetleges fogyatékosságokra és in­tézkedéseket foganatosíthassanak ki­küszöbölésükre. Az ellenőrzés alap­vető célja és küldetése általánosítani és terjeszteni a pozitív tapasztalato­kat és lenyesegetn,i a munka vadhaj­tásait. Az ellenőrzés ebben az érte­lemben szintén helyettesíthetetlen szabályozó szerepet tölt be. A CSKP XV. kongresszusa hangsú­lyozta, a párt vezető szerepét nem fogja fel úgy, hogy szervei átveszik az állami és gazdasági szervek jog­körét és felelősségét, hanem arról van szó, hogy a kommunisták az adott munkaszakaszon a pártnak fe­lelnek tisztjük gyakorlásáért. A párt alapszervezetei útján ellenőrzi és fe­lelősségre vonja őket ff pártpolitika megvalósításával kapcsolatban. Annak érdekében, hogy a párt gaz­daságpolitikájának megvalósítása so­rán növekedjen a párt szervezetei­nek szerepe, a CSKP alapszabályza­tának 69. cikkelye a pártszervezetek­nek megadja az ellenőrzés jogát. Ezt a népgazdaságban a lenini munkastí­lus és a párt vezető szerepe érvénye­sítése fontos módszereként kell ér­telmezni. Érvényesítése érdekében mind az alapszervezeteknek, mind a vezető gazdasági dolgozóknak meg kell teremteniük a feltételeket és az ellenőrzési jogot fel kell használni a munka további tökéletesítésére. A pártszervezeteknek a taggyűlé­seken, a vezető gazdasági dolgozó jelenlétében, testületileg kell meg­ítélniük a gazdasági kérdéseket és olyan határozatokat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzőleg hatnak mind a gazdasági vezetésre, mind az alap- szervezet egyes tagjaira. Ugyanak­kor szorgosan kellene hatniuk a gazdasági vezetésben dolgozó kom­munisták felelőssége fokozására a termelés fejlesztéséért és hatékony­sága növeléséért. Ugyanilyen fon­tos az is, hogy a pártszervezetek a gazdasági feladatok megoldását a po­litikai következmények tekintetbevé­telével értékeljék. Figyelemmel kell kísérniük, hogy a jóváhagyott intéz kedések mennyiben állnak összhang­ban a párt általános politikai irány­vonalával, hogyan hatnak a munka­kollektívákra, milyen velük kapcso­latban a kommunistáiknak, illetve a vállalat és az üzem többi dolgozójá­nak az állásfoglalása és milyen el­kötelezettséget tanúsítanak megvaló­sításukban. A gazdasági szervek és kommunis­ta dolgozóik a pártnak felelnek az adott szakaszon politikája megvalósí­tásáért. Természetesen fontos dolog, hogy ne várjanak arra — majd a pártszervek minden lépésüket meg­tárgyalják, jóváhagyják és megerősí­tik s ne számoljanak azzal sem, hogy amennyiben feladataikat nem teljesítik, akkor még ott van a párt- szervezet, amely majd mentegetni fogja a fogyatékosságokat, esetleg vállalja értük a felelősséget. Természetesen a pártszervezetek ellenőrzési joga nem jelenti azt, hogy csak az ellenőrző tevékenységre kell szorítkozniuk. Egyidejűleg kötelesek hatásosan támogatni a vezető gazda­sági dolgozók igyekezetét és tekinté­lyét a pártpolitika megvalósításában és a népgazdasági tervfeladatok tel­jesítésében. Az ellenőrzési jog küldetése nem­csak a fogyatékosságok feltárása, hanem — egyben és főleg — meg­előzésük is. Ezért az ellenőrzési jog következetes érvényesítésének bizto­sítania kell azt, hogy az alapszerve­zetek tevékenysége hasson a terme­lést megelőző szakaszokra is, hogy így idejekorán megelőzhessék a ked­vezőtlen jelenségeket. A tapasztalatok felhasználása Az alapszervezeti taggyűlések ta pasztalatainak elemzése arról tanús­kodik, hogy következetesen harcolni kell a fogyatékosságokba való op­portunista beletörődés, a negatív je­lenségek mentegetése ellen, meg kell követelni a lenini munkastílus! és a feladatok megoldása iránti le­nini hozzáállást. A párt alapszerve­zetei arra vezessék a népgazdaság vezető tisztségviselőit, hogy ne kerül­gessék a problémák megoldását és szüntelenül emeljék irányító munká juk színvonalát. Az alapszervezetek nek ezért tisztában kell lenniük az zal, hogy üzemük hogyan teljesíti termelési feladatait, beleértve a vá­laszték és a minőség kérdését. A párton belüli ellenőrzés alapján ezekkel a problémákkal foglalkozni kell a taggyűléseken, meg kell őket oldani és szükség esetén javítani kell a helyzeten a céltudatos eszmei­nevelő, szervező és kádermunka fej­lesztése útján. A párton belüli élet tökéletesítése, a lenini munkastílus érvényesítése szempontjából fontos következetesen felhasználni a bírálat és az önbírá­lat minden módszerét és formáját. Ennek során elvi fontossága van a bírálat jellegének, mivel főleg tartal­ma és jellege határozza meg a párt és a társadalom fejlődésére gyako­rolt kedvező avagy kedvezőtlen hatá­sát. A CSKP XV. kongresszusa hangsú­lyozta, a párt alapszervezetei töltik be a legfontosabb szerepet az olyan légkör kialakításában, amelyben a bírálat és az önbírálat nem valami rendkívüli, amelyben uralkodó az igényesség, a bíráló szellem és a nyíltság, amelyben megvitatják az égető problémákat és törekednek a hasznos változásra. Elsősorban a munkaközösség kommunista tagjai­nak kell teljes mértékben megérte­niük azoknak a javaslatoknak jelen­tőségét, amelynek célja a feladatok hatásosabb teljesítése. Harcolniuk kell minden elavult, helytelen ellen, a haszonlesés és más negatív jelen­ségek ellen, amelyeknek hordozói ádázul szembeszegülnek mindazzal az újjal, ami elősegíti a társadalmi szükségletek kielégítését fejlődésünk jelenlegi szakaszában. FRANTlSEK PECKA ■ ^ SZLKP Kassai (Koáice) Városi Bizottságá- Afc nak elnöksége a napokban foglalkozott a hatáskörébe tartozó ágazatok tervteljesítésének kérdéseivel. Hogy milyen eredménnyel, erről An­ton Zupa elvtárs, a pártbizottság titkára tájékoz­tatott. — Pártbizottságunk alaposan elemezte a város területén működő vállalatoknak, üzemeknek a 6. ötéves tervidőszak negyedik éve feladatainak tel­jesítésében elért eredményeit, s megállapította, hogy az ipari üzemekben általában kedvezően alakult a helyzet. Több vállalat már pótolta a ja­nuárban — közismert okok miatt — bekövetkezett termeléskiesést, s egynéhány üzemben már túl is teljesítették a tervezett feladatokat. Hála a munkakollektívák, kommunisták és a többi dol­gozó áldozatkészségének, a hatékonyabb munka- szervezésnek, sikerült — az utóbbi felmérések szerint — az eredeti 121 millió korona lemara­dást alig harmincmillió koronára csökkenteni. Köszönet és elismerés illeti azokat a dolgozókat, vezetőket, akik a hetekre, sőt napokra kidolgozott konkrét intézkedések tervének valóra váltásán őszinte lelkesedéssel dolgoztak s ma már a fo­lyamatos tervek teljesítésén fáradoznak. Szeret­ném még hangsúlyozni, hogy ebben a munkában döntő fontosságú szerepe van az irányítás szín­vonalának, amelyet tovább kell emelnünk. iNem lehet minden termeléskiesést csupán az energianehézségek számlájára írni, mert olyan — ma is jelentkező — tényezők is körzejátsza- nak, mint az akadozó anyagi-műszaki ellátás. Ezek­kel a jövőben is számolnunk kell még, ezért igen körültekintően kell kezelni a kooperáló, anyag­rendelő és -szállító vállalatok kapcsolatát. Sajnos, ez a kérdés országos viszonylatban sincs meg­oldva, de nálunk rendezése a legfontosabb poli­tikai és gazdasági feladatok közötf szerepel. Hogyan értékeli a pártbizottság a feladatait nem teljesítő építőipar helyzetét? Tovább emelni az irányítás színvonalát — Sajnálatos, hogy ezen a fontos, számunkra is érzékeny területen a helyzet nem kedvező. Az építőiparban nem sikerült a kívánalmaknak megfelelően megvalósítani a meghatározott intéz­kedéseket, és az év eleji lemaradás áprilisban még tovább nőtt. Szerintünk nem lehet ezen a területen sem állandóan a januári problémákra hivatkozni. Tudvalévőén, az építőiparban mindig voltak bizonyos problémák az év elején — a tél kihatásának arányában —, de korábban igyekez­tek a későbbi hónapokban rendezni ezeket. Miért nem történt ez meg például a Hydrostav és a Mélyépítő Vállalat esetében, melyeknél legna­gyobb a lemaradás? — Pártbizottságunk ellenőrzéseket végeztet az említett két vállalatban. Annyit már tudunk, hogy a két vállalat kommunistáinak, szakszervezeti tagjainak, a SZISZ-tagoknak — minden tekin­tetben — nagyobb erejük, képességük van, mint amilyet felmutattak. De azzal is tisztában va­gyunk, hogy mindkét vállalat gazdasági vezetése az emberi kapcsolatok építése, megszilárdítása te­rén nem tett meg mindent. Ez a jelenlegi véle­ményünk. — Milyen feladatok várnak általában, de főleg az említett két vállalatnál, a kommunistákra és gazdasági vezetőkre? — A fogyatékosságokat sohasem lehet általá­nosítani, globálisan mindenkire vonatkoztatni. Minden esetben meg kell találni okukat, gyöke­rüket, s nem utolsósorban a mulasztók személyét. Ebből a szükségletből ered az illetékes munkahe­lyen dolgozó kommunisták feladata: behatóan, őszintén és nyíltan elemezni saját tevékenysé­güket, a munkahelyen kialakult kedvezőtlen hely­zetet. Tudjuk, nem tartozik a könnyű feladatok közé a hibák és fogyatékosságok feltárása, be­ismerése, személyekre történő lebontása. Viszont nálunk, kommunistáknál, ez mellőzhetetlen köve­telmény. A problémák megoldásának egyik esz­közét az irányítás színvonalának alapvető emelé­sében is látjuk. Ezt, mint politikai és társadalmi feladatot, feltétlenül megköveteljük. Csakis1 ilyen módon érhetjük el azt, hogy az idei termeléski­esést legkésőbb július végéig pótolhassuk és eredményesen teljesíthessük a 6. ötéves tervidő­szak negyedik évének minden feladatát a mi járásunkban is. KULIK GELLERT 1979. VII. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom