Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-26 / 34. szám

ozsrn M M 1979. VIII. 28. A FELKELÉS HAGYATÉKA BECSÜLEJJEL TELJESÍTSÜK MAI FELADATAINKAT (Folytatás az lj oldalról.) Szovjetunió-volt — részét képező har­cot, hogy a nagyhatalmak közül egye­dül a Szovjetunió utasította el a szé­gyenteljes müncheni diktátumot, s a szovjet hadsereg a mi szabadságunkért is küzd. Ebben az alapvető irányzat­ban látta a jövőbeni szabad köztársa­ság megbízható kezességét. ★ ★ ★ antifasiszta küzdelem bonyo­lult és eltérő feltételei köze­pette a kommunisták a cseh országrészekben és Szlovákiában alko­tó módon érvényesítették a CSKP moszkvai vezetőségének irányvonalát, sikeresen valósították meg a felszaba­dító harc népi koncepcióját. A szlovákiai kommunistáknak a nem­zeti felkeléshez vezető útja nehéz, aka­dályokkal, nagy áldozatokkal teli volt. Emlékezzünk rá, hogy az üldöztetések következtében az SZLKP négy illegá­lis vezetőségét zúzták szét. Ezek a ve­zetőségek fokozatosan kiépítették a párt illegális hálózatát, és kibontakoz­tatták a klérofasizmus elleni harcot. Az SZLKP ötödik illegális központi bi­zottságának — melynek tagjai Karol Smidke, Gustáv Husák és Ladislav No- vomesky voltak — jutott a fegyveres nemzeti felkelés közvetlen előkészíté­sének történelmi feladata. A Szlovák Nemzeti Felkelés sikere, s a belőle származó mű meggyőzőcin bizonyítja, hogy az V. illegális központi bizottság forradalmi előirelátással és bá­torsággal oldotta meg ezt a történelmi feladatot, lenini alkotó módon érvé­nyesítette a Kommunista Internacioná- lé és a CSKP moszkvai vezetősége irányvonalát. A fegyveres nemzeti felkelés előké­szítése folyamán az SZLKP vezetőségé­nek sikerült egyesítenie valamennyi de­mokratikus, hazafias erőt a széles körű antifasiszta nemzeti frontba. Ezt fejez­te ki a iSzlovák Nemzeti Tanács mint nemzeti csúcsszerv megalakítása. Je­lentős tény, hogy a programplatform­ban, melyet az 1943. évi Karácsonyi Egyezmény néven ismerünk, elfogadták Szlovákia Kommunista Pártjának a nemzeti felkelésre és a nemzeti-de­mokratikus forradalomra vonatkozó irányvonalát. Ezzel összefüggésben szükséges meg­jegyezni, hogy az antifasiszta harc tör­ténetének különféle meghamisítói igye­keztek és igyekeznek a burzsoá ellen­állás glorifikálására, és a kommunista párt szerepének csökkentésére. Tagad­ják például a Szlovák Nemzeti Felke­lésben a nép által követett céloknak és azoknak a céloknak a kontinuitá­sát, amelyeket nemzeti és demokrati­kus forradalmunkban megvalósítottunk, s amelyek a szocialista változásokban csúcsosodtak ki. Ezzel szemben tény az, hogy a Felkelés értelmét és célját a burzsoázia képviselői árulták el, akik szembeszálltak a haladással, ezért a nép elutasította őket. A válságos idő­szakban a burzsoá ellenállási tényezők szerepének elferdítése és meghamisítá­sa egyebek között azt a célt szolgálta, hogy megindokolja az úgynevezett plu­ralista rendszer bevezetésére irányuló revizionista koncepciókat, ami nem volt egyéb, mint a régi rendszer visszaállí­tására szolgáló trójai faló. Szlovákia Kommunista Pártja, veze­tősége, illegális szerveinek hálózata képezte azt az erőt, amely program- szerűséget, céltudatosságot és szerve­zettséget vitt a Felkelés előkészítésé­be. A kommunisták átgondoltan hozták létre az illegális nemzeti bizottságo­kat, szervezték meg a nép fegyveres erejeként ,a partizánosztagokat, tevé­keny munkát végeztek a katonai egy­ségekben, hogy megnyerjék a hadsere­get a náci Németország elleni harcra. Ily módon jöttek létre, és alakították ki a forradalmi helyzet kihasználásá­nak előfeltételeit. A forradalmi helyzet a klerofasiszta rendszer felbomlása, az antifasiszta erőknek az 1944 nyarán a csehszlovák határokhoz" közeledő győzelmes szovjet hadseregre támasz­kodó, fokozódó aktivitása következté­ben keletkezett. