Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-26 / 34. szám
VASÁRNAP 1979. augusztus 26. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 5.58, nyugszik 19.47 Közép-Szlovákia: 5.50, nyugszik 19.39 Kelet-Szlovákia: 5.42, nyugszik 19.31 órakor A HOLD kel — 9.22, nyugszik 21.20 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük IZSÖ és SAMUEL nevű kedves olvasóinkat 1904-ben síBIetett Christopher ISHERWOOD angol regény- és drámaíró. P AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ HETI f VASÁRNAPI SZÁMÁNAK ! TARTALMÁBÓL A Henrid mentén Jász Dezső írása Bírálat és önbírálat Dr. Jón Machyniak cikke A kor színvonalán Gál László riportja Szénre épült város Mészáros János riportja SALT'történelem Krajczár Imre írása Falazunk Zolczer János riportja Az örök tanító Szabó Béla novellája F ehér volt, fekete szegéllyel, egy kicsit gyűrött. Legalábbis így él az emlékezetemben. Lányok hordanak ilyet, ha testvért, rokont, vagy mátkát siratnak el. Ha tietán mégis tévednék? Szolgáljon mentségemre az idő, a tovatűnt három és fél évtized. Nagy idő már ez, ha az ember emlékezetéhez mérjük: könnyen megbillenhet a mérleg szára, s máris oda a hitelesség anélkül, hogy tudnánk róla. Nem, erről szó sem lehet. Esküdni mernék rá, hogy olyan volt: aprócska, fehér fekete szeelőkerülnek az újságpapírba csomagolt zsíroskenyerek, még akkor sem kérdez senki, ha csak nem a tekintetek. A rosszemű előmunkás sem veszi le róla a tekintetét. Szeretné letépni. El is indul, közelről nézegeti. Már nyúlna érte, de nincs hozzá bátorsága. Húsos tarkóján szinte érzi a fagyos tekintetek jegét. Mintha százak sziszegnének: ne bántsad, nincs hozzá jogod. Nem is ellenkezwakarás et, inkább félelem: mi lesz, ha a fejesek közül valaki meglátja. Ha véletlenül belebotlana Mekecs A ZSEBKENDŐ géllyel. Napjában többször is megnéztem, pillantásom akkor is ráesett, amikor nem akartam. Napokig ott lobogott Ferkó, már régen elárvult csiszológépén. Igen, lobogott, mint az apró zászlócska, mert huzatos volt ám a műhely, az örült gyorsasággal forgó csiszolókorongok, a jól gyantázott, sziszegve futó hajtószíjak sem hagyták nyugton a pordús levegőt. Ferkó jóbarátom volt. Bátyám, nagyobbik testvérem a szakmában. Aztán egyszer csak kilépett az életemből. Egyik reggel hiába vártam, hiába vártuk, nem jött. Mester, előmunkás ugyancsak faggattak: mi csinál, mit mondott, kikkel barátkozott. Aztán minden elcsendesedett, csak néhány szempár találkozott, ha neve szóba került. Es most itt van ez a furcsa kis zsebkendő, mely eltéphetetlen erővel fogva tartja a tekintetet. Ferkó üzenete talán? Válasz nincs. \Senki nem érinti, nem firtatja kié volt a kendő, melyik lányé a műhelyből. Még az ő szájuk sem nyílt most titokárulásra. Csak a tekintetek tapogatják, mint annakidején a gazdátla nul maradt gépet. A reggeli negyedórás munkaszünetben, amikor testvér éjszakai lumpolástól fátyolos tekintete? Bizonyára ráordítana: Golyós testvér, elaludt benned a turáni éberség? Es, ha mégis levenné? Másnapra másik lenne a helyén, talán még rósz- szabb, szembeötlőbb. Für csa világ ez... A lapok förgeteges német győzelmekről, csodafegyverekről papolnak... Mégis egyre gyakoribbak a berepülések. Berepülés... aztán usgyi az óvóhelyekre. Hadiüzem vagyunk ... Egyre több gránátot, ágyúmagot meg szárnyasaknát kér a front. Az emberek meg egymásután tűnnek el. Kit a SAS visz el, ki meg ... Ez a Ferkó is ... jószemü, ügyeskezű csiszoló. Felmentést is kapott. S mégis ... Beszélik, hogy Szlovákiában már porolják a frit- zek ülepét, meg a hazai szálláscsinálóikét. A hegyekben — azt mondják — annyi a partizán, mint nyári eső után a gomba. A határ meg csak egy ugrásnyira ... Hogy már nálunk is láttak csellengőket? A sá- volyi kőfejtőben is megjelent