Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-26 / 34. szám

Külföldi és hazai turisták népes csoportja ■álldogált a Tatranská Lomnica-i Prior kira­katai előtt. Miután kinyílt a bejárati ajtó, néhány perc alatt megtelt az áruház. Végig jártam az üzletet, megálltam a ka­tonásan egymás mellett sorakozó férfiöltö­nyök, kabátok mellett. Megbámultam a tet­szetős kötött árukat. A drogéria részlegben két tubus fogkrémet vásároltam, a büfében elfogyasztottam egy presszókávét, majd a háztartási cikkek osztályán nézelődtem. To­lakodásnak semmi nyoma. A pultok mögött mosolygó arcú, készségesen válaszolgató el­árusítónők igyekeztek eleget tenni a vevők kérésének. Nem okozott számukra problémát, ha a kedves vevő éppen németül, magyarul, oroszul, vagy lengyelül beszélt. A nyitáskor emléktárgyakkal, színes, tarka játékokkal teli polcokon egyre kevesebb lett az áru. Néhány fajta már el is fogyott. Ennél a pultnál kisebb torlódás keletkezeit. Az egyik német turistacsoport tagjai türelmesen vára­koztak. Ügy látszik észrevették, hogy az ébe­ren figyelő, kékköpenyes fiatalasszony azon­nal intézkedett. Pár perc múlva újból meg­teltek a polcok a keresett áruval. Kedves hangon még oda is szólt a vevők felé: „Vá­sároljanak nyugodtan, a raktárban van min­denből bőven.“ Mellészegődtem, s a köpenyére tűzött név- . jegyről lopva leolvastam: Otília Horníková, részlegvezető. Segítő szándékkal megkérdezte, mit szeretnék vásárolni. Megmondtam: nincs szándékomban vásárolni, riportot szeretnék írni az áruház kollektívájáról, a szocialista munkabrigádok és aranyjelvényes tagjainak munkájáról. De előbb egy kicsit széjjelnézek. — Tessék, csak nyugodtan, — mondotta —, ha kívánja elkísérem, úgyis szolgálatban va­gyok és ez a jeladatom, hogy én is körülnéz­zek, figyeljem, minden rendben megy-e? Köszönettel vettem az ajánlatot, annál is inkább, mert közben néhány dolgot meg is tudtam a részlegvezetőtől. — Hány ember lehet most itt? — kérdez­tem. — Több ezer — hangzott a válasz. — Na­ponta átlagosan több mint ötezer embert szol­gálunk ki, de ennél sokkal többen megfor­dulnak itt. A tátrai időjárás szinte, percek alatt megváltozik. Nyár van, de tegnap pél­dául esett az eső, hideg szél fújt, úgy nézett ki az áruház, mint egy nagy váróterem. Itt bent jó meleg van. Ezt csupán tényként em­lítem, mint áruházunk sajátosságát, amivel ■ számolnunk kell. — Már közel két órát nézelődtem, sok em­berrel találkoztam, de még nem hallottam egy hangosabb szót, egyetlen elégedetlenkedő megjegyzést, mi ennek az oka? — kérdeztem. — Valóban fegyelmezettek vásárlóink — igazolta megfigyelésemet .kísérőm. — Ennek több oka van. Először is, áruházunknak mind a négy osztályán aránylag bőséges választé­kot, jó minőségű árucikkeket kínálunk ve­vőinknek. Amit csak lehet, igyekszünk besze­rezni a termelőüzemekből. Es van még egy titka ennek a csendnek: elárusítóink hozzá­értő, készséges és fegyelmezett munkája. A' vevők ezt észreveszik, kulturáltabb magatar­tásukkal viszonozzák, honorálják dolgozóink munkáját. — Sohasem akad probléma? — Ezt nem mondhatom, egy ilyen munka­helyen az is akad, de ha felmerül valami, azonnal, a helyszínen megoldjuk. Ez a mi munkakollektívánk eredményességének alapja. Közben az áruház vezetőjének irodájához értünk. Az ajtón névjegye: Magdaléna Liptá­ková. Bekopogtattunk. Az ízlésesen berendezett iroda falán számos elismerő oklevél. Az áru­ház kollektívái, vezetői kapták. Az íróasztal fölött láttuk a Magdaléna Liptákovának ado­mányozott „Kiváló munkáért“ állami kitünte­tést, a „C9KP megalapítása 50. évfordulójá­nak üzeme“, „A szocialista munka üzeme“ címekről szóló okleveleket és más kitünteté­seket. Ezek az elismerések mindennél többet beszélnek a Prior Áruház 06-os üzeme dol­gozóinak, vezetőinek jó munkájáról. — Hány dolgozója van az áruháznak? — Ötvenhárom nő és egyetlen férfi. Az