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemzeti és demokratikus forradalmunk kezdetét jelentette. Azt a tényt fejezte kii, hogy a hatalmat a kezébe vevő Szlovák Nem­zeti Tanács, a nemzet széles rétegei­nek akaratát és gondolkodását kifejez­ve, kihirdette az új alapokon álló Csehszlovák Köztársaság megújítását. A szlovák nép fegyveres felkeléssel söpörte el a fasizmus hazai hajtását. Ezzel meggyőzően bebizonyította, hogy a csehek és a szlovákok közös állama mellett áll. Egyszersmind határozott „nemet“ mondott a londoni burzsoá kormány csehszlovakistá koncepciójá­ra. * felkelő Szlovákia előképe volt az új társadalmi rendszernek — a népi demokratikus Csehszlová­kiának. Az új, népi hatalmat a forra­dalmi nemzeti bizottságok gyakorol­ták a Szlovák Nemzeti Tanáccsal az élükön, közvetítésükkel a nép vált ural­kodóvá, kezébe vette az állami és a közügyek intézését. Az új társadalmi rendszer szociális alapja a dolgozó tö­megek széles körű egysége volt, mely­nek magját a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége képezte. A mun­kásosztály megerősítette vezető szere­pét, mivel — amint Ladislav Novo- mesky elvtárs írta — „a Felkelés leg­nagyobb terheit viselte“, a szlovák kér­dés megoldását széles nemzetközi ösz- szefüggésekben látta, s „a haladásért, a demokráciáért, a forradalom olda­lán, a szocializmusért vívott küzde­lemben“ oldotta meg. A nemzet veze­téséért folyó küzdelemben a munkás- osztály súlyát fokozta a munkásosztály egységes pártjának a létrehozása. Ez a marxizmus—leninizmus élvei alapján, a szociáldemokrácia és Szlovákia Kom­munista Pártjának egyesülésével való­sult meg, ami egész Csehszlovákiában kialakította a szakszervezetek egysé­gének előfeltételeit is. A Szlovák Nemzeti Felkelés, amely lényegéből fakadóan összekapcsolódott a szovjetek országával, népének harcá­val, tovább erősítette Csehszlovákiának a Szovjetunióval való szövetségre irá­nyuló új külpolitikai irányzatát. A Fel­kelésben konkrét tartalmat nyert a ba­rátságról, a szövetségről és az együtt­működésről szóló csehszlovák—szov­jet szerződés. Barátságunkat örökre megpecsételte a Szovjetunió részéről a Felkelésnek nyújtott sokoldalú politi­kai, katonai, anyagi és erkölcsi se- gítség, melynek része volt a feledhe­tetlen kárpáti-duklai hadművelet, amelyben a szovjet és a csehszlovák katonák tízezrei hullatták vérüket. Be­igazolódott a mélységes igazság — amint azt Klement Gottwald kijelen­tette, — hogy nemzeti és állami ha­jónk biztonságos révbe ért. ★ ★ ★ Azt a kérdést feltéve,' hogy mi tette lehetővé a Szlovák Nemzeti Felkelés sikerét, tudatosítjuk: ez elsősorban an­nak köszönhető, hogy élén tapasztalt marxista—leninista párt állt. A kom­munista pátt a Felkelés előkészítése és végrehajtása során az imperializmus korszakában a nemzeti mozgalmakról és a demokratikus forradalmakról, a munkásosztályról, mint a forradalom vezető erejéről, a nemzeti felszabadí­tásért folyó küzdelemnek a dolgozók szociális felszabadításáért vívott harc­cal való összekapcsolásáról, a népi szerveknek, mint az államhatalom új elemeinek megalakításálról, a forra­dalmi harcnak a társadalmi haladásért vívott közös internacionalista küzde­lemhez való kapcsolódásáról szóló le­nini tanokból indult ki. A leninizmushoz való hűség, a leni- nizmusnak, mint a világ forradalmi megváltoztatása bevált elméletének és módszerének