Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-01 / 26. szám
ÚJ szú 19 79. VII 1. 3 pártpolitika megvalósítása döntő mértékben függ az üzemek és a községek pártszervezeteitől. Ezek teremtik meg annak feltételeit, hogy minden párttag és tagjelölt cselekvőén részt vegyen a párt irányvonalának megvalósításában. A párt szervei és szervezetei és minden kommunista munkája hatékonyságának döntő mércéjét jelentik a konkrét politikai és munkaeredmények azon a szakaszon, amelyért felelnek s amelyen tevékenységüket kifejtik. A párt gyakorlati tevékenységében mindig kifejezetten konkrét módon tükröződnek a párt elméleti kérdései, a pártról, a létrejöttéről és fejlődéséről, építésének és tevékenységének ideológiai, szervezeti és taktikai alapjairól, alapelveiről és normáiról, továbbá a párt vezető szerepéről s annak egyes területeken, a munkásosztály harcának különböző szakaszaiban, történelmi küldetése teljesítése során való érvényesüléséről szóló tanítás. Maga a gyakorlati tevékenység pedig nemcsak minden esetben eldönti az elméleti következtetések, célok és programok, valamint a párt építése és tevékenysége ulapelveibői és normáiból következő követelmények teljesítésének mértékét, hanem egyidejűleg döntő fontosságú a tapasztalatok általánosítása, az adott helyzetnek és feltételeknek megfelelő új elméleti következtetések kimunkálása szempontjából is. A gyakorlati tevékenység alapján pontosítják a program céljait és a taktikai feladatokat, továbbfejlesztik a párt tevékenységének alapelveit, normáit és szabályait. Stratégia és taktika A pártnak, egyes szerveinek, szervezeteinek és tagjainak gyakorlati tevékenysége a marxizmus—leninizmus elméletére épült. Ezért a párt szerveinek, szervezeteinek, tisztségviselőinek és tagjainak gyakorlati tevékenységére kötelezőek bizonyos szabályok, megközelítések, eszközök, a munka bizonyos formái és módszerei. Ez annyit jelent, hogy a munkásosztály forradalmi pártját nemcsak bizonyos ideológia, program, stratégia és taktika jellemzi, hanem a munka bizonyos stílusa is, amely- ivei a kommunista párt különbözik a többi politikai párttól és mozgalomtól. A munkastílustól függ a párt képessége is: eleget tenni történelmi küldetésének. A marxizmus—leninizmus klasszikusai ezért nagy figyelmet és gondot szenteltek a munka stílusának. Az egész kommunista mozgalom számára példa a lenini munkastílus, nemcsak elméleti hagyatékként, hanem gyakorlatilag is. A lenini tapasztalatokból merített és merít a Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész nemzetközi kommunista mozgalom. A lenini munkastílusnak és gyakorlati tapasztalatoknak mélyreható tanulmányozása a mi kommunista pártunk számára is a lenini stílus érvényesítésének egyik alapvető feltétele a párt minden szava, szervezete, tisztségviselője és tagja munkájában. Pártunkban a hatvanas évek második felében nem tartották eléggé tiszteletben a lenini munkastílust, majd végül is a jobboldali erők ezt 1968-ban elméletileg és gyakorlatilag is elvetették. Ez volt az egyik döntő oka annak, hogy a CSKP megszűnt társadalmunk vezető ereje lenni s manipulálhattak az opportunista, a revizionista, valamint a szocialistaellenes erők. Csak a lenini munkastílus következetes megújításával, az elméletben és főleg a kommunista párt vezetőinek, szerveinek és szervezeteinek gyakorlati tevékenységében a marxizmus— leninizmushoz való visszatéréssel lehetett lépésről lépésre szétzúzni és fokozatosan felszámolni a jobboldal és a szocialistaellenes erők politikaihatalmi pozícióit, nyílt eszmei harcot indítani a jobboldal ellen és hazánkban a szocializmus továbbfejlesztése érdekében ismét törekedni a becsületes emberek megnyerésére. A párt és a társadalmunk konszolidálásáért vívott harc időszakában a központi bizottságnak és egyes vezetőknek gyakorlata, valamint