néhány furcsa alak: sem katona, sem civil, de fegyvere valamennyinek a vállán. Aztán csak úgy kijelentik:- kár a további vérontásért, Hitler már Sztálingrádnál elvesztette a háborút. Vagy a gömörsídi eset: éjféltájban megzörgetik a plébánia ablakát: a hívatlan vendégek szalonnát, kenyeret és egy pohárka misebort kérnek, aztán mennek isten hírével. A vasút azonban Fülek és Gömörsíd között a német szerelvénnyel együtt a levegőbe röpült. És a tegnapi eset: Rá- gyolc környéki munkások hozták a hírt, hogy Abroncs pusztán a visszavonuló fasiszták belebotlottak a partizánokba. Ahogy beszélik, jónéhány becsületes munkásember elesett: olyanok, akik még nem is olyan régen Feri módjára „búcsúztak“ el a gyártól... Remegés fut végig a testén: hiszen Feri is arról a vidékről való. A szavajárása is elárulta... Tekintete nem bír szabadulni a meg-meglibbe- nő zsebkendőtől. Miért nem zöld, piros, vagy akármilyen? Miért éppen fehér, fehér fekete szegéllyel? Miért? Keze szinte önkéntelenül kap utána, de félúton megáll, mintha minden erő elhagyta volna inas karját. Homlokáról patakok ban ömlik a verejték. Tekintete a nagy poros falióráit keresi. Ebben a pillanatban megszólal a reggeli szünet végét jelző sziréna. Tétova mozdulattal. mintha részeg lenne lép a kapcsoló táblához ... A csiszoló-kerekek belemarnak az öntvények forradásos élébe, s a barna, inas kezek a szokottnál is keményebben markolják a fémet. Csak a lányok maradnak még csoportban egy pillana- tia. hogy kötényük zsebébe gyömöszöljék szemük forrásától átnedvesedett zsebkendőiket... Csak annak az egynek ... ott a gazdátlan csiszológép szemvédőjén nem akad gazdája ... annak az aprócska feketeszélű zsebkendőnek — gyászkendönek.-da*k* IDŐSZERŰ GONDOLATOK A partizánegységekben még egy jellegzetes, szép vonás érvényesült, amely oly nagy mértékben a munkásmozgalom sajátja: az internacionalizmus. Ha a partizánok abszolút többsége (körülbelül 90 százaléka) szlovák nemzetiségű volt is, a mozgalomban csaknem valamennyi európai nemzet partizánjai részt vettek. Az oroszuk és az ukránok a szervezők, a tapasztalt harcosok és a parancsnokok szerepét játszották, több frontszakaszon a partizánmozgalom motorját és lelkét jelentették. Néhány száz cseh harcolt az egységekben, hoigy így tegyenek tanúságot népeink testvéri viszonyáról. Nem lehet megfeledkezni a francia partizánok több mint száztagú csoportjának derekas küzdelméről, amely rokonszenvet és bámulatot keltett. Egy szlovákiai német antifasiszta egység és a bolgár partizánok egy csoportja is részt vett a partizánharcban. A jugoszlávoknak, a lengyeleknek és más nemzeteknek is megvoltak a maguk képviselői. Egyetértettünk azzal, hogy a felkelés területén kezdtek partizánegységeket szervezni a magyar elvtársak (Nógrádi, Keleti és mások) ... A partizánmozgalom nagy szerepet játszott a felkelés politikai feljődésében s a kérdések megoldására egészen a felszabadulásig hatással volt. A párt hadseregének, kommunista hadseregnek tartották. Nem mintha a partizánok többsége párttag lett volna: nem volt az. De Szlovákia Kommunista Pártja indította el és szervezte meg a Szlovák Nemzeti Felkelés előtt a partizánmozgalmat, s teljes erejével támogatta és védelmezte a Szlovák Nemzeti Felkelés idején. Kommunisták és a párttal, a munkásmozgalommal, a Szovjetunióval, felszabadulás utáni viszonyaink haladó megoldásával rokonszenvező antifasiszták csatlakoztak hozzá. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején szoros kapcsolatot tartott a Szovjetunióval, a partizánmozgalom Ukrán Vezérkarával és a szovjet hadsereg akcióival. A partizánmozgalom Központi Vezérkarának élén kommunista vezető állott. A politikai nevelés ebben a szellemben folyt. A szovjet vagy szlovák kommunista parancsnokok vezette partizánalakulatok jelenléte a Szlovák Nemzeti felkeléskor a politikai helyzetre, a hatalmi erők megoszlására nem lehetett hatástalan ... A partizánmozgalom a Szlovák Nemzeti Felkeléskor a munkásosztály és kommunista pártja népi forradalmi erejének igen fontos tényezője volt. GUSTAV HUSÄK % B&lSyMlK A szárítógépek zúgásától alig értjük egymás szavát. „Jó, hangosabb leszek. Most sem érti?“ „De, igen. Ha közel állunk egymáshoz, s ha a zajt is túlkiabáljuk, akkor igen. De meddig lehet ezt bírni? ...“ Teli torokkal ismétlem a kérdést. A beszélgetést sokkal csendesebb helyiségben folytatjuk. — Amikor a szárítóban dolgoztaim, megszoktam a hangos szóváltást — mondja Krauz Jolán, a nagymegyeri (Calovo) tejfeldolgozó üzem dolgozója. — Hazaimentem, s a férjemmel is ugyanilyen haingerösséggal beszéltem. Mert ezt szoiktaim meg. ö meg mindig csak azt kérdezte, „haragszol rám vagy mérges Vagy?“. Dehogy haragudtam, én, és mérges sem voltam. CSak a gépeik iszonyú zúgása csengett a fülemben. Néha bizony mtég az álmomban is tejport szárítottam... — Látja, most itt dolgozom ... — mutat körül a helyiségben. A földön joghurttal megrakott ládák, az érlelőkamra ontja a meleget. — Tudja, hogyan készül a joghurt? Nem? Elmondom, jő? Tejjel keverjük a tejfölt, majd kilenoveinikét fokra hevítjük föl. Aztán húsz percet várunk, s negyvenkét fokra hütjük. Később joghurtgombá- vtall öltjeik be a keveréket, és az érlelőkamra következik. A dzsemet már a kihűlt joghurt tetejére tesszük. Kóstolja csak meg, milyen finom frissen. — Jolán néni az az asz- szony, akiről csak jót lehet mondani — szól közbe Búda Gabriella, az üzem technikusa. — Mindenki tudja róla, ■hogy teljes odaadással, lelki- ismeretesen végzi a munkáját. Több elismerő oklevelet kapott már, s az ágazati kitüntetés után „A tejipar kiváló dolgozója“ címet is elnyerte. Néhány évvel ezelőtt az egyik szocialista munkabrigád tagjaként bronzfokozatot kapott, s kezdeményezésére tavasszal újabb brigád alakult. Az üzem minden részlegén számítani lehet rá. Hét évig huszonöt kilós zsákokat emelgetett a raktárban; dolgozott a szárítóban, a portán, s még tejet is palackozott. — Soha nem kívánkoztam más murkahelyre, pedig tizenöt éve dolgozom ebben az üzemben — mondja Kiauz Jolán. Arcán, kezén nyomot hagyott az idő. A mozgásán nem. Talán a zsákok lettek kicsit nehezebbek, mert ugye, az éveknek is súlya van. Homlokán. ráncok találkoznak, s a keze sem olyan, mint jópár évvel ezelőtt. Tenni akarása azonban bármelyik fiataléval felér. — Ha a kezdeti nehézségeket kibírtam, most már nem hiszem, hogy meglepetés érne. A 65-ös árvíz után annyi munka volt itt, hogy néha bizony, azt sem tudtam, hol van a fejem. Pedig tejből jóval kevesebbet kaptunk, mint ma. De takarítani — azt le hetett. Amteddig csak bírta az ember. A vezetőségtől viszont minden segítséget megkaptunk. Nem is panaszkodtam én a munkámra ... Örömmel dolgoztam, mert láttam az értelmét. És azt is éreztem, hogy megbecsülnek, értékelik, amit végzek. Ha gondjaink voltak, azonnal orvosolták. — Hosszú évekig három műszakban dolgoztam, közben két lányomat is felneveltem. Most már kevesebb a gondom, mert méndiketten férjhez mennek és csak egy műszakra járok. De ha rám kerül a sor, szombat, vasárnap is bent vagyek. Hogy mát szól ehhez a férjem? Semmit. Megszokta már, hogy így van. Ö az Agrostav technikusa. Már harminc éve... Földes Erzsébet, az üzem személyzeti osztályának előadója lép hozzám. — Azt írja mée Jolán néniről, hogy ó az üzemi nőszövetség elnöke, s a lehető legtöbbet teszi a hygiénia betartásáért, a terv teljesítéséért, az anyagtakanékoskodásért és a tejtermékek minőségének javításáért. És azt is, hogy míndannyiunk példaképe. G. SZABÓ LÁSZLÓ MINDANNYIUNK PÉLDAKÉPÉ i 1979. VIII. 2B.