ezermester Ján Duőák karbantartóként és fű­tőként dolgozik áruházunkban — válaszolta Magdaléna Liptáková s rögtön hozzáfűzte. — Nagyszerű kollektíva kovácsolódott össze az eltelt tizenhat esztendő alatt áruházunkban. Többen kezdettől fogva itt dolgozunk. Kollek­tívánk fiatal tagjait saját magunk neveltük, s nem túlzás, ha azt mondom: úgy élünk és dolgoztunk itt, mint egy nagy család egymást kölcsönösen megértő, segítő tagjai. Ezt igazolja az a tény is, hogy ország­szerte jó híre van a Prior Aruház Tatranská Lomnica-i üzemének és dolgozóinak. Amint azt korábban megtudtuk Anton Kaövinsktj mérnöktől, a Prior kassai (Koáice) vállalati igazgatójától, a Kelet-Szlovákiában működő nyolc hasonló áruház közül ez a legjobb. Négy szocialista munkabrigádjának tizenöt tagja, a Prior áruházak dolgozói közül az országban elsőként, kapta meg a brigádjelvény arany fokozatát. Természetesen az is érdekelt bennünket, milyen eredményeket elérve érdemelték ki ezt a megtiszteltetést. A kiváló szervezőképessé­géről közismert üzemvezetőnő, Magdaléna Liptáková így tájékoztatott erről: — Tizenhat esztendővel ezelőtt, 1963. június 16-án huszonheten kezdtünk el dolgozni az akkor átadott új áruházban. Az év végéig több mint 14,3 millió koronát forgalmaztunk. A következő évben forgalmunk meghaladta a 20 millió koronát. Az áruház tízéves jubileumát 42 millió korona értékű forgalommal ünnepel­tük. Tavaly már 51,7 millió korona forgalmat értünk el. Az idén pedig 53 millió korona a tervünk. Bízunk abban, hogy ezt a feladatot is teljesítjük. Eddigi eredményeink nagyon biztatóak. Semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy ebben az. áruházban valóban példás szoctalis‘a mun­kabrigádok dolgoznak. Különösen ha figyelem­be vesszük azt is, — amit a vállalati igaz­gatótól tudtunk meg — 'hogy ennek az áru­háznak panaszkönyvébe egyetlen elmarasztaló bejegyzést sem írtak be a vásárlók az elmúlt tizenhat 'év alatt. A szocialista munkabrigádok példásan veze­tett krónikái viszont annál több kedves em­léket, közös kirándulást, egyéb rendezvényt, az egyes brigádtagok életének jelentősebb eseményét megörökítő bejegyzéseket tartal­maznak. Azt bizonyítják, hogy az áruház mun­kakollektívája szocialista módon él és dol­gozik. Az üzem vezetője, Magdaléna Liptáková immár harmincegy éve dolgozik a kereske­delemben. Munkatársai azt mondják róla: lei- váló szakember, szigorú, de nagyon igazságos. Marta Maloveeká vele együtt kezdte el a munkát az áruházban. Másik helyettese, Otília Horníková tizenegy esztendeje dolgozik ebben a kollektívában. Néhány éve a szakszervezeti üzemi bizottság elnöki tisztét is betölti. Az egyes osztályok, illetve brigádok élén szintén tapasztalt kereskedelmi dolgozók örködnek az áruház jó hírneve felett. Az áruházi munkakollektíva fiatal taglal­nak többsége az áruház neveltje. Mint Éva Kulangová, a SZISZ üzemi bizottságának el­nöke, a Magas-Tátrai Városi Nemzeti Bizott­ság tagja és más tisztségek viselője, akt ebben a kollektívában sajátította el a vezetés és munkaszervezés tudományát. Bármennyire szeretném, képtelenség ezen a helyen megemlékezni az áruház minden egyes dolgozójáról. Tapasztalataimat összegezve el­mondhatom: a kölcsönös bizalomból fakadó jő légkörben, becsülettel, legjobb tudása sze­rint végzi munkáját az áruház összes dolgo­zója. KULIK GELLERT Rákay doktornő: Ez jelzi a vese működését (Varga István felvétele) Rozsnyótól (Roáftava) ászaikra, szélvédetf völgyben hú­zódik meg a csucsorai (Cuőma) szanatórium. Nyomdászok ü'düTőjeikiéint i'Jétesfüt, majd t üdősza na tóri um lett, később a Rozsnyói Kórház 2. sz. belgyógyászati osztálya, a reha­bilitációs részleg és a rádíóiizotópos osztály kapott itt ott­honit. A f.'Jilkncs TJéMflülS ajtó muliettii falon tábla: Nulkleáris osz­tály. Misztikusnak tűnő elnevezés. Megremeg a kezem, ' míg a csengő gombját megnyomom. Később megtudom, hogy mindenki így van vele. A páciensek is szorongva lépnek te, p:dig semmi okuk sincs a földiemre. Tudomá­nyé« alapon végze t, egyszerű kivizsgálásról van szó. A diagnosztikai osztály vezetője, dr. Rákay Sándorné tájé­kozat az osztály mimikájáról, megmutatja a nem .minden­napi műszereiket, melyek bizony nagyon drágák, de társa­dalmunk vállalja az anyagi áldozatot, mert az emberek egészségéinek Védelmé rá1, az Ötletről van sző. — Rádloaktív anyaggal vizisgálljUk az egyes belső szervék mű köd ásít — mondja az orvosnő —s ez a tény téveszti meg az embereket. Azt hiszik, hogy akit hozzánk utalnak kivizsgálásra, az már rákgyanús. Szó sitnds róla! Feladatunk a diagnózis megállapítása, az egyes belsőszeirvek, a vese, máj, pajztimiiriigy működésének ellenőrzőire. Természetesen a vizsgálat kimutatja a rákos elváltozásokat is, de nem ez a fő feladatunk, mi nem rákszűrést végzünk. Ezt nem tudják a páciensek, s eziért az oktalan (félelem. A vizsgálat nagy pontosságot, a munkavédelmi szabályok szigorú meg­tartását követeli, hiszen radioaktív anyaggal dolgozunk, de carnk ellenére a szervezetre nincs káTos hatással, még annyira sora, mint az egyszerű tüdóröntgen. Egy ilyen vizsgálat nagyon scikha kerül a népgazdaságnak, s ezért sok függ a páciensek fegyelmezettségétől. A vese, máj vagy vér kivizsgálásakor la radioaktív anyagot a beteg ereibe fecskendezzük, majd maghatározott Időközökben röntge nézzük. A máj működésének vizsgálatakor például az anyag beadása után kettő, négy és huszonnégy óra múlva vizsgálrr.k. Akadt máT olyan betegünk, aki a harmadik vizsgálatra nem jelent meg. így a drága anyag kárba ve­szet, mi nem tudtuk megéiVapítanl a pontos diagnózist, hogy ezáltal lehetővé tegyük a beteg teljes gyógyulását, Ezért mondtam az előbb, hogy sok függ a páciensek fegyel­mezettségétől. Mi nem gyógyítunk, nem írunk fél gyógy­szert, a feladatunk a ténymegállapítás, melynek alapján a kórházi vagy körzeti orvos írja élő a betegnek a meg­felelő gyógyszert. A közeljövőben Űj gépeket várunk, me­lyeiket a KGST keretében a Magyar Népköztársaságban gyártanak. Ezek lehetővé teszik majd a gyomor- és bél- müködss korszerű Vizsgálatát is, amelyek pontosabbak, fájda 1 cmiméntesehték a hagyományos vizsgálatoknál. A fel­soroltakon kívül foglalkozunk a veszélyeztetett terhesség megállapításával is. Az általunk megállapított ddagnőzis segítségével sok kisbaba életét sikerült megmenteni, s ez munkánk legnagyobb jutalma. Rákay Sándorné megmutatja a birodalmát. A bonyolult gépek működését, a vizsgálat lefolyását, a hermetikusan záró szekrényeket, az ólomszekrényt, melyben a radioaktív anyagot őrzik. Állandó etlenőrzlés alatt állnak ők maguk is. Minden hónapban pontosan ellenőrzik, hogy munkájuk folyamán szervezetük nem Szenvedett-e károsodást, nem kaptak-e a megengedettnél nagyobb radioaktív besugár­zást. Ezért kell munkájukat óraműpontossággal végezni, , § megtartani a szigorú munkavédelmi szabályokat a pá­ciensek és a maguk egészségének védelmében. Az osztálynak négy dolgozója van. A kis csapatban ki­tűnő az összhang, hiszen ilyen munkahelyen csakis egyet­értve, egymást ismerve és becsülve lehet jó eredményeket elérni. Az asszisztensek is bonyolult feladatokat látnak el. Tölkéiletesen .ismerniük kell a gépek (kezelését, sőt a javítását Is. A meghibásodott alkatrészeket miaguk cserélik M, for­rasztják össze A technika fejlődése az embertől is fejlő­désit, nagyobb tudást követel. A félelmetes radioaktív anyag így válik az ember egész­ségének védőjévé, a legnagyobb érték — az élet védőjévé. 1*79. VIII. 26. FECSÖ PÁL ARANYJELVÉNYESEK A PULT ÉGÜTT ÜRES A PANASZKÖNYV AZ EGESZSEGVÉDELEM SZOLGAIMBAN Vojtech Tokar- íík, a Magas- Tátrai Városi Nemzeti Bizott­ság elnöke gra­tulál az üzem­vezetőnek az aranyjelvények átadásakor Foto: archív

Next

/
Oldalképek
Tartalom