munkastílusuk — tanulságos nemcsak pártunk számára, hanem gazdagítja a marxista—leninista elméletet is. Ennek a gyakorlatnak általánosítása szempontjából nagy jelentősége van a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságai című dokumentumnak. A munkásosztály forradalmi pártja Pártunk egész gyakorlata, a jő és a rossz időkben szerzett tapasztalataink értékelése szempontjából döntő fontosságú volt és az ma is, ezeknek a tapasztalatoknak a szembesítése a lenini hagyatékkal és annak felmérése, hogy egész munkánk és annak stílusa mennyiben felel meg a munkásosztály forradalmi pártja jellegének s azoknak a feltételeknek, amelyek között a párt működött és működik. Ezért feltétlenül szükséges visszatérni a gondolkodás és a gyakorlati cselekvés vezérfonalát jelentő marxista-leninista tanításhoz. Eközben a pártnak a munkastílust formálva hasznosítania kell a nemzetközi kommunista és forradalmi munkásmozgalomnak, elsősorban az SZKP-nek tapasztalatait is, A CSKP XV. kongresszusa s a legfelsőbb pártszerveknek az ezt követő ülései, főleg a CSKP KB 11. ülése egyértelműen hangsúlyozták, hogy a pártmunka minden területén a lenini munkastílus mind kidomborodóbb és következetesebb érvényesítése a párt vezető szerepe elmélyítésének feltétele és létfontosságú a párt szempontjából. A pártmunka és az egész irányítási rendszer színvonala emelésének szükségszerűsége megkívánja a társadalmi folyamatok tudományos és komplex megközelítését, a kollektivitást, a szüntelen ellenőrzést, az elvszerű káderpolitikát, a bírálatot és az önbírálatot. Ezek a lenini munkastílus legfontosabb vonásai, amelyeket következetesen érvényesíteni kell a fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi feltételei között. Ezért az egész párt minden szerve, szervezete és tagja számára rendkívül fontos ezeknek a vonásoknak mélyreható elsajátítása, hogy azok munkájuk szerves részévé váljanak. Ez különösképpen sürgetően jelentkezik a párt alapszervezeteinek tevékenységében, mivel olyan munkakörökben dolgoznak, amelyek velük együtt közvetlenül részt vesznek a párt politikai irányvonala megvalósításában. A lenini munkastílus egyik alapvető vonása a társadalmi folyamatoknak, a társadalmi feladatok és problémák megoldásának tudományos megközelítése. Ahhoz, hogy a kommunista párt, a szocialista társadalom vezető ereje, tudományosan megismerje az objektív valóságot, azt elemeznie kell, elválasztva a lényegest a véletlenszerűtől, az alapvetőt a mellékestől, az okokat a következményektől. Csakhogy nemcsak a pozitív jelenségeket, hanem a problémákat és a fogyatékosságokat is számos objektív és szubjektív körül ménv váltja ki. A fogyatékosságok megszüntetéséhez szükséges az okok feltárása, elemzése és az idejében megfelelőképpen végrehajtott helyrehozó intézkedések. Alapszervezeti szinten a társadalmi folyamatok iránti tudományos hozzáállás megkívánja, hogy a tevékenységben létező vagy felmerülő problémákat okaik, a megoldás lehetőségei és a feltételezett következmények legmélyebb ismerete alapján oldják- meg. A konkrét helyzet konkrét elemzése Ezért az alapszervezeti pártbizottságoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a pártszervezet tevékenységét az adott hatáskörben megtárgyaló taggyűlés induljon ki a konkrét helyzetből, a megvitatásra kerülő problémák következetes elemzésére támaszkodjon, hogy Így helyes döntést hozhasson. A taggyűlés induljon ki a kétségtelenül bizonyított tényekből s ne feltevésekből és óhajokból. A konkrét v határozat meghozatala előtt egyértelműen fel kell mérni a kitűzött célok elérésének tényleges helyzetét és a munka alkalmazott módszereinek elemzése alapján a munkaközösségekben ki kell jelölni a pártmunka további tökéletesítésének módját. Ez az alapszervezetekben a pártmunka tudományos megközelítésének lényege. Az alapszervezetek ilyformán az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának döntő láncszemeivé válnak. Munka- közösségükkel együtt kell hogy megteremtsék a haladó tapasztalatok tudományos vizsgálatának és általánosításának feltételeit és biztosítsák a tudományos kutatás eredményeinek felhasználását a gyakorlati tevékenységben. Az elmélet és a gyakorlat egységé nek megszilárdítása szempontjából a párt alapszervezeteiben fontos, hogy a dolgozó tömegek körében még következetesebben terjesszék a forradalmi elméletet. Főleg a marxizmus—le ninizmus tudományos elmélete gyakorlati megvalósítása vezérfonalát képező pártdokumentumok népszerűsítéséről és magyarázatáról van szó. Az alapszervezetek propaganda- és agitációs tevékenységükkel biztosít sák a dolgozók egyetértését nemcsak a párt politikájával, hanem az e politika gyakorlati megvalósítását célzó saját intézkedéseikkel is. Az alapszervezeti pártbizottságoknak és a pártszervezet többi tagjának is tüzetesen meg kell ismerkedniük a párt dokumentumaival, azokat tanulmányozniuk kell, hogy ismereteiket felhasználják a határozatok megvalósítására és a mindennapi gyakorlatban előforduló feladatok teljesítésére. Az alapszervezetek ezzel egyidejűleg hatáskörükben szüntelenül általánosítsák saját tevékenységüknek és adott munkakollektívájuk tevékenységének pozitív tapasztalatait, a munka megszervezése haladó formái és módszerei alkalmazásának tapasztalatait. Ez a pártalapszervezeti munka iránti tudományos hozzáállás egyik fontos módja és amint azt a XV. kongresszus és a CSKP KB 11. ülése hangsúlyozta, ezt a tevékeny séget el kell mélyíteni és tökéletesíteni kell. A felsőbb pártszervekhez hasonlóan az alapszervezetek is minden döntésüket és határozatukat támaszszák alá az objektív helyzet elemzésével, erélyesen lépjenek fel a szubjektivizmus s az ellen, hogy az óhajt valóságnak tüntessék fel. Ehhez az szükséges, hogy a kommunisták tevékenységet fejtsenek ki a tömegek körében, ismerjék a munkakollektíva gondolkodásmódját, tagjainak nézeteit, tüzetesen megismerkedjenek a munkahely problémáival, megszerez zék a taggyűlésekhez és a pártbizott sági ülésekhez szükséges információkat. Az alapszervezeti munka iránti tudományos hozzáállásnak feltétele, hogy az ismereteket elemzik és azok visszahatnak a tömegekre, az alap szervezet neveli és megnyeri őket a pártpolitika megvalósítására. Az elmélet és a gyakorlat egysége megszilárdításának fontos eszköze a párton belüli élet fejlesztése a de mokratikus centralizmus alapján. A demokratikus centralizmus alapelve a lenini munkastílus szempontjából el sősorban megkívánja a kollektív vezetést az egész irányító tevékenységben. Hangsúlyozta ezt a CSKP XV. kongresszusa is. „A kollektivitás alapelvének következetes érvényesítése a elöntésekben az egyoldalúság és a felesleges hibák elkerülésének megbízható útja. El kell érni azt, hogy minden szerv és szervezet, mindenki, akire felelősséget bíznak, kötelező normának és magától értetődd dolognak tekintse minden fontosabb kérdés tüzetes és sokoldalú megítélése alapján való eldöntését* (A CSKP XV. kongresszusa, Svoboda, Prága 1977, 74. oldal, csehül.) IFolytatás a 4. oldalonf VASÖNTÉS A Győzelmes Február Érdemrenddel kitüntetett tfineci NOSZF Vasmű magaskemencéjének öntőmunkásai nemcsak sikeresen pótolják az év eleji termeléskiesést, hanem jelentős mennyiségű kokszot, fűtőolajat és földgázt is megtakarítanak. Február—május folyamán 11 ezer 700 tonnával csökkentették a nyersvastermelésben a lemaradást. A legsikeresebb munkát a 6-os számú magaskemence kollektívája végzi, amely márciusban 105,5 százalékra teljesítette termelési tervét. Képünkön Stanislav Sikora olvasztár kollektívája vasöntés közben (Foto: CTK — V. Svorcík) v pf; ■; /§ -í.--;- . . LENINI MUNKASTÍLUS AZ ALAPSZERVEZETEKBEN