alkotó alkalmazása a si­ker döntő e’őfeltétele volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szocialista épí­tés elkövetkező évei teljes mértékben meggyőztek bennünket arról, hogy a lenini tanokat követve mindenkor sike­reket érünk el. És ellenkezőiig: az e tanoktól való eltérés — amint eirről a válságos időszakban is meggyőződ­tünk —, veszteségeket és károkat okoz. Ezért nem volt véletlenszerű, ha­nem mélységesen törvényszerű és a maga módján szimbolikus, hogy a CSKP új vezetőségét — amely az el­lenforradalom leverése után a párt és az állam politikájában következetesen érvényre juttatta a lenini irányvonalat —, népünk antifasiszta harcának ve­zető személyiségei, Gustáv Husák elv­társ, a Felkelés előrelátó és bevált stratégája, valamint Ludvík Svoboda elvtárs, a kiváló hazafi, a Szovjetunió­ban megalakult I. csehszlovák hadtest parancsnoka reprezentálták. ★ ★ ★ Kommunista pártunk a lenini tano­kat alkotó módon érvényesítve és kö­vetkezetesen e bevált utat követve XIV. kongresszusán kitűzte, Imajd XV. kongresszusán tovább fejlesztette a fej­lett szocialista társadalom építésének irányvonalát. Merész, igényes, vonzó, reális cél ez. A Szlovák Nemzeti Fel­kelés hagyatékát napjainkban azzal váltjuk valóra, hogy minden erőnk­kel, képességünkkel, akaratunkkal és energiánkkal e program megvalósítá­sára, a hatodik ötéves terv feladatai­nak teljesítésére törekszünk. Ma e:z a Szlovák Nemzeti Felkelés eszméi iránti hűség kritériuma. A fejlett szocialista társadalom épí­tésére jellemző, hogy saját alapján fej­lődik, széles teret enged á szocializ­mus törvényszerűségei érvényesülésé­nek, s ezek helyes kihasználásával mind teljesebben megnyilvánulnak az új társadalmi rendszeír előnyei. Ebben a társadalomban magas fokú a terme­lőerők színvonala, fejlettek a szociális- politikai kapcsolatok, amelyek az osz­tályok, nemzetek és nemzetiségek vi­szonyában nyilvánulnak meg, továbbá a társadalmi tudat tartalmában és for­máiban, az emberek széles szellemi lá­tókörében, a szocialista demokrácia fej­lődésében, az ember emberhez való viszonya magasabb színvonalában. Min­den törekvés arra irányul, hogy telje­sebb mértékben kielégítsék az emberek anyagi és szellemi szükségleteit, har­monikusan fejlődjön a társadalom, fej­lődjenek a kollektívák, és ennek alap­ján a személyiség is. Ehhez kell létre­hozni a feltételeket a termelés magas fokú hatékonyságával és mindennemű munka kiváló minőségével. Láthatjuk tehát, hogy elsősorban a társadalom, a kollektívák és az egyé­nek belső, gyorsan változó, új és ma­gasabb színvonalú szükségletei követe­lik meg,’hogy kitartóan érvényre jut­tassuk napjaink alapvető stratégiai irányvonalát, a magas fokú hatékony­ságot és a kiváló minőséget Ezt hz objektív szükségszerűséget nagy hatá­rozottsággal még inkább aláhúzza a világpiacokon a nyersanyagok, anya­gok és energiahordozók árának emel­kedése, s a külkereskedelmi " kapcsola­tok bonyolultsága. A nagy hatékonyságról és a kiváló minőségről szólva természetesen nem egyszerűsítjük le a dolgokat. Ma nem elegendő csupán jobban dolgozni, mint tegnap, illetve összehasonlítani a mát a tegnappal. Ez kevés lenne, ilyen krité­riummal semmire sem mennénk. Mi helyt akarunk állni a nemzetközi ver­senyben; lépést akarunk tartani és lé­pést kell tartanunk a világgal, neon akarunk kiesni abból a haladó áram­latból, amelybe a Felkeléssel léptünk. Ezért a tudományos-technikai haladás csúcsait kell elérnünk. A vállalatok­ban, intézményekben elért eredménye­inknek meg kell felelniük a szocialis­ta országok vállalataiban és intézmé­nyeiben, valamint a