Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-23 / 38. szám
w A kommunista sajtó osztályharcos sajtó. Ennyi és nem más! Létezését, tartalmát a munkásosztály és ideológiá ja, a marxizmus—leninizmus determinálja. Vlagyimir II- jics Lenin a következőket írta: „A munkáslap a munkások fóruma.“ Tehát: a munkásosztály sajtójának kizárólag a munkásosztály és szövetségesei érdekeit kell szolgálnia. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy mindig döntő marad a kérdés: kinek van ebben a sajtóban döntő szava. Világos, hogy a munkásosztály sajtójában, azaz a kommunista sajtóban a kommunisták szavának kell döntőnek lenni. „A párt kezében levő valameny- nyi sajtóorgánumot — hangsúlyozta Lenin — megbízható kommunistáknak kell szerkeszteniük, akik bebizonyították a proletárforradalom ügyéhez való hűségüket.“ Mivel azonban sem ezek a követelmények, sem Marx, Engels, Lenin és Gottwald további, a sajtóra vonatkozó tézisei Csehszlovákiában az 19B8—1969 es válságos években (esetenként a válságot megelőző időszakban sem) nem érvényesültek, az a helyzet következett be, hogy a jobboldali-opportunista és az antiszocialista erők megkaparintották a tömegkommunikációs eszközök túlnyomó többségét, köztük a társadalomban vezető szerepet betöltő kommunista párt sajtóját is. EZ az állapot a csehszlovákiai magyar sajtóra is érvényes volt. Fekete fehéren bizonyltja, hogy az ellenforradalmi években a csehszlovákiai magyar sajtó sem élt légüres térben. Ez a sajtó is, mely mindig kiállt Csehszlovákia népének s a csehszlovákiai magyarságnak kommunista forradalmiassága mellett, teljes mértékben bekapcsolódott az ún. „megújhodási folyamatba“, a szocializmus „demokratizálásába“ egy kétes, „emberarcú szocializmus“ nevében. Ez a sajtó is igyekezett „lépést tartani“ a „kor szellemével“, ez sem akart a „progresszivitáson“ kívül rekedni. Ö is a párt és a társadalom fölött érezte magát és a „saját“ történelmét írta. Érdeke tehát megegyezett az akkori cseh és szlovák sajtó „érdé keivel“: a reális szocializmus felszámolásával a náció nalizmus és az antiszovjetizmus jegyében. Éppen ezért ezekben a napokban, amikor a csehszlovákiai sajtó, rádió és televízió napját ünnepeljük, nem árt felidézni a marxizmus—leninizmus klasszikusainak a munkásosztály sajtójának szerepéről és küldetéséről kidolgozott elveit és elgondolkodni fölöttük. Annál is inkább, mivel ezek az elvi gondolatok napjainkban, ami kor éles eszmei harc folyik a két ellentétes világtábor — a szocializmus és a kapitalizmus — között, nagyon- nagyon is időszerűek. És — figyelmeztetőek! A mi válságos éveink példázzák és tanúsítják. ge!s. Ilyen politikai orgánummal a proletariátus fegyvert kap a kezébe, amely a proletariátus harcának fegyverévé válik a burzsoázia ellen, de a proletariátus osztály- és politikai nevelésének eszközéül, felzárkózotiságának és szervezettségének eszközéül is szolgái. E fegyver fő feladata 'azonban az, hogy a forradalmi gyakorlat és az osztály harc, a szociális valóság megváltoztatásának eszközévé váljon. Ehhez, természetesen, hacot kell vívnia a proletariátus összes ellenségével, a szociális valóság megváltoztatására képes politikai erőt kell nevelnie, propagálnia kell a marxista eszméket stb. E fegyvernek — tanítja Marx és Engels — bátorságot kell adnia az embereknek, „Igazán bátorságot kell adnia és jó hangulatot“. Azáltal, hogy lövései, azaz a cikkei operatívak, vagyis gyorsak, időszerűek és tárgyilagosak lesznek. Nem hiányozhat belőlük a kőnk rétság és a népszerű jelleg, mivel „azt akarjuk hegy értsenek bennünket a munkások“, és úgyszintén az egyszerűség és érthetőség, valamint a helyes hangnem sem. Sajtónk a párt és a szocialista állam 1979. IX. 23. A SAJTÖ OSZTÁLYJELLEGE ÉS PÁRTOSSÁGA A marxizmus megalapítói — Marx Káro-ly és Engels Frigyes — a zsurnalisztikát sosem értelmezték a társadalmi haladás és gyakorlat elszigetelt, autonóm területeként, hanem úgy tekintettek rá, mint a felépítmény szerves részére, illetve egyik elemére, mint társadalmi, szociális intézményre. A sajtó történetét összekapcsolták a nemzet történelmével. A sajtó tehát mint történelem, történelmi tényező magában foglalja és kifejezi „a népszellem valamennyi igaz mozzanatát“, vagyis az igaz érdekeket — a társadalom élet- fontosságú érdekeit és igyekezetét. Marx és Engels szerint a zsurnalisztika, a sajtó szoros kapcsolatban áll a társadalmi fejlődés egy bizonyos -fokával, azzal a fokával, melyben úgy lép fel mint a más emberekkel való kapcsolat (a társadalom tagjai közötti kapcsolatok) eszköze. Hangsúlyozták, hogy a zsurnalisztika, valamint a periódikus sajtó sokoldalú, mindenütt jelenlevő, mindentudó, ezért a nézőpontjába tartozik minden, ami a valóságban él. A sajtót az egész valóság érdekli, ennek minden területe és oldala, minden, amivel telített az élet. Ezért a sajtónak az ügy ismeretében és lényegének dialektikus voltával kell szólnia a kérdésekről, melyek a nap kérdéseivé lettek, és amelyekkel az újságok naponta beleavatkoznak a mozgalomba. Tárgyukká s tartalmukká mindig a jelenlegi élet — politika, gazdaság, kultúra stb. — válik. Marx és Engels nagy1 jelentőséget tulajdonítottak a zsurnalisztikának, a sajtónak. Hangsúlyozták, hogy az újságok „politikai kérdéseket nemcsak megtárgyalhatnak, hanem meg is kell tárgyalniok azokat“, annál is inkább, mivel kifejezik a napi politikai gondolkodást, s ezért követelték összekapcsolását a valóságos harccal, s e harcokkal való teljes azonosulásukat, vagyis azt, hogy a sajtó helyezkedjen mindig bizonyos politikai — pártos álláspontra ... Figyelmeztettek azonban: helytelen volna, ha csak azért csinálnánk politikát, mert az újságok teli vannak vele! Más szóval: nem a zsurnalisztika, nem a periódikus sajtó határozza meg a politikát (mint annak nálunk az 1968—1969-es években tanúi voltunk), hanem ellenkezőleg: a politika használja fel a zsurnalisztikát, a sajtót, mint saját eszközét a társadalom célkitűzései elérése számára. A sajtót a valóság megismerése, visz. szatükrözése és mérése eszközének tekintették. Benne a kultúra és a nemzet szellemi nevelésének hatalmas mozgatórugóját látták, azaz a r.éptöme- gek bizonyos irányba történő nevelésének eszközét, ezért a számára fő küldetést, programot tűznek ki: hatni a valóságra és törekedni a megváltoztatására a proletariátus, a munkás oszt álig harcainak és vágyainak megfelelően. Marx és Engels a zsurnalisztikához, és egyáltalában a sajtóhoz, úgy közeledtek — fő ag azt követően, hogy „A német ideológiában“ rámutattak az ideológiai felépítmény osztályjellegére —, minit az osztály- és az ideológiai harc eszközéhez. Ezért hangsúlyozták a zsurnalisztika osztály jellegét, ami törvényszerűen a pártosságban nyilvánul meg. Az osztályjellegre abßöl a tézisből következtettek, hogy az osztálytársadalomban az uralkodó osztály gondolatai az uralkodó gondolatok. A szellemi termelés eredményei tehát — mint amilyen pl. a zsurnalisztika és eszközei is — ennélfogva ilyen vagy olyan osztály érdekeinek, céljainak, álláspontjainak stb. kifejezőjévé válnak. A pártosságot abból a szociális igazságból vonták le, hogy ez éppen annak az osztálynak érdekeit, céljait és állásíjpntjait stb. fejezi ki, amely nemcsak az anyagi, hanem a szellemi hatalommal is rendelkezik, tehát az uralkodó osztály érdekeit. A mi esetünkben, a szocializmust és kommunizmust építő társadalom esetében ez az osztály a munkásosztály és annak élcsapata — a kommunista párt. HARC A PROLETÁR, KOMMUNISTA SAJTÖ MEGTEREMTÉSÉÉRT A proletársajtó létrejötte törvényszerű, elkerülhetetlen folyamat volt. Marx ezt így fejezte ki: „Itt semmiféle mozgalom nem létezhet sajtószerv nélkül.“ A proletár-, a munkássajtó fejlődése és hatása tehát elválaszthatatlanul égybekapcsolődott a proletariátus politikai pártjának létrejöttével. A proletársajtó munkájában való részvételt Marx és Engels valóságos, azaz nagyon fontos pártmunkának tartották. A proletár publicistákról azt írták, hogy pártunk legjelentősebb irodalmárai, s hogy munkájuk „szolgálat“ a pártnak, s hogy ennek csakis akkor tehetnek eleget, ha ezt a párttevékenység egyik formájának tekintik a párt harcaiban való aktív részvétel mellett. A proletárpárt megalapítása után a kommunista zsurnalisztika, a proletár, a pártos sajtó — a párt képviselője. A burzsoázia elleni harcban elért minden sikere — Engels szerint — egy talpalatnyi föld, ami nyereséget jelent a valóságos és intelligens munkásmozgalomnak. Marx és Engels ezért hangsúlyozták, hogy a pártvezetőségnek minden körülmények között meg kell tartania (hcigy ennefle ellenkezője hova vezet, erre a válságos évek szolgáinak tanulságul) a „mi összes hatalmi pozíciónkat“, de közülük Is mindenekelőtt a legfontosabbikat — a pártsajtó!. Amíg ezek a párt kezében lesznek, a burzsoá ideológusok, a különféle opportunisták és revizionisták stb, minden kísérlete, hogy kivonják ezeket a marxizmus, hatása alól, sikertelenségre van ítélve. Életfontosságú tehát mindenáron megvédeni ezt az erődöt, és sose feladni a politikai pozíciókat. Marx és Engels figyelmeztettek arra, hogy a proletárpárt és vezető szervei kötelesek ellenőrizni sajtójukat, hogy semmilyen szervnek „nem áll a jogában átadnia funkcióit a szerkesztőségeknek ... de megengednie sem, hogy ... a lapok bitorolják az ő funkcióikat“. Az elsők kötelessége saját sajtójuk irányítása és e sajtó tevékenységének ellenőrzése, míg a sajtónak el kell fogadnia ezt az irányítást, anélkül, hogy jogában állna a párt vezető szervei tevékenységének ellenőrzése. A pártirányításnak való alárendeltséq a proletár, kommunista sajtó létezésének törvényszerű megnyilvánulása, tehát ennek a sajtónak — összhangban a marxista alapelvvel: a demokratikus centralizmussal — teljesítenie kell a párt vezető szerveinek tanácsait és utasításait! Mindezt az elfogadott program és taktika keretében kell cselekednie. „A pártnak mindenekelőtt politikai orgánumra van szüksége“ — irta EnA PROLETÁR ZSURNALISZTIKA ALAPELVEI Marx ég Engels megfogalmazták a proletár, a kommunista zsurnalisztika alspelveit is, mégpedig: a proletár, a kommunista pártosság elvét, a marxista eszmeiség elvét és a népi jelleg elvét. Ezek kölcsönösen összefonódtak, elválaszthatatlanok egymástól. A proletár, a kommunista pártosság elve a marxista zsurnalisztikát minden tekintetben meghatározza. Tehát: irányvételét, jellegét, a publikált anyagok tartalmát és formáját, stílusuk különlegességeit, elrendezésüket stb. — a zsurnalisztika fejlődésének és hatáskifejtésének minden egyes szakaszában. Világos osztály szempontú, proletár álláspontot fejez ki, kifejezi és védelmezi a marxista párt nézeteit és alapelveit. Nyíltan és bátran hirdetnie keli az osztályszempontú nyílt pártosságot az eszmei és politikai semlegességgel, megalkuvással szemben, illetve a „politikán kívüli“, az „osztály fölötti“ a „párton kívüli“ stb. zsurnalisztikával szemben, olyannal szemben, amelynek keretében „a legkülönfélébb csőcselék a szocializmusról vitatkozik, mellette és ellenns“. A marxista eszmeiség elve abban nyilvánul meg, hogy a kommunista zsurnalisztikának, az újságíróknak tevékenységükben a marxista eszmékből kell kiindulniuk, és a proletariátus tudományos világnézetéhez — a marxizmushoz, azaz — mai kifejezéssel élve — a marxizmus—leninizmushoz kell igazodniuk. A kommunista zsurnalisztikában az eszmeiség tudományosságot is jelent. Marx és Engels azt írta, hogy szocialista újság „teljesen világos tudományos irányvétel nélkül értelmetlenség.“ Számukra a helyes irányvétel a dialektikus materialista filozófia, a társadalmi fejlődés és az osztályharc marxista elmélete volt. A kommunista zsurnalisztika proletár pártossága és marxista eszmeisége e zsurnalisztika népi jellegét jelenti. Itt az alap a néptömegeknek az emberi társadalom fejlődésében betöltött döntő szerepéről szőlő gondolat. Marx és Engels ezzel kapcsolatban azt írták, hogy a sajtó „... benne él a népben és bectületesen együtt érzi vele minden reményét és félelmét, szeretetét és gyűlöletét, örömét és bánatát“. A kommunista zsurnalisztika népi jellege a proletariátus osztályöntudatának növekedésével e zsurnalisztika új minőségi megnyilvánulásához — a tömegességhez vezet. A SAJTÓ HÁRMAS FUNKCIÓJÁRÓL Marx Károly és Engels Frigyes publicisztikai tevékenysége, újságíró hatásuk új értelmet adott az újságoknak. Fellépésükkel az újságok általában teljesen más feladatokat kaptak „hozományba“, melyek homlokegyenest eltértek a burzsoá társadalom újságjainak küldetésétől. És éppen az ő hagyatékukra támaszkodtak az orosz bolsevikok, mindenekelőtt Vlagyimir lljics LeIFolytatás a 4. oldalon) 3 SZILARD TÁMASZA A marxizmus-leninizmus klasszikusai a munkásosztály sajtója szerepéről és köldetéséről