kapitalista világ­ban elért legprogresszívebb eredmé­nyeknek. Erre törekedni és egyre jobb eredményeket elérni — ez ma a haza­fias, forradalmi tett. K itűzhetünk-e ilyen célokat? így kell tennünk, mivel nincs más választásunk, s ezt meg is te­hetjük, mivel erőnk van hozzá. Szlová­kiában a szocialista építés éveiben erős gazdasági bázist építettünk ki, amely az egységes csehszlovák gazdaság ré­szeként továbbra is gyors ütemben fej­lődik. Politikailag fejlett, szorgalmas munkásosztályunk, igyekvő parasztsá­gunk és haladó értelmiségünk tudásvá­gyé ifjúságunk van, amely bizonyítani akar. Szlovákiában 1960 óla több mint kétszeresére emelkedett a fő- és a kö­zépiskolai végzettségű dolgozók száma; ezek ma a népgazdaság dolgozói lét­számának 22 százalékát képezik. Tudo­mányos-műszaki bázisunk fejlett, az említett időszakban (háromszorosára gyarapodott. Az a fontos, hogy ezeket az erőforrásokat, népünk alkotó erejé‘, az egységes csehszlovák gazdaság ere­jére, valamint a Szovjetunióval s a szo­cializmus más országaival megvalósuló együttműködésből eredő új, nagy lehe­tőségekre támaszkodva az eddiginél még teljesebben, racionálisabban kiak­názzuk. Arról van szó, hogy a tegnap­ból tanulva mindannyian nagy felelős­séggel tevékenykedjünk a máért, Szlo­vákia és az egész köztársaság lövőjé­ért. Ezt a törekvést támogatnia kell az irányítás, a tervezés tökéletesítésének, a munka tudományos szervezésének, a munka jutalmazása szocialista elve kö­vetkezetes érvényesítésének a végzett munka minősége, mennyisége é^ társa­dalmi fontossága szerint. Az említett Célok sikeres elérése megkívánja azt is, hogy többet tudjunk, tanuljunk, nö­veljük képzettségünket. Vagyis: pe jár­junk csupán a kitaposott' csapásokon, hanem mindenütt merészen és alkotó módon keressük, alkalmazzuk a haladó módszereket és megoldásokat, amelyek összhangban állnak a ma és a holnap követelményeivel. Felkelésünk éppen ilyen nagy, al­kotó és újító tett volt, (az egész nem­zet erőfeszítése a régi, a túlhaladott és erkölcstelen, a korlátoltság, az át­lagosság és a lélektelenség ellen. A for­radalom, mint azt a felkelők lapjában, a Nővé Slovoban Alexander MatuSka kifejtette „elsősorban a hatalom meg­ragadásán múlik, egyúttal azonban az emberek átformálódását is jelenti. Ob­jektív erők kifejezője, egyszersmind azonban személyes, benső dolgok“. Meg­kívánja „az ingadozás, a személyes ké­nyelem és a dilettantizmus“ leküzdését. Ma talán nincs szükségünk ilyen küz­delemre, a konzervativizmus, az irányí­tásban és a termelésben a rutinszerű­ség és kényelmeskédés ellen? T alán megelégedhetünk olyan hely­zettel, és az talán méltó a Fel­kelés örökéhez, hogy -némelyik gyárban például alacsony, sőt csökke­nő irányzatú a műszakszám, elégtele­nül használják ki az állóeszközöket, nem megfelelő az első minőségi osz­tályba tartozó termékek aránya? Vagy azzal a helyzettel, amikor a termelés és a hasznosság növelése érdekében nem használják ki kellőképpen a föl­det, a takarmányt és a gépeket? Vagy pedig azzal, hogy a kutatásban szétfor­gácsolják az erőket és olyan dolgokkal kísérleteznek, amelyek máshol már is­mertek, illetve hogy a beruházások szakaszán egyes esetekben inkább tech­nikai múzeumokat, mint a forradalom bástyáit építik. Nem kevés problémát látunk az ágazatok, vállalatok és szer­vezetek kapcsolataiban isj Ezen a térem az irányításban sok a konzervativizmus, a munkaszervezésben pedig a primitív vonás, de az önzés, a felelősség alóli kibúvásra irányuló törekvés, spekulá­ció és a szocialista vállalkozáshoz mél